Ma folytatjuk a nyelv és a külföldi élet kapcsolatáról szóló sorozatot, amelyben ezúttal a norvégiai országfelelős, Jegesmedve írja le tapasztalatait. Ami nem csekélység, hiszen kilenc éve él Norvégiában, és lassan a gyermekei is abba a korba érnek, amikor felmerül az „írjon-e magyarul" kérdése. (A sorozat korábbi részeit itt olvashatod el.)

„Szerintem a nyelvtudás és befogadás nagyban függ a körülményektől. Ami engem illet, én a feleségemmel együtt jöttem ki, azaz magyar párom van. Magyar weboldalakat is ugyanúgy olvasok, magyar tévécsatornákat nézünk, és napi kapcsolatban vagyok néhány magyar barátommal.

A munkahelyemen az angol és a norvég nyelvet használják, használom. Lassan kilenc éve élünk kint.

Új szavak, kifejezések bekerülése

Előfordul, hogy beépül a nyelvhasználatba, elsősorban olyasmi, ami kifejezetten helyi dolog, azaz nem igazán létezik Magyarországon, vagy ha igen, akkor nem nagyon használjuk.

Ilyenek mondjuk a halak nevei, hiszen isten se tudja kapásból, hogy akkor most a rødspette, a piggvar és a kveite micsoda magyarul. Mindhárom „lepényhal" kategória (amúgy: óriás laposhal, nagy rombuszhal, és sima lepényhal). De például a füstölt lazac megmarad füstölt lazacnak.

A piggvar...

Lakáshitelt is itt vettünk fel, ezért nem tudom, hogyan hívják otthon az itt elérhető két hitel közül a másodikat. Az első az annuitásos, amikor a kamat - tőketörlesztés arány változik, a második viszont az, amikor a fix tőketörlesztéshez jön a változó kamat és nem is érdekelt eléggé, hogy megnézzem.

A beszélt nyelv keveredése

Nagyon ritkán fordul csak elő, általában extra hosszú és / vagy fárasztó munkanap után, hogy véletlenül angolul vagy norvégul szólok a feleségemhez. Ilyenkor is kb. az első szó után leesik, hogy valami nem stimmel. :)

Keveredési gondom egyébként nincsen (kivéve, amit írtam fent, például a halnevekkel, de az direkt van, nem tudom őket magyarul) a magyar-norvég, magyar-angol viszonylatban.

Más a helyzet a norvég-német kapcsán, a norvég szinte teljesen elrontotta a némettudásomat, mert nagyon hasonló a két nyelv. Ezért németül továbbra is majdnem tökéletesen értek mindent, de beszélni csak valamilyen kevert námet norvégül tudok.

Megjegyzéseket eddig még nem kaptam, pontosabban igen, de arra, hogy milyen jó, hogy ennyi idő után sem próbálok összeszedni valami akcentust, vagy keresni a szavakat. Sok embernek rossz tapasztalata van a 2-3 év után már „oohh, wie sagt man" típusú emberekkel.

A gyerekek

A gyerekek esetében a helyesírást nem tartom kulcsfontosságúnak. A legidősebb gyerekem 3,5 éves, ezért egyelőre csak elméleti síkon beszélünk ezekről.

Olvasni, írni természetesen meg kell tanulniuk magyarul, de nem cél, hogy annyira erőltessem, hogy ne érezzék itthon magukat. Ők itt születtek és itt is fogunk élni velük.

Itthon csak magyarul beszélünk velük, a kortársaik között normális ütemben sajátítják el a norvégot az óvodában. A gyerekeken hallani, ahogy teljesen helyesen hangsúlyoznak az idegen nyelven, náluk már valószínűleg nem lehet majd megmondani, hogy a szüleik nem norvégok voltak.

Az én nyelvtudásom

Lassan egy évtized elteltével már eléggé folyékonyan beszélek. Néhány rövid tanfolyamra elmentem az elején, de többet segített, hogy angolul és németül is beszélek.

A beilleszkedés szempontjából fontos, hogy elsajátítsd a nyelvet. A munkahelyen nem jelent gondot, ha nem beszélsz (legalábbis az enyémen), de örülnek neki, ha igen, plusz viccelődni is norvégul fognak, szóval neked is jobb, ha bírod a nyelvet.

A harmadik nyelv használatával gyakorlatilag hangsúlyozod, hogy te külföldi vagy, ami néhány éves, zárt végű tartózkodásnál szerintem teljesen rendben is van. Ha viszont letelepedni akarsz, akkor meg kell tanulnod a helyi nyelvet.

Szerintem mese, hogy az emberre szinte ráragad a nyelv külföldön, hosszú évekig eltart, amíg normálisan tudsz beszélni, és akkor is hallani fogják rajtad életed végéig, hogy külföldi vagy."

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.