Aki már hiányolja az angliai posztokat (...), az ma örülhet, de csak félig. Scotsman beszámolója ugyan Londonban kezdődik, de a brit fővárosban csak egy hónapot töltöttek, mert végül Skóciában sikerült munkát találni neki és párjának. Hogy miként és azóta hogyan alakult az életük, kiderül az alábbi történetből (amihez a képeket is tőle kaptam).

„Mivel már régóta rendszeres olvasója vagyok a Határátkelőnek, és sok kellemes percet szerzett nekem mások beszámolója, így elhatároztam, hogy leírom eddigi történetünket, ennyivel tartozok a többi határon túli társaimnak. :)

Előzmények

Kiköltözésem oka egyértelműen anyagi volt, nem volt rossz állásom mérnökként otthon, csak hát a hiteleim egyre csak nőttek (hangsúlyozom, ebbe a helyzetbe nem azért kerültem, mert felelőtlen voltam, hanem mert éppen a frank árfolyama egy cseppet megugrott és szüleim sem milliomosok), magasabb beosztás lehetősége semmi, ez valószínűleg azért, mert nem nyaltam soha senkinek egy jobb pozíció elérése érdekében.

Kicsit besokalltam az otthoni egy helyben toporgástól, ezért már hónapokkal a kiutazás előtt tudatosan készültem az új életre, kihívásra... kocsi megtervezetten eladva, lakás megfelelő embernek kiadva. Kezdőtőke kb. 1100 font.

Már otthonról is próbálkoztam agency-k segítségével mérnöki állást találni, nem sok sikerrel. Nem a tapasztalatomat vonták kétségbe, hanem hogy nem vagyok azonnal elérhető, így interjúkat sem tudnak nekem egyszerűen szervezni.

Rá kellett jönnöm, hogy mindenképp ki kell utaznom és akkor már könnyebb lesz, ha itt vagyok UK-ben. De még ekkor sem volt garancia arra, hogy mikor is lesz meg az áhított meló, így kellett egy backup solution is.

Egy régebbi ismerősöm által sikerült találnom egy magyar csapatot, akik a londoni Grange Hotel lánc belső berkeiben voltak járatosak, mellesleg igen sok házat is béreltek a fővárosban. Nagyon sok magyar honfitárs velük jött ki.

Ígérték, hogy lesz meló, majd ők bejuttatnak (persze nem ingyen, de fizetni majd csak akkor kell, ha felvettek), illetve adnak szobát is. Vártak a reptéren, elvittek a szállásra. Ígérték, kb. 2 nap múlva interjú. NI-t magunknak intéztük, semmi extra nem volt, időpont, interjú, NI szám megérkezése, pont, kb. 3 hét.

Két külön CV-vel

Szállás lett, meló nem, nem vettek fel a kitchen porteri melóra, különösebb indoklás nélkül elhajtottak. A barátnőm megkapta a szobalányi munkát, a csajokat valamiért könnyebben vették fel.

Sebaj, majd csak lesz valami. Kettős életet éltem, két külön CV-m volt. Egy a mérnöki, a másik pedig a konyhai kisegítős, pincéres, egyszóval mindenes.
Beindult a cv-k szórása, tudtam, hogy valamelyikkel úgyis sikerre viszem.

Egyik nap Nyugat-Londonban sétálgattam, amikor egy munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó irodát megláttam. Bementem, regisztráltam, 2 nap múlva már hívtak is, mehetek melózni a „seregbe".

Mint kiderült, a londoni olimpia miatt egy rakat katonát vezényeltek Londonba a játékok zavartalan lebonyolítása miatt, a bérelt erődítményben kellett kukát üríteni, szemetet összeszedni, mosdót takarítani és hasonlók... nem ez volt álmaim melója, de tudtam mire számítsak.

Mellesleg iszonyat jól éltek ezek a bakák, nap fénypontjaként a szabadnaposok este hullára itták magukat. Mindent megkaptak, ami az ellátásukhoz kellett, bőséges étkezés, külön csapat főzött, iszonyat mennyiségű gyümölcs, étel-ital, és mi is ezt kaptuk, szó nélkül ehettünk-ihattunk.

Irány Skócia!

A szerencse úgy hozta, hogy a mérnöki CV terítése is meghozza az eredményt, a kezdettől számítva 3 hét után már napi 2-3 megkeresés volt, csak ki kellett választanom a legmegfelelőbbet.

Így kerültem kapcsolatba egy glasgow-i fejvadásszal, aki alaposan felkészített és leszervezte az interjú időpontját is. Elmentem Londonból Edinburgh-be, onnan 2 órás buszocska a skót-angol határ közeli kicsi városba.

Interjú megvolt, kértem őket, hogy 2-3 napon belül értesítsenek az eredményről, mert időközben Londonban is kaptam egy felszolgálói melót Canary Wharf-on (London egyik puccos városrésze, tele menő étteremmel és kávézóval, luxus jacht-okkal).

Korrektek voltak, szóltak időben a skótok. Bár a mérnöki állás nem jött össze, de felajánlottak egy technikusi pozíciót, amire azonnal igent mondtam. Nem rossz a fizu, illetve relocation support-ot is adtak, átszámítva 550.000Ft-ot, csakhogy költözzek át Skóciába. (És még mindig a technikusi pozícióról beszélek, hol adnának otthon ilyesmiket...)

Egy csipetnyi London

Rövid, 1 hónapos fővárosi ottlétünk véget ért. Csomagoltunk, jöttünk kb. 6-700 km-t, azóta is itt lakunk, közel 10 hónapja. Barátnőmnek megváltás volt, hogy otthagyhatta a szobalányos melót, akik ilyenre vállalkoznak, azok készüljenek, hogy jó kis erőnléti edzésben lesz részük, a supervisor kénye-kedve szerinti csesztetéssel párosulva.

London, mint azt már sokan írták, rendkívül sokszínű és iszonyatosan drága. Aki minimálbért keres, talán ki tud jönni a fizuból, természetesen ez azon is múlik, hogy ki mennyit utazik, és milyen kecóban lakik, mert talán ez a 2 leghúzósabb tényező.

Sosem alszik a város, de nekünk ez annyira nem jött be, túlságosan zsúfolt. Ami a legjobban megdöbbentett, az a tömegközlekedési szabályok betartatása. A double decker-en a sofőr általában az első ajtót nyitja ki a felszállóknak (kivéve, ha babakocsis, vagy mozgássérült az utas, mert akkor a középsőt is kinyitja).

Ha valaki bliccelni akar és nem húzza le az oyster kártyát vagy nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani hogy van érvényes jegye, akkor a sofőr zokszó nélkül megteheti, hogy mindenkit leszállít, és tovább megy üresen. Gondolhatjátok, mit kaphat a megállóban az, aki miatt leszállítanak és mondjuk nem érsz be a melóhelyre...

Az emberek nyugalma szent

Közel 10 hónapja költöztünk át, a városban kb 6-7000 laknak. Mondhatnám csendesnek is, mert tulajdonképpen az, de a börtöntöltelék szomszéd és a familiája néha megnehezíti a pihenést. Most újra csend van, mióta visszavitték a börtönbe az uncsitesót, aki nem kevés időt töltött nála és okozta a bajokat az egész napos piálással.

Ez egy külön posztot érdemelne, hogy hogyan is működik a dolog a hivatalok részéről, amikor hetente, este 10 után 3-4 alkalommal hívod a rendőrt, megkeres a helyi council, és a problémás egyénekre rászáll mind a police, mind mindenki (különféle önkéntes szervezetek), és az első adandó alkalommal már sittre is kerül (most éppen vodkalopás, de már visszaeső volt).

Az emberek nyugalma szent és sérthetetlen, és mihamarabb megpróbálják eltávolítani a problémás egyéneket a közösségből. Itt legalábbis.

Nem voltak különösebb problémák a bankszámlanyitással, dokihoz regisztrálással, albérlet megszerzésével. Minden ment a maga útján. Ehhez persze kellett a multicégem hivatalos ajánlólevele (nem a doki esetén természetesen).

Közben a barátnőm is kapott munkát, a munkahelyem céges étkezdéjében. Egyelőre bejött minden számításunk, ez volt az eredeti tervünk is, hogy mindenképp vidéken éljünk és ne egy zsúfolt nagyvárosban. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy Skóciában kötünk ki, de nem bánjuk, hogy ide vetett a sors.

Az anyagiak

És akkor egy picit általánosságban a jelenlegi állapotról és a pénzügyekről, mert ez, gondolom, sokakat érdekelhet:

A studio lakást (1 szoba) 250 fontért béreljük (fullra berendezve), plusz council tax 99 font, áram és gáz 30-30 font átalány, tv license 12 font, internet 23 font. Bár most is megy a fűtés sajna, így lehet ráfizetéses lesz a gázszámla...

Hozzáteszem, hogy Londonban heti 70 font volt a szoba / koponya, cserébe kaptál néha működő internetet és meleg vizet, 8-9 extra lakótársat egy 5 szobás külvárosi házban, és max egy polcot a hűtőben. Ne értsetek félre, ez nem panaszkodás, csak a két állapot összehasonlítása.

Ezek havi kiadások a lakásra vonatkozóan.

Heti bevásárlás a Lidl-ben 25 font, max 30... Ebben hús, zöldség, gyümölcs, nasi és minden benne van, ami 1 hétre elég. Kettőnk nettó fizuja 2000 font. Aki egy kicsit is számolni akar, tegye meg, hogy havonta mennyit tudunk félretenni.

Ruha fillérekért a Sports Directben, Primark-ban illetve a helyi charity-kben, valamint jó barát lehet az ebay is, ahol szintén fillérekért lehet dolgokat venni. Alkoholt nem sűrűn iszunk, egy korsó sör kb. 3.5 font az itteni pub-okban, a cigi viszont iszonyat drága az otthonihoz képest (6-7 font).

Gyógyszer ingyenes, sem a receptért, sem a gyógyszerért nem kell semmit sem fizetni. Eddig 1x voltunk dokinál, akkor is antibébi tabletta miatt. Hat hónapra adják, ismétlem, semmit nem kellett fizetni a 6 havi adagért.

Nem furkálódnak

Az emberek mentalitása merőben más, mint az otthon „megszokott". Nincs furkálódás a melóhelyen, az emberek hétköznapjaiba nem ékelődik bele a politika, bár majdnem örömünnep volt, amikor egy neves volt brit politikusnő meghalt pár héttel ezelőtt, aki anno olyan döntéseket hozott, ami a skót társadalomnak nem igazán tetszett.

Csináld meg a rád bízott dolgot, ha nem haladsz, kérdezz, kérj segítséget. Hibázás esetén nincs felelősök keresése, hanem inkább arra fókuszálnak, hogy mit tegyünk annak érdekében, hogy többet ne forduljon elő. Ennyi.

Teljesen más nyelv

Aki Skóciába készül, az felejtse el az otthon tanult angolt, az itteni dialektusok és akcentusok miatt. Néha olyan érzésem van, mintha egy teljesen új nyelvet tanulnék. Nehéz megérteni őket kezdetben, de nem lehetetlen, és idővel egyre könnyebb és könnyebb lesz.

Általánosságban, aki külföldre szándékozik, és nem beszéli a nyelvet, illetve nincsenek meg a kapcsolatok, akik segíthetnek a mindennapi ügyintézésben, annak semmilyen formában sem javaslom, hogy mindent hátrahagyva nekiinduljon a nagyvilágnak, bármennyire is nehéz otthon.

Amíg otthon voltunk nem találkoztam olyan külföldivel, aki semmilyen szinten nem beszélte a magyart, és mégis szívesen alkalmazták. Ez itt is így van, legalább alap szintű kommunikációra szükség van. Otthoni ügynökségek felejtősek.

A nyelvi nehézségek ellenére cserébe kárpótol a gyönyörű táj, Skócia rendkívüli természeti és építészeti adottságokkal rendelkezik, amit próbálunk mi is minél hamarabb és minél több helyre való eljutással felfedezni.

Az időjárás mondhatnám egy kicsit hektikus, az egyik pillanatban gyenge zivatar, de 5 perc múlva már napsütés, ez kb. 5x egy nap. Nyáron max. 17, télen -5 fok, a szél és az eső gyakrabban előfordul, mint Magyarorszagon. Nem árt, ha van nálunk mindig egy mini esernyő.

Nem itt fogunk megöregedni, ezt már most tudjuk, egyelőre szokjuk az ittlétet, ki tudja, hol kötünk ki legközelebb.

Tudni kell elfogadni az újdonságokat, az új embereket, az új szokásokat és kihívásokat, és bár közhelynek tűnhet, de nyitottnak kell lenni az új környezetre, mert az is csak így fog tudni befogadni. Én mindenkit csak bíztatni tudok, hogy vágjon bele, lásson világot, de egy ésszerű tervezést mindenképpen tegyen előtte, hogy ne érjék meglepetések és kudarc legyen a vége."

FOGADÓ A HATÁRON!! Ma este magyar idő szerint 9 órától ismét megnyitja kapuit a Határátkelő Fogadója. Házigazda-társunk ezúttal Nika lesz, akit Észak-Finnországról, az au pair létről is kérdezhettek egy órán keresztül. Várunk tehát mindenkit este 9-től!