Ma folytatjuk a nyelvhasználat kérdését körbejáró sorozatunkat (melynek korábbi részeit itt olvashatjátok el). Timi helyzete annyiban különleges, hogy Egyiptomban azt az irodalmi arabot beszéli, amelyet a hétköznapokban viszonylag ritkán használnak, és kicsit olyan, mintha Magyarországon valaki ómagyar nyelven szólalna meg. Ráadásul a párjával angolul beszél, mindehhez pedig még hozzáadódik a magyar is – nem akármilyen nyelvi kavalkádról van tehát szó.

„Eredetileg azért jöttem Egyiptomba, hogy megtanuljam a nyelvet. Az A terv (azaz hogy egy itteni egyetemen tanuljak) sajnos nem jött össze, de helyette B tervként beiratkoztam egy nyelviskolába, ahol heti 5x4 órában tanultam az irodalmi arab nyelvet. Még a nyelvtant, az új szavakat is arabul magyarázták!

Ehhez társult még az akkori lakhelyem, ahol is 12 másik lánnyal (főleg tádzsikisztániakkal) laktam, és ahol rá voltam kényszerülve, hogy napi szinten használjam megszerzett tudásom a gyakorlatban is, mivel ők abszolút nem tudtak angolul, így az arab volt a közös nyelv.

Fél év alatt egy erős társalgási szintre tornáztam magam irodalmi arabból, ám gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez sajnos nem lesz elég, ha a hétköznapi emberekkel is szót szeretnék érteni.

Mik vogymuk arabul

Ugyanis habár az egyiptomi dialektus nagyon sokban hasonlít az irodalmi arabra (nem úgy, mint pl. a marokkói meg a tunéziai arab), de az utca embere számára ez körülbelül úgy hangzik, mintha Magyarországon valaki "látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk" stílusban beszélne magyarul.

Kairóban az iskolázottak megértik ugyan az irodalmi arabot, de inkább csak írásban használják, megszólalni már nem igazán tudnak rajta. S azt se felejtsük el, hogy a lakosság közel 40%-a írástudatlan, akik viszont végképp nem tanultak arabul az iskolában.

Ettől függetlenül még mindig a legtöbb könyv ugyanúgy irodalmi arabul van írva, a legtöbb híradó is irodalmi arab nyelven megy. De a politikusok, újságírók, vallási vezetők is mind klasszikus arabot használnak munkájuk során.

Nem beszélve arról, hogy sokszor ez az összekötő kapocs a különböző országokból érkezett arabok között – például egy algériai és egy kuvaiti között, ahol a két dialektus nagyon különbözik egymástól.

Megy angolul, németül vagy franciául is

Miután férjhez mentem és elkezdtem dolgozni, nem maradt időm az arab kurzusra, így az addigi arabtudásom hétről hétre gyengült és mindinkább átvette a helyét a helyi dialektus.

Ám Egyiptomban arab nélkül is kiválóan el lehet boldogulni angol, német vagy akár francia tudással is. Rengeteg multi céget találni a fővárosban és Alexandriában is, továbbá ott vannak az iskolák, óvodák, a turizmus, ahová szintén nem kell arab nyelvtudás.

Sokan gondolhatják, hogy egy egyiptomi oldalán én már biztosan perfektül beszélem az arabot. Nos, ez sajnos nem így van. Illetve jól beszélem, de nem a páromnak köszönhetően tanultam meg, hiszen a közös nyelv közöttünk elejétől fogva az angol, ezt szoktuk meg és csak mostanság kezdtük el forszírozni, hogy akkor igenis arabul beszéljünk egymással.

Jelenleg Magyarországon tartózkodunk, ahol kifejezetten motivál a dolog, hogy olyan nyelven beszéljünk az utcán, amit a legtöbben körülöttünk abszolút nem értenek. Így végtére az egyiptomi dialektust inkább csak a kollégák és a család révén szedtem magamra.

Mint minden, ez is csak gyakorlás kérdése, szerintem az arab nyelv sem könnyebb vagy nehezebb más nyelveknél. Van, aki az angollal szenved éveket, és csak nem megy a fejébe, míg például a francia, ami egy sokkal összetettebb nyelv bonyolultabb nyelvtannal, sokkal jobban megy neki.

Nem minden az anyanyelvi környezet

Az írás-olvasás különösen sok gyakorlást igényel, mivel ugye az arab nem latin betűkkel ír, de a beszéd viszonylag gyorsan elsajátítható. Nyilván sokat segít a nyelvtanulásban, ha az ember annak anyanyelvi környezetében él, DE szerintem nem feltétlenül!

Ugyanis habár akarva-akaratlanul is fog az illetőre egy-két kifejezés ragadni, de ha az ember nincs rákényszerítve – ahogy jó angoltudással én sem voltam igazán - akkor az illető élhet az adott országban akár 10 évet is úgy, hogy szinte semennyire nem beszéli az ország nyelvét. Gondolok itt főleg az egzotikusabb országokra, mint az arab vagy afrikai országok, illetve Thaiföld vagy Kína. De javítsatok ki, ha tévednék kedves egzotikus országban élők!

Itt Kairóban az emberek mindig megörülnek, ha külföldivel találkoznak össze, és gyakorolni tudják saját kis angoltudásukat. Nagyon tudom utálni, mikor arabul szólok valakihez, aki miután az akcentusomból megsejti, hogy külföldivel van dolga, rögtön angolul válaszol.

Hát így tényleg nehéz gyakorolni egy másik nyelvet, ha a boltban még a köszönömöt is thank you-nak mondják nekem, csak azért, mert nem egyiptomi vagyok.

Kint is őrzöm a magyar nyelvet

Szerintem fontos, hogy egy külföldön élő magyar napi szinten használja anyanyelvét, mert még ha valószínűleg elfelejteni nem is fogja, de gondjai támadhatnak a helyes szórenddel vagy a ragozással.

Emlékszem, egyik osztálytársam még a gimnáziumban egy évet töltött kint az USA-ban cserediákként úgy, hogy csak e-mailben kommunikált hébe-hóba családjával. Mikor visszajött, igen csak bajban volt a ragokkal.

Én kint általában minden nap beszélek a családommal, ha mást nem, e-mailezve tartjuk a kapcsolatot, illetve minden nap írok naplót vagy egy újabb blogposzton tevékenykedek. Nemrég újra elkezdtem magyar nyelvű könyveket is olvasni esténként, hogy folyamatosan használjam a magyar nyelvet.

Ami az angolt illeti, mivel napi szinten használom a munkám során, most már odáig jutottam, hogy néha egyszerűbb azon beszélnem, mint magyarul. Vannak szavak, amik rendszerint vagy csak angolul vagy csak arabul jutnak eszembe, és percekig azon töprengek, hogyan is mondjuk ezt a magyarban.

A nehézségek

Így sokszor mikor az anyanyelvemen beszélek, akkor angol szavak jutnak eszembe, viszont az angol beszédem tele van egyiptomi kifejezésekkel a napi párbeszédben. Tipikus hibám még, mikor leírok egy hosszabb szöveget, majd átolvasva azt észreveszem, hogy néhány mondatban elég kuszán állt össze a szavak sorrendje.

A másik nagy gondom a magyar billentyűzet és a magyar Microsoft Word hiánya. Körülbelül két éve férjem kint vásárolt laptopját használom, amin ugyan át tudom állítani a billentyűzetet magyar nyelvűre, ám egyrészt már megszoktam az angol billentyűzetet, ahol tudom, melyik jel hol van, így magyarul, de ékezetek nélkül írom minden nem hivatalos e-mailemet vagy beszélgetek a Facebookon.

Másrészt magyarra átállítva is néhány ékezetes magánhangzó hiányzik róla, így ez, illetve a folytonos ékezetek nélküli szöveg miatt van, hogy magyarul gépelve sokszor elbizonytalanodom, melyik szó van például hosszú í-vel vagy hosszú ű-vel és melyik nem.

Váltás a nyelvek között

De a nyelvek közötti hirtelen váltások sem mennek: nemrég a férjemmel beszéltem telefonon angolul, miközben az egyik kinti magyar barátnőmnél vendégeskedtem.

Ahogy leraktam a telefont, folytattam tovább a félbeszakadt beszélgetést. Az első mondat után az ismerősöm jelezte, hogy vele nem muszáj angolul beszélnem. Hát észre sem vettem, hogy ugyanúgy folytatom tovább angolul a beszédet, nem váltottam vissza magyarra a telefonbeszélgetés után. De szerencsére nem vagyok ezzel egyedül: a legtöbb itt élő magyar, akit ismerek, szintén erről panaszkodik, de legalább jókat szoktunk szórakozni egymáson.

Mindenesetre nagyon furcsa, de mindenképpen jó érzés szemtől szemben, Kairó utcáin sétálva magyarul beszélgetni más, itt élő magyarokkal, főleg ha már hetek óta nem Skype-olt az ember az otthoniakkal.

Nektek mi a tapasztalatok e téren, külföldön élő magyarként? Mennyire keveritek a nyelveket?"

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.