Noha a merészség nélkül nincs siker elcsépeltnek hangozhat, mégis igaz, legalábbi a mai poszt szerzőjének története ezt igazolja. Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy időben váltani tudni (és merni) kell. Karesz gyakorlatilag napra pontosan egy éve vágott neki mérnök végzettséggel Angliának, és tényleg alul kezdte, hiszen az egyik reptéri bárban törölgette a kiömlött kávét. Hogy miként alakult ezt követően a sorsa, rögtön kiderül. (Közben érkeztek fotók is a szerzőtől, köszönöm neki.)

„A következő sorok arról fognak szólni, hogyan is jutottam el egy év alatt egy Luton reptéri asztalleszedő állásból egy nagy londoni brit cég informatikai osztályára minőségbiztosítási mérnök pozícióba.

Nos, pontosan ma egy évvel ezelőtt könnyektől tükrös szemmel szálltam fel az Angliába tartó járatra. Nem szeretnék nagyon a személyes történeteimben elveszni, hiszen hasonlóról rengeteget tudna írni bármelyik határátkelő.

Most inkább csak a munkákról szeretnék írni.

Minőségirányítási mérnökként végezve, gazdasági angol nyelvvizsgával a zsebemben nem éreztem veszélyét annak, hogy hatalmas meglepetések érjenek Angliában.

Aztán természetesen nem így lett…

Maradt a báros munka

Az első napok álláskeresései és az állásajánlatok végigolvasása után rá kellett jönnöm, hogy egy ideig biztosan el kell felejtenem azt, hogy a szakmámban dolgozzak.

Természetesen nem jó szájízzel, de a Google-keresőbe új kulcsszavakat (pincér, báros, takarító, asztalleszedő, és hasonlók) beírva kezdtem munkát keresni. Három hét elteltével egy személyes interjút követően már másnap munkába álltam egy reptéri terminál területén működő bárban (asztalleszedés, takarítás, pohármosás, és ha ügyes vagyok, akkor sörcsapolás és kávéfőzés is szerepelt a lehetőségek között).

Természetesen nagyon örültem és boldogsággal töltött el, hogy kellek valahova. A munka egyik nagy előnye volt, hogy kaptam érte fizetést... ugye. Így nem kellett tovább a tartalékaimat felélni.

Próbáltam mindenkivel megismerkedni és beszélgetni, hogy szokjam a számtalan dialektust, hiszen mindegyik jócskán eltér az iskolapadban megtanult robotos kiejtéstől.

Brutális beosztások

Nem szeretnék hazudni, a műszakok gusztustalan időpontokban voltak. Ebbe nem gondoltam bele az elején, hogy mégis mit várhatok egy reptértől. Ennek ellenére még pár hét után is úgy gondoltam, majd könnyebb lesz, ha megszokom, de nem lett az.

A reggeli műszak hajnali fél 4-kor kezdődik és jó esetben kora délután 12:30-ig tart, a délutáni műszak pedig délben kezdődik és egészen késő este, pontosabban az utolsó járat után van vége. Ez azt jelenti, hogy általában este 10-11 környékén végezhetsz, de ha a járat késik, márpedig gyakran késik, akkor a bár is tovább tart nyitva.

Képzeld el azt a helyzetet, hogy bemész a délutáni műszakra, végzel 11-kor, jó esetben éjfélkor ágyban vagy, de másnap reggel már indulnod kell fél 11-kor, hogy beérj az újabb délutáni műszakodra. Mindezt hetente hatszor. Pár hét elteltével abszolút nem ismertem magamra, és agyhalottként jártam-keltem.

Tudtam, hogy ebből a helyzetből valahogy szabadulni kell, így újra keresgélni kezdtem. Nagy örömömre egy kedves kis családbarát kávézóban találtam munkára, méghozzá Harpendenben, ahol addig is laktam.

A helyről csak jót tudok mondani, a munkaidő nagyon baráti volt, reggel fél 9-től délután 5-ig tartott, és egy héten négyszer volt lehetőségem kávét készíteni a tehetősebb harpendeni családoknak és öreg néniknek, akik a kávézó vendégkörét adták.

Újabb fordulat

Két hónap kellett, hogy újabb fordulatot vegyen az élet. Történt ugyanis, hogy adódott egy lehetőség egy kéthetes projektre Londonban, ahova szoftver minőségbiztosítási és tesztelési feladatokra kerestek embert.

A kérdés az volt, hogy otthagyjam-e kellemes kis állásomat, ahol akár 1000 fontot is megkereshettem, egy olyan lehetőségért, ami olyan volt, mintha nekem találták volna ki, és hetente fizet 1000 fontot!

Viszont csak kéthetes a projekt.

Rövidre fogva az történt, hogy újra mertem. Mertem, amikor kijöttem, mertem, amikor a reptéri állásból váltottam, és mertem, amikor ezt a kéthetes projektet elvállaltam. Azt hiszem, ez a történek megérne egy külön posztot, hiszen most itt nem fejtem ki teljesen az itteni élményeimet.

A lényeg az, hogy a két hétből két hónap lett, majd a két hónap és pár inetrjú után itt, a cégnél állandó állást kaptam, mint Szoftver Minőségbiztosítási Tesztmérnök.

Az irodaház, amiben dolgozom

Több mint fél év távlatából már mosolyogva gondolok vissza a hajnali ébredésekre, amikor a reptérre mentem dolgozni. A sok kiömlött kávé- és kajamaradék feltörölgetésére. Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy tudom, képes vagyok erre, és elvégzem a feladatom válogatás nélkül.

Manapság, amikor egy prezentációt kell tartanom a cégnél, és mondjuk aggódom az angolom miatt, vagy csak simán lámpalázam van, és inkább beteget jelentettem volna, akkor visszagondolok, hogy pontosan ezért törölgettem fel azt a sok szemetet a földről, hogy most itt lehessek, ahova elképzeltem magam. Így nincs mitől tartanom.

Ne elégedj meg azzal, amid van

A tanácsom számodra, aki végigolvastad a sorokat az, hogy ha úgy érzed, valamiben hiányt szenvedsz, ne elégedj meg azzal, amid van, vagy amire más azt mondaná, hogy neked ez adatott.

Ha el akarsz érni valamit, akkor legyen bár kockázatos, de tegyél érte! Kevés dologra mondanám azt, hogy lehetetlen, de Angliában előrelépni és jobb munkát találni biztosan NEM az.

Sok sikert kívánok neked is!”

HÍRMONDÓ

A britektől maradhatnának a magyarok

Egy friss felmérés szerint a brit választók nagy többségének nincs kifogása az ellen, hogy a Nagy-Britanniában élő külföldi EU-állampolgárok az országban maradhassanak a brit tagság megszűnése után is. Ami külön érdekes, hogy a kormányzó Konzervatív Párt szavazóinak táborában még az országos átlagnál is valamivel magasabb, 85 százalék azoknak az aránya, akik így nyilatkoztak, és azoknak a 77 százaléka is támogatja a külföldi EU-polgárok maradásának lehetővé tételét, akik a brit EU-tagságról tartott népszavazáson a kilépésre voksoltak. A teljes cikket itt találod, meglehetősen érdekes adatok vannak benne.

Nő állhat Nagy-Britannia élére

Közben már megy a távozó David Cameron utódlásáért folyó harc az országban. A pártvezetői és a miniszterelnöki tisztségért Theresa May, valamint Michael Gove igazságügyi miniszter, Stephen Crabb munkaügyi miniszter, Liam Fox volt védelmi miniszter és Andrea Leadsom energiaügyi államtitkár verseng. A két legolvasottabb vasárnapi brit tömeglap, a Mail on Sunday és a Sun on Sunday által megrendelt két különböző felmérés egyaránt Theresa May utcahossznyi előnyét jelzi. További részleteket itt olvashatsz.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!