Mára komoly iparág épült a külföldön élő magyarokra, a munkaközvetítéstől a gasztronómián át a kultúráig sokan próbálkoznak azzal, hogy kiszolgálják a határátkelők alkotta piacot. A központ természetesen a legtöbb magyart felszívó London, de a világ minden pontján találhatunk kisebb-nagyobb kezdeményezéseket. Ma ezt a témát próbálom körüljárni, pontosabban elkezdeni a körüljárását, majd jöhettek ti például azzal, hogy nektek van-e igényetek arra, hogy magyar zenekarok koncertjeire menjetek, magyar stand-uposokat hallgassatok külföldön.

A Quimby Londonban (Fotó: hangzorro.hu)

A témához az ötletet egy levél adta, amit Nikitől kaptam, aki nemrégiben vágott bele egy magyar zenekar menedzselésébe (ő éppenséggel nem Londonban, hanem Kanadában, de erről majd később). Ennek kapcsán úgy gondoltam, érdekes lenne kicsit körbenézni, mi is a helyzet ezen a téren.

Nyilván a brit főváros az ott élő rengeteg magyarral adja magát, mint kiindulási és központ, szóval azt javaslom, koncentráljunk először Londonra, annál is inkább, mert gyakorlatilag mindenki megfordult már ott a magyar zenei életből, aki számít, és nagyon sokan olyanok is, akik nem számítanak (jó, ez csak vicc volt, de azért félig komoly).

Szóval fellépett már Londonban Fenyő Miklóstól Zoltán Erikán és Zoránon át a V-Techig szinte mindenki, igény tehát van, de nem csak ők, hanem olyan jelenkori sztárok is, mint a Punnany Massif vagy a Tankcsapda.

Vagy éppen a Quimby, amely éppen péntek este tartott 25 éves jubileumi koncertet a Clapham Grand nevű helyen (mikor ezeket a sorokat írom, még nem tudom, hogyan sikerült a buli, de feltételezem elég jól), ami egy 1250 főt befogadó koncerthelyszín – hogy ez sok vagy kevés, mindenki döntse el maga.

A zenekar menedzsere korábban a hvg.hu-nak a külföldi fellépésekről azt mondta, hogy a Quimby mindig is próbálta megmutatni magát külföldön: „Mivel időközben rengetegen elmentek élni európai világvárosokba, a másik oldalról is megnyilvánult az igény a Quimby utaztatására. Szóval élünk a lehetőséggel és minden évben teszünk egy kis körutat. Ez természetes. Ahogyan Debrecenbe megyünk koncertekre, úgy Londonba is – vannak persze járulékos költségek, de nem kell extra tudás”.

A londoni koncertek és egyéb bulik jó 6-7 éve kezdtek felfutni, amikor hirtelen egyre több magyar kezdett elindulni a brit fővárosba munkát és megélhetést keresve, és ahogy az már lenni szokott, kellett egy kis idő, mire letisztult a piac.

A brit fővárosba utazó magyar zenekarok persze elsősorban az ott élő magyarokra koncentrálnak, de nyilván az sem gond, ha véletlenül a kinti piac egyik szereplője is felkapja rájuk a fejét.

Érdekes egyébként, hogy az úgynevezett bejátszós koncertek közül jó pár is átkerült külföldre. (Bejátszós koncertnek azokat a bulikat hívják, melyeken egy-egy nagyobb fellépés előtt a zenekar lenyomja a programot, ilyenkor még lehet csiszolni a számsorrenden, a színpadi dolgokon, stb.)

Ennek egyik példája volt a Kispál és a Borz visszatérő koncerteket megelőző angliai fellépése. „A londoni kisbejátszóból rendes, ezerfős tombolós buli lett, mivel időközben Londonba komplett magyar kolónia költözött (...) ezer őrült magyar bontotta szét a házat, a fele közönség élénken pogózott” – mesélte Dióssy D. Ákos billentyűs a már említett hvg.hu cikkben.

Egy pillanatra eltérve a zenétől: London helyét és erejét jelzi, hogy éppen péntek este ment az egyik magyar csatornán az egyik legnépszerűbb magyar stand-upos, Bödőcs Tibor a brit fővárosban felvett kétrészes önálló estjének második része.

No, és akkor jöjjön a már említett levél egy részlete, annál is inkább, mert a két éve Kanadában élő Niki már korábban is írt a Határátkelőre.

„Előtte kisebb utazást tettem Európán belül. Éltem Cipruson, Szlovákiában, Angliában. A zene kiskorom óta apukámnak köszönhetően az életem része, valamilyen formában. Magyarországon 7 évig programszervezéssel is foglalkoztam a Magyar Honvédség megbízásából katonatársaim, és családjaik részére.

2011 óta járom a világot, több országban is részt vettem már magyar partikon. Úgy gondolom, hogy a kivándorolt emberek többsége szívesen megy olyan rendezvényre, ahol retrózenékre tud bulizni. Legyen szó Dévényi Tibi bácsi piros pöttyös labdájáról (Cipruson), vagy Zoltán Erikáról (Londonban) vagy akár Demjén Ferencről Kanadában.

Az általam külföldön képviselt Dolce Vita is retrózenét játszik, Kanadában is többször felléptek már. Van hol, hiszen csak Ontario tartományban közel 10 magyar ház található.

Ezekben főleg nyáron több rendezvényt, több napos pikniket is szerveznek. Ősszel és télen pedig jön a különböző bálok szezonja. Ilyen rendezvényekre szoktak meghívni Magyarországról fellépőket.

Idén szervezték először Mississaugán az első magyar Pannon Retro Fesztivált, ahol a Neoton és a Dolce Vita is fellépett, én is itt kint láttam őket először. Mivel utazgatásaim során úgy vettem észre, van külföldön az igény a magyar zenére, ezért vágtam bele, no és azért, mert a zene szerint kicsit össze is kovácsolja a magyarokat” – írta levelében Niki.

Visszatérve Londonba, a brit fővárosban egészen elképesztő a magyar kínálat, és nem csak a zenéből. Túl azon, hogy az elsősorban a gyerekeket megcélzó (némi nagyvonalúsággal: családi szórakozást kínáló) Alma együttes is fellép, ha csak a következő hetek kínálatát nézi végig az ember, akkor lesz szüreti mulatság, Soma mamagésa (…) fejlesztő kurzusa, vagy éppen Feldmár András párkapcsolatokról szóló előadása.

Van tehát igény ezekre a kulturális eseményekre, nyilván nem csak Londonban, most már csak arra lennék kíváncsi, hogy ti voltatok-e már ilyen típusú rendezvényen (vagy szoktatok-e járni) és mit gondoltok róluk.

HÍRMONDÓ

Itt az uniós Brexit szupercsapat

Felállt az Európai Unió csapata, azaz kiderült, kik azok a politikusok, akik a Brexit-tárgyalásokon az európai érdekeket képviselik majd. Mit mondjunk, nem aprózták el, alaposan telepakolták ismert nevekkel. Itt megismerheted őket, de csak saját felelősségedre kattints! :)

Lassan elöregszik Európa

Aligha sokkol bárkit is a hír, ettől még tény: míg 2005-ben az Európai Unió összlakosságának 4 százaléka volt 80 év feletti, tavaly ez az arány már elérte az 5,3 százalékot – derült ki az uniós statisztikai hivatal jelentéséből, melynek részleteit itt ismerheted meg.

Velence fordított szemszögből

Nem kétséges, hogy Velence a turisták egyik kedvelt célpontja, gyakorlatilag mozdulni sem lehet a tömegtől. Nem csoda, hogy a helyiek kezdik nagyon unni a dolgot és léptek egyet.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!