Határátkelő

József (volt...) az első olyan szerzőnk, aki a blog megszületése óta külföldre ment – az első posztja még Magyarországon íródott, a mai pedig már Svédországból érkezett. Többet szerintem nem is kell mondanom, lássuk!

"Rég volt, amikor jelentkeztem, sok minden történt azóta. Többek között megérkeztünk Svédországba, és az elmúlt 2,5 hónap alatt sikerült egy kicsit belelátni a „svéd életbe" is.

Ahogyan kezdődött

Mielőtt azonban továbbmennénk, rövid visszatekintés azoknak, akik akkor még nem voltak rendszeres olvasók. Idézet következik József előző, még Magyarországról írt posztjából: Orvos vagyok, belgyógyász. Csodálatos két kisfiú édesapja. Feleségem hasonlóan szakmabeli (tüdőgyógyász rezidens - még nem szakorvos). Erdélyben születtem, bő 32 esztendővel ezelőtt, feleségem szintén erdélyi származású.

Székely vagyok, ezt mindig büszkén vállalom. Székelyudvarhelyen születtem, Kovásznán nőttem fel, hegyek között, egy kisvárosban. Románul először 19 évesen kellett beszéltem, az egyetemen (Marosvásárhely) szorultam rá először.

Mikor elsőéves egyetemista voltam családom (szüleim és két testvérem) Magyarországra költöztek. Mondhatni sorsom megpecsételődött, egyetemi záróvizsga után fogtam a batyut, beletettem a hamuba sült pogácsát, és elindultam az óhazába. Azonnal találtam munkát (melyik orvos nem...?) és boldog voltam hogy "magyarul" dolgozhatok. Ezt csak egy erdélyi magyar tudja igazán megérteni, hogy számomra ez milyen fontos volt (nem szeretnék senkit megsérteni ezen mondatommal).

Nem csak az anyagi az, ami távozásra késztet. Hanem amit minden nap érez az ember, a megbecsülés hiánya (anyagi és erkölcsi - nem a betegek részéről), az amilyen fokon kizsákmányol az állam, közben meg elvárná hogy mosolyogva asszisztáljak hozzá.

A munkahelyi körülmények (vagy inkább azok hiánya), a sok törvénytelen dolog, amit csinálnom kellett (rezidensként belgyógyászati ambulancián ügyelet, gyermekgyógyászati ügyelet belgyógyászként, és még sorolhatnám). Ha valami nem tetszett és ezt szóvá tettem (tettük) az volt a válasz rá, hogy "akinek nem tetszik, el lehet menni". Hát egy idő után betelt a pohár és közöltem, hogy elmegyek.

Amíg 2-3 ember munkáját végeztem el, addig jó voltam és minden rendben rendben volt. De amikor már nem úgy táncoltam ahogy ők akarták, akkor köszönet helyett jött a fenyegetőzés, gyalázkodás. Ez nagyon mélyen érintett.

A svédországi munkát egy fejvadász cégen keresztül kaptam."

Ki mennyit (nem) ad?

Nem szoktam hozzászólni saját írásom kommentjeihez, mert általában értelmetlen eszmefuttatásokat olvashatok bennük, többek között arról, hogy melyik orvosnak mennyi a hálapénze, mennyit keres, milyen rosszul végzi a dolgát stb.

Annyit most mégis megjegyeznék, hogy azt, a szomszéd mit mondott, mennyit adott a sebésznek, nőgyógyásznak, stb., fenntartással kell kezelni. Egy saját rövid történet, dióhéjban. Jön a beteg, nyújtja a borítékot, én nem veszem el. Néhány nap múlva történetesen hallom a városban, hogy ez a beteg 20 000 forintot adott nekem. Akkor most mi is van???

Aztán idéznék néhány sort az egyik hozzászólótól: „Én azt mondom, vigyázzon az ember magára, és addig jó, míg nem kerül orvos keze közé, mert igen sok esetbe megy be lábán a páciens egy rutinműtétre, és koporsóba jön ki." Ismer a kedves hozzászóló talán ilyen beteget? Ismeri netán a kórtörténetét is (esetleg többszörös daganatos áttét miatti műtét, stb). Na ennyi visszatekintés elég is lesz.

Ezen iromány csak a blog szerkesztőjének felkérésére született. Először néhány személyes benyomás, majd kissé konkrétabb számadatok.

Nyugalom, tisztaság és rend

Szóval Svédország szép, tiszta, nyugodt. Nem nagyon tudom szavakba önteni jobban, egyszerűen más. Nem rohannak az emberek, nincs szemét az utcákon, bárhová bemész (üzlet, hivatal) segítőkészek. Az angollal jól lehet boldogulni, de ha látják, hogy próbálkozol a svéd nyelvvel, azt nagyra értékelik.

A munkahelyen toleránsak, meg úgy egyébként is. Rasszizmust, nacionalizmust nem tapasztaltam. Errefelé nem igaz a vicc, hogy „én nem vagyok rasszista és nacionalista, de az ember legyen fehér, és beszéljen magyarul".

Ennek ellenére egy dolgot nem szabad elfelejteni: itt mi vagyunk a vendégek, és ennek megfelelően kell viselkedni. Igenis, az elején bizonyítani kell, hogy te jó vagy abban amit csinálsz, és nekik szükségük van rád.

Personnummer, a minden

Persze ennek a rendszernek is vannak furcsaságai. Amíg nincs személyi számod (personnummer) addig nem létezel. Semmit sem tudsz elintézni nélküle (értsd óvoda, iskola, bankszámla nyitása, kábeltévé, internet stb). Talán az egyik legfontosabb tanács, amit érdemes mindenkinek megfogadni, hogy már első nap adja le a papírokat a személyi szám igényléséhez. Egyébként az egész nem bonyolult, könnyen átlátható, kis svéd tudással megérthető és kitölthető dokumentum.

Ezen mindig elgondolkozom, hogy van az, hogy magyar anyanyelvű lévén csak a magyar hivatalos dokumentumokat nem értem. Volt szerencsém az USA-ban is eltölteni 4 hónapot, ott sem volt gondom a papírokkal. Ez eddig csak Magyarországon okozott problémát.

Mobil internet és telefon vásárolható, kissé drágább ugyan mint előfizetéssel. De legalább van.

Árak

Most pedig megpróbálom konkrét adatokkal alátámasztva leírni, hogy mennyi az annyi, amikor valaki ide költözik. Itt szeretném leszögezni, hogy bizonyos adatok csak „tájékoztató jellegűek", mert például hogy ki mennyit költ kajára az nagyon egyén és étkezési szokás függő. Egy biztos nem árt ha az ember rendelkezik egy kis kezdőtőkével. (Egy svéd korona nagyságrendileg 32 forint.)

Mi egy panellakást bérelünk egy közepes nagyságú városban (a bérleti díjak nagyon függnek a város nagyságától). Egy 3 szobás 85 m2 lakás, havi díja 6750 korona. Ebben benne foglaltatik a fűtés, víz, szemét, lift, mosó-szárító használata. Az elektromos áramért külön fizetni kell, ez kb. havi 6-700 kr.

Az alagsorban van egy mosókonyha (ez általában mindenütt van), ahol 2 mosógép, 1 szárítógép és egy szárítószoba van. A lakásban mindig van konyhabútor (gáztűzhely, hűtőszekrény és fagyasztó). A szobákban beépített szekrények. Ennyi az alapfelszerelés.

Lakást egyébként nehéz találni, nem árt, ha van egy ismerős, aki segít. Elköltözni sem könnyű, mindenütt 3 hónap felmondási idő van. Nagyobb városban a parkolásért fizetni kell, helytől függően 200-350 kr havonta. A benzint mindenki maga számolja ki, 3.14 kr egy liter. A gázolajat nem tudom.

Kicsit furcsák az ízek az elején

Kajára körülbelül heti 1000 -1500 koronát kell számolni (két felnőtt, két kisgyerek). Nem mindegy, hol vásárol az ember, nagy különbségek vannak. Az árak átlagosan az otthoniak másfél-kétszeresei. Például a Lidl és a Willys viszonylag olcsónak számít. Nem minden található meg, ami otthon, kicsit furcsák az ízek az elején, de nem rossz és hamar meg lehet szokni.

Van egy éves tv előfizetési díj (nem összekeverendő a kábel tv-vel), ez 2100 kr. Visszatérve a mobilinternetre 4mbit/sec sebességű 10Gb/hónap adatfelhasználás 290 kr, és az elején meg kell venni a SIM-kártyát is hozzá, ami 200 koronába kerül. Nem működik tökéletesen (gondolom ez is helyfüggő), de azért megteszi. Később egy 25 mbit/sec sebességű, korlátlan adatletöltést tartalmazó internetcsomag 275 kr (hűségnyilatkozat nélkül). Persze mindez szolgáltatófüggő.

Óvoda ingyen és pénzért

Még az óvoda jutott eszembe, 4 éves kor felett a heti 15 óra ingyenes, ha többet megy a gyerek, akkor fizetni kell (a díj fizetés függvénye). Ha a gyerek 4 évesnél kisebb, akkor mindenképpen fizetni kell, akkor is ha gyerek éppen nem megy oviba (fenntartják a helyet számára), a díj szintén fizetés függvénye. Az oviban vegyes csoportok vannak, 1-6 évig, a testvéreket mindig egy csoportba teszik.

Egy óvónéni 3-4 gyerekre felügyel. Ez meg is látszik rajtuk, nem idegesek, ráérnek a gyerekkel foglalkozni. Ha gyereknek nem ízlik a kaja, akkor mindig van valami hideg étel és tej a hűtőben (első nap megkérdik ki mit szokott otthon enni, mit szeret).

Szóval nagyjából ennyit tudtam írni, remélem van olyan, akinek segítségére lesz. Sok sikert annak aki ilyen nagy kalandba szándékozik belevágni, és szintén sok sikert azoknak, akik a nagyobb kalandot, az otthonmaradást választják."

Ez egy archív poszt, melynek eredetije itt jelent meg. Kommentelni itt, a poszt alatt nem lehet, ha beszélgetni, hozzászólni szeretnél, azt a mai Klubsarokban teheted meg.