Egy ideje már tologatom magam előtt ezt a témát, de most arra gondoltam, csak megírom, és kíváncsi leszek a ti tapasztalataitokra. Elég sokat lehetett olvasni, hallani arról, miként változott meg a hangulat Angliában a Brexitről szóló népszavazást követően, járt a szigetországban több lengyel miniszter is ezügyben, akadtak ronda ügyek bőven. Engem azonban nem a politikai része érdekelne a dolognak, hanem az emberi. Így aztán amikor belefutottam egy összeállításba, melyben Angliában élő kelet-európaiakat kérdeztek arról, hogyan érzik magukat, úgy éreztem, ezt egyrészt megosztanám veletek, másrészt kíváncsi lennék, ti mit tapasztaltatok. Miként érdekes lehet az is, más országokban változott-e a hangulat az elmúlt hónapokban – szóval nem csak az angliai magyarok véleményét várom.

Megemlékezés a Harlowban meggyilkolt lengyel Arkadiusz Jóźwikra (Fotó: BBC)

Az alábbiakban következzen egy válogatás a Guardian összeállításából, minden különösebb kommentár nélkül csak a vélemények.

Shannon (27 éves, designer, London)

„Kanadai-lengyel kettős állampolgár vagyok, de Kanadában nőttem fel. A kiejtésem miatt a britek azt gondolják, nyugodtan beszélhetnek nekem arról, miért nem bírják a lengyeleket, hiszen nem tudják, hogy én is az vagyok.

A referendumot megelőzően az emberek a képzetlen lengyel vízvezetékszerelőkön viccelődtek, és ez fájt. Rémes történeteket hallottam arról, hogyan bántak itt emberekkel, a barátaim szerint az éttermekben dolgozó lengyeleket megfenyítették, mert nem tudtak rendesen angolul.

A lengyelekről kialakult egy kép, a segélytolvaj vízvezetékszerelő képe, aki elveszi mások munkáját, de ez elég ritkán van így, a legtöbben elég sokat adnak vissza Nagy-Britanniának.

Maradhatok-e hosszú távon? Rengeteg a kormány részéről megválaszolatlan kérdés, és a bizonytalanság. De talán jobb úgy feltenni a kérdést, hogy akarok-e egy olyan országban maradni, amely nem akar engem.

Thomas (33 éves, étteremben dolgozik)

Lengyel vagyok, és két főnököm is van a munkahelyemen. A népszavazás eredményének kihirdetése utáni napon egyikük elnézést kért a kilépésre szavazó, félrevezetett emberek miatt, a másik örömittasan csak annyit kérdezett: „Mit keresel még itt?”

Tee (22, jogi asszisztens, London)

Hatévesen érkeztem ide Oroszországból. Gyerekként megtapasztaltam az iskolai rasszizmust, a többiek azt mondták, menjek vissza az országomba, és nem jöttek a közelembe sem. Ennek ellenére a referendum előtt már igazán a hazámnak éreztem Angliát.

Pár éve majdnem hajléktalan lettem, a helyiek találtak nekem szállást és segítettek a segélyigénylésben is. Emiatt nagyon otthon éreztem magam itt. Vissza akartam adni valamit.

A népszavazás eredménye viszont azt jelzi, hogy az emberek nem igazán akarnak itt bevándorlókat. Nigel Farage rasszista és gyűlölettel teli politikája nyert. Már nem érzem, hogy bármi közöm lenne Nagy-Britanniához – csalódott vagyok.

Alexandra (25 éves, Birmingham)

Volt már valaha olyan rémálmuk, hogy mennek az iskolába, és rájönnek, hogy meztelenek az utcán, miközben mindenki bámul? Nos, most így érzem magam. Nem változtam meg, nem csinálok semmit másként, mégis úgy érzem magam, mintha állandóan figyelnének, mintha valaki csak arra várna, hogy egy rossz mozdulatot tegyek, és azt mondhassa: „Ennyi, takarodj!”.

Az Európai Unió nyújtotta védőháló nélkül meztelennek és nemkívánatosnak érzem magam, de talán mindig is ez volt a helyzet. Úgy tűnik, a népszavazást a rasszizmus legitimálására használták, arra, hogy az megadják az embereknek a lehetőséget, hogy a bevándorlókon vezessék le a rosszkedvüket.

Hirtelen rendben lévő lett rasszistának lenni, mert az ország több mint fele a kilépésre szavazott. Ahol én élek, az emberek 80 százaléka a távozásra voksolt. Az utca túloldalán lakó kedves idős szomszéd, a barátságos hentes, akinél szombatonként vásárolok, a sarki bolt mosolygós pénztárosa – tényleg mind azt akarják, hogy elmenjek?

Nyilván, mert a szomszédom egy ideje már nem köszön jó reggelt, a hentesnek mindig dolga akad hátul, amikor belépek az üzletbe, a mosolygós pénztáros pedig már nem mosolyog vissza.

Romániából származom, és – bár szégyellem bevallani – mostanában próbálom elkerülni, hogy az anyanyelvemen szólaljak meg a lakásomon kívül. Az emberek ilyenkor megbámulnak, néha gúnyosan mosolyognak, vagy máshova ülnek a vonaton.

Monika (33 éves, jogi asszisztens, Glasgow)

Az én tapasztalataim fantasztikusak, igazán pozitívak. Tíz éve érkeztem Lengyelországból, és a skótok fantasztikusak – talán máshogy látják a dolgokat itt, mint Angliában. A legtöbb barátom a maradásra voksolt. Őszintén szólva a legtöbbször, amikor a kilépésre szavazókkal beszélek, azt mondják, a menekültválság kezelése és nem a bevándorlás miatt döntöttek így.

Lengyelországban is van rasszizmus, és úgy tűnik, Európa más részei sem jelentenek kivételt. A rasszizmus annyira hétköznapivá vált, hogy már nem is tartjuk sokkolónak. Angliában rossz a helyzet, de a lengyelek odahaza ugyanúgy viselkednek az ukránokkal vagy a vietnamiakkal.

Mika (50 éves, orvos, Midlands)

A legtöbb páciensem kínosnak érzi, hogy a kilépésre szavazott, vagy nem tudja megmagyarázni, miért is tette, főleg, amikor megkérdezem őket, miért szeretnék, ha hazamennék. Az NHS-ben rengeteg európai orvos dolgozik, és a rendszer komoly gondban lenne nélkülünk.

Semmilyen erőszakkal vagy rasszista viselkedéssel nem találkoztam, a legtöbben továbbra is udvariasak, és (ha egyáltalán valamilyenek) bocsánatkérőek. A legtöbben svédnek tartanak, és amikor kijavítom őket, akkor sem kapok semmilyen negatív megjegyzést.

Egy olyan faluban élek, ahol az emberek 90 százaléka a kilépésre szavazok, ám mivel közülük valónak és nem idegennek tartanak, az életem a normális mederben zajlik.

A párom brit, én pedig már 12 éve élek itt, beadtam az állampolgársági kérelmem is, ha esetleg bármi probléma adódna a jövőben. A szülőhazámban is van egy lakásom, szóval könnyen visszamehetnék. Az Egyesült Királyságnak előnye származik abból, hogy itt vagyok, nekik lenne veszteség, ha hazamennék.

Bea (29 éves, egy civil szervezet munkatársa, London)

Számomra semmi sem változott a népszavazás óta. Talán azért, mert a fővárosban élek és egy igazán nemzetközi csapatban dolgozom, amiben van spanyol, grúz, kolumbiai is. Vagy csak szerencsém volt. Nehéz nem hinni az egyre több gyűlölet-bűncselekményt mutató statisztikáknak.

Remélem, az Egyesült Királyság jól jön majd ki az uniós kilépésből, és Európa nem bünteti meg azért, hogy elhagyja. Szomorú lenne, ha majdani gyerekeim nem tanulhatnának és dolgozhatnának külföldön. Hackneyben élek és imádom. A Victoria Park-i közösség a legjobb, rengeteg népcsoport él itt.

Ella (30 éves, építész, London)

A referendum után volt feszültség a munkahelyemen, egy pár kollégám megjegyezte, hogy túl sok itt a lengyel. Egyenesen az arcomba mondták. Pár héttel később kirúgtak, a munkaadóm szerint nem illettem az irodai kultúrába. Most új állásom van, saját vállalkozásba kezdtem, és azt tervezem, hogy majd Varsóban folytatom.

Cat (41 éves, egyetemen dolgozik)

Általában sem nagyon beszélek kelet-európai anyanyelvemen, de mostanában nyilvános helyen nagyon vigyázok is erre, mert félek a reakcióktól. A munkahelyemen az emberek kelet-európai élősködőkről beszélnek, és arról, hogy mennyire szeretjük a vodkát. Nem szólok közbe, nem veszek részt ezekben a beszélgetésekben, mert mindig is volt egy ellenséges hangulat a munkahelyemen a kontinensről érkezőkkel szemben.

Általában véve nagyon szomorú vagyok, hogy az európai szolidaritás elbukott, és az emberek a kilépésre szavaztak. Elég sok rossz dolog történik így is a világban, nem kellene nekünk is hátat fordítani egymásnak.

HÍRMONDÓ

Még mindig London a lehetőségek városa

Brexit ide, Brexit oda, a brit főváros 2014 után újra megszerezte a vezető helyet a világ harminc fő üzleti központját összehasonlító elemzés szerint. Az európai városok egyébként is igen jól szerepeltek, hogy mennyire az itt derül ki.

Több mint 3000 magyar tanul osztrák egyetemen

A TOP5 -ben van Magyarország az osztrák felsőoktatási intézményekben tanuló külföldi hallgatók számát tekintve, hiszen több mint háromezer magyar diák végzi tanulmányait a szomszédos országban. Részletek itt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!