Vajon mi a közös a labdarúgó Bajnokok Ligájában és a Trónok harca legújabb részében? És mi köze mindehhez egy London mellett dolgozó magyarnak? Kiderül Ádám mai posztjából, amely az Egy napom sorozat (melynek eddigi részeit itt találod) legújabb epizódja (kis csavarral, de ez rögtön kiderül), és számomra nagyon élvezetes lett. :)

Írd meg te is, hogyan telik egy napod! Készíthetsz mellé fotókat, videót, amit csak szeretnél. Nincs unalmas nap és munkahely, pillantsunk be egymás életébe! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.

A posztból az is kiderül, mit keres ez a Forma-1-es autó a bejárat mellett... 

Néha bele-bele olvasok a blogba, látom, sokan írják meg egy napjukat.  Gondoltam, beállok a sorba.  Normálisan nagyon nem lenne mit írni, mert az átlag külső szemlélőnek egy napom unalmas. A legtöbb nap ráadásul egyforma.

Igyekeztem a közelmúlt extrém eseményei közül válogatni, és csalni annyit, hogy több napon történt eseményeket veszek egybe. Amolyan „ilyen is tud lenni, például a múltkor…” megközelítéssel, engedtessék meg nekem ennyi írói szabadság.

Igyekezni fogok minimálisan csapongani, de nem fogom rövidre, megpróbálom a lehetetlent: érdekessé tenni azt a napot, amikor elkísértél engem az irodába.

Reggel

London külvárosában vagyunk tehát, egészen pontosan a nyugati oldalon. Ha nagyon fülelsz, hallod a gépeket leszállni Heathrow-n. Fél 8 körül szoktam ébredni, még az ágyban olvasok emaileket – nem, nem vagyok fontos ember, semmi nem múlik rajta, egyszerűen szeretnék információhoz jutni.

Ilyenkorra Magyarországon fél 9 van. Munka mellett van egy kis cégem, magyar kapcsolatokkal, így ha valami történik, ekkorra már megírták levélben, így ébredéskor mindjárt olvasom is. Attól függően mennyi időm van, átfutom még a híreket is, ez a közismert nyomtatott sajtó online verzióját jelenti.

Ennek a képzelt napnak a reggelén hat perc alatt tudnék bebiciklizni az irodába, de hogy ne kelljen egyedül sétálnod 12 percig, együtt megyünk. Mehetnénk busszal, de egyrészt nem ülünk buszra, ez policy, másrészt kertek alatt sétálunk mókusok között. Plusz a buszok semmire sem jók, gyalog megelőzöd őket, hátrafelé sétálva is. Régen, amikor Hammersmithben laktam, nyolc kilométerre a cégtől, gyorsabb volt befutni dolgozni, mint busszal bejutni.

Úticélunk ma reggel a Sky, konkrétan az Osterley campusba indulunk, ami a HQ. Annyira London peremén, hogy az irányítószám már nem is londoni.

Rövid háttérinfó: a Sky egészen a közelmúltig az Egyesült Királyság és Írország vezető szórakoztató- és médiacége volt – a Sky szerint. Nemrég, mivel megvette a német és olasz Sky-t, valamint mivel most készül valami egy meg nem nevezett országban, már Európa vezető szórakoztató- és médiacége. Amúgy nagyon nem áll messze az igazságtól.

Nemesen leegyszerűsítve ez egy kereskedelmi tévé, mint mondjuk az RTL otthon. Csak nagyobb egy picit. Nagyjából hetven csatornát üzemeltet, több, mint 12 millió előfizetője van.

A tévé mellett természetesen tartalom-, telefon-, internet-, és mobilszolgáltató is különböző portfoliói révén. Mindezt több, mint 22 ezer alkalmazottal teszi, amibe nem számítanak bele a megbízás alapján dolgozók - a contractorok.

Tehát beérkeztünk az irodába, ahol emailekkel kezdünk. A szemfüles olvasó már ki is szúrta: de hisz reggel az ágyban is leveleket olvastam. Az kérem szépen a magánlevelezésünk volt, ez pedig a céges.

A csapat

Munkaidőn kívül úgy általában nem olvasok céges leveleket – túl sok lenne. A csoport, ahol dolgozom, az ún. Enterprise Network Operations, én ezen belül vagyok a Tech Lead – ez amolyan vezető rendszermérnök.

A csoportunk reggel 7-től este 10-ig dolgozik és néhány komponenst leszámítva foglalkozik mindennel, ami hálózat. Néhány ezer hálózati eszközt és szolgáltatást jelent ez: switchek, routerek, terheléselosztók, tűzfalak, tartalomszűrők, és minden, ami ezeket használja.

Földrajzilag mi felelünk mindenért, ami az angol oldalon van – skót testvéreink felügyelnek a hálózat skót részére -, ez történelmi okokból alakult így. Mi üzemeltetünk az öt adatközpontból hármat, pontosabban annak a hálózatát.

Ezen túlmenően San Franciscótól Zürichen és Johannesburgon át Pekingig üzemeltetünk mindent, ami külföldi. Fizikai hozzáférésünk semmihez nincs, így mi nem mászkálunk se zúgó termekbe, se légkondival túlhűtött szobákba – ezekre külön csapatok vannak -, mi csak ülünk a monitor előtt, és bámuljuk azt (látom, ezen a ponton kezded feladni és unalmasnak gondolni ezt a napot).

A csoportom tizenhat emberből áll, ez korábban két külön csoport volt, de egyesültünk. Összesen négy senior mérnököt és kilenc junior mérnököt irányítok – a hiányzó kettő a két főnököm, a két korábbi csapat Team Lead-je.

A hálózat, amit üzemeltetünk, nagy: az egyszerűsített hálózati topológia 11, sűrűn telerajzolt A3-mas lapot jelent. Ebben még nincs benne a német és olasz Sky-hálózatok rajza, bár várhatóan ők csak néhány kisebb felhőként fognak szerepelni az egyik sarokban.

Emaileknél tartottunk, megtudjuk, mi történt az éjjel – egészen pontosan tegnap délután durván fél 6-6 óta ma reggel 9-ig. A Sky egy 24 órás cég, nyilván, hiszen tévéadás mindig van nagyjából 70 csatornán.

Sokan dolgoznak műszakokban, így reggelre komoly mennyiségű levél tud összegyűlni. Nyilván engem a műszaki problémák, fejlesztések, hibák, tervezett és nem tervezett leállások, változások érdekelnek, amik az éjjel történtek, és most ezeket nézzük át veled együtt.

Van amúgy ügyeleti-készenléti rendszerünk, amiben hat hetente sorra kerülök én is, egyszer elsődleges, egyszer másodlagos kontaktként. Nyilván ha ilyenkor történik valami az éjjel, akkor engem keltenek fel (elsődleges kapcsolattartó minden 12. héten vagyok), ilyenkor reggel túl sok újdonságot az emailek nem mondanak.

A reggeli

Az emailek átfutása után egy gyors reggeli következik, mert már éhesek vagyunk. A campuson hat étterem van, lehet válogatni az egészen olcsó megoldásoktól a kifejezetten sznob éttermi reggeliig (pincérek szolgálják fel, előre kell asztalt foglalni, stb.) mindent.

Leginkább a kolbász – rántotta – pirítós hármast szoktuk reggelizni, néha hagyományos angol zabkása a menü, attól függően, mennyire vagyunk éhesek. Nem, az étel nincs ingyen, de anyagilag agresszívan megtámogatott a Sky részéről.

Szívem szerint a reprezentatív célokra épített étterembe mennénk ma reggel (vendégekkel oda szoktam), de a célom az átlagos nap bemutatása, így az olcsó és gyors étterembe megyünk.

Középen a gyümölcs, müzli és joghurtpult van, balra a kenyérfélék, a legszélén a gluténmentes, ha azt kérsz, középen vannak a tojások, válogass, milyenhez van kedved.

Innen jobbra látod a hagyományos angol reggeli hozzávalóit, válogass, ami tetszik. A pult legszélén találod a péksütiket, ha azt kívánsz. Emlékszel, reggel indulás előtt kérdezted: nem eszünk? Nos, gondolom már érted, miért nem otthon reggeliztünk.

Reggeli után kezdünk el igazából dolgozni. Minden szerdán ilyenkor van egy találkozó a design és implementációs mérnökökkel (ez egy tök másik csapat) - itt beszámolnak minden projektről, azok státuszáról, várható munkákról, nehézségekről, érdekességekről, ezen én képviselem a csoportomat. Minden más napon, amikor nincs találkozó, a mókuskerék kezdődik. Lássuk tehát, mintegy 6900 karakter után a lényeget: mi történik itt egész nap?

A hibák

Szűkszavúan: a csoportom mindennapi feladata elsődlegesen a hibák elhárítása, másodsorban a beérkező kérések teljesítése. Az én feladatom a csoportom támogatása a fentiekben, az ezekkel kapcsolatos döntések meghozatala, mondhatnánk, hogy egy ösvény kijelölése, amin mindenki autonóm módon ballag egész nap. Kevésbé szűkszavúan órákat mesélhetnék, de igyekszem rövidre fogni.

Mik a hibák? ITIL terminológia szerint dolgozunk, így definíció szerint a hiba az, ami korábban már működött, de most épp nem. Ez lehet bármi. Látom, a szemed kezd lecsukódni az unalomtól, így megpróbálok érdekesebb hibákat említeni: ilyen volt például, amikor az egyik Forma-1-es csatornáról eltűntek a feliratok (futamidők, statisztikák, múltbeli adatok, pozíciók). Vagy amikor Írországban az egyik csatornán egy focidöntő közepén elment a kép és a hang.

Ezek az úgynevezett MPI-k, olyan hibák, amelyek rendkívül súlyosak és kívülről, az előfizető által látható következményei vannak. Az MPI vége nem ritkán az előfizetői díj részének vagy egészének jóváírása, hiszen a cég nem úgy szolgáltatott, mint kellett volna.

A Forma-1 feliratokért senki nem kapott jóváírást, de a döntő közben elment adásért mindenki, aki aznapra fizetett elő, visszakapta a pénzét. Ez olyan 3-400 ezer közötti felhasználó, egyenként kb. 8-10 fontot kaptak vissza – szorozd be, mennyit bukott a cég ezen a hibán! Igen, ha már így rákérdeztél, én is okoztam már hibát, ezt konkrétan most nem én okoztam, de én javítottam meg.

Vannak kevésbé látványos hibák is: belassult szolgáltatások, nem elérhető webalkalmazások, csökkent kapacitás. Az előfizető nem feltétlenül veszi észre, de mi mondjuk tudjuk, hogy a terhelés elosztása a hibás és két adatközpont forgalmat csak egy visz – ez is MPI, mert bármikor katasztrófa történhet.

Az időzített bomba kifejezést nagyon szeretik itt. A fenti felsoroltak nem feltétlenül hálózattal kapcsolatos hibák. Rendkívül komplex rendszerek szövevényesen vannak egymáshoz kapcsolva, egymásra utalva, egyáltalán nem triviális rájönni, hogy mi okoz hibát.

A hálózat ritkán szokott kiváltó ok lenne, általában valamilyen szerverprobléma van, ilyenkor csak várunk, hogy az ezért felelős csoportok megoldják.

Mivel minden redundáns, nagyjából, mint egy repülő, ami egy hajtóművel és egy pilótával is el tud repülni biztonságosan, a fentiek ritka, kiemelt események. Valahányszor ilyen történik, egy külön team szervez konferenciahívásokat, ahol minden potenciálisan érintett területet képvisel valaki.

A bonyolult rendszereknek köszönhetően minimum 10-15, de gyakran több, mint húsz résztvevős konferenciáról beszélünk – ennyi csoport koordinált munkája szükséges egy hiba felderítéséhez, és az okok meghatározásához.

Az én csoportom az ilyen hívásokon mindig jelen van, mivel a hálózati infrastruktúra mindennek az alapja. Ezekre a hívásokra vagy valamelyik senior mérnök, vagy én szoktam behívni. Ez derült égből villámcsapásként jön, reméljük, ma nem lesz ilyen, amíg itt vagy bent.

Már csak azért sem, mert minden ilyen hibát utána újabb konferenciahívásokon napokig elemzünk: mi okozta, hogy lehetett volna elkerülni, mit kell tenni, hogy legközelebb ne forduljon elő.

A hibák másik halmaza az MPI mellett a HPI, ami egy fokkal alacsonyabb komolyságú, de meg mindig borzasztóan fontos és azonnal elhárítandó hiba. Ezen túlmenően túl sok hiba nem szokott történni, a nagy számok törvénye miatt mindenhol mindig elromlik épp valami, de ez fennakadást ritkán okoz, riadalmat még kevésbé.

A méret mégis lényeg

Van egy külön csapat, nekik csak az a feladatuk, hogy egy nagy monitort nézzenek, és ha piros sorok jelennek meg rajta, értesítsék a megfelelő csoportokat, így hibajelzéseket leginkább tőlük kapunk.

Néha belső kollégák is úgy gondolják, hogy valami hiba van és ezeket jelentik. Tipikusan ilyen szokott lenni az „éjjel átmigráltunk egy szerverre valamit és most a tűzfal nem engedi át az új IP-címet”. Definíció szerint ez nem hiba, ezzel nem foglalkozunk.

Ez nem elromlás, valaki valamit csinált az éjjel, amit nem gondolt át eléggé. A megoldás, hogy csinálja vissza és akkor megint működni fog, legközelebb pedig körültekintőbben kezdjen hozzá. Sok ilyen „hibát” dobunk el egy nap.

Személyes megjegyzés, hogy ez a fajta hozzáállás volt számomra a legszokatlanabb. Korábban ekkora hálózatban Magyarországon nem dolgoztam, kis méretbe másképp kezeljük a dolgokat („ó, jaj, persze, máris átengedem a tűzfalon”), de ekkora hálózatban, ilyen méretekben ez nem működik.

A hibákon túl a kérések futnak még be: ezek olyan dolgok, amik korábban nem léteztek vagy nem működtek és mostantól kell. Tűzfal-szabályok, routing beállítások, dolgok, amiknek működniük kellene, de valahogy még senki nem vette észre, hogy nem teszik, ilyesmik. Ez tényleg a mókuskerék része a munkának és ebben minimális részem van.

Döntési helyzetben

Amiben viszont részem van, azok tervezési kérdések, műszaki dokumentációk, implementációk ellenőrzése, befogadása támogatásra. Évente auditálnak minket külső cégek, ezek lebonyolítása is hozzám tartozik.

Ezen túlmenően én döntök műszaki kérdésekben. Ilyesmik lehetnek: új hálózati eszközök elfogadása támogatásra, új koncepciók kidolgozása, régiek módosítása, folyamatokkal kapcsolatos kérdésekben is döntök, támogatok vagy vétózok új hálózati terveket, műszaki kialakításokat, konzultálok a tervező mérnökökkel, egyeztetünk a kialakítandó álláspontokról kifelé.

Mostanában rengeteg ilyen megbeszélés van, egyrészt mert a campus folyamatosan fejlődik. Most épül egy újabb épület (másfél éven belül a harmadik), amelyben újabb 3500 dolgozó kap majd helyet.

Másrészt még tart az egyesülés a német és olasz infrastruktúrával, ami szintén sok projekt forrása. Ezen túlmenően megbeszéléseken, találkozókon képviselem az érdekeinket, ilyenek például a heti találkozók a gyártókkal (mint például Cisco, Palo Alto, F5), akikkel változatos témákat beszélünk át.

Nyitott hibajegyek, szoftververziók megvitatása, amiket a gyártók javasolnak direkt nekünk, aktuális projektek állása, tervdokumentációk státusza szokott felmerülni ilyenkor.

A háromemberes szabály

A napi munkám része a munkavégzések (változások) formális engedélyezése. Ez is egy ITIL terminológia, nekem ez új volt, mikor itt kezdtem, junior mérnökként.

Bármi, ami történik, papírmunkával (nyilván elektronikussal…) jár. Mindazokat a kéréseket, amiket a csoportom teljesít a nap folyamán, dokumentálják és változáskezelésen megy keresztül minden.

Ennek értelmében mindent minimum három másik embernek látnia kell, mielőtt a munkát el lehet végezni. Ez a három ember: valaki a saját csapatból, valaki a skót testvércsapatból, és valaki a hálózati biztonsággal foglalkozók csapatából.

A „valaki” általában minden csoportban a Tech Lead, aki egyesével átnéz és engedélyez mindent. Ha kérdése, fenntartása van, vagy további információt érez szükségesnek, jelzi, és az a bizonyos tevékenység addig nem történik meg, amíg minden engedélyező egyet nem ért vele.

Nálunk ez a valaki elsősorban én vagyok, de nyilván a senior mérnököknek is van joga ilyen véleményezésre, és néha ki is segítenek, ha túl sok a dolgom.  Értelemszerűen pusztán az engedélyezés elmaradása másokat hátráltat, így ezt a nap folyamán folyamatosan kell csinálni.

Én általában reggel, ebéd előtt és után, valamint délután szoktam ránézni és engedélyezni, amivel egyetértek. Az írtam, az engedélyezés formális dolog, de valójában megosztott felelősséget is jelent: ha valami balul sül el, és a végén kiderül, hogy eleve rossz volt a koncepció, akkor előveszik az engedélyezőket is: miért engedélyezték? Értették pontosan, mi fog történni? Átlátták a következményeket? Világos volt a feladat, a megoldás és a várt eredmény? Ha nem, miért hagyták jóvá?

Mint írtam, a minimum az, hogy három másik ember engedélyezze, amit csinálni akar valaki. Maximum nincs. Legutóbb egy kritikus komponensen szoftverfrissítést akartam csinálni, 120 ember került potenciális jóváhagyóként a változásomra, amiből ha 17 jóváhagyta, akkor mehetett.

Fontosabb esetekben nyilván nemcsak mérnökök látják ezt, de üzleti és szerverüzemeltetői oldalról is engedélyeket kell szerezni. A jóváhagyások begyűjtése a legkevésbé mérnöki feladat, amit el lehet képzelni.

Konkrét példán bemutatva, egy kollégám, ha engedélyezni akar egy tűzfal egyik interfészén egy forgalmat, akkor átnézem. Olyan dolgok nem érdekelnek, hogy a jó IP-címeket írta-e be, a jó tűzfalon csinálja-e, vagy a helyes interfészre alkalmazza-e az új szabályt.

Ezek nem stratégiai kérdések, ha rossz valamelyik, majd kiderül és kijavítja. Az sokkal jobban érdekel, hogy miközben csinálja, érint-e más szolgáltatást, mint amire számítani fog, szintaktikailag helyes-e a kiadni szándékozott parancs, a sorrend megfelelő-e, tartalmaz-e minden formális követelményt és nem ütközik-e mással a tevékenysége.

Pont itt van előttem egy más típusú változás-igény, ha megnézed, ez a mérnök szeretne a németekkel fennálló IP-ütközés miatt megszüntetni egy interfészt egy eszközön. Ha megnézed, látod, elvégzett minden ellenőrzést, hogy használatban van-e, mivel jár, ha megszünteti. Arra jutott, hogy nem lesz gond belőle.

Ugyanakkor mi azt is tudjuk, hogy ez egy tartalék útvonal, amin normálisan nincs forgalom. Azok az ellenőrzések, amiket ő elvégzett (és a változáskérésben ennek a dokumentálását olvassuk most), nem alkalmasak arra, hogy azok alapján felelős döntést lehessen hozni.

Ilyenkor felhívjuk és beszélgetünk vele, hogy pontosan mit szeretne, miért így ellenőrizte a dolgokat, és gondolt-e azokra, amikre mi. Nemsokára megtudjuk, hogy az illető bizony ezekre nem gondolt, így ezt a változáskérést elutasítjuk, ez így nem történhet meg.

A helyes megoldás vagy egy komplexebb változás bevezetése, vagy rá kell beszélni a németeket, hogy nem a farok csóválja a kutyát. Egyébként a sztori vége az utóbbi lett…

Ebéd és a freeze-ek

Bár már így is hosszú lesz a túra, de amíg ebédelünk, mesélek a „freeze"-ekről. A leveseket egyébként balra találod, van vega és húsos, utána jön a pizza-tészta pult, az itt látható összetevőkből válogass és főznek neked tésztás kaját, illetve beraknak pizzát sülni: ebből is van húsos, meg vega.

Két főétel van, mint arra már nyilván számítottál, meg két amolyan snack-szerű, könnyű ebéd. A reggeli müzlis-gyümölcsös pult helyén most a salátapultot találod, a péksütik helyén pedig a desszert van. Van egy szendvicspult is, azt kijjebb találod, ez lényegében egy Subway, a hűtőpultokban pedig találsz sushit, ha azt kérsz.

Tehát amíg válogatsz, a freeze-eknél tartottam. Ilyenkor kis túlzással tilos dolgozni – tilos változtatni bármin is. Mivel a munkánk nagy része ez, ilyenkor Hawaii van.

Mikor van ilyen időszak? Például karácsonykor, egészen december közepétől január elejéig. Ez annyira nem volt újdonság nekem, bár konkrétan a korábbi munkahelyeimen csak elvétve alkalmazták.

Az mögötte a koncepció, hogy az ilyen időszakokban, amikor a legtöbb ember nem dolgozik, a hibakeresés bonyolultabb, tovább tart (össze kell vadászni mindenkit), valamint a hibalehetőség is nagyobb (lélekben már mindenki máshol van).

Arról nem is beszélve, hogy általában a „tápláléklánc” tetején lévő, tapasztaltabb mérnökök mennek ilyenkor szabadságra, és az alul lévő, kevésbé tapasztaltak vannak az irodában.

A szolgáltatás minősége érdekében semmilyen változtatás nem engedélyezett, mert a szokásosnál magasabb a rizikófaktor (sokkal tovább tart a hiba elhárítása). Az utóbbi időben ezt kiterjesztették már a pénzügyi eredmények bejelentésére is (támadásoktól tartva), új termékek bejelentésének és bevezetésének idejére (mire ez megjelenik, már elérhető lesz a Sky Q, a bevezetése most zajlik), sőt, újabban a kiemelten fontos műsorok idejére is.

A labdarúgó Bajnokok Ligája és hasonlók közé nemrég bekerültek a… dobpergés… Trónok harca epizódpremiereinek napjai is, köszönhetően a rekord nézettségi adatoknak. Ezeken a napokon csak hibát szabad elhárítani, ha van, új dolgokat nem csinálunk.

A „szupertitkos szobában”

A fentiek egyébként minket azért érintenek, mert tévét nem csak tévén lehet nézni, hanem tulajdonképpen bármin, aminek kijelzője van. PC, MAC, notebook, tablet, mobiltelefon, X-box, Playstation... mindenen megtalálható a Sky. Ez nyilván hálózaton át működik.

Amikor pedig szombaton délután Anglia 64 millió lakosából 63,9 millió leül Liverpool - Manchester United meccset nézni, bizony nem mind a hagyományos tévékészüléken át teszi, hanem változatos online platformokon.

Ilyen kiemelt eseményekkor általában minden releváns team képviselője egy szupertitkos helyen egy szupertitkos szobában gyűlik össze és az Enter felett remegő ujjakkal várja, hogy milyen hibát kell elhárítani azonnal.

Na jó, a valóságban pizzát, kólát és sütit rendelnek (tradicionális angol délutáni fogások…) és mókáznak, miközben fél szemmel mindenki a grafikonokat nézi, 30 percenként pedig konferenciahívásban más területek is megerősítik, hogy nincs semmi hiba, minden zöld.

A golf-szezonra tekintettel felállítottak egy beltéri golfpályát, kivetítővel, ahol a kamera figyeli a valódi ütővel elütött labda útját, kiszámolja és kivetíti a képzeletbeli mezőre. Két meeting között jó időtöltés.

Nyilván a hálózatos csapat ezen is képviseli magát, hisz mind mondtam, minden, de igazán minden a hálózaton át történik (senki nem szaladgál se kazettákkal, se USB-meghajtókkal, mint a Newsroom-ban). Ezekben nem szoktam részt venni, amióta egyesültünk, van elég ember rá.

Elképesztő adatok

Amíg teázgatunk, addig előszedtem pár adatot, csak úgy érdekességképp, érzékeltetvén a méreteket és a mennyiséget. Tavaly 33 900 változás történt a hálózaton, amit vagy mi, vagy valamelyik társcsapatunksinált.

Ha havi 20 munkanappal, 11 hónappal számolok (20 nap az alapszabadság), akkor ez azt jelenti, hogy tavaly minden nap átlagosan 154 változás történt csak a hálózattal kapcsolatosan.

Ehhez képest hiba csak 19 000 darab történt, ami azt jelenti, hogy egy átlagos munkanapon a hálózattal foglalkozó csoportok 73 hibát hárítanak el. Érdekes lehet tudni, hogy a Sky 2015-ben kétszer annyi forgalmat generált a belső hálózaton, mint Japán éves forgalma.

További érdekesség, hogy tavaly átléptük az egymillió IPv6 kapcsolatot, azaz az előfizetőink között az IPv6 részaránya lassan, de biztosan növekszik. A forgalom mennyisége nem meglepő, talán nem üzleti titok, hogy a Sky belső hálózata lazán lenyomja a BIX-et (nem mérnök olvasók kedvéért: a magyarországi internetközpont vagy forgalomkicserélő) kapacitásban és darabszámban is, így a hálózat, ami felügyelünk, több tucat BIX-nek felel meg. Nem csak eszközszámban, de forgalomban is.

De mit keres itt David Beckham?

Nos, ha még nem csuklott le a fejed, mostanra már késő délután lett, láttál is nagyjából mindent, néhány stúdióban is körbe tudtunk menni csak a vicc kedvéért, sőt, úgy látom, ott a lift mellett a női olimpiai curling-válogatott tagjai állnak, épp David Beckhammal beszélgetnek, gondolom, interjúzni jöttek be. Ha akarsz szelfizni, itt az alkalom.

Esetleg tudom javasolni Jenson Button Forma 1-es autóját a bejárat mellett, vagy a díjnyertes Sky biciklis csapat kiállított kerékpárját, amivel a Tour de France-on tolják - 2015-ben Chris Froome a Sky színeiben nyerte a versenyt.

Átugrunk ide a szomszéd épületbe még egy sütire, de lélekben már pakolunk. Négykor már lelépett a kollégám, aki reggel hétre jött, nemrég megjött az, aki este tízig marad, főnökeim is csomagolnak, lassan mi is sétálunk haza.

A 12 perces sétánk hazafelé még félhomályban történik, bár a nappalok már észrevehetően hosszabbodnak. A 12 perc igazából 10-11 körüli, sietünk, mert átöltözünk és megyünk edzésre.

Attól függően, hogy melyik napon kísértél el, vagy a Battersea-be indulunk most, vagy Kensingtonba, a Hyde Parkba, esetleg ide, a közelben lévő futópályára.

A forgalom nem vészes már ilyenkor, innen, a külvárosból 25-30 perc körül van a Hyde Park, ahol este már ingyen parkolunk, a Battersea park kicsit távolabb van, 35 perc egy csendesebb napon, és ilyenkor már ott is ingyenes a parkolás.

Futás után hazafelé megállunk a Harrodsnál, felszedjük A Nőt, aki ma épp későn végzett, és akire egy kicsit mindig kell várni. Este 10 lesz, mire hazaérünk vele, és ezen a ponton tőled elbúcsúzunk, itt ér véget a nap. Remélem, érdekesnek találtad, gyere máskor is látogatóba!"

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!