Egy nagyon érdekes kutatásba futottam bele a minap, amely azt fejtegeti, mennyire megnehezíti a beilleszkedést és a nyelvtanulást az internetes korszakkal elérkezett számtalan kommunikációs lehetőség. A megállapítások felettébb izgalmasak, én pedig kíváncsi lettem rá, mit szóltok hozzá ti, akik napi szinten élitek meg mindezt.
Az ingyenes netes alapú (videó)telefonálás, a szinte bárhol elérhető kedvenc tévéműsorok korában egyre nehezebb külföldön beilleszkedni és megtanulni egy nyelvet – állapítja meg a Columbia Egyetem és a Szingapúri Menedzsment Egyetem közös tanulmánya, mely szerint az ismerős otthoni arcokról és helyekről készült képek látványa nagyban rontja egy új nyelv elsajátításának esélyét.
A kísérletet az Egyesült Államokban tanuló 42 kínai diákon végezték el. Két helyzetben tesztelték az angol beszédkészségüket. Az egyik esetben egy kaukázusi, a másikban egy kínai arcú beszélővel kellett kommunikálniuk. Mindkét esetben ugyanazt az előre felvett szöveget kellett végighallgatniuk és angolul válaszolniuk rá.
A kínai arcnak sokkal lassabban és gyengébb angollal feleltek. Az angol anyanyelvű tanulókból álló kontrollcsoport esetében semmilyen különbséget nem fedezett fel a független megfigyelő (aki egyébként nem tudta, mikor melyik archoz beszélnek a diákok).
A kísérlet második fázisában az amerikai és a kínai történelem meghatározó alkotásairól (például a Mount Rushmore-ról és a Nagy Falról) készült képeket mutatták a diákoknak, arra kérve őket, hogy angolul írják le azokat. A végeredmény ebben az esetben is az lett, hogy a kínai képekről sokkal rosszabb angolsággal kommunikáltak.
A harmadik és egyben utolsó szakaszban olyan képeket mutattak a kísérletben résztvevőknek, amelyeket valamiért nehéz kínairól angolra fordítani (például a pisztácia kínaiul „boldog mag"). Ebben az esetben arra voltak kíváncsiak, mennyire fordítanak szó szerint az általában három hónapja az Egyesült Államokban élő kínai diákok. Természetesen ebben az esetben is sokkal több volt a szó szerinti fordítás, amikor kínai környezetben mutatták nekik ezeket a tárgyakat, ételeket, növényeket.
A szakemberek ezt a jelenséget „keretváltásnak" nevezik, melynek lényege, hogy az angolt második nyelvként tanuló / használó (ebben az esetben) kínaiak önkéntelenül is kínaiul kezdenek gondolkodni, amikor Kínához kapcsolódó képet látnak. Magyarán: a Balatonról vagy az Országházról önkéntelenül is magyarul gondolkodunk, és ez lerontja az idegen nyelvi kommunikációnk szintjét is, lassabban beszélünk és a mondatstruktúránk is inkább a magyar rendszert követi, mint az idegen nyelvét.
A nyelvi környezet persze mindig is erősen hatott az új nyelv elsajátítására, gondoljunk csak azokra a migráns közösségekre, ahol a bevándorlók első generációja meg sem tanulta a befogadó ország nyelvét, hiszen saját közösségében élt.
Kicsiben ez zajlik le most is, amikor külföldre költözve a modern technikát használva állandó napi kapcsolatban maradunk telefonon vagy videón az otthon maradottakkal. Természetesen ez a legalapvetőbb, érthető emberi szükséglet, de jó, ha tudjuk, hogy ezzel a saját beilleszkedésünket és az idegen nyelv elsajátítását nehezítjük meg.
Nektek milyen tapasztalatotok van?
Utolsó kommentek