Miután Ágnesnek elege lett abból, hogy egy helyben topog, gondolt egyet, kiadta házát és nekiindult. Angliai munkahelyén meg kellett küzdenie a diszkriminációval, a sokkoló közös szállással, de sikerült túljutni a nehézségeken.
„Gondolkodtam, hogy írjak-e egy posztot (tudom, Anglia...), vagy sem. Végül is miért ne oszthatnám meg az élményeimet? Nem akarok senkit sem lebeszélni/rábeszélni az újrakezdése, de úgy vélem, a történetem tanulsággal szolgálhat a menni akaróknak éppúgy, mint a maradni vágyóknak.
Az elhatározás megszületett, még 2011-ben. De végleges formába 2012-ben került, amikor véletlenek (?) folytán úgy döntöttem, hogy Anglia lesz a célállomás.
Habár volt állásom (nem rossz beosztásban dolgoztam egy balatoni városban a helyi viszonylatokhoz képest nem rossz pénzért, volt egy saját – és bank- - tulajdonú házam és egy kocsim), úgy döntöttem, elmegyünk, mert elég volt. Belefásultam a mindennapokba, a kilátástalanságba.
Így röpke két hét alatt kiadtam a házat, megvettem a jegyeket (igen, jegyeket, mert egyedülálló anyaként egy darab kiskorú gyerekkel is rendelkeztem), pár nap alatt megpróbáltuk az eddigi életünket bepréselni két db. Bőröndbe. Elég nehéz belepréselni minden két bőröndbe. Emlékeket, ruhákat, itthoni ízeket. Mondjuk kb. lehetetlen.
Diszkrimináció a munkahelyen
És nekivágtunk. Szállás, állás nélkül. Szállást találtunk, két hét múlva dolgoztam, hotelben, ez is oldalakat töltene meg, a gyerek iskolába járt. (Az iskolai ügyintézés nagyon gyors volt, két nap alatt sikerült elintéznem, mert közvetlenül a kiszemelt iskolával vettem fel a kapcsolatot.).
Az első munkahelyem egy 5*-os szálloda volt, de a housekeeping ugyanúgy a legrosszabbul fizetett munkakörök között van, holott szerintem itt dolgoznak a legtöbbet.
Én dolgoztam, szembesültem diszkriminációval a munkahelyemen, de készséges ügyintézéssel is. Dolgoztam és dolgoztam, állásokat néztem, munkahelyeket váltottam.
A hotelmunkát nem ajánlom egyedülálló anyáknak, mert kb. minden hétvégen dolgoznod kell, a fizetés nem túl jó, ellenben belegebedsz a munkába. Rengeteg el nem sírt könnyem volt, a lábaimat néha nem éreztem, holott nem „csak" takarítottam, hanem supervisor voltam. (Ugyanúgy takarítod a klotyót, csak több pénzért).
Sokkoló a közös szállás
Az első szállásunk egy kínai vendégházban volt. Olcsó volt, megvolt a tisztálkodási lehetőség, meg az alvás. A második már staff szállás egy nagyon kedves angol tulajnál, igaz, hogy a hűtőben egy polcunk volt, és még így is rengetegszer eltűnt az ennivalónk, vagy a tulaj gyerekei, vagy a kutyái ették meg, de legalább volt hol aludni.
Aki megszokta, hogy önálló, hogy a hűtőben csak az ő cuccai vannak, hogy minden este le tud fürdeni, mert van melegvíz, annak sokkoló...
Olyan apróságok is kikészítik az ember lányát, hogy merre is kellene nézni az utcán? A papírmunkák. Nulla nyelvtudással szintén nem ajánlom, hogy megpróbálkozz az űrlapok kitöltésével.
De én tudtam, eldöntöttem, hogy nem a hotelszakmában akarok megöregedni, ezért minden nap böngésztem az álláshirdetéseket, küldtem naponta tucatjával az önéletrajzokat, és nem adtam fel a nemleges válaszok után.
Hittem magamban
Most egy mérnöki cégnél (kisváros) dolgozom beszerzési asszisztensként. Felvettek, mert volt tapasztalatom, mert hittem magamban. Megbecsülnek, tisztelik a tudásomat. Én pedig örömmel megyek be dolgozni minden nap.
Nem úgy kelek fel hétfő reggel, hogy mikor lesz már péntek délután, mert jól érzem magam a munkahelyemen. És ezt látják is rajtam, hogy jó hangulatban dolgozom, és értékelnek.
Keményen dolgozom, az igaz. De az ebédszünet szent, senki nem zavar, amíg a csirkecomb kilóg a számból. Ha lejárt a munkaidőm, de még van elvégzendő feladat, akkor nyugodtan megkérdezhetem a főnökömet, hogy hagyhatjuk-e holnapra a melót (mivel nem rajtam múlt, hogy nem végeztem.) Nem zsebbe fizetnek. A munkaidőbe belefér, hogy a kollégával a most született kisgyerekéről érdeklődjem.
Ha vannak céljaid, sikerülhet
Nincs egy éve sem, hogy kijöttünk, de megérte, szerintem. Nem bátorítok senkit, mert tudomásul kell venni, hogy ha a vendéglátós szakmában kezded, akkor rengeteg megaláztatásban lesz részed. Ha többre vágysz, vannak céljaid, összeszorítod a fogadat, akkor sikerülhet, nekem sikerült.
Ne azzal foglalkozz, hogy külföldi vagy, hanem azzal, hogy akarod-e azt az állást. De meg kell dolgoznod érte. Nulla nyelvtudással, nulla tapasztalattal én nem vágnék bele a helyedben. Ha otthon keményen dolgozó, becsületes ember voltál, akkor itt meglesz a gyümölcse. De ha otthon is csak hőbörögtél, és mindenről a másik tehetett, ne gyere. Ne keltsd rossz hírünket.
A nulla IQs hozzászólásokra nem válaszolok. Akik akarnak jutni valamire, azok írhatnak."
Az utolsó 100 komment: