Nem csak a másikat, hanem magát a rendszert is – derül ki Péter legfrissebb londoni posztjából (ami a Londonban, sej... sorozat része), ami az ottani lakásbérlési helyzetről és persze a magyarként kissé szokatlan technikai dolgokról is szól, mint a fordítva működő villanykapcsoló, vagy azok a rémes csapok.

„Hajnalban kellett felkelnem: mindenki alszik még a házban, amelynek az egyik szobáját bérlem. Megpróbálok csendben eljutni a fürdőszobáig. Ez persze lehetetlen: a lakóházak döntő többségének az egész szerkezete fa: csoda, ha egy-egy lépésnél nem nyikorog. Ha valaki fel- vagy lemegy a lépcsőn, az olyan hangokkal jár, mintha az egész éppen leszakadni készülne.

A vizes helyiségek padlója rendszerint csempézett, de az is a fa födémen: a csempék helyenként billegnek és olyankor nemcsak nyikorgást halunk, hanem az egymáshoz súrlódó csempék csikorgását is.

A lakók hozzá vannak szokva mindenféle zajhoz: a papírvékony falakon keresztül néha a szomszéd telefonbeszélgetései is érthetően áthallatszanak.

Olyan házban lakom, ahol ezt tudják a lakók és kellő kulturáltsággal kezelik: halkan tévéznek, halkan hallgatnak zenét; a társasági élet a legtöbb lakószobától távolabbi étkezőben és teraszon zajlik.

A keverőcsap csodája

A házat magyarok bérlik és adják ki szobánként. Feltehetően ennek köszönhető, hogy a konyha és a fürdőszoba is fel van szerelve azzal a fantasztikus technikai vívmánnyal, amely a brit lakásokból általában hiányzik (és sokszor nem is értik, hogy mi az, ha megpróbáljuk elmagyarázni): ez nem más, mint a keverőcsap.

Igaz, most jut eszembe, laktam olyan házban is, ahol pakisztáni volt a tulajdonos és ott is volt egy keverőcsap – de azt a házat kifejezetten bérbeadás céljára rendezték be.

Amikor beköltöztem, a tulaj fel is hívta a figyelmemet erre a különlegességre és többször részletesen elmondta, hogy ha például túl forró a víz, akkor nyissam meg a hideget is, de anélkül ám, hogy a meleget ugyanakkor elzárnám, és akkor egyszerre fog folyni a kettő és így beállíthatom a megfelelő hőmérsékletet, úgy bizony!

A villanykapcsoló és a madzag

Az, hogy a villanykapcsolókat lefelé kell felkapcsolni, nyilván nem lep meg senkit. A fürdőszobában, különálló zuhanyozóban vagy vécében és a csap körül a konyhában azonban ne is keressünk villanykapcsolót: vagy a helyiségen kívül van, vagy, ha belül, akkor nem kapcsoló, hanem a mennyezetről lelógó madzag vagy ilyesmi: mindenképp olyan megoldás, amely a zárlatot és áramütést teljesen kizárja.

Az állólámpák, asztali lámpák kapcsolóit pedig a kreativitás tobzódása jellemzi: néha komoly IQ-teszt megtalálni, hogy mit kell meghúzni, megnyomni, megcsavarni ahhoz, hogy mondjuk az ágy fölötti olvasólámpa világítani kezdjen.

A konnektorok mind kikapcsolhatók: bekapcsolni természetesen úgy lehet őket, ha a kapcsolót lefelé kapcsoljuk. A kapcsoló ilyenkor kibukkanó éle piros, vagy legalább egy „on” felirat van rajta: messziről is látszik, hogy be van kapcsolva.

Nemcsak az áramütéstől félnek, hanem a tűztől is nagyon (nyilván összefüggésben a fa-alapú házakkal és a Londont sújtó sok régi tűzvész emlékével). Szinte nincs helyiség, ahol ne volna füstérzékelő.

Bejutni a házba

A házak kapuján a legtöbb helyen olyan kilincset láttam, amelyet nemcsak lenyomni lehet, hanem felfelé húzni is, és olyankor valami többlet-zár lép működésbe.

Először megrémültem, amikor a kulcsom nem nyitotta a kaput. Aztán megtudtam, hogy előzőleg valaki felhúzta a kilincset és ezzel a zárat is blokkolta.

Semmi gond: lenyomom a kilincset, amire persze a bezárt ajtó nem nyílik ki, de a blokk megszűnik: most akkor a kulccsal bemehetek. Nem értem a logikáját annak a blokknak, többlet-zárnak, amelyet a kilincs lenyomásával bárki egy pillanat alatt megszüntethet – én nem is használom.

Ha az ablakon dupla üveg van (ami Magyarországon magától értetődő), akkor azt a hirdetésben külön jelzik, mint rendkívüli felszerelést. Alig is fűtenek: döbbenetesen bírják a (nyirkos!) hideget.

A szemetet mindenütt szelektíven gyűjtik, de ez körzetenként mást jelent. Van, ahol külön kis edénybe kell kerülnie minden ételmaradéknak, másik gyűjtőbe megy a fém és műanyag, másba a többi. Van, ahol hatféle gyűjtő van: külön a fém, a műanyag, az üveg, a papír stb.

Egy biztos: ha az ellenőrzés (mert van olyan!) az egyik fajta tartályban a másikba való hulladékot talál, akkor a tartályt (edényt, kukát) leragasztják, hogy „a bizonyíték” megmaradjon, és többszáz font büntetést rónak ki a ház bérlőjére – aki ezt nyilván érvényesíteni törekszik a szobák díjaiban.

Mi lenne, ha…?

Nyilván bennem is felmerült, hogy mi lenne, ha egész házat bérelnék és én adnám ki a szobákat: én lennék a háziúr (a landlord), aki a magas bérleti díjakat megkapja.

Utánaérdeklődtem kicsit. A tipikus házban egy szimpla és három dupla (kétszemélyes) szoba van. Úgy becslem, hogy ez heti 550-600 font bevételt jelent a háziúr (landlord) számára – amikor mindegyik szoba ki van adva, és amikor mindegyik lakó pontosan fizet.

Klaudia, aki hasonló házat bérel a 3. zónában, úgy számol, hogy a nyári hónapokban (ez mondjuk 5 hónap) 50 font a havi gázszámla, a többi hónapban ennek legalább kétszerese, de volt már 180 is. A víz havi 50, a villany ugyanannyi.

A tévé-engedély évi 150 font: mérőkocsik járják az utcákat adózatlan tévékre vadászva, a büntetés magas. Az internet évente talán 400 font. A helyi adó (council tax) körzetenként, utcánként más: itt talán havi 100 font. Talán van biztosítás: nem tudjuk.

Ugyanakkor minden karbantartási, javítási költség a landlordé: nálunk például most kellett új hűtőszekrény (8 lakóra méretezve), mert a korábbi javíthatatlanul tönkrement.

És persze a landlord fizeti a tulajdonosnak (vagy ügynökségnek) a teljes ház bérleti díját, amely ezen a környéken úgy havi 1500 font körül lehet – a landlord kicsit kereshet azon is, hogy ő havonta fizet és tőlünk, bérlőktől hetente kapja a bért.

Ez heti 150 font körüli haszon. (Sokadszor mondom: átszámolni tilos, mert havi negyedmillió forint, azaz évi hárommillió csábítóan hangzik, de gondoljuk csak meg: ha egyetlenegy duplaszoba üresen marad, máris eltűnt az egész haszon – és akkor még egy új izzót se kellett venni a lámpába.)

Úgy sejtem, és Klaudia számolásai is arra utalnak, hogy a dolog akkor kezdi megérni, ha valaki már 10-12 házat bérel és saját ezermester gondnokot tud foglalkoztatni; az emitt feleslegessé váló felszerelési tárgyat a másik lakásban felhasználja; és egyébként is a statisztikai hullámzások pedig elkezdenek kiegyenlítődni: amikor egy szoba üresen maradása, egy lakó fizetési késedelme nem rázza meg.

Nem ritka, hogy festést, javításokat a lakók finanszíroznak és lelakják a költségét.

Nem csak pénz kérdése

Jelzem: nem pusztán anyagi kérdés, hogy aki frissen érkezett, osztott lakásba vagy osztott szobába megy. Teljes lakást, házat bérelni referencia nélkül szinte lehetetlen – márpedig referenciát szerezni csak akkor lehet, ha az ember már lakott valahol, és onnan a landlord írt egy referencia-levelet.

(Amelyet persze csak akkor hajlandó megírni, ha a szobát teljesen tisztán, aláírt szerződéssel, korrektül adózva adja ki. Láttam már ilyent is: kétségtelenül létezik, nemcsak a mesében.)

A bejegyzés végére annyit, hogy tele van az internet rémtörténetekkel, hogy hogyan csapják be a lakókat: korábbi lakó által okozott kárt felszámítanak, kaució visszaadását megtagadják, ugyanazt a helyet egyszerre többeknek kiadják…

Hát, a landlord figyelmetlensége miatti kavarodásban, szétszórtsága miatti késedelemben volt már részem, de szándékos becsapásban – csak lakótárs részéről.

És amit szintén mindenki mond és meg is tapasztaltam: a lakás elhelyezkedése és mérete, a lépcső nyikorgása és a fűtés intenzitása mind kevésbé fontos szempont a lakás kiválasztásakor, mint hogy van-e hangoskodó, kötekedő, alkoholista, kábítószerező, tolvaj vagy csak egyszerűen rendetlen lakótárs.”

HÍRMONDÓ

Az első pár hét rémálom volt

A norvég Mona és férje Magyarországról fogadtak be két kislányt. Az egész folyamat hatmillió forintba került, íme, a tapasztalataik.

A város választott minket

Három év San Sebastiánban nem kevés meglepetéssel a kellemesek és a kevésbé jók között is akadt jó pár. Érdemes elolvasni!

Tíz ország helyi szemmel

Egy érdekes ötlet, melyben helyiek írják le, mit érdemes tudni az országukról. Például nagyon meglepő, melyik országban nő a képviselők kétharmada.

(Nyitókép: Ákos)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.