Határátkelésnél sok szempont érvényesül, amikor lakást keresünk, elsősorban persze anyagiak. Ám azért az sem teljesen mindegy, hogy amikor reggel felkelünk, és kinézünk az ablakon, mi az első dolog, ami a szemünkbe ötlik, hiszen akár az egész napunkat meghatározhatja a látvány. A mai poszt ezt próbálja meg körbejárni, egyben reményeim szerint egy jó ötlet megvalósulásának első lépcsője is.

Az ember, ha külföldre költözik, nem biztos, hogy elsőre ott, és olyan helyen lakik, ahol valóban szeretne. Így egyáltalán nem mindegy, mikor jön el a lehetőség arra, hogy olyan környezetben, akár béreltben, akár sajátban lakjon, amit a magáénak érez, amit komfortosnak tart.

Lakásvásárlásról született már néhány poszt Angliából és Németországból is. Legutóbb Berlin volt soron, a poszt pedig arra indította a törzskommentelők egy részét, hogy megosszák, mit látnak ők saját ablakaikból, legyen ez akár Svájcban, Németországban, Ausztriában vagy Angliában. Die Nanny, Der echte Weinachtsmann és Papagály küldte el a tőlük látható kilátásról a képeket, köszönet értük.

Svájcban például a hegyek látványára nem lehet rossz felébredni reggelente, pláne ha a munkahely sincs túl messze. És a környék sem semmi.

Die Nanny: „Óriási, 100 évben ha egyszer előforduló mázlim volt! A házat megvette kb. 3 éve egy idős házaspár, amiben volt 2 lakás, meg 2 kis iroda mellékhelyiséggel.

Az irodákat gyönyörűen felújították, majd hirdetést tettek ki a kórház személyzeti öltözőjének falára, mert arra gondoltak, ilyen kicsit csak egy pár napot, hetet, hónapot ittlévő dolgozó fog csak kivenni. (Mivel nincs konyha.) Tesóm meglátta a hirdetést, telefonált, 2 hét múlva megkaptam a kulcsot...”

Don Kartasch azt írta, az ő panorámájuk nem túl szép, azért szerintem nem rossz…, viszont csendes, nyugodt és biztonságos a környék. „Amúgy ez úgy néz ki, hogy itt van 4 ilyen „blokk”, mint amit lefényképeztem. A hosszúkás blokk 2 „vége” társasház jellegű (annak a bejárata látszik). 3 szint, szintenként 3 lakás.

A kép bal oldalán végigfutó sétálóutca két oldala mentén pedig sorházas kiosztású a blokk „közepe”. Szóval ezek itt a két végén 45-60 nm-es lakások (mi is ilyenben vagyunk a legfelső szinten), középen pedig a klasszikus, keskeny, 3 szintes angol sorház kiosztás található meg.

Ez amúgy a legfrissebb része a kisvárosnak. A legszéle, ami kb. tíz éve épült. Szóval szerencsére ezek nem a „klasszikus”, gyerekbetegségekkel küszködő angol lakások / házak, hanem újépítésű, frankón leszigetelt, duplaüveges, műanyag nyílászárós és világos, nagy ablakos modern épületek.

Ami innen nem látszik, hogy a miénk a városban az utolsó sor ház, mögöttünk már kezdődnek a mezők-legelők tehenekkel, lovakkal, vadnyulakkal, rókákkal, ludakkal, stb. Szeretek oda kijárni futni.

Itt teljesen normális és megszokott, hogy az emberek délutánonként, hétvégente kiviszik a lovakat és ügetnek egyet a környező utakon. Lovasrendőr is rendszeresen megfordul a környéken. Én meg persze nem győzöm a bringával kerülgetni a lócitromokat.

A kukák viszont zárt tárolókban vannak, mert a rókák különben esténként széttúrják a szemetet. Mondjuk, néha a szomszédok tesznek ki nekik maradékokat.”

Papagály a központban lakik: „mert ha biciklivel járhatok munkába, az számomra sport és élvezet (mondhatni: negatív munkaidő, hiszen általa nő a szabadidős tevékenységem). Ha buszozni, autózni kell, az kellemetlen időveszteség, amiért minimum a munkával töltött időért járó ellentételezést várom.

Ha az agglomerációból napi 1 órával többet kéne a munkába járással tölteni, akkor az számomra azt jelentené, hogy havi 20 óra fizetetlen túlórát végzek (mivel azt az 1 órát „elvesztem” a szabadidőmből; munkahelyhez naponta bebiciklizhető távolságra eső lakóhely esetén ennyivel kevesebb időt kéne a munkára és a bejárásra szánnom).

30 eurós túlóradíj esetén tehát az olcsóbb lakás havi 600 eurós jövedelem kiesést jelent. Tehát, ha ennél nagyobb a havi lakbérben mutatkozó különbség (központ vs távolabb), akkor anyagilag megéri kiköltözni, ha ennél kisebb, akkor viszont nem.

Ráadásul a munkába járással töltött idő nekem (sokkal) kellemetlenebb, mint maga a munka (mivel a munkám szeretem, a napi buszozást, autózást meg utálom), ezért a túlóradíjamnál magasabb óradíjra tartanék igényt a plusz munkába járással töltött időért cserébe.

Sőt, mivel jóval magasabb fizetést kapok, mint amire az igényeim kielégítéséhez szükségem van, ezért számomra a szabadidő értéke nagyon magas (csekély a plusz számlaegyenlegből származó motiváció), a sima túlóradíjért nem mondanék le róla önként és dalolva. ergo, nekem nem is havi 600-at ér a közeli lakóhely, hanem inkább 1000-1200-at.”

Der echte Weinachtsmann a kertre néz.

Jess G pedig a szomszéd kertjére.

Ha kedvet éreztek hozzá, hogy az előzőekhez hasonlóan ti is megosszátok, hogy mit láttok az ablakotokból, esetleg néhány sorral megspékelve az előnyökről, hátrányokról, mit szerettek és mit nem a környéken, ahol éltek, tegyétek bátran. Küldjétek el a képeket a hataratkelo@hotmail.com címre, hogy hasonló posztok születhessenek belőlük.

Valamint továbbra is szívesen látnék a „gasztrorovatba” posztokat, ha ettetek vagy főztetek mostanában valami érdekeset, különlegeset, finomat.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.