Nem is olyan régen jelent meg Janicsár posztja, melyben egy külföldi esküvő kapcsán végigjárt kálváriát ecsetelt. Az egy Európán kívüli országban történt, a mai (részben talán válasz-)poszt egy unión belüli történetet mesél el El Chango tollából.

„A külföldön történő házasságkötés cikkére szeretnék reagálni, mert én (mi) teljesen eltérő dolgokat tapasztaltunk a magyar bürokráciáról, mint aki pár napja erről írt itt a blogon. Ezért leírnám én is tapasztalataimat és most szólok, hogy nem is olyan nehéz - csak annak, aki annak akarja.

Habár az illető EU-n kívüli országban járta ezt végig, mi az EU-n belül.
(Előrebocsátom, hogy nem fogom a poszt után elolvasni a saját cikkemet és reagálni se fogok rá.)

Hát hadd kezdjem is:

Történt az Európai Unióban, 2014-ben. Ország lényegtelen. Szóval több év együttélés után, már majdnem iskoláskorú gyerekkel asszony unszolására (másik EU tagállam állampolgára) elhatároztuk, hogy 2014-ben nagy levegőt veszünk és összeházasodunk. Vagy így lesz, vagy így lesz alapon, és nem húzzuk tovább. Nem leszünk „barátok” vagy élettársak.

Szóval asszony bejelentkezett a szülővárosa anyakönyvi hivatalában, ahol tartottuk is később egyébként az esküvőt, ahol szóltunk, hogy én külföldi, de EU-s polgár vagyok.

Hivatal: semmi akadálya, megnézték az Ő rendszerükben, asszony még hajadonként volt nyilvántartva és potom összegért kiállítottak nekünk egy 1 oldalas igazolást, hogy a részükről a lány rendben és házasodhat. Az ügyintéző elmondta, hogy szerezzük be részemről is a papír magyar megfelelőjét.

Felhívtam a Magyar Nagykövetséget, ahol készségesen elmagyarázták, hogy a magyar hatóságok EU-s tagállamok felé többé már nem állítanak ki ilyen papírt, és tudják, megértik, és nagyon sajnálják, de a helyi illetékes bíróságnak kell megállapítani, hogy én házasodhatok-e itt az asszonyommal. (Nem így lett, mármint a bürokrácia része.)

Nőtlenségi igazolás, három hónapra

Közben telt-múlt az idő, vagy 2 hónap is talán, amikor újra felhívtam a nagykövetséget, hogy akkor most mi legyen. Ott örömmel közölték a hírt, hogy a magyar kormány eltörölte az előbb említett jogszabályt és adhatnak ki nekem igazolást, de csak az adott ország nyelvén, nem magyarul.

Csakis az adott országban használhatom, sehova máshova nem érvényes, 3 hónapra szól, egy A/4-es oldalnyi papír (az esküvő 2014 augusztusában volt és június közepén lett meg ez a papír), és 35 EUR volt az ára. És itt jönne a lényeg, hogy semmivel sem bonyolultabb innen, mintha otthon lennék.
Születési anyakönyvi kivonatot kértek (csak bemutatni kellett), érvényes személyit vagy útlevelet, a páromtól ugyanezeket, valamint az Ő igazolását, hogy hajadon, mert csakis azokra a nevekre állítják ki, akik házasságot fognak kötni, azaz nem egy olyan igazolást kapok, miszerint bárkivel házasságot köthetek 3 hónapon belül.

A hölgy mondta, hogy mivel rálátásuk van az otthoni rendszerre, össze vannak kötve vele, ezért max. fél óra alatt ki is állítják az igazolást. Azért volt fél óra, mert késtünk és a konzulnak közben már be volt ütemezve egy tárgyalása, amit nem tudott lemondani. Ezért külön elnézést kértek, mert neki is alá kellett írni a kiállított igazolást.

Szóval kiállították a papírt, sok boldogságot kívántak és mehettünk vissza az asszonyom városába az anyakönyvvezetőhöz, hogy megvan a három hónapig érvényes igazolásom, bele van írva, hogy nőtlen vagyok, és ami a magyar hatóságokat illeti, felőlük házasodhatok.

Esküvő zökkenőmentesen

Nem is kérték, hogy személyesen vigyük vissza az anyakönyvvezetőhöz, hanem egy borítékba bele kellett tenni és egy másik város anyakönyvi hivatalába mentünk el (ami 30 perc volt az időnkből), hogy ott hitelesítsék (ami annyi volt, hogy ránéztek, mindketten aláírtunk egy másik papírt, amiben igazoltuk, hogy igen, mi vagyunk azok), mert egy aláírásért nem akartunk 2x250 km-t utazni (ennyire lakunk asszonyom szülővárosától) feleslegesen, és ők is kérték, hogy ezért ne pocsékoljuk az időnket.

Kb. 3 nap múlva az anyakönyvvezető hívta a párom, hogy megérkezett a paksaméta és részükről rendben, várnak minket a megbeszélt időpontban. Így is történt.

Megvolt a házasság, kaptunk róla házassági anyakönyvit és csak egy dolgot felejtettünk el, ami időközben derült már ki. Az itteni hatóságok ugyanis bevonták a magyar születési anyakönyvi kivonatomat, amit csak utólag tudtunk meg és nem is kapom már vissza.

Idén januárban visszamentünk a Magyar Nagykövetségre, hogy a magyar hatóságok is bejegyezzék a házasságunkat. Na, itt tartunk most. Várjuk tőlük a hivatalos házassági anyakönyvi kivonat magyar verzióját, ami teljesen ingyen van, és ők elintéznek mindent. Fordítást, hitelesítést, semmit sem kellett megtennünk.

Még arra se mondtak nemet, hogy a születési anyakönyvi kivonatom ugyebár most már hiányzott, hanem csak annyit mondtak: ezt majd mi elintézzük, ezért se fájjon a fejem, ha mégis valamiért kellene, akkor ők megkeresnek maguktól.

Csak higgadtan, céltudatosan

Szóval egy szó mint száz, az egészből az a tanulság, hogy akinek az tetszik, hogy elmegy 100 kört a semmiért, az menjen csak, de nekünk csak kellemes tapasztalataink voltak az itteni magyar nagykövetséggel és a hozzáállásukkal.

Az egész jogszabálydzsungel-bürokrácia gáncsban (ami valójában inkább minimális) nekünk mindig a lehető legjobban sikerült kijönnünk.

Semmiféle bevándorlási hivatal, fordítóiroda, hiteles pecsét hitelesítése, semmi, de semmi nem kell a magyar hatóságok részéről, csak egy igazolás, hogy az illető, akivel házasságot szándékozol kötni, és nem magyar állampolgár, az hajadon / nőtlen és 35 EUR készpénz.

Ha ez megvan, Ők is készségesek és igen jól tudják a dolgukat, amiért az asszonyom is elismerően szólt, hogy bárcsak nekik is ilyen hozzáállást kéne megtapasztalniuk otthon a saját hatóságaiktól.

Zárásként annyit még hadd tegyek hozzá, hogy mindenkit csak bátorítani tudok, aki hasonló helyzetben van, hogy nyugodtan, higgadtan menjen végig ezen. Nincsenek rejtett aknák az úton csak annak, aki azt akarja. Hívjátok fel a helyi magyar nagykövetséget, és pikk-pakk teszik majd a dolgukat. Sok sikert hozza mindenkinek!

El Chango (nem kormányalkalmazott, nem bértollnok, csak egy átlagos magyar állampolgár)”

A moderálási alapelveket itt találod.