Az eheti blogajánló három posztja közül kettő számvetés, hiszen a Mishpaha szerzője három év után döntött úgy, hogy Izraelből visszaköltözik Magyarország, Balázs dániai egy évére tekint vissza. A harmadik poszt pedig egy könnyedebb, de szerintem érdekes téma, nevezetesen megtudhatjuk, miért éppen úgy jelölik a fontot a britek, ahogyan.

Számvetést készített tehát a Mishpaha blog szerzője, ő családjával 1211 nap után költözik vissza Izraelből Budapestre. 2011 tavaszán egy próbaévre érkeztek Izraelbe, végül több mint három év lett belőle egy kibucban.

„Sokan értetlenkedtek, hogy miért jöttünk Izraelbe és most sokan nem értik, hogy miért térünk vissza Magyarországra. A tényleg nagyon-nagyon jóleső baráti aggodalmakon túl, azért vannak, akik ennél tovább mennek és valamiféle alig rejtett doktriner kispolgári attitűdtől vezérelve szólnak meg minket: “mi tudjuk, hogy neked mi a jó és nem félünk számon kérni, ha nem úgy élsz, ahogy mi jónak gondoljuk”. Ismerős?

Ebben a szellemi koordináta-rendszerben mi csak dekadensek vagy hibbantak lehetünk. Természetesen egyik sem vagyunk - mint kritikusaink, úgy mi is csak a legjobbat akarjuk magunknak.

Az emberi életben három év soknak számít és ennyi időnként érdemes mérleget vonni. Úgy éreztük, hogy ez most egy természetes korszakhatár és a személyes jövőnk szempontjából jobb, ha váltunk.

A döntésen sokat rágódtunk, nyűglődtünk, mert másokkal ellentétben mi nem tudjuk a frankót. Ha nem is ugyanolyan lelkesedéssel, de a változásra szavaztunk, mert ebben több lehetőséget látunk.

Maradni mindig könnyebb, mint változtatni. Kilépni a megszokott életedből pedig luxus. De legalábbis elsőre őrültségnek tűnik. Hát mi néhány éve megléptük és megléptünk, most meg újra dobbantunk. Hogy miért? Az élet sokkal bonyolultabb annál, mintsem, hogy mindig a szívünkre hallgassunk. Nem lehet büntetlenül az örökké termő fa árnyékában élni. Ahogy gyermekkorunk Misi mókusa, úgy mi is ráuntunk a banánra. (…)

Szerintem mindenképpen szerencsés dolog így felállni valahonnan, még akkor is, hogy ha vannak kételyeink, hogy tényleg jó döntést hoztunk-e. Meglehet, hogy nem. Viszont azt a bő három évet, amit Ein Gevben töltöttünk már soha senki sem veheti el tőlünk. Azért ez az élet nagy ajándéka!”

Ha hosszabban is kíváncsiak vagytok három év összegzésére, akkor ide kattintva olvashatjátok el.

Egy éve Dániában

A napokban volt egy éve, hogy Balázs, a Balázs in the world blog szerzője Dániában él. Ebből az alkalomból írt egy számvető posztot, és úgy érzi, élete legjobb döntését hozta, amikor jelentkezett az aarhusi egyetemre.

„Habár az év eleje lakás, munkahely híján nagyon nehezen indult, most, ahogy olvasgattam vissza a régebbi bejegyzéseimet, még sincs bennem egy csepp rossz érzés sem. Minden, ami történt és akár balul is sült el, tanulságos volt és azt gondolom, fontos leckék voltak az élettől.

Az iskoláról csak jót tudok mondani. Az otthoni éveim alatt sose éreztem ilyen baráti hangulatot, összetartás, egymásra való odafigyelést, mint ami a mi évfolyamunkon volt. Azt is elképzelhetetlennek tartottam, hogy reggel mikor felkelek, jó kedvvel, mosolyogva menjek be tanulni. Pedig így van.

Most, a nyári szünet közepén egy egyhetes kurzuson veszek részt (mert utazom Kínába) és az első nap előtt az volt az érzésem, hogy atyavilág, nyár közepe van, végre van néhány szabadnapom és a suliban fogok szenvedni egész nap. Ehhez képest, a reggel 8-tól késő délutánig tartó tanítás szinte egyik pillanatról a másikra véget ért. (...)

Azt gondolom, hogy Dánia a lehetőségek országa hosszú távon. Otthon elképzelhetetlen, hogy diákként saját lakást bérelj, eltartsd magad, ÉS emellett még utazz is. Itt, némi munkával ez kivitelezhető.

Nem mondom, hogy könnyű, hiszen nyelvtudás nélkül csak szar munkát lehet találni, de inkább most, egyetem alatt szeretnék nehéz, piszkos munkát végezni, mint hogy életem végéig mekibe legyek eladó. Vagy rosszabb, mosogató, mint én az elmúlt egy évben. Ugyanakkor nincs okom panaszra, mert rengeteg új barátom lett a munkahelyemnek köszönhetően. (...)

12 nap múlva indulok Shanghaiba, ahol 3 hónapot fogok tölteni a Shanghai Jianqiao University-n. Húszan megyünk, ebből 18 dán ifjonc plusz a litván leendő szobatársam (én pedig képviselem a magyarokat).”

Akit érdekelnek további részletek, az ne habozzon, és olvassa el az eredeti bejegyzést (ide kattintva érhető el)!

Miért az a font jele, ami?

Vannak olyan dolgok az ember életében, amit olyannak fogad el, amilyen és nem nagyon gondolkodik el a miérteken. Aztán néha mégis és olyankor akár érdekességek is kiderülhetnek. Ez történt az Úton blog szerzőjével, aki annak járt utána, miért is éppen Ł a font jele. Íme:

„Korábban 240 penny volt egy sterling, 12 penny az egy shilling, 20 shilling tett ki egy fontot. Tehát 42 penny nem több és nem kevesebb, mint 3 shilling és 6 penny.

Az angolok jól ismert logikájának megfelelően ez biztosan egy könnyen követhető rendszer volt. És akkor a hárompennyseket (threepence), amikből 4 tett ki egy shillinget, még meg sem említettem...

Az ókori Rómában a mérleget „libra” néven emlegették. Latin. Ez később mint mértékegység is megjelent. Libra pondo. Pound weight. Ami kb. mért súly vagy adott mérték lehet lefordítva. Valami ilyesmi."

No, ezt is megtudtuk, aki az eredeti bejegyzést is elolvasná, az ide kattintva teheti meg!

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.