Akár sablonosnak is nevezhetném Ági történetének kezdetét, hiszen a frissen végzett egyetemista a diploma után három társával úgy dönt, hogy nekivág Angliának. Aztán a történet ott válik érdekessé, hogy gyorsan egyedül marad, majd évek során bebizonyítja, hogy ki lehet törni a szobalányi szerepből. A mai posztból emellett az is kiderül, hogy mi rejtőzik az angol cukormáz alatt.

„Londonban magyarként is lehet karriert csinálni, még akkor is, ha gyakorlatilag a nulláról indul az ember. Hogyan lettem szobalányból óriáscég középvezetője? A történet 2005-ben indul, amikor is lediplomáztam Magyarországon angol-kommunikáció szakon és diploma után úgy döntöttünk néhány csoporttársammal, hogy akkor mi most nekivágunk Londonnak pár hónapra.

Négyből egy

Négyen indultunk, de végül három hónap elteltével már csak én maradtam, a többiek nem akarták tovább folytatni a „szenvedést”. Nálam nem állt fent az a lehetőség például, hogy apukámnak saját jól menő vállalkozása van, amit majd én irányíthatok egyszer; arról nem beszélve, hogy azért én nem akartam csak így feladni néhány hónap után, hittem, hogy azért itt még valami jobbnak is jönnie kell. Így maradtam Londonban és próbálkoztam.

Kőkeményen megdolgoztam azért, hogy kikerüljek a felszolgáló iparból és végre „irodai” munkám legyen. Tanítottam angolt és állampolgársági ismereteket; valamint angoloknak önéletrajzírást, interjútechnikákat; dolgoztam sok-sok évig recruitment cégeknél.

Öt éve felvettek egy multihoz és azóta a kitartó munka és a sok-sok túlóra meghozta a gyümölcsét, ma már a saját Quality Management team-emet irányítom egy amerikai fordító cégnél és mivel a csapat nemzetközi, van lehetőségem utazgatni is akár Madridba vagy épp a New York-i irodába.

Mennyire volt nehéz a beilleszkedés?

Azt kell mondjam, 23 évesen még elég rugalmas az ember, és gyakorlatilag mindent elvisel, ha muszáj: értem én ezalatt a hajnali 3-as kelést, hogy beérjen az ember, mire nyitni kell a kávézót 5-kor.

Vagy azt, hogy másik 12 emberrel osztozzon egy házon, vagy éppen ne legyen pénze hazarepülni karácsonyra. Nyilván mások a körülmények, gyakorlatilag minden más, mint Magyarországon, de szerintem hozzá lehet szokni fiatalon viszonylag „könnyedén”.

Így 11 évvel később már el sem tudnám képzelni viszont, hogy tömegszállásra kelljen hazamennem, ahol a konyhában és a fürdőben is ki kell várnom a soromat este 9-kor, amikor végre hazaérek a munkából egy hosszú és fárasztó nap után, ahol folyamatosan problémamegold az ember, illetve másokat és projekteket irányít.

Egy ilyen nap után már semmi másra nem vágyunk csak egy kellemes fürdőre – ha van energiám, körberakom gyertyával a kádat és addig ülök benne, ameddig jólesik – sőt ha van otthon egy kis pinot grigio a hűtőben, akkor megajándékozom magam egy pohárral a kádban és próbálom kikapcsolni az agyamat.

A cukormáz alatt

A beilleszkedésre visszatérve egyébként van, amit a mai napig nehezen tudok megszokni. Ilyen például az időjárás. Szerintem nincs az a magyar ember, aki hosszútávon képes lenne elviselni az állandó szürkeséget, a nap folyamatos hiányát. Most már tudom, miért lehet mindig az időjárásról beszélgetni az angolokkal.

Az angolokról egyébként azt tartják, hogy a világ legudvariasabb népe. Nos, látszatra ez tényleg így is van. Minden mondatban szerepel a „sorry” és a „please”, még akkor is elnézést kérnek, ha én taposok a lábukra véletlenül. Ez viszont csak egy cukormáz és az álarc alatt azért ők is olyanok, mint más, ergo kibeszélik és leszólják sokszor a másikat.

Nem tudtam még például megszokni a hideg-meleg csap kérdését sem, azt hogy miért nem lehet egy csapból folynia mindkettőnek, miért kell, hogy külön-külön vagy lefagyassza a kezemet vagy leégjen a szőr róla.

London továbbá egy igazi „melting pot”, vagyis tényleg minden nemzet és szín, amit az ember csak el tud képzelni megtalálható itt. Igazi kulturális olvasztótégely. Ez megint egy olyan dolog, amit van, aki meg tud szokni, van aki nem. Nekem sikerült.

Relatíve jóindulatúak

Az emberek hozzáállása az, amit viszont általában mondhatom, hogy szeretek Angliában. Amíg otthon mindenki (tisztelet a kivételnek) negatív, irigy és keserű addig itt általában relatíve jóindulatúak és normálisak az emberek és nincs meg annyira a „szomszéd fűje mindig zöldebb” mentalitás.

Az is nagyon szimpatikus továbbá, hogy Angliában 8 munkaszüneti nap van egy évben és ehhez tartják magukat, ha törik ha szakad, ha valami hétvégére esik, akkor bizony megkapjuk a hétfőt helyette és senkinek eszébe sem jut szombaton ledolgoztatni egy-egy napot.”

Aki további részletekre kíváncsi Ágival kapcsolatban, az olvassa el nemrégiben megjelent könyvét (ebben egyébként a saját tapasztalat mellett gyakorlati tudnivalókról is szó esik), illetve megkereshetitek a Facebookon is.

HÍRMONDÓ

Ennyit kereshetsz takarítóként Londonban

A brit főváros drágasága nem csak a lakhatás, de a szolgáltatások ára terén is megmutatkozik. Ami persze kétélű dolog, hiszen egyfelől kifizetni nem kis teher, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ha mi nyújtjuk ezeket a szolgáltatásokat, akkor még londoni mércével mérve is egész kellemes összegeket lehet keresni. Hogy mennyit is, azt itt nézheted meg.

„Kétszer is meggondolom Angliát”

Érdekes helyzetbe kerültek az elmúlt hónapokban azok, akik korábban azt tervezték, hogy Nagy-Britanniában keresik a boldogulást, pláne, ha több nyelven beszélnek. Bea például Budapesten tanul vendéglátást, angolul felsőfokon, franciául pedig közel középfokon tud. Már régóta azt tervezi, hogy a diplomája megszerzése után külföldön vállal munkát – eddig egyértelműen az Egyesült Királyságban gondolkodott. Most azonban másfelé venné az irányt - hogy merre, az itt derül ki.

„Tudtam, hogy otthon nem lehet maradni”

A jövőkép megléte vagy éppen hiánya értelemszerűen az egyik legfontosabb tényező, amikor valaki meghozza a döntést arról, merre is folytatná tovább az életét. Viktória szerint „akik picit is gondolkoznak azon, hogy külföldre mennének tanulni vagy dolgozni, hogy menjenek. Még hogy ha végül mégis hazatérnek, az a pár hónap vagy év örök emlék marad." A teljes cikket itt találod.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!