Akik rendszeresen olvassák a blogot, talán még emlékeznek Ákosra, aki bő két hete osztotta meg Londonba indulásának történetét, videókkal megtűzdelve. Ma folytatódnak a kalandjai, mi pedig vele tarthatunk az állásinterjúkra, bemutatja a lakását és még az is kiderül, mit keres a Kardhal a romantikus nevű Leatherhead városában.
„Az előző posztra érkezett kommenteket olvasva elhatároztam, hogy bővebben fogok írni a történésekről. Akinek tetszettek a videók, azoknak elsőként a videó megtekintését ajánlom, majd azt követően az írás olvasását, mindkét megközelítés tartalmaz hozzáadott információt a másikhoz képest.
Végrehajtottam tehát a kiköltözést egy 16 ezer forintos repülőjegy segítségével, ebben már a feladott poggyász díja is benne foglaltatik. Sokat töprengtem a legjobb megoldáson, mely költséghatékony, egyszerű és lehetőleg fájdalommentes módon biztosítja legfontosabb ingóságaim földrajzi pozíciójának szinkronizálását, maradtam az egyszerű csomagként repültetésnél.
Ezzel vettem magamnak egy sorsjegyet az egyben kiérkezős játékra, hiszen az asztali számítógépemet is feladtam a gépre, minden mozgó alkatrészével, ami nem egy életbiztosítás. Szerencsés csillagzat alatt születhettem, mert minden megérkezett hiánytalanul és működőképes állapotban.
Érdekes kihívásokkal találtam szembe magam, nem hoztam tápkábelt, mondván hogy úgy is más szabványra lesz szükségem. Azt az egy apróságot nem kalkuláltam bele, hogy az itthon kapható 500 forintos kábel kinti párjához hozzátoldanak egy nullát árazásban.
Nem mondhatnám, hogy életem legnagyobb kiadása lett volna megvásárolni, azonban az elvekből nem engedve inkább egy európai csatlakozós elosztó honosításával kerültem meg a problémát. Azóta is szépen működik a furcsa szerzet, bár technikailag egy újraértelmezett átalakító született, tehát ez nem is meglepő, hogy működik.
A baloldalon való közlekedést technikailag könnyű volt megszokni, azonban az útvonal-tervezési képességem teljesen megadta magát. A térképen kinézett pont függőleges tengelyen tükrözött irányában lyukadtam ki, hamar rászoktam tehát arra, hogy csak a Google Maps utasításait követve közlekedek a városon belül.
Az első állásinterjúk
Elkezdődtek végre az utolsó/első fizikai körös állásinterjúk is. Az elsődleges favorittal már Magyarországról túljutottunk három körön és most elérkezett a való életben történő találkozás is.
Róluk annyit érdemes tudni, hogy Nagy-Britannia egyik legnagyobb hálózati eszközöket és megoldásokat forgalmazó vállalata, akik épp új irányokba szeretnének nyitni, innen az IT biztonság iránti érdeklődés.
A beszélgetés elég kötetlen volt és jó hangulatban telt, a hely szimpatikus (St. Paul környéke) valamint rengeteg lehetőséget látok benne, de azért sok a kérdőjel is, döntés előtt még megtekintek pár versenyzőt.
A következő videóban is bemutatott interjú egy divattervező / igen márkás ruhakereskedő cég, ennek minden vonzatával. Egy bevásárlóközpontban található a munkahely és a katalógusba kerülő ruhadarabokat és modelleket a bejárattól 10 méterre egy üvegfal mögött fotózzák, érdekes koncepció.
A munka kicsit másabb, de azért nem szabónak kellene állni itt sem, megmaradnék az IT-biztonság területén. Elég pozitívan alakult itt is az interjú, erős gondolkozás fog következni a végső döntés meghozatala előtt. Ők egyébként London nyugatabbi részén találhatóak (Shepherd’s Bush).
Tettünk egy gyors kiruccanást délre, az óceán partjáig és azt kell mondjam, hogy a Seven Sisters Rock meghatározó élmény marad a számomra, mindenkinek javasolom a megtekintését, aki teheti.
A lakás
A lakás bemutatása szerintem videón mindenképp jobban veszi ki magát, azonban pár szóval hozzáteszek a tartalomhoz. Területileg West Kensington környékéhez tartozunk, amiről mindenkinek a milliárdosok jutnak eszébe, ez ránk nem igaz.
Egy tipikus régebbi építésű londoni ingatlan felső 2-3 vagy 4 emeletét foglaljuk el, attól függ, hogy hogyan számolunk. Mindenhol padlószőnyeg, szűk helyek, két normál és egy pöttöm szoba.
Eleinte a konyha/nappaliban laktam, ez kevésbé volt kellemes, majd egy ideiglenes üresedés megnyitotta előttem a lehetőséget a felső lakosztály elfoglalására. Amiket a lakás egészét tekintve kiemelnék:
* zárak: semmi kívülről rázárom típusú biztonsági óvintézkedés, behúzom magam után és bezáródik. Ennek eredményeként már számos alkalommal záródtam ki az ingatlan területéről.
* fürdőszoba: belül tilos kapcsolót elhelyezni, így a plafonról lógó zsinórok segítségével lehet a luminanciát vezérelni. Ennél érdekesebb, hogy egy elektromos vízmelegítőt azért csak sikerült a zuhanykabinba telepíteni, mintegy fittyet hányva ezzel a törvényalkotói logikának. Ja, igen és persze konnektor egy szál sem.
* lépcsők: nagyjából 4 emeleten kell keresztülküzdenie magát az embernek ajtókkal tűzdelve, hogy sikerrel lejusson az utcára. Mondjuk ez leginkább biciklivel érdekes.
Siránkozásra azonban nincs ok, hiszen még így is szerintem bőven hozza a londoni átlagot kicsiny ideiglenes lakom.
A Kardhal Leatherheadben
Az interjúzás természetesen folytatódott, ennek talán legérdekesebb része volt, mikor elbicikliztem Leatherhead városába, ami az eltévedésekkel együtt oda-vissza egy 60 km-es túrát jelentett, természetesen az almafonom nem bírta ennyi navigációval, így a hazautam még kalandosabbra sikerült.
Maga az interjú érdekes volt, 3 óra hosszán keresztül tartott, melyből nagyjából 40 perc volt HR jellegű, a többi viszont szakmai kérdések és teszt feladatok. Kissé a Kardhal című filmben látható szituáció volt, más ösztönzéssel. Két leendő kolléga kérdez bele minden billentyűleütésbe, miközben az adott számú szervert kell feltörni. Mindenesetre hasznos volt és még tetszett is.
Volt még egy elsőre meglepő koccintásom is az egyik fejvadász cég alkalmazottaival. Egy átlagos kedd déli találkozóra mentem, majd 6 pint sörrel gazdagabban, egy fish and chips elfogyasztását követően indultam haza.
A kérdésemre, miszerint minden keddi munkanapjuk hasonló mederben folyik-e, a feltehetőleg vicces válaszként annyit kaptam, hogy ez egy normál nap, majd elköszönést követően visszamentek a többiekhez a pub ölelő karjaiba. A mostani alkalomra ennyi jutott, szívesen veszem, ha a kommentekben visszacsatolást nyer az írásbeli irányváltás, köszönöm.”
HÍRMONDÓ
Kettészakadhat az Európai Unió?
A luxemburgi külügyminiszter szerint az Európai Unió „meghal”, ha uniós kérdéseket népszavazással döntenek el. Jean Asselborn ezt annak kapcsán mondta, hogy a magyar kormány népszavazás szeretne a menekültekkel kapcsolatos kvóta ügyében.
A luxemburgi külügyminiszter úgy vélte, el kell dönteni, hogy az EU „vonszolja-e magát tovább letargikusan”, vagy vegyen új lendületet, és ha egy ország azt mondja, hogy „nincs szükségünk Schengenre, az euróra, a szabad mozgásra, a szolidaritásra, a strukturális- és kohéziós alapokra”, akkor be kell látni, hogy „zárt intézménnyé” lehet tenni uniós tagállamokat. (A teljes cikk itt található.)
Munkavállalás Dániában – hogyan találjunk munkát?
Talán kevéssé hírszerű, de hasznos lehet tudni, mi mindent kell intéznünk, ha Dániába mennénk munkát vállalni. Most csak egyetlen dolog (a teljes írás itt található): fontos tudni, hogy a különböző munkaközvetítő cégekkel, ügynökségekkel kötött szerződések általában nem tartalmaznak kötelezettségvállalást konkrét, személyre szabott munkaszerződés megkötésére, illetve nem garantálnak hosszú távú munkaviszonyt.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!
Utolsó kommentek