Az angliai fesztiválok szuper programok tudnak lenni (szép magyarsággal), ezt a nyár folyamán már több poszt is bizonyította, és ezt teszi Digger (akinek blogját itt találjátok) mai írása is, ami egy retrófesztiválról szól, elképesztően sok képpel. Remélhetőleg sikerült megalapozni a hangulatot, és ha hétvégén a közeletekben találtok egy hasonlóan jó hangulatú eseményt, elmentek (és utána írtok róla ide… :) ).
„Számunkra a nyár nagy felfedezése a Newbury retrófesztivál volt. Véletlenül találtam rá a neten és gondoltam, akkor megnézzük. Nem csalódtunk, angliai programjaink legjobbját éltük meg.
De ne szaladjunk annyira előre, ott tartunk, hogy elindultunk. Az autópályán baleset volt és több mint fél órát álltunk egy helyben. Mi a középső sávban voltunk és a belsőben kicsit előrébb egy vadonatúj Mini várt a sorban.
Egyszer csak kiszállt belőle egy harmincas fekete nő és módszeresen kezdte kitakarítani a kocsit. Az autó mellé és alá szórta a szemetet, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mikor elindult a sor, beült az autóba és a szemetét hátrahagyva ment tovább. Senki egy szót nem szólt.
A belső sávban üdítős poharak, szalvéták, alufólia gombócok garmadáján hajtottak keresztül az utánunk jövők. Most mondhatnám, hogy a szavannán szocializálódott, ha nem tudnám, hogy az angolok egy fokkal nem különbek. Ez egy ilyen ország, ez itt teljesen természetes és elfogadott.
Szóval kis késéssel odaértünk. Hatalmas füves mező volt a parkoló, profi segítők irányították az autókat, minden gördülékenyen ment. Mögöttünk éppen az angol galambászok tartották aktuális röptetésüket, mert volt négy teherautó sok tízezer galambbal, akik alig várták, hogy hazafelé indulhassanak.
Tizenhat font volt a belépő személyenként, ami nem kevés, de a rendezvény teljes bevétele a rákos gyerekek számlájára megy. Ahogy áthaladtunk a kapun, mindjárt egy nagy, kétszintűre osztott rakterű kamion állt ott, ami elektromos kerekes székekkel volt tele, és aki rászorult azzal ment tovább.
A fesztivál egész területe akkora, hogy egy nap bejárni szinte lehetetlen. A rendezvény a negyvenes-ötvenes-hatvanas évek divatjáról, és hangulatáról szólt. Elképesztően sok látogató volt korhű ruhában, tíz évestől nyolcvan évesig. Alkattól, kortól, kinézettől függetlenül.
Egyszerűen nem tudom azt írni, hogy nők és férfiak, hanem hölgyek és urak a helyes meghatározás arra az eleganciára, amit előadtak. Az emberek itt merik vállalni önmagukat, senki nem neveti ki őket.
Volt három táncsátor, amik hatalmas táncparkettel voltak beborítva és a kor zenéire lehetett táncolni. Aki bevállalta, azt a szám végén hatalmas ováció ünnepelte.
Volt egy vurstliszerű rész, ahol ringlispílek, hajóhinták szórakoztatták a nagyérdeműt, de a kivitelezésük és a zene teljesen a retrókorszakot idézte.
A szervezés példamutató volt. Bent a területen már egyetlen szervezőt sem lehetett látni, rendőröket sem, és mégis mindenki tudta, hogyan kell viselkedni. Alkoholt mindenhol lehetett kapni, de nem voltak részeg emberek, hangoskodások, mindenki élvezte a hangulatot.
Mert a hangulat volt, ami elsősorban megragadta az embert. Az viszont végig fogva tartotta. Nem lehet elmondani, milyen érzés visszamenni az időben hatvan évet.
A motorok, az autók, a lakókocsik az árusok a látogatók kavalkádja hol a vurstli gépzenéjével vegyült hol a rock and rollal. Száznál több amerikai cirkáló, korabeli motorok, gőzgépek, hot rodok, gyorsulási autók, és elképesztő mennyiségű ruha, és mindenféle kiegészítő.
Az óriási terület és a széles utcák miatt tömeg sehol sem volt, bár több ezer ember szórakozott ott. Az étel-ital árusítóhelyek nem voltak túlárazottak. Egy fish and chips 6 font volt, de a többi étel is 5-6 fontba került.
Most pedig jöjjön a képes beszámoló.
Mivel délben értünk oda és a bejárat után mindjárt büfékocsik sora állt, így én ettem egy fish and chips-et, a feleségem meg valami csirke nuggets-et. Jóllakottan indultunk tovább.
Az egyik sátorban fodrászok készítettek korabeli retróhajat annak, aki kérte és ők is természetesen korhű ruhában és frizurában dolgoztak. Egy sátor következett, ahol ízelítőt kaptunk a retróruha és kiegészítők vásárából.
Lányomnak vettünk néhány dolgot, meg én a feleségemnek egy vászontáskát 18 fontért, aminek nagyon örült, amíg meg nem látta két sátorral odébb 12-ért. Egy órával később visszajöttünk ebbe a sátorba, hogy vegyünk egy szalmakalapot, mert a feleségem otthon felejtette a szalmakalapját és már a napszúrás kerülgette.
Sajnos nem volt, de vettem neki egy retrófejkendőt, ami pontosan addig volt a fején, míg fél órával később meg nem találtuk a szalmakalapok utcáját, ahol köbméterszámra sorakoztak a szebbnél szebb, retrónál retróbb kalapok. Persze azt is venni kellett.
Ha már kalap van, akkor venni kell hozzá egy retró szemüveget is természetesen, mert így teljes a boldogság.
Továbbhaladva az én nagy kedvenceim, a vintage motorkerékpárok, autók és gőzgépek sorakoztak valami hihetetlen mennyiségben és változatosságban. A motorkerékpárok között minden kor képviselője és szélsősége is felsorakozott, úgymint az extrém 5,7 literes Chevrolet V8 motorral szerelt trike, vagy a nagy angol legenda a Norton Commando.
Nem maradhatott el a múltszázad eleji öreg vas a BSA sem, vagy jelenkorunk aktualitása, a tálibvadász klub jelvényével ellátott Harley Davidson, aminek tankján egy Afganisztánban menetelő angol katona airbrush festménye látható.
Az egyik gyöngyszem a piros belsejű Ford Musztáng. Egy igazi szépség, méltón vált korának legendájává.
Csodaszép hot rod-okat láttunk, mint például egy fekete Ford. A hot rod az egy batárszerű karosszériájú sárvédő nélküli bivalyerős motorú, épített autó. Van, amelyiket újszerűre építik és van, amelyiket szedett-vetett rozsdás vaskupaccá, ami megtévesztő, hiszen a lemez alatt korszerű alkatrészek vannak beépítve.
Láttunk olyat a műfajból, aminek a teteje le volt vágva és rozsdásan kritikán aluli hegesztési varratokkal retróképekkel kitapétázva állt ott. Olyan volt, mint egy ódon, szellemjárta kastély.
Hogy ez jó vagy nem, azon lehet vitatkozni, de mégis színesítik az autóipar történelmét. Egy-egy gyönyörű részletet kiragadva látszik, hogy szabadon szárnyalt a fantázia.
Elegancia felsőfokon, valamint a csábításnak olyan szintje jellemezte azt a kort, ami tökélyre fejlesztette a sejtetés rafinériáját. A retrókorszakban a nők mertek nők lenni, és kihangsúlyozni női bájaikat.
Marilyn Monroe a legjobb érzékkel kapta el azt a vonulatot és világhírre vitte. A kerek fenék, karcsú derék, nagy mell divatot teremtett. A butuska szőke nő köztudatba beépülése is neki köszönhető. Minden ruha, minden kellék a nőiességet hangsúlyozta.
A sok kiegészítő cipő, kalap, szemüveg, kendő, bross, harisnya, alsószoknya, kötelező tartozék a ruhákhoz, és itt meg lehetett venni mindent. Amit ebben a műfajban valaha használtak vagy stílusában korhű volt, azt itt mind meg lehetett venni.
Mi pedig fényképeztünk gátlástalanul, úgyhogy a végére már a fényképezőgép lemerült, a telefonom lemerült, a feleségem telefonja már a tartalék akkumulátorral üzemelt, aztán végül annak az utolsó morzsányi energiájával tudtuk a navigációt futtatni hogy hazataláljunk.
Ez a néhány videó talán visszaadja valamelyest a hely hangulatát.
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek