Éppen egy hete volt, hogy általános megdöbbenésre a britek többsége úgy gondolta, jó ötlet lenne kilépni az Európai Unióból, azaz a Brexit mellett tette le a voksát. A tíz éve Angliában Kiskacsa posztjában azt javasolja, hogy vegyünk egy mély levegőt és nézzük meg, hogyan érthetjük meg a történteket. Vegyünk és nézzük!

Ha te is Nagy-Britanniában élsz, és van véleményed, személyes tapasztalatod a Brexitről, ne habozz, írd meg! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.

„Olyasmi történt, amire nem számítottunk. Nem értjük. Az Egyesült Királyságban a szavazók 52%-a döntött úgy, hogy kilépne az Európai Unióból.

A szavazás lehetőségét David Cameron vetette fel 2013-ban. Kampányának egyik pillére volt az ígéret, miszerint Nagy-Britannia lakosainak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy eldöntse, az ország maradjon az Európai Unió tagja, vagy függetlenedjen. Akkoriban a britek erősségéről, önállóságáról zengtek David Cameron szónoklatai.

Miután miniszterelnökké választották, nem volt mese, ki kellett írni a népszavazást. Az elmúlt hónapokban azonban megváltozott David Cameron hangvétele UK-EU viszonylatban. A maradás mellett tette le voksát, e mellett kampányolt. Arról beszélt, hogy ha a maradás mellett dönt a többség, ő bizony kiharcol egy kedvezőbb megállapodást az Unió és az Egyesült Királyság között.

Ezt a fordulatot figyelembe véve nem csoda, hogy a britek egy jelentős része nem bízott a szavaiban. Kevesebb, mint két év kellett, hogy egyértelműen ellentmondjon saját magának. Most, hogy megtörtént a szavazás és a kilépés felé billent a mérleg, újabb beszédet tartott.

Habár pár hete még állította, hogy bármi történik, nem fog lemondani és a szavazás eredményéről azonnal tájékoztatja majd az Uniót, péntek reggeli beszédében homlokegyenest az ellenkezőjét mondta. Októberi hatállyal lemond (mi mást tehetne?!..), és azzal nyugtatja a briteket, hogy nem kell kapkodni, nem kell sietni. (Valós változás az unió hivatalos értesítését követő két éven belül történik.)

Tudni kell, hogy a szavazást megelőző kampányok tele voltak tényekként beállított, hivatalosnak tűnő hazugságokkal.

A Financial Times még a szavazás előtt közzétett egy erről szóló táblázatot. A fenti sötét skála a megsaccolt arányokat, míg az alatta látható halványabb szín a valós adatokat tükrözik. Az eltérés igen jelentős. Félelmetes, hogy a szavazati joggal rendelkezők nagyobb százalékban találkoztak a saccolt arányokkal, mint a valós adatokkal.

A szakítás mellett kampányoló fél egyik legfőbb ütőkártyája az angol egészségügy és az unió viszonya volt.

Hatalmas kampányfeliratot lehetett látni buszok oldalán, mi szerint „Heti 350 millió fontot fizetünk az Európai Uniónak, fordítsuk ezt a pénzt inkább az angol egészségügyre. Szavazz a kilépésre!”

A szavazás eredményének kihirdetése után alig egy órával egy interjúban Nigel Farage, az Egyesült Királyság Független Pártjának vezetője, a kilépés kampány egyik leghangosabb szónoka a fenti kampányszlogent hibának nevezte.

Elhatárolta magát tőle még úgy is, hogy a műsorvezető meglepetten egyértelműen rákérdezett: az után, hogy 17 millió ember leadta szavazatát, és sokan valószínűleg emiatt a szlogen miatt szavaztak a kilépésre, ő ezt a mondatot egyszerű hibának titulálja? „Igen” - volt a válasz…

A szavazás lezajlásával még nem történt azonnali hatalmas változás - már ami a jogszabályokat illeti. Három jelentős változást azonban megemlítenék..

1. Az írek és skótok elégedetlenségüket fejezték ki. Ők inkább maradnának az unióban. Ezért ha az Egyesült Királyság tényleg és végleg kilép, benne van a levegőben, hogy nem sokáig marad EGYESÜLT Királyság.

2. A tőzsde őrült ingadozásba kezdett, a font 1985-ben volt utoljára annyira gyenge a dollárral szemben, mint aznap. Erre nem biztos, hogy minden szavazó gondolt előre.

3. Az atmoszféra

Erre hosszabban szeretnék kitérni… Mindenkit, MINDENKIT meglepett a szavazás eredménye. Az angolok megosztottak ezzel kapcsolatban.

Van, aki szalad a migráns szomszédjához, hogy biztosítsa arról, hogy szívesen van látva ebben az országban.

Van, aki boltban, buszon, utcán migránsokat látva fennhangon kérdezi, azok mikor indulnak vissza saját hazájukba.

London polgármestere, Sadiq Khan Facebook-oldalán üzent az Európából érkezett migránsoknak, hogy köszöni szépen az eddigi hozzájárulásunk az országához, és továbbra is szívesen vagyunk látva.

Hatalmas mélységekig megérintette, felbolygatta az embereket ez a szavazás. A közösségi oldalak tele vannak hitetlenkedő, elkeseredett üzenetekkel.

Mindenkinek joga van kifejezni boldogságát, csalódottságát. Mindenkinek joga van kifejezni nézeteit, hitvallását. Jogunk van megbeszélni, megvitatni a nézetkülönbségeink.

Azonban nincs jogunk egymás ellen fordulni a különbözőségeink miatt. Az indulatokat tudni kell kezelni.

Addig jófej valaki, amíg szívesen lát, de ahogy távozásra kér, bunkóvá válik? Mi vagyunk az ő országukban. Dolgozunk. Hozzájárulunk az országuk fejlődéséhez, alakulásához. Mert eddig az Európai Unió ezt lehetővé tette.

Most szeretnék megpróbálni unió tagság nélkül, kevesebb Európából érkező bevándorlóval.

E pillanatban én is úgy gondolom, tévednek, de ez az ő országuk, az ő döntésük.

Azok a megszólalások, amik hülyéket és idiótákat emlegetnek… Vajon akik ezeket a hozzászólásokat írták, mennyi időt töltöttek lehiggadással, észérvek keresésével? Mennyi kilépésre szavazóval beszéltek higgadtan vagy értelmes vita keretein belül a miértekről?

Az „én véleményem a helyes, ha nem értesz egyet, mehetsz amerre látsz” állásfoglalás erős.

Mindannyian tudjuk, látjuk, mennyi hazugsággal etette mindkét fél a népet. Egyik sem hű a szavához. Van, aki ennek hitt, van, aki annak. Ne forduljunk egymás ellen nézetkülönbségek miatt!

Azok, akik csak olyan barátokkal veszik körül magukat, akik mindenben (nagyjából mindenben) egyetértenek velük, akadályozzák a saját fejlődésüket.

Honnan tudom, hogy az én állításom helyes, ha olyasvalakivel szóba sem állok, aki nem ért velem egyet? Az ő szemszögéből nézve lehetséges, hogy az én állításom tényleg helytelen.

Minél több oldalról teszem próbára és esetleg védem meg érveléssel az állításomat, annál határozottabb, erősebb lábakra helyezem azt. Ha pedig nem tudom megvédeni, elgondolkodom, hol tévedtem. Mindkét esetben megadom a lehetőséget magamnak a fejlődésre. Ez a lényeg. A fejlődés. Nem az, hogy mindenképpen nekem legyen igazam.

Higgadjunk le! Szitkoknak, gonoszkodásnak nincs itt helye.

Nagyot változott a közhangulat

Mióta nyilvánosságra hozták az eredményt, megszaporodtak a gyűlölködő megszólalások. Nagyot változott a közhangulat. Ahogy a munkahelyem és az otthonom között közlekedek, érezhető a feszültség.

A minap egy idős néni a buszmegállóban próbált kötözködni. Anyukámmal beszéltem telefonon magyarul, a néni egyedül volt. Odament a mellettem ülő két másik hölgyhöz és fennhangon éltette a Brexitet, szidta a migránsokat miközben lesújtó pillantásokat vetett felém.

„Nem hallottam meg” a gonoszkodását, a két hölgy pedig sebtiben hagyta el a buszmegállót - nem kívántak részesei lenni az esetnek. Nem éreztem, hogy vitába kellene szállnom: a néni nem józan ésszel, inkább indulatokkal beszélt. Nem lett volna értelme.

A másik oldalon két korábbi angol munkáltatóm is megkeresett, és elnézést kértek a szavazás kimenetele miatt. Mindketten azon a véleményen voltak, hogy a politikusok nincsenek képben azzal, valójában hogyan vélekedik a nép. Abban is egyetértettünk, hogy maguk a kilépést szorgalmazók sem voltak felkészülve erre az eredményre. Ezért van a nagy csönd, ezért nem tud senki semmit.

S hogy mennyire ködös és bizonytalan talajra építve történt a szavazás, azt az is alátámasztja, hogy a Google jelentése szerint a szavazás UTÁN pénteken a legtöbben a „Mi az EU?” és a „Mi történik az Egyesült Királysággal a Brexit után?” kérdéseket írták be a keresőbe.. Erről a nagyobb TV csatornák, mint a BBC, ITV és Channel4 is hírt adott.

Igaz, a Telegraph szakértője szerint ezek a keresések csupán péntek hajnal 1:30 és 4:30 között ugrottak meg, és csak saját átlagukhoz képest, mégis: a szavazás csütörtök este 22:00-kor lett lezárva.

Elgondolkodtató, mennyire tükrözi ez a szavazás a tudatos választást, és mennyire alapult inkább indulatokon. Az oldalak, cikkek, interjúk, amik a kilépésre szavazók között a higgadtabbakat mutatták be, szintén többnyire érzelmeken alapuló döntésekről számoltak be.

A szavazók az ország vezetőinek szerették volna megmutatni, hogy igenis van hangjuk. Van beleszólásuk a döntésbe. Látni szerették volna, hogy a szavuk változást hoz.

Senki nem tudja biztosan, ez a döntés helyes volt-e vagy sem. Az is csak ősszel derül ki, milyen valós változást hoz majd ez az eredmény. Bizonytalanság van, s emiatt feszültség.

Olyasmi történt, amire nem számítottunk. Nem értjük. Vegyünk egy mély levegőt és nézzük meg, hogyan érthetjük meg. Tegyünk azért, hogy ez a hangulat ne tartson sokáig! Kinek jó, ha így marad?”

HÍRMONDÓ

„Miért nem megyünk már haza”?

Ha már Kiskacsa posztjában a beszólásokat is felemlegette, kezdjük a Hírmondót is ezzel, hiszen sajnos más magyarok is vannak a kárvallottak között. Egy anyuka például arról panaszkodott, hogy a gyermekeit folyamatosan piszkálják az iskolában. Nemcsak a diákok, de néhány tanár is. „A gyerekek folyamatosan bántalmazzák őket szóban, amióta elkezdték a sulit szeptemberben, hogy miért nem megyünk már haza a saját országunkba… Eleinte volt lökdösődés, verekedés is, be kellett mennem a suliba. Most a szavazás óta csak szóbeli bántalmazás, hogy csomagoljanak, meg hogy sokáig itt már úgysem leszünk… A gyerekek mondják leginkább, de egy-két tanár is” – mondta a Northamptonban élő édesanya. A teljes történetet itt találjátok.

A brit nagykövet nyugtatja a magyarokat

Eközben Nagy-Britannia magyarországi nagykövete próbálja nyugtatni az országban élő és dolgozó magyarokat, mondván, nincs mitől tartaniuk a Brexit kapcsán. Iain Lindsay kiemelte, nem lesznek azonnali változások, amelyek más tagállamok ott élő polgárait érintenék. A kiválási folyamatra két év áll a szigetország rendelkezésére, de azt csak ősszel indítják majd meg, így mintegy két és fél évig semmilyen fordulat nem várható. A teljes cikket itt találjátok.

Skóciának is mennie kell

Elég sokan gondolkodtak úgy, hogy alakulhat úgy az életük, hogy a távozó Nagy-Britanniából kiválik Skócia és marad az unió tagja. Nos, nekik van egy rossz hírem: ez aligha lesz így. Egyértelművé vált ugyanis, hogy a spanyolok és a franciák sem hajlandóak tárgyalni a skótok uniós maradásáról, ami azt jelenti, hogy szinte biztos: Skócia az Egyesült Királyság részeként annak ellenére kénytelen lesz távozni az Európai Unióból, hogy polgárai a referendumon jórészt a maradás mellett voksoltak. Hogy miért döntött így a két ország, arról itt olvashatsz részletesebben.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!