Itt egy újabb történet, ahol a kitartás eredményt hozott. Kati Angliában próbált szerencsét, nem kevés nehézséggel kellett szembenéznie, de ha már ott volt, úgy döntött nem szalad el a kihívások elől.
"Olvasom a blogot már jó ideje, én magam is Angliában (Londonban) élek, nekem egészen pozitív tapasztalataim vannak, bár az elején, amiken keresztülmentem, senkinek nem kívánom, mert maga volt a pokol. Én egyedül vágtam neki, alapfokú angol nyelvtudással.
Körülbelül 2 éve döntöttem el, hogy elhagyom az országot, bár normális állásom volt, de más volt a hosszú távú célom. Úgy gondoltam miért ne, hiszen láttam mennyi magyar próbál szerencsét, valakinek bejön, valakinek nem. Elkezdtem a szervezkedést ismerősökön keresztül, illetve neten is. Nekem az a tapasztalatom, hogy ismerősök általában nem 100%ig segítőkészek, bár én nem is vártam el tőlük. Igazából nem vártam semmit, tekintve, hogy nekik már megvan a bejáratott életük, és ugye ők is megjárták a szamárlétrát, miért legyen akkor nekem egyszerű?
Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű
Végül egy ügynökségnél kötöttem ki (megfogadtam, hogy ezt nem), de mivel már felmondtam a munkahelyemen és két hét volt az indulásig, ezért elég kilátástalannak tűnt minden. Szóval az ügynökségnek kifizettem a kért összeget, körülbelül 3-400£ körül volt minden szolgáltatással együtt. Természetesen megígérték, szerződésben is rögzítetten, az azonnali munkakezdést, a normális lakókörülményeket stb. Nyilván számítottam rá, hogy azért ez nem lesz ennyire egyszerű.
Végül megérkeztem Londonba, a reptérről egyenesen vittek az új"lakhelyemre". Őszintén szólva, az első benyomás nem volt túl pozitív, általában nincsenek előítéleteim, de aggasztó volt +9 emberrel együtt lakni, közös WC-t illetve fürdőt használni. (Hozzáteszem a lakótársak segítőkészek voltak, kedvesek, és rendkívül befogadóak.) Nekem ez rengeteget segített az első napokban, mivel elég komoly depresszióba estem a helyzettől.
Végül teltek a napok, nem volt munkám, természetesen a pénzem is fogyott, ahogy ez lenni szokott, az ügyintézőt egy nap hatvanszor hívtam, hogy tegyen valamit, mivel fogy a pénzem és a türelmem is. Bár ő sem volt egyszerű helyzetben, tekintve, hogy alap szinten beszéltem angolul!!!
A takarítás, mint legrosszabb opció
Természetesen próbáltam más vonalakon is állást keresni, végül elmentem próbanapra egy hotelba, ahol kb. 40 (!) magyar dolgozott együtt, nekem elég fontos volt a nyelvtanulás is, szóval mikor megláttam, hogy ennyi magyarral kell együtt dolgoznom, megint kicsit kilátástalanná vált minden.
A munka egyébként takarítás volt, ami véleményem szerint a lehető legrosszabb, ami történhet veled Angliában, de mivel nem nagyon volt más választásom, ezért kénytelen voltam alkalmazkodni a helyzethez. Sajnos, a munkahelyen tapasztalataim szerint a magyarok annyira nem kedvesek és segítőkészek, velem kifejezetten lekezelőek voltak, ezért a próbanapon felálltam, megköszöntem, és eljöttem, mondván ennél találok jobbat, nincs mese, találnom kell.
Végül találtam munkát egy kis étteremben, a belvárosban, mellette pedig takarítottam egy másik étteremben, tehát két munkahelyen dolgoztam kb. napi 16 órákat, vasárnap kivételével. Teltek a hetek, ugye napi 16 óra igen megterhelő, viszont pozitívumként könyveltem el, hogy azért tanulok is valamit angolul, illetve találkozom új emberekkel, találok új barátokat, stb., stb.
Bár nem volt minden zökkenőmentes, mivel az első 10 hónapban négyszer költöztem, és kétszer laktam úgy, hogy három szobatársam volt. (Mintha koleszban lettem volna.) Végül találtam egy dupla szobát egész normális környéken körülbelül 450£-ért, volt három lakótársam, ők britek voltak. Munkahelyet is váltottam, elmentem egy étteremlánchoz, ami ugyancsak a belvárosban volt, majd adódott egy lehetőség közel a lakhelyemhez, ugyancsak éttermi munka, mivel közel volt, ezért elvállaltam, hiszen nem mindegy, ha az ember spórol 80-100£-t havonta a közlekedésen.
Ha már eljöttem idáig...
Szóval kezdett minden helyreállni, természetesen az angolom is javult, mellette rengeteget tanultam, suliba jártam, fejlesztettem a nyelvtudásom, amennyire csak tudtam. Jelenleg egy marketing cégnél adminisztrálok, nekem abszolút pozitív tapasztalatim vannak, azt gondolom, hogy az akarat, illetve az alázat nagyon fontos az elején.
Végezetül annyit hozzáfűznék, hogy sok olyan cikket olvasok szinte napi szinten, hogy " Anglia nem jött be, átvertek, becsaptak, lehúztak". Én is így éreztem magam eleinte, hozzáteszem, nem védem az ügynökséget, de láttam olyan magyart, aki kijött mindenféle nyelvtudás, tapasztalat nélkül, és várta, hogy valaki megfogja a kezét, és mindent megmutasson neki, ha valami nem úgy történt, akkor ment a fenyegetőzés. Nekem sem volt kellemes 9-16-12 emberrel együtt laknom, de úgy voltam vele, ha már eljöttem idáig, és ebben a helyzetben vagyok, akkor el kell követnem mindent azért, hogy ez megváltozzon.
Szóval kedves honfitársak, nyelv nélkül szinte lehetetlen, illetve már majdnem mindegyik munkánál feltétel a nyelvtudás! Ha valaki úgy dönt, hogy itt folytatja tovább az életet, készüljön fel lelkiekben, nyelvtudás terén, és anyagilag is. A kezdet nagyon nehéz, de kitartással és türelemmel meg lehet találni a helyes utat, és a lehetőségeket."
Utolsó kommentek