Nem, nem a tévésorozatról lesz ma szó, hanem egy érdekes kiruccanás még érdekesebb feldolgozásáról. Történt ugyanis, hogy két törzsszerző / törzskommentelő, Digger és Puhacica családostól közösen ejtettek meg egy kirándulást, és arra gondoltak, hogy egy párhuzamos posztban írják meg az élményeket. Én meg arra gondoltam, hogy ez milyen jó ötlet – jöjjön tehát a Határátkelő történetének első ilyen írása, melyet Digger kezd és sötéttel kiemelve Puhacica mesél el – a fotókat is ők készítették.

Szívesen megosztanád nyaralásod történetét? Csináltál egy csomó jó képet, van egy-két jó sztorid, vagy egyszerűen csak jól érezted magad? Oszd meg velünk, küldd el a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Idén is megejtettük szokásos látogatásunkat Tibor barátomnál, és az általa vezetett Ramsbury sörgyárban. Több posztot is írtam már róla, most ez annyiban lesz más, hogy eljöttek a szomszédék is, akik egy fiatal pár, másfél év óta élnek Londonban és régóta jó barátságban vagyunk.

Azért írom így, mert ez a poszt kikerül a Határátkelő blogra, ahol ismerik őket, de kikerül a blogomra is, ahol nem mindenki tudja, kikről van szó. Szomszédasszonyt megkértem, hogy írja meg ő is a nap történéseit és együtt jelentessük meg, mintegy felváltva mondjuk el, hogyan láttuk az eseményeket.

A fiam térdsérülése miatt itthon maradt, így négyen indultunk útnak. Már az út sem volt látnivalók nélküli, mert valahol Uxbridge környékén oldtimer találkozót tartottak és az A40-es autópálya tele volt veteránautókkal. Előttünk ment egy múlt század eleji gyönyörűen felújított tűzoltóautó, nyitott fedélzetén három vidám fickóval.

Aztán az autópálya után jött a csodálatos angol vidék szűk utakkal és kétoldalt az út fölött összeboruló fákkal. Végül megérkeztünk a birtok kapujához, amin behajtva mindjárt meg is álltunk, mert a marhakarám oszlopáról pont akkor csapott le a fűbe egy ölyv, gyászba borítva egy egércsaládot a családfő likvidálásával. Ott előttünk néhány méterre. Sajnos mire feleségem elővette a fényképezőgépet, addigra egérpapa utódai az árvaellátást is elköltötték.

Aztán néhány száz métert megtéve a háznál várt Tibor a tündéri kislányukkal. Mikor először meghívtak minket, akkor volt néhány hónapos, most meg már három éves.

Ha Isten hosszú életet ad akkor előttünk fog felnőni Dorka. Mondtam is Tibinek, hogy SZERENCSÉRE az anyja szépségét örökölte. Persze ez csak vicc volt, mert a barátom igazán jóvágású férfiember, bár hogy jó helyen van-e a vágás, az vita tárgyát képezi.

A Digger házaspárral utaztunk, útközben láttunk hitleri Németországot idéző, egyszerűbben fogalmazva karlendítéses indexszel szerelt régi tűzoltóautót, csodálatos Ford-T modellt és még csodálatosabb oldtimer Volvót, mindenki integetett, villogott nekik, igazi öregautó felvonulás volt az autópályán. Találkozójuk volt, el is haladtunk mellette, sőt, visszafelé is láttunk egy-egy régi szépséget, de mennyi minden történt közben, hajjajjjjj...”

A vízben egy tartályban folyami rákok vártak sorukra. A patak karbantartója oda gyűjti őket és a konzorcium PUB-jában tálalják fel őket rákkoktél formájában. Kacsák és hattyúk tanyáztak a parton a sövények formára vágva a fűszálak jobbra igazodva díszlépésben egyirányba belőve parádéztak. Minden gondozott tiszta ápolt, de ugyanakkor hatalmas vadvirágmezők is vannak érintetlenül burjánzásnak indulva.

Látogatást tettünk a konyhakertben, ahol a terményekkel szintén a konzorcium PUB-ját látják el. A lányok ettek valamilyen paradicsomot, amitől teljesen odavoltak, hogy milyen finom, de ehhez nem tudok hozzászólni, mert nem szeretem nyersen.

Első körben apukával és kislányával találkoztunk, beinvitáltak minket, majd rövidke pihenés után sétáltunk egyet. Láttuk az égigérő paszuly helyi verzióját, kóstoltunk édes, napérlelte paradicsomot, meglestük a kristálytiszta patakban élő rákokat és pisztrángokat.

Felvilágosítottuk a házigazdát, hogy a kecske nem meghízott, hanem fel van töltve kisgidákkal, megszámoltuk, hogy a susuflynak 10 lába van, még ha csak 6, akkor is, majd mire anyuka is megérkezett, hazafelé vettük az irányt az Óperencián túlról. Rövidke készülődés és hosszas sakkozás után, hogy ki, mit és hol eszik és nem eszik, elindultunk ebédelni.”

Belépve egyből feltűnt a járólapokból, gerendákból, hogy többszáz éves épület. Ez a konzorcium saját PUB-ja, ahol a saját sörüket mérik, saját kertjükből származó zöldségeket tálalnak fel.

Ódákat zenghetnék a sörtésztában sütött halról meg a háromszor sült krumpliról, bár ahogy elnéztem szomszédasszony gombás rizottóját egy olyanért még vissza kell mennem oda.

Ezek már mind így együtt egy élménnyé teszik az ott tartózkodást. A PUB-ot öt éve vette meg a konzorcium, majd felújíttatta és azóta elnyerte az Év Étterme, és az ÉV PUB-ja címet. A séf Michelin-csillagos étteremből lett szerződtetve és mindez együtt eredményezi, hogy szinte mindig telt ház van.

Éva két évet dolgozott a PUB-ban és gyakorlatilag minden vendéget ismer, Tibi mint a helyi Nirvana igazgatója szintén. Sőt, még én is láttam ismerőst, azt az öregurat és feleségét, akikhez Tibor két éve elvitt megnézni a múlt század eleji Rolls Royce Maharaját. Erről itt írtam. Hazafelé indulva egy a gyönyörű Morgan-t láttuk a parkolóban.

A desszert epres trüffel volt, a sört pedig természetesen a helyi főzde szolgáltatta. 5 csillag, 10/10, nem tudom hova ragozni, tökéletes volt minden.

A séf egy Michelin-csillagos étteremben szerzett gyakorlatot, láttuk, hogy honnan jön az alapanyag, ráadásul a „The Bell at Ramsbury” volt már az év pubja és étterme is, szóval a minőségre egyfajta garanciát kaptunk, még mielőtt betettük volna a lábunkat. :)

Ejtőzés, beszélgetés, „kicsi a világ” rádöbbenés után házigazdánk megmutatta birodalmát, ez volt az „utolsó csepp a pohárban” aznapra. Szó szerint.

Immáron hétféle sört gyártanak, köztük egyik új termékük neve Red Ram (Vörös Kos). Ezt a nevet a svéd király adta neki, aki szinte minden évben meglátogatja a birtokot, elsősorban vadászni, de természetesen állandó vendég a sörfőzdében is, aminek bárpulttal berendezett konferenciaterme kiváló hely némi iszogatásra.

Aztán van még a Hell’s Highway (Pokol országútja) díjnyertes sörük, ami a második világháborús holland Operation Market Garden hadművelet (A híd túl messze van) 70. évfordulója tiszteletére kapta nevét.

Aztán átballagtunk a vodkalepárló csarnokba. Én ugyan minden évben meglátogatom a sörgyárat, de minden évben kézzelfogható a fejlődés, a kicsi, de biztos lépésekkel való haladás.

Az utóbbi évben a márkaarculat kialakítása kapta a legnagyobb hangsúlyt. Írnék néhány szót a dizájnról. Elmúlt már az az idő, mikor a söröscímkéhez lefényképezték a marhacsorda vezérbikáját és azzal a skót highlander jószággal adták el a sört. A vodkához ennél több kell.

Neves dizájncéget bíztak meg a vodkásüveg megtervezésével. Kiváló munkát végeztek. Egy üres vodkásüveget kézbe véve a legelső meglepetés a súlya. Két centi vastag tömör üveg az alja és a falvastagság sem elhanyagolható.

A súlynak önmagában is üzenete van. A teli vodkásüveg azt sugallja, hogy igen, van benne anyag, hogy igen, nem semmiért fizetsz. Olyan ez, mint mikor az autótervezők a páncélszekrény ajtajának tompa puffanásához hangolják az autók ajtajának hangját. Az a biztonságot sugallja, azt hogy egy páncélszekrényszerű súlyos tárgy vesz körül és ez biztonságot ad.

Ugyanazt az üzenetet közvetíti, mint a vodkásüveg, hogy a pénzedért kapsz valamit. A vodkásüveg ék alakúan szűkül lefelé. A tartalom elfogyasztásától kicsit bizonytalan kézbe is biztonságosan beékelődik, nehezen csúszik lefelé.

A kupak zárórésze nyersgumi, az üvegen kívüli rész tömörfém a céget jelképező kosfej domborítással. Ahogy pillantásunk lefelé halad az üvegbe öntött Ramsbury felirat alatt egy remekbeszabott dombornyomott címke tűnik fel. Sötétkék háttérben ezüst domborítással hirdeti, hogy ez egy Ramsbury Vodka.

Lejjebb haladva egy kerek arany matricát látunk. Ez kérem szépen az Alkoholbogarak Világtalálkozójának a San Francisco-i alkoholverseny első helyét elhozó Ramsbury Vodka aranyérem emblémája. A minőség aranyérme.

Végül legalul is van egy információs címke. Rajta van a lepárló címe, a búza termesztésének GPS koordinátái és a búzatábla neve, a búza fajtája valamint a vetés-aratás-lepárlás dátuma.

Gondoljunk bele! Két éve üzemel a lepárló. Ezalatt a márkaarculat felépítve, a dizájn kitalálva, a legrangosabb aranyérem elnyerve. Ez a Tibi gyerek tud valamit…

Aztán megnéztük és megkóstoltuk az új fejlesztésüket, a díjnyertes vodkát. Összehasonlítási alapom nincs, ugyanis ilyen minőségű vodkát nem minden talponállóban kínálnak, annyit viszont mondhatok, hogy nagyon finom volt. Ennél már csak a télre készülő mézes változat lehet jobb, amibe beleszagolhattunk kicsit, hát mit mondjak... nem volt rossz. :D

Egyik ámulatból a másikba estünk, olyan jól ki van találva minden: üvegek, grafikák, mintabolt... nagyon nagy élmény volt látni az egyes állomásokat a bezsákolt nyersanyagtól a palackozott, kiállított, kész termékekig.

Meg eleve a rendezettség, a tisztaság kívül-belül, az egész azt a benyomást keltette, hogy jó kezekben van minden. Írhatnék még a vendéglátóinkról, de egyrészt ki tudja, mennyire szeretnek szerepelni, másrészt meg nem szép dolog a másikat kibeszélni a háta mögött - :D -, szóval legyen elég annyi, hogy örülünk, hogy személyesen is megismerhettük őket és szívből köszönjük a meghívást és a vendéglátást is! :)"

HÍRMONDÓ

Odacsap a kisiparosoknak is a munkaerőhiány

A szakemberhiány egyes településeken a szolgáltatások ellátását veszélyeztetheti, illetve akadályozhatja a pályázatokon való indulást is, mert a kiírások általában foglalkoztatásbővítést írnak elő. További részletek itt.

Mennyire bíznak a magyarok a rendőrségben?

Készült egy nagyon érdekes felmérés, amely azt vizsgálta, vajon egyes európai országokban mennyire bíznak az emberek a rendőrségben. Talán nem meglepő, hogy Európa nyugati és keleti fele ebből a szempontból (is) kettészakadt, ám mi, magyarok, nem is állunk olyan rosszul. Hogy mennyire is bíznak a magyarok a rendőrökben, és hol a legjobb, valamint a legrosszabb a helyzet, az itt kiderül.

Falat építenek a britek

Nagy-Britannia egy 4 méter magas és mintegy 1 kilométer hosszú falat épít a franciaországi Calais városánál. Így szeretnék megakadályozni, hogy a menekültek átjussanak a szigetre. A fal költségeit itt tudhatod meg.

A Nagy Törülközőháború vége

Aligha akad ember, aki ne találkozott volna azzal, amikor egy szállodában a medence körül, vagy éppen a tengerparton kora reggel lerohannak az emberek, hogy a törülközőket ledobálva elfoglalják a jobb helyeket. Nos, jó hírünk van: utóbbinak mostantól Olaszország egy részén vége. További részletek itt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!