Talán emlékeztek még rá, hogy múlt hónapban az egyik központi téma az volt a blogon, hogy milyen nehézségeket okoz a határátkelés a családi kapcsolatokban. A mai poszt még ehhez a témakörhöz kapcsolódik, egy apa és férj története, akinek az Angliába költözés után ment tönkre a házassága. A történet persze akár Magyarországon is megtörténhetett volna, válások mindenhol vannak, de ennek kapcsán megint adódik a kérdés: milyen plusz feszültségeket, nehézségeket támaszt egy kapcsolatban a külföldre költözés, a beilleszkedés, vagy akár a család tagjainak hosszabb-rövidebb idejű különélése?

Ha te is hasonló cipőben jársz, és elmesélnéd a történeted, küldd el a hataratkelo KUKAC hotmail.com címre!

„A legfontosabb dolog a világon a gyermek. Az életünk csodája. Bármi is történik életünk során, ez az a kötelék, ami életünkben a jót, az örömöt jelenti.

Én 2014 februárjában jöttem ki Angliába dolgozni. Sikerült két munkahelyen is dolgoznom. Délután és éjszaka is dolgoztam, hogy mire a feleségem és a fiam kijön Magyarországról, addigra ki tudjak venni egy házat, ahol lakhatunk, és elindulhat egy új korszak kezdete. Teli voltam tenni akarással, vággyal, tettrekészséggel, hogy végre itt a nagy lehetőség.

Lehet változtatni a sorsunkon. Megtanulom én is, a fiam is az angol nyelvet, kifizetjük a magyarországi hitelünket, és minden szépen alakul majd. Az sem tántorított el, hogy tudtam, diplomásként, feladva otthoni normális munkámat, itt majd egy gyárban vagy egy étteremben kell dolgoznom.

Hiszen lépésről-lépésre elterveztem, hogyan szeretném felépíteni a családommal a jövőnket. Májusban végre megérkezett kis családom. Nagyon boldog voltam, hogy elindulunk ebben az új időszámításban.

Jöttek a „barátok”

Miután feleségemet is sikerült bejuttatni a gyárba reggeles műszakba dolgozni, ahol én éjszaka dolgoztam, azt gondoltam minden sínen van. Három hónapig úgy is volt.

De miután letelt ez az időszak, feleségemnek túl sok magyar barátja lett, akik tanácsokat osztogattak neki, hogy milyen jó élete lenne, ha egyedül álló anyuka lenne itt. Mert akár 600-700 fontot is megkaphat havonta az, aki egyedül neveli gyermekét.

A probléma természetesen az volt, hogy Ő nem volt egyedül. Ezért megtett mindent, hogy elérje a célját. Mindennap már úgy jött haza, mint egy házsártos feleség, folyamatossá váltak a viták köztünk. Bekapcsolódtak Angliában élő rokonai is, akikkel addig nem is találkoztunk, nem is tartottuk a kapcsolatot, csak talán évente egyszer-kétszer.

Folyamatossá váltak a fenyegetések, inzultusok. Feleségem beadta a válókeresetet, unokatestvére pedig rákényszerített, hogy az általam kibérelt lakásból elköltözzek egy szobába.

Csak sziklaszilárd kapcsolattal

Fiam összeroppant. Mert a mi kapcsolatunk nem egy átlagos apa-fia kapcsolat volt. Nagyon erős kötelék alakult ki az évek során. Nem akart az anyjával élni. Ezt hangosan ki is merte mondani, ami miatt mindig csak azt az egy mondatot kapta az anyjától, hogy: „Az egy dolog, hogy te mit akarsz, az senkit sem érdekel. A bíróság mindig az anyának adja a gyermeket, így hát itt maradsz mellettem, ha tetszik, ha nem.”

Egy szó, mint száz: ha egy kicsit is bizonytalan kedves férfi társam abban, hogy a kapcsolata erős, sziklaszilárd köveken áll, akkor ne kockáztasson, mert lehet, hogy egy nap hasonlóképpen jár, és azt veszi észre, hogy már nincs családja.

Abban, amiben hitt, szétesett, darabjaira hullott. Gyermeke, akit a világon mindennél jobban szeretett, már nem mosolyog, már nincs a szemében csillogás, ragyogás, mert az, akit „anyjának” hívott, orvul elárulta Őt. Tette mindezt pusztán anyagi megfontolásból.

A feleségem elérte a célját. Megkapta a fontjait. De közben nem látta, hogy mit tett a fiunkkal.

Nem elszigetelt eset?

Egy időben azt gondoltam, ez egy egyedi eset. Talán csak Én választottam rossz feleséget, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez itt nem egy magányos, elszigetelt eset. Már egy lengyel, és egy litván barátomtól is félelmetesen hasonló történetet hallottam.

Szeretném még egyszer figyelmeztetni férfi társaimat erre a veszélyre, és remélem történetemmel sikerül néhány gyermeket megmentenem egy szörnyűséges tortúrától.”

A moderálási alapelveket itt találod, Nagy-Britanniáról itt olvashatsz többet.

(Fotó: pixabay.com / PublicDomainPictures)