Messze nem járt le a vasfüggönyök korszaka Európában, csak éppen ezek máshol húzódnak, mint negyedszázaddal ezelőtt. Például Melillában, ahol évről évre menekültek ezrei próbálnak meg bejutni az Európai Unióba. Erről is szó lesz az eheti blogajánlóban, emellett olvashattok még arról, milyen egy munkainterjú az interjúztató szemével, és bemutatunk egy hamisítatlan japán tűzijátékot is.

Állandósuló problémát jelent az Európai Unió országaiban az illegális migráció, az egyik leginkább kitett ország Spanyolország (persze az olaszok is panaszkodhatnak eleget), azon belül is annak marokkói exklávéja, Melilla – írja legutóbbi posztjában a Spanish Special blog szerzője, egyúttal spanyolországi országfelelősünk, Roxi.

„A spanyol híradóban napi szinten téma, hogy az adott napon éppen hányan próbáltak meg bejutni Melillán keresztül Spanyolországba. (...) Aki azt hinné, hogy a vasfüggönyök ideje lejárt, az jó, ha tudja, hogy Melillát (vagyis hivatalosan az Spanyolországot és így az EU-t) egy szögesdróttal megerősített, hat méter magas és tíz kilométer hosszú biztonsági kerítés választja el Marokkótól.

Nem véletlen, hogy a menekültek ezt az egyetlen szárazföldi lehetőséget választják a határátlépéshez, a határ vonalán végighúzódó kerítésen próbáltak meg átmászni. A spanyol hatóságok nemrégiben hálóval erősítették meg a kerítés védelmét, ezt a cipőikhez erősített kampókkal és csavarokkal próbálták meg kijátszani.

Sajnos azonban az elkeseredett próbálkozások nemritkán tragédiával végződnek.
Február elején legkevesebb 14-en vízbe fúltak, amikor megpróbáltak úszva elérni Ceuta partjaihoz.

Múlt hónapban Melillában többen felmásztak egy villanyoszlopra és nem voltak hajlandóak lejönni onnan. A spanyol rendőrség végül daruval szedte le őket. A menekültek közül többeket könnyebb sérülésekkel vagy kiszáradással kezelnek. (...)

Akik minden nehézség ellenére bejutnak Spanyolországba, azok menekülttáborba, úgynevezett „bevándorlási központba” kerülnek. A melillai bevándorlási központok rendkívül túlzsúfoltak, a 450 férőhelyesre tervezett létesítményekben az újonnan érkezettekkel együtt jelenleg 2400-an tartózkodtak, tegnapi adat szerint ez a szám 1150.

Innen kikerülni körülményes, a papírok intézése hónapokig tart, ha mégsem küldenek vissza, akkor is szinte lehetetlen munka és papírok nélkül boldogulni.”

Eddig a szokásos rövid részlet, akit bővebben érdekel a téma (például az, milyen megoldási javaslatok léteznek), az kattintson ide és olvassa el az eredeti bejegyzést!

Állásinterjú Londonban - a leggyakoribb hibák

A határátkelés egyik alapkérdése természetesen a munkaszerzés, aminek egyik legfontosabb eleme az állásinterjú. Erről általában az interjúzó szemszögéből olvashatunk beszámolókat, most viszont következzen egy rész a felvételiztető nézőpontjából, a Sándorblog szerzőjétől, aki a leggyakoribb hibákat vette sorra.

Túlzott szerénység

Szerény véleményem szerint ez a legrosszabb. Amikor a jelölt egyenesen elmondja, hogy “tudom, hogy szar / junior / nem elég tapasztalt vagyok, de hajlandó vagyok fejlődni / tanulni / stb”. Ezzel az a probléma, hogy hiába a mondat második fele pozitív (tanulni akar és fejlődni) az összbenyomás nem lesz jó, akárhogy nézzük. (...)

Alapok hiánya

Minden szakmában van pár olyan kérdés, ami alapján egy percen belül elmondható, hogy az illetőnek kevés fogalma van róla. Nem kivétel az IT szféra sem. (...) Mindig fel kell készülni az alapokból, mert ha azon bukunk, már nem segít semmi.

Csőlátás

Több olyan jelölttel volt dolgom, aki a legegyszerűbb kérdésnél is elakadt. A kérdés úgy hangzott, hogy „Véleményed szerint mi lesz a legjelentősebb vagy innovatívabb technológia a következő pár évben?”. Természetesen hozzá is adtam, hogy erre nincs jó vagy rossz válasz, csak a jelölt személyes véleménye érdekel.

Meglepő volt, hogy páran egyszerűen semmit nem tudtak mondani erre vagy az előző, kifejezetten technikai jellegű, kérdések medrében próbáltak választ találni. (...)

Szenvedély

Mindenkinek van saját kedvenc szakterülete, technológiája a szakmáján belül. Ez rendben is van, csak az interjú során nem szabad, hogy ezek átvegyék az uralmat. Ne essünk át a ló túloldalára!

Kommunikáció

Akadtak jelöltek nyelvi nehézségekkel, ami persze elnézhető bizonyos mértékben. Ennél sokkal rosszabb, ha egy jelölt nem képes a gondolatait oly módon kifejezni, hogy ez érthető legyen mindenkinek az interjú során.

Ha valaki minderre bővebben is kíváncsi, esetleg azt is elolvasná, hogy a szerző mit gondol a fejvadászokról, akkor ide kattintva az eredeti posztban mindezt megteheti.

Tűzvirágok

Végül, de messze nem utolsósorban következzen egy beszámoló a Tokyo Reloaded blogról a nagaokai tűzijátékról, ami így nem sokkal augusztus 20. után különösen érdekes lehet szerintem.

„Öt óra után megindul az emberek áradata, a kivezényelt rendőrök lankadatlanul üvöltöznek a megafonokba, a 22-es szektor megtelt, kérjük, legyenek nagyon óvatosak, igen nagy a tömeg!

Ekkorra mi már jól kiérdemelt helyünkön ülve élvezzük a színes yukatákba öltözött és getában botorkáló fiatalok látványát, és figyeljük, ahogy megteszik első, bizonytalan lépéseiket a néhány órával később jó eséllyel bekövetkező négykézlábas hányáshoz vezető úton.

És persze hallgatjuk a hangszórókból recsegő zenét, jönnek az elmaradhatatlan enkák a korosodó helyi sztárok előadásában, a konferanszié negédes felvezetésében, tapsoljuk meg ezt a csodálatos, szívhez szóló dalt!

Megtapsoljuk, de meglennék enélkül és helyette inkább csöndben nézném a drámai naplementét és a lassan ibolyaszínűvé váló eget a nígatai hegyek mögött. (...)

Aztán egy nagy durranás, a tömeg boldogan felnyög, és megkezdődik az előadás!

A tűzijáték egyike az egyelőre nem túl számos dolgoknak, ahol a „kínai” nem fosztóképző, elvégre mégiscsak ők találták ki ezt a mókát, de mint megtudtam, azért a japán gyártmányú ebből is pöpecebb.

Mert, hogy itt nem gépekkel tömik az anyagot a bombákba, hanem igazi kézműves megmunkálás van. Nem vagyok szakértő, de az biztos, hogy nagyon szépek a rakéták, nincs két egyforma minta, csudálatos változatosságú színek és formák rajzolódnak az égre, ráadásul éppen mögötte van a hold, ami még egy külön látványelem a tűzvirágok mögött. (...)

A nagaokai tűzijáték állítólag teljesen „magánerős”; vagyis a rakétákat nem a város fizeti, hanem a helyi tűzijáték-manufaktúrák, Nígata prefektúra erős ebben! mutatják be ez úton termékeiket és próbálnak megrendelőket toborozni.

Így minden szett előtt bemondják a gyártó-szponzor nevét és egy ilyen, jó ötperces kombináció egy-egy külön kis előadás, hatásos felütéssel, lassan fokozódó feszültséggel, majd pedig drámai végkifejlettel. (...)

Aztán egy óra elteltével olyan történik, amit még tényleg nem láttam: megnyílik az ég és a nézőtér teljes hosszában, 8-10 helyen egyszerre! lőnek fel rakétákat, amik beragyogják az eget és a magában is eddig is gyönyörű minták most önmagukat megsokszorozva beborítják az egész horizontot. És újra, és újra és újra... fausti pillanat, szerencsére jó sokáig tart, hát igen, ezért érdemes volt idáig eljönni.”

A teljes beszámolót további képekkel és egy videóval az eredeti posztban, ide kattintva olvashatjátok el.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.