Nagy fába vágtam a fejszémet, amikor egy, a Facebookon kapott hírt olvasva úgy döntöttem, utánajárok annak, vajon miként változott meg márciustól az ideiglenes külföldön tartózkodás bejelentése. Jelentem az interjú elkészült a megfelelő hivatallal, a történetnek nem kevés tanulsága van, a legnagyobb az, hogy készségesek voltak, de a közérthetőség még nem a legerősebb fegyverük.

Többen is jeleztétek a blogon, hogy megváltozott, pontosabban megszűnt 2013. március 1-jével az ideiglenes külföldön tartózkodás bejelentésének kötelezettsége. Ennek akár örülni is lehetne...

Ha valaki életvitelszerűen külföldön tartózkodik, akkor be kell jelentkeznie az adott országban, és mivel az Unióban csak egyetlen állandó lakcíme lehet a polgárnak, ezzel a magyarországi állandó lakcíme megszűnik. A törvényben az is benne van, hogy a személyi igazolványt és a lakcímkártyát is le kell adniuk az érintetteknek.

Az utóbbit még csak értettem, de a személyit nem igazán, hiszen az alapvetően nem kötődik az ember lakóhelyéhez. Mindenesetre megpróbáltam feltenni kérdéseimet a KEK KH-nak (vagyis a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának).

A következő válaszokat kapta a blog, nem nagyon kommentálnám (a végén majd megpróbálom összefoglalni), azt majd megteszitek ti, de a válaszok több szempontból is magukért beszélnek. Érdemes alaposan elolvasni.

„Mit jelent ez a változás a már külföldön tartózkodók számára? Mit kell tenniük?

Az ideiglenes külföldön tartózkodás bejelentése az a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény hatálya alá tartozó polgároknak az Nytv. 26. § (3) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítésére szolgált.

A bejelentési kötelezettség a jogalkotó szándéka szerint a külföldön tartózkodó állampolgárokkal történő kapcsolatfelvétel során a hollétükre irányuló esetleges hosszadalmas eljárás elkerülésére szolgált, továbbá azt célozta, hogy a különböző adatszolgáltatások erre a körülményre való tekintettel történjenek, így a hatóságok ne keressék feleslegesen magyarországi lakóhelyén a polgárt.

Ugyanakkor, ha a polgár teljesítette bejelentési kötelezettségét, külföldi tartózkodási helyét, illetve annak változását nem kellett megadnia, ezáltal a vele való kapcsolatfelvétel nem lett egyszerűbb, hogy az ideiglenes külföldön tartózkodásra utaló jelzés szerepelt a nyilvántartásban, s nem fűződtek hozzá különös kézbesítési szabályok sem.

Az Nytv. 2013. március 1-jétől hatályba lépett változása értelmében az ideiglenes külföldön tartózkodást és az onnan történő visszatérés bejelentését nem kell bejelentenie a polgároknak, a jogintézmény megszüntetésével a polgárokra háruló adminisztratív terhek – több bejelentési kötelezettség teljesítése – ezáltal csökkentek.

Amennyiben a polgár külföldön él, úgy külföldön történő letelepedési szándékának bejelentését követően, adatainak további kezelésére külföldön élő magyar állampolgárként kerül sor, mely során a személyiadat- és lakcímnyilvántartás adattartalma a külföldi lakóhelyének címe.

Mit takar az a kifejezés, hogy életvitelszerűen, például milyen időtartamot? (Ha valakit egy fél évre küldenek ki, akkor is be kell jelentkeznie a külföldi lakcímén? Illetve ha valaki rendszeresen tölt kint mondjuk néhány hónapot, akkor minden alkalommal keresztül kell mennie ezen? )

A bírósági gyakorlat szerint egy magánszemély számára az a lakóingatlan szolgál ténylegesen, életvitelszerűen lakóhelyéül, ahonnan életét szervezi (pl.: rendszeresen innen indul munkába vagy oktatási intézménybe, illetve ide tér haza), ahol a polgár az életviteléhez szükséges tevékenységeket – úgymint étkezés, főzés, mosás stb. – legjellemzőbben folytatja, amely családi élete helyszínéül szolgál, amely vonatkozásában közüzemi szolgáltatásokat vesz igénybe, illetve amely elsődleges elérhetőségi címeként (levelezési címeként) jelenik meg a hatóságoknál.

Miért van szükség a személyi igazolvány elvételére, bevonására, amikor annak a lakcímhez nincsen köze?

Az ideiglenes külföldön való tartózkodás bejelentése nem járt a személyazonosító igazolvány és a személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolvány (lakcímigazolvány) bevonásával. Az okmányok adattartalmában e tény bejelentésével nem történt adatváltozás. A külföldön történő letelepedési szándék bejelentése esetén kell az okmányokat leadni, tekintettel arra, hogy a hatályos jogrendszerünkben a személyazonosító igazolványhoz, mint „belföldi jogállást" tanúsító okmányhoz több jogosultság, kedvezmény is fűződik.

A polgár külföldön élő magyar állampolgárként továbbra is jogosult lesz lakcímigazolvánnyal történő ellátásra, mely okmány azt igazolja, hogy érintettnek nincs magyarországi lakóhelye.

(A fenti kérdést másodszor is feltettük, kiemelve, hogy van-e valamilyen időkorlát ezzel kapcsolatban. De erre konkrét választ nem kaptunk, illetve azt kell feltételeznünk, hogy akkor ebben az esetben az idő nem meghatározó tényező???)

A személyazonosító igazolványra való jogosultság abban az esetben szűnik meg, ha a polgár Magyarország területének a külföldi letelepedés szándékával történő elhagyását bejelentette. Az okmány a külföldi letelepedési szándék bejelentésének nyilvántartásba vételére tekintettel érvénytelen.

Vannak-e és ha igen, akkor milyen szankciók vannak abban az esetben, ha valaki ezt nem teszi meg?

A bejelentés elmulasztása esetén az eljáró hatóság bírságot szabhat ki.

Hogyan követhető nyomon, illetve ellenőrizhető a bejelentés? Ha jól tudjuk, nincsen egységes uniós lakcímnyilvántartás.

A fentiekben jelzésre került, hogy az eljárás a polgárok bejelentésein alapul, mely nem teljesítése esetén az eljáró hatóság bírságot szabhat ki. Nincs egységes uniós lakcímnyilvántartás."

Nos, hát ezeket a válaszok érkeztek a kérdésekre. Nem egyszerű kihámozni belőlük a lényeget, ha jól veszem ki, arról van szó, hogy ha valaki ideiglenesen tartózkodik külföldön, annak nem kell bejelentenie, hogy elmegy, ellenben ha külföldön akar letelepedni, azt igen.

Az egyszerűsítés dicséretes, de rengeteg nyitott kérdés maradt (például nem tudjuk, milyen hosszú időtől számít letelepedésnek a külföldön tartózkodás), amelyre nem tudott (vagy nem akart) válaszolni a hivatal. A közérthetőség azért továbbra sem tartozik a magyar hivatalok erényei közé...

(Külön köszönet Tóth Ildikónak, aki a blog Facebook-oldalán felhívta a változásra a figyelmet!)