Ma négy posztot ajánlok nektek, mindegyik másért tetszett, mindjárt ki is derül, miért. Elsőként egy olyan helyre megyünk majd, ahol ritkán szoktunk járni, méghozzá Sri Lankára a SiDorSays blog (egyszerre informatív és vicces) segítségével. Aztán ma örülhetnek a konkrétumok szerelmesei is, hiszen összehasonlítjuk a németországi albérletárakat, majd jön egy zenés londoni idegenvezetés, végül megnézzük, hogyan néz ki a tokiói Halloween. Jó nagy kört teszünk tehát, vágjunk is bele!

Sri Lanka tengerpartja - meg tudnám szokni

Kezdjük tehát Sri Lankával, már csak azért is, mert egyike azon országoknak, melyekről tulajdonképpen a legtöbb európai maximum sablonokat tud, holott elképesztő történelme és talán még annál is elképesztőbb jelene van. No meg egy érdekes cunamimúzeuma is, de erről majd később.

„Colombónak meglepően cuki kis reptere van, pasmag vár a reptéren nevemmel a kezében, szóval lesz nekünk sofőrünk, nem kell valami taxis félének elmagyarázni, hogy hová is megyünk. Leginkább azért lenne kényelmetlen, mert igazából mi sem tudjuk. Az oldal, ahol a szállodafoglalásainkat intézem, azt írta, hogy az út a hotelig úgy két és fél óra. Nem annyi. Több mint három. Utálom, ha átvernek.

Azt is írták, hogy a reptéri transzport benne van az árban. Nincsen. Az is igaz, hogy a számlánkon nem szerepel. Vagyis így csinál magának a tulaj extra pénzt. (ő a sofőr is egyben). Befészkeljük magunkat a 70-es évekbeli, biztonsági öv nélküli kis Vanba és hajrá, irány Hikkaduwa. A világ legszarabb útjain. Nem tudom készült-e valaha ilyen felmérés, de szerintem Sri Lanka valahol nagyon ott lenne a versenyben. Ezért tart több mint három órát a 120 km-es út.

(...)

Szóval nem kevesebb, mint 26 éves polgárháború után, ami nem sokat javít egy ország gazdasági helyzetén sem, a sziget elkezdett lassan, nagyon lassan magára találni, habár demokratikus szocialista ország – igen, democratic socialist republic, ez a neve – révén, ez elég nagy akadályokba ütközik.

Mondjam? Már maga a demokratikus szocialista is egy paradoxon, de most nem ez a lényeg. A vezetőik nyilván azért nevezik az országot szocialistának, mert tudják, hogy ez a forma az, ahol gond nélkül lehet lerabolni mindent és mindenkit az országban büntetlenül. Hatalmas a korrupció, mondjam még?

De azért szépen lassan elkezdenek jönni a turisták, hiszen az év minden hónapjában látogatható az ország, a monszun sem nagy gond, én kimondottan élveztem... oké, innen a sivatagból minden jobbnak tűnik. A tengerpartok a maguk pálmafás fehér vagy sárga homokos giccses partjaival, az esőerdők, a buddhista kultúra – nem is vallás, inkább filozófia. pl. attól, hogy buddhista valaki, lehet nyugodtan más vallás követője is, mekkora jófejség már. Az elefántok, majmok, delfin les, madár les, bálna les, pecálás, korallzátony és elsüllyedt 16-18. századi hajóroncsok nézegetése búvárkodás keretében és hát igen, a szörfölés vonzotta a turistákat miután biztosak lehettek benne, hogy nem lövik seggbe a tamilok, vagy a szingalézek.

(...)

A cunami áldozatainak sírjai

Én bementem a cunami múzeumba, Simon kint maradt, neki az útszéli sírok bőven elég emocionális élményt nyújtottak. Nekem is, de érdekelt, hogy mit mondanak a helyiek. A fényképmúzeum egy trafik mellett működik, a tulajdonos nő kertjében. Lényegében fa keretek ponyvával letakarva képezik a múzeum falait, ezeken fotók, kis tárló szerűségekben használati tárgyak, amiket később találtak.

(...)

A múzeumtulajdonos azt magyarázta, hogy lévén Sri Lanka nem volt soha cunami övezet, így nem ismerték a hullám természetét. Az első után az emberek lementek a partra és csodálkozva nézték, hogy a tenger eltűnt, helyette csak a tengerfenék van, nekik esélyük sem volt elmenekülni a második elől.

Kicsit rogyadozva jöttem ki a múzeumból... a hölgy nem akart pénzt elfogadni, nincsen belépőjegy, ő azért csinálja ezt, hogy a világ odafigyeljen rájuk is. Hozzájuk nem jut el a rengeteg segély nyugatról, a többi cunami által érintett, turistaparadicsomnak számító országnak.

Róluk senki nem beszél, mintha semmi nem történt volna, ő csak annyit akar, hogy végre beszéljenek róluk is. A kis vöröskeresztes dobozba azért tettem pénzt, amit megköszönt és azt kérte, hogy mondjam el az ismerőseimnek, hogy mi történt Sri Lankán. Most elmondtam."

Aki többet is szeretne olvasni (érdemes!), vagy a képek érdeklik, az feltétlenül kattintson a blog oldalára!

Német albérletárak

Most jöjjünk át Európába, annál is inkább, mert éppen tegnap beszélgettünk a filozofálgatós vs. tényszerű posztok közötti arányokról, szóval akik utóbbiakat hiányolták, azoknak jó hírem van: a Passport blog egészen részletesen ismerteti a németországi albérletárakat: lássunk egy kedvcsináló részletet, aztán mindenki kattintson!

„A bérleti díjak Németországban hatalmas szórást mutatnak a bérlemény állapota és helye szerint.

Jellemzően itt is a városi árak a vidékiek sokszorosát is elérhetik, a nyugati árak magasabbak, mint az egykori NDK területén, a déli árak is magasabbak, mint bárhol máshol, és a jó elhelyezkedésű (alacsony munkanélküliséggel bíró környéken található) bérlemények is sokkal drágábbak.

(...)

Magdeburgban egy közepes állapotú 100 m2-es lakás nagyjából és havonta 480 euróba kerül, míg ugyanezért a lakásért Münchenben 1200 euró körüli összeget kell fizetni.

(...)

Németországban az ügyvédek és a lakásügynökök („Makler") (meg a GEZ) alkotják a legkomolyabb maffiákat (privát vélemény). Lakást mákler nélkül szinte lehetetlen találni. A mákler-díj ("Provision") törvényileg 2 havi bérleti díjban van maximálva (plusz ÁFA), ezért szinte minden esetben a havi díj 2,38-szorosáért tartják a tenyerüket.

A kauciót ("Kaution") a bérlemény a kiköltözéskor feltárt károk fedezetére előlegként kell a bérbeadónak fizetni. Ez maximum 3 havi „Kaltmiete" összege lehet, jellemzően 2 havi díjban ki lehet egyezni. Ezt az összeget elméletileg kiköltözéskor a bérbeadó visszafizeti, de a teljes visszafizetésről csak a legritkább esetben hallottam, szinte minden esetben felmerül valami kifogás, ami miatt ezt az összeget részben vagy egészben visszatartják.

Jobb helyen a letett kaucióra kamatot is számolnak, és a kamatoztatott kaucióból vonják le a visszatartott összeget - nekem eddig csak rosszabb helyekhez volt „szerencsém".

(...)

Példaként „béreljünk" Nürnbergben egy 80 m2-es lakást:

Kaltmiete: 600 euró
Nebenkosten: 250 euró
Warmmiete: 850 euró
Provision: 1428 euró (600 * 2,38)
Kaution: 1200 euró (2 havi bérlet)

Így beköltözéskor 3478 eurót (1. havi díj +kaució +provízió), majd minden hónapban 850 eurót kell fizetni, és évente egyszer (jellemzően májusban) a fűtési különbözetet. Ha szerencsénk van, kiköltözéskor az 1200 eurót vagy annak egy részét viszont láthatjuk."

Eddig a részlet, akit ennél több is érdekel, az látogasson el a Passport blog oldalára!

Zenés városnézés Londonban

Németországból átugorhatunk a brit fővárosba, ahol a Landed in London blog készített egy zenés városbemutató, pontosabban pár kerületet mutat meg egy-egy szerinte jellemző, vagy neki kedves zenével.

Camden

A város bohémnegyede. A maga világhírű piacaival, azzal, hogy mindenfelé fura fazonok mászkálnak, hogy tele van szórakozóhelyekkel, hogy hajnalra úgy néz ki, mintha most ért volna véget a harmadik világháború, de mire kivilágosodik, minden újra olyan, mint új korában. Itt még éjjel kettőkor is olyan dugó van, a főutcán, hogy ha leszállnál a buszról, gyalogolnál előre két megállót, a hárommal a tiéd előtt indult buszt is kényelmesen elérnéd.

Kensington

London egyik legdrágább kerülete. A legtöbb híresség itt lakik, talán ez is közrejátszik abban, hogy itt a legmagasabbak az ingatlanárak. De én imádok itt sétálni. A sok színes épület, a hely hangulata, hogy ha itt sétálsz egy fél órán keresztül, és elmegy melletted egy rasztahajú öreg fekete, jamaicai sapkában, akkor eszedbe jut, lehet, hogy ő a világ egyik leghíresebb zenésze, mert itt sosem tudhatod, hogy ki jön veled szembe. Varázslatos hely!"

Akit még több kerület és még több zene is érdekel, az kattintson!

Halloween Tokióban

Nyilván mindenkinek feltűnt, milyen hihetetlen sebességgel folyik az amerikanizálódás a különböző ünnepek átvételével is. A magam részéről a Valentin-naptól nagyon durva lábrázást kapok, de a Halloweent már viccesebbnek tartom és így megengedőbb vagyok vele.

Nos, a Halloween elérte Tokiót is, ám (mint az a Tokyoreloaded blog képeiből kiderült) a japánok kibékültek vele. Így aztán a blog szerzői lementek sétálni Roppongiba és fényképeztek. Én itt most megmutatok két képet, akit több is érdekel, az látogasson el az oldalra (egyébként is erősen ajánlom)!

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.