Ma öt éve, hogy elindult a Határátkelő. Az öt év alatt rengeteg minden történt a bloggal is, meg persze a világgal is körülöttünk, mást ne mondjak, sok százezer magyarból lett határátkelő. A születésnapok kapcsán azt szokás mondani, hogy az ember kicsit számot vet az addig vele történtekkel, én azonban arra gondoltam, hogy nem a múlton szeretnék töprengeni, hanem inkább a jövőn, mert az sokkal izgalmasabb.

Persze ahhoz, hogy a jövőről lehessen beszélni, pár gondolatban azért csak fel kell vázolni azt is, honnan indult az ember és hol tart most.

Mindenekelőtt kialakult egy közösség a blog körül, ami persze sokat változik, de vannak állandó tagjai (hadd ne nevezzek meg senkit, mert még valaki véletlenül kimaradna, azt pedig nem szeretném – aki rendszeresen olvassa a blogot, az úgyis tudja, kikről van szó), és a visszajelzésekből tudom, hogy rengetegen vannak, akik nem kommentelnek, „csak” olvasnak.

Ezt a közösséget én mindig úgy képzeltem el, mint egy olyan társaságot, amelyet a közös sors hozott össze, és akik a való életben (már amennyiben a virtuális tér nem valóságos, de ebbe most ne menjünk bele :)), aligha találkoztak volna, pláne nem beszélgetnének, vitatkoznának.

Apropó, vita: az évek során akadtak nagy viták, veszekedések, sokan elmentek és akadtak olyanok is, akik visszajöttek – szerintem ez mind természetes, hiszen az élet és vele az ember is változik, és pubba / fodrászhoz / étterembe / baráti társaságba sem feltétlenül ugyanoda jár az ember egész életében. Ezzel együtt is a kommentek kapcsán akad, amit ma már másként tennék, mert vannak jó páran, akikért nagy kár, hogy ilyen-olyan okokból, de elmentek.

Nem szeretnék számokkal dobálózni, (azt sokan úgy sem szeretitek…), inkább csak annyit írnék, hogy ez alatt az öt év alatt több mint 1800 poszt jelent meg a blogon (és akkor a több mint másfél éve futó oldalról még nem is beszéltem), ami alapvetően a ti érdemetek. Köszönöm!

Az öt év alatt emlékeim szerint egyetlen hét volt, amikor nem jelent meg mindennap új tartalom (ekkor kellett eldönteni, hogy a teljesen elszabadult kommentek kapcsán merre tovább), egyébként ahogy mondani szokás vásár- és ünnepnapokon is mindig volt és van új poszt, ami szerintem ilyen távon majdnem példátlan a magyar blogoszférában.

Arról már nem is beszélve, hogy 2014 végén elindult a Határátkelő közösségi és híroldal, ahol napi 5-6 cikk jelenik meg.

Ez történt a Határátkelővel nagyon dióhéjban az elmúlt öt évben.

Változó világ

Ami a körülöttünk lévő világban történt, arról csak annyit, hogy az öt évvel ezelőtt még általános „hazaárulózás” megszűnni látszik, miközben szerintem az is nyilvánvaló, hogy a határátkelés egy állandósult folyamat lesz, amivel egyelőre a magyar politika (szándékosan fogalmazok így, mert ebbe beletartozik kormány és ellenzék is) nem tud mit kezdeni.

A határátkelés tehát a mindennapjaink része lett, lassan elfogadtuk (és talán természetessé is vált), hogy emberek külföldre mennek dolgozni, aztán akad, aki visszatér Magyarországra, hogy esetleg megint elmenjen, vagy külföldön vált országot – éli azt az életet, amire az Európai Unió polgáraként lehetősége van.

Annak, hogy sok magyar él külföldön, van következménye a Határátkelő tematikájára nézve is. A kezdetekkor oly népszerű, inkább informatív jellegű posztok (hol mi mennyibe kerül, hogyan kell ügyeket intézni, stb.) lassan átadták a helyüket másfajta írásoknak, melyekben már inkább az élmények, a személyes benyomások lettek a fontosak.

A szükséges információkat az emberek már nem elsősorban blogokról szerzik be, hiszen majdnem mindenkinek van rokona, ismerőse, rokon ismerőse, ismerős ismerőse külföldön, akitől ezen a téren segítséget kaphat. És alighanem jól van ez így.

Azt gondolom, a Határátkelőnek is új utakat kell keresni, változnia kell az idővel, és ez a poszt tulajdonképpen erről szól. Nem az elmúlt öt évről, hanem az elkövetkezendő öt évről, ami sokkal fontosabb.

Merre tovább?

Az elmúlt években hatalmas fejlődés történt technikai téren, ami megnyitotta az utat olyan műfajok és lehetőségek előtt is, amelyekhez pár éve még komolyabb felszerelés kellett volna.

Ma már jó minőségű fotókat lehet csinálni egyszerűbb mobilokkal (persze a fotósok ezt nyilván nem feltétlenül így gondolják, de amire nekünk kell, arra jó), miként videókat és hangfelvételeket is teljesen vállalható színvonalon lehet készíteni.

Mindezt szerintem nekünk is ki kell használnunk. Pár hete indult el a Határátkelő Instagram-oldala (aminek nagyon hamar több mint 600 követője lett), de emellett jó lenne tovább bővíteni és fejleszteni.

Régóta szeretnék podcastokat, jöhetnének videók, további fotók – de azt is be kell látnom, hogy ehhez emberek kellenek, akik szívesen segítenének és lenne kedvük közösen dolgozni a Határátkelőn.

Szeretném tehát kitárni a Határátkelő kapuját, olyan embereket keresve, akik szívesen készítenének podcastot, besegítenének az Instagram kezelésébe, szerkesztésébe, akik néha jelentkeznének egy-egy videóval – és a lehetőségek tárháza végtelen, nyilván van egy csomó dolog, ami nekem eszembe sem jut, pedig szuper ötlet.

És ez még nem minden: bőven itt az ideje lecserélni a Határátkelő dizájnját is, hiszen már az is 4 éves, ami a neten olyan, mintha 20 éves autóval közlekedne az ember – ami éppen nem baj, mert megbízható és megy, de azért egy új autó talán vonzóbb… :) Nagy kár, hogy ehhez (sem) értek, szóval ezen a téren is elkelne némi segítség.

Kapcsolódva a Határátkelőhöz szintén régi vágyam egy könyv megírása, ami idén karácsonyra talán össze is jön, és amiben határátkelők portréi és történetei szerepelnének, lehetőleg minél szélesebb merítésből.

A szerkesztőség

Egy szó, mint száz, magunk mögött hagytunk öt nem akármilyen évet, és én nagyon várom a következő ötöt, aminek során szeretném megőrizni azt, ami jó a Határátkelőben, ugyanakkor kicsit frissíteni rajta, új műfajokat, új ötleteket behozva.

Minden kezdeményezés életében eljön az a pillanat, amikor változnia kell, szerintem a Határátkelő életében is eljött. A blogot eddig is ti írtátok, ilyen értelemben tehát nem lesz változás, ugyanakkor szeretném, ha kialakulna egy virtuális „szerkesztőség”, új ötletekkel (amilyen Gabuschka interjúi voltak a külföldi párral élő magyar férfiakkal), új műfajokkal, új hangokkal.

Várok tehát mindenkit, aki kedvet érez magában fotózáshoz, videózáshoz, podcast készítéséhez, Instagram- (esetleg Twitter-, vagy LinkedIn)-oldal kézben tartásához, vagy egyszerűen csak szívesen tudósítana a körülötte lévő világról, lenne a blog és az oldal „riportere” – egyszóval aki az eddiginél mélyebben szeretne részese lenni a Határátkelő életének!

(Fotó: pixabay.com/keram)

HÍRMONDÓ

Ilyen még nem volt

„Nyilvánvaló, egy multinacionális cégnél jó a szociális háló, rendezettek a bérviszonyok, rendezett szinte mindenféle viszony, olyan kedvező munkakörülményeket tud teremteni, amelyekkel szemben sajnos a magyar kis- és közepes vállalkozásoknak csak egy szűk része tud versenyképes lenni.” További részletekért ide kattints!

Azt sem tudják, mit kérdezzenek

A Brexit-minisztérium és a külkereskedelmi tárca felállítása is lassan halad, mert nincs ember. Egyesek szerint a helyzet „kaotikus”, így az 50. cikkely aktiválása 2017 őszére csúszhat. A két tárcánál állítólag még azt sem tudják, milyen kérdéseket kellene feltenni, amikor végre elkezdik a tárgyalásokat. A teljes cikket itt találod.

Harmincmillió olasz útra kelt

Megkezdődött a Nagy Nyári Szabadságolás Olaszországban, ahol nem kevesebb, mint 33 millió (!!) ember indult el a hétvégén. Kétharmaduk egyébként úgy döntött, belföldön marad, amit a magunk részéről meg tudunk érteni. További érdekességek itt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!