Ma ismét három blog három posztját ajánlom a figyelmetekbe, ebből kettő még nem szerepelt itt, úgyhogy ismét premier(ek)nek örülhetünk. Szó lesz ma a svájci munkavállalási engedélyről, belfasti önkéntes munkáról és megnézzük, sikerült-e negatívumokat összegyűjteni Uruguayról.
Kezdjük Svájccal, ahol az Ugrás Svájcba blog gazdája, Lex D’Arquebus várta nagy izgalommal, megkapja-e a további ötéves kint tartózkodást lehetővé tévő B engedélyt.
„Beadtam a kérelmemet az új munkavállalási engedélyre, tekintve, hogy az aktuálisnak január közepe volt a lejárata. Mivel határozatlan idejű szerződést kaptam, szépen odakanyarítottam a megjegyzések rovatba, hogy legyenek szívesek 5 éves („B”) engedélyt kiadni, mert az olyan jó lenne nekem.
Tudni kell, hogy az EU-8 tagállamokkal szemben Svájc kvótarendszert alkalmaz, negyedévente 5400 db 'B' engedélyt ad ki, ebből valamennyi jut az egyes kantonoknak, nem országos a lista. Szóval lehet, hogy St. Gallenben még van, de ha te Zürichben adod be és ott nincs, akkor bukta.
(...)
Közben az „L” engedélyem lejárt, így a lakáskeresést fel kellett függeszteni, érvényes engedély nélkül esélytelen a jelentkezés, még akkor is, ha szépen megírtam, hogy van szerződésem, kapok engedélyt is, csak várni kell.
Három hét után aztán meguntam a várakozást, úgyhogy megpróbáltam kicsit megpendíteni a húrokat, (...) feltárcsáztam először az okmányirodát, de ott mondták, hogy mivel már leadott igény, ezért a bevándorlást kell hívni.
Meglepő módon nem kellett félórákat hallgatni a csingilingi zenét, elég hamar eljutottam egy humán munkatárshoz, aki végül közölte, hogy jelenleg nincs szabad B a kontingensben, de február 1-jén újraindul a kvóta, hogy ha akkor lesz szabad, akkor megkapom. Hurrá.
Elseje után viszont minden gyorsan történt, szerdán ott lapult a levél. Nem kevés izgalommal nyitottam ki, sok múlott azon, hogy mit találok benne. Szerencsére B volt benne, úgyhogy nagy kő esett le a szívemről, innen talán könnyebben és hamarabb mennek majd a dolgok. 5 évig most legálisan tartózkodom az országban.”
A poszt ennél természetesen részletesebb, szó esik benne még a svájci magyarok Facebook-csoportjairól és a nyelvről is – akit érdekel, feltétlenül kattintson, itt elolvashatja a teljes posztot.
Önkéntesként Belfastban
Van egy szervezet, az EVS (European Voluntary Service) vagyis az Európai Önkéntes Szolgálat, aminek lényege, hogy a vállalkozó szellemű csatlakozó Európa (de akár Európán kívül is) egyik országában hosszabb vagy rövidebb ideig egy általa kiválasztott szervezetnek dolgozik. Fizetést nem, viszont ellátást és némi zsebpénzt kap cserébe, valamint élményeket, munkatapasztalatot és nyelvtudást. Ennek keretében jutott ki Belfastba az Önkéntesetek Belfastból blog szerzője, BeBo is, aki egy olyan helyen dolgozik, amely a környékről begyűjt minden varrógépet és egyéb szerszámot, majd egyenként átnézi, javítja, végül Afrikába küldi.
„A gyárban, kérem, egyre többen vagyunk (igen, még több emberre lehet főzni). Na jó, ez nem panasz, éljen a sokszínűség! Pár hete érkezett egy belga srác, aki négy éve dolgozott EVS önkéntesként a Toolsnál. Nemrégiben csatlakozott hozzá a barátnője is.
Sőt, egy amerikai lány is beállt szerszámokat javítani a kis közösségünkbe. Ő pár hónapig marad, míg el nem kezdi a mesterszakos tanulmányait. De nem velünk lakik, mert a párja belfasti (valamiért úgy sejtem, ő hozta ide a tengerentúlról). Júniusban jön egy orosz fiú, júliusban pedig egy argentin.
Emellett a napokban zajlik az októberben és jövő nyáron kezdő önkéntesek válogatása, így összeverődött egy mini TFS csapat, amelyik átrágja magát a beérkezett pályázatokon és igyekszik a legjobbaknak esélyt adni, hogy a varrógépek, kalapácsok és csavarhúzók világában találják magukat 12 hónapra.
(...)
Elmentem az Alexandra Parkba, mely 1988 óta várja a piheni vágyókat. Ez talán az egyetlen olyan park Nyugat-Európában, melyet egy háromméteres fal választ ketté.
Azt, gondolom, mondanom sem kell, hogy az unionistákat hivatott tisztes távolságban tartani a republikánusoktól. Persze tálalni úgy tálalták a közvéleménynek, hogy 1994. szeptember 1-én, az első igazi IRA-s tűzszünet idején húzták fel a „béke falak” (peace walls) részeként, hogy gátat szabjon az erőszakhullámnak.
A déli felét a főként protestánsok lakta Shore útról lehetett csak megközelíteni, míg az északit a katolikus Antrim útról (azon a környéken lakom én). 2011-ben aztán elhelyeztek egy kaput a szabad átjárhatóság érdekében, de csak hétköznapokon, az év kilenc hónapjában tart nyitva.
Én egy szombaton kerekedtem fel, hogy a saját szememmel is lássam ezt a talán egy kívülállónak ép ésszel felfoghatatlan dolgot. Meglepetésemre a kaput nyitva találtam.
Át is mentem rajta, de valahogy magával ragadott az érzés, hogy tilosban járok. Ahogy baktattam visszafelé, rám is szólt egy kutyát épp arra sétáltató öregember, hogy elméletileg ez be van zárva és, hogy menjek vissza oda, ahonnan jöttem (na, mindezt nem modortalanul, csak épp határozottan).
Én nem kezdtem el neki magyarázni, hogy kérem szépen, csak egy rendkívül kíváncsi magyar vagyok, aki pontosan tudja milyen a történelem árnyékában élni. Valahogy az egész park nyomasztó légkörrel bírt, pedig szép és rendezett volt, a játszótéren gondtalanul viháncoló gyerekekkel.”
A blogon és a posztban még részletesebben olvashattok az önkéntes munkáról, és még több parkról, képekkel, ide kattintva érhetitek el.
Mekk Elek országa
Nemrégiben találtam rá az Uruguayról szóló Uruguay Info oldalra, és nekem nagyon bejött. Mára egy olyan írást választottam, amely bevallottan az ország árnyoldalait próbálja megmutatni és bevallottan nincs könnyű dolga. :)
„Az ország nagyon szimpatikus összességében és bár ugye semmi sem tökéletes már ránk is erőteljesen átragadt a mindent átlengő nagyon pozitív attitűd, így nem egyszerű rosszakat írni.
Közbiztonság
A rendőri jelenlét a mi környékünkön folyamatos és igen erős, jellemzően 1-2 óránként járőr megy el előttünk, a legközelebbi rendőrörs kb. 300 méterre van a házunktól, a közvilágítás jónak mondható, nagyon sok sétáló embert látni késő este is.
Természetesen semmi sem lehet makulátlan, ha a bűnözésről van szó, mi is konkrétan találkoztunk már vele, történt nálunk is egy besurranásos lopás nemrég, de ennek a kezelése azonban példaértékű volt a helyi rendőrség részéről.
(...)
A gazdasági válság azért valahogy itt is megjelent, az utóbbi két-három évben itt is rohamosan romlanak a bűnözési statisztikák, egyre több a betöréses lopás, kisebb utcai rablás, néhány éve még nyugodtan nyitva lehetett hagyni bármit, autót, lakást, ma ez már nem megy.
Bürokrácia
A bürokráciáról már írtam sokat ezt megelőzően, a véleményem az, hogy ez szinte mindenhol egyformán bosszantó a világon, itt azért belejátszik az általános lustaság, ami alapvető dél-amerikai sajátosság illetve a szintén tipikus latin közöny, így ezek összeadódva néha kétségbeejtővé tudnak változtatni egy-egy konkrét ügyintézést. Ezen felül kaotikus a jog és szabályrendszer, ami lehetőséget nyújt sokszor a hivatali improvizálásra egy sajátos jogértelmezés mentén. :-)
Infrastruktúra
Azt kehet mondani, hogy minden szolgáltatás jelen van, többé-kevésbé elérhető ugyanaz, ami bárhol Európában. A legendák, amik a hiányos vízvezeték rendszerről, ihatatlan vízről, rossz utakról, gyakori áramszünetekről szólnak dél-amerikai országok vonatkozásában, itt sajna megdőlnek, az ilyen jellegű szolgáltatások/műtárgyak semmivel sem rosszabbak, mint nálunk.
Szolgáltatások
Hááát… Itt azért vannak gondok. Első látásra nagyjából minden OK, de gyorsan kiderül, hogy ez itt még a rengeteg Mekk Elek országa. A szakképzés gyerekcipőben, a „szakemberek” nagy része őskontár a „repülőről nem látszik” metódust követve – tisztelet persze a kivételnek, mert azért van néhány jó is és tipikus a 70%-ban elvégzett, félbehagyott munka.
A házakban kevés a derékszög, nincs szigetelés, szimpla üvegek mindenhol, KÜSZÖBÖKET NEM HAJLANDÓAK építeni sehová, és még millió bosszantó kis dolog, aminek a következménye az, hogy az általános, főleg építőipari minőség nincs a csúcson.”
Ha valakit ezek a témák (vagy egyáltalán Uruguay) részletesebben is érdekel, annak szívből tudom ajánlani a blogot, az általam idézett posztot sokkal részletesebben és bővebben itt olvashatjátok el.
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: