Mai írásunk szerzője már többször dolgozott Ausztriában, és bár most Magyarországon van, ismét állást keres a szomszédban. Nagyon elgondolkodtató dolgokat írt meg honvágyról, arról, milyen magyarokkal együtt dolgozni külföldön és a végkövetkeztetése: csak az első fél évet bírd ki!

„Azt hiszem, akinek főiskolai, egyetemi végzettsége van, hiába olvassa a posztomat, ha azzal a kaliberrel akar kint elhelyezkedni. Én fizikai melós vagyok (szakmunkás bizonyítvánnyal), szakmunkásként dolgoztam kint is, melósként. Bár...

Ausztriában dolgoztam kb. 5 évig. Tavaly jöttem haza, egyfelől magánéleti okokból, másfelől a kinti munkaadóm egy visszautasíthatatlan ajánlattal dobott meg. Kinti fizetésért, itthon folytathattam ugyan azt a munkát. Ez mostanra befuccsolt. Most próbálok újra kijutni, remélem, mielőbb sikerül. Kezdjük 7 évvel ezelőtt...

„Soha többet, csak mint turista!"

...adtam fel az itthoni kínlódást, és a vitt rá a kényszer, hogy másodszor is nekivágjak. 5 évvel előtte jöttem haza 2 és 1/2 éves, ugyancsak ausztriai kint tartózkodás után. Az azóta számtalanszor másoktól is hallott szlogennel:"Soha többet, csak mint turista!"

Az öt év alatt próbálkoztam mindennel, volt 3 munkahelyem is egyszerre, az utcán menet közben öltöztem át, kerékpárral közlekedtem, hogy valamelyest karban tartsam magam, bírjam fizikailag, mentálisan. Szabadidő és pénz híján ez volt az egyetlen hobbim is.

Aztán sérvet kaptam. Fizikai dolgozónál, ez rosszabb, mint a halál. Egy munkahelyre voltam bejelentve, ott is minimálbérre. Az utolsó betegállományban töltött hónapban 35 000 ft bevételem volt, 2005-ben. Minden tartalékom feléltem, a műtét sem ingyen volt, igaz cserébe feleannyi idő múlva dolgozhattam, mintha hagyományosan műtöttek volna.

Már egy éve hívtak Ausztriába dolgozni, én folyamatosan nemet mondtam, de ekkor nem volt választás, menni kellett. Sajnos a szakmám olyan, amiben kint el tudtam helyezkedni, hogy nem sok hétvége, szabadság stb. van. És én egyszerűen nem bírok idegenben megszokni. Honvágyam lesz, csak idő kérdése.

Dolgozni csak ott, élni csak itthon

Általában mint más ilyen formáknál, nálam is, amikor az otthoni problémákat anyagilag rendeztem, már figyel egy komolyabb összeg a bankszámlán (pár ezer euró), az otthoni nyomor, szenvedés már szinte csak nyomokban jut eszembe, és a kinti indulás ugyancsak nem habos torta első hónapjai után, beáll az ember élete egy nyugalmas normális mederbe. Azaz már jár az agyam, nem járatják.

Én azt szoktam mondani a honvágy ravasz állat. Senki nem tudhatja előre, kiben lakozik ott bent. És az a legrosszabb, ha úgy, és akkor tör rád, amikor "jól megy" kint. Mert könnyű feladni, ha nincs mit. Más a helyzet, amikor a rég vágyott autó áll az ablak alatt, és nem kell 5 percenként kilesned, hogy megvan-e még. Amikor a munkaadó egy berendezett, összkomfortos, új lakásban ad szállást, grátisz a fizetésen felül.

A júliusban és a karácsony előtti dupla fizetés, egy olyan szimpla mellett, aminek a harmadát kerested itthon. Az, hogy a szorgalmad, tudásod elismerik, a kezdeti bizalmatlanság, lekezelés után, ami nem véletlen, ha "keletről" jössz, még hatványozottabban doppingol a munkában.

Hát igen, dolgozni, csak „ott", de élni csak itthon. Mert ha vége a munkának, na, nálam akkor kezdődtek a problémák. És ezek előbb utóbb, rányomják a bélyegüket a munkakedvedre is. Vagyok olyan profi a szakmámban, hogy a teljesítményemen ez ne látsszon, de az arcomon...

Az osztrák nő nem kell

Beszélem a nyelvet, ezért is volt Ausztria a cél. Nyitott is vagyok, könnyen ismerkedem. De nekem valahogy az osztrákok mások. Kezdve azzal, hogy osztrák nő akkor sem kéne, ha fizetne. Lehet, negyvenhez közel már válogatósabb az ember, talán huszonévesen nem viszolyogtam volna ennyire.

De így hamar lejött, az osztrákoknál a rideg karrierfrau, és az egyszerű tapló parasztból van szinte választék csak nőfronton. És ha egy italos, vagy egyéb okból könnyű este után van valami összegabalyodás, ne csodálkozz, ha másnap meg sem ismer.

Én tudom, hogy a magyar nők sem angyalok, egyre jobban ott is tolódik ilyen irányban a mérce. De a magyar nők, szebbek, sokkal erotikusabbak, van ízük, zamatuk, van bennük valami. Az osztrák, íztelen, szagtalan, mint a gyümölcseik, fűszereik.

És haverkodás okán a férfiakról: nem egy nagy társaság, ital nélkül sok a fapofa, pár sör után, ha te is iszol, elmennek valamelyest, de ha berúgnak, akkor a bunkóságig őszinték, és itt a bunkóságon van a hangsúly.

Témát is nehéz akár férfival, akár nővel találni, nagyon másképp szocializálódtak, éltek, élnek, mások a gondjaik, örömeik. Itthon egyedül nem éreztem magam olyan magányosan, mint ott sokszor társaságban. De valószínű, fiatalabbaknak ez talán nem jelent olyan problémát.

Hülyeséget csináltam

Sajnos utólag be kell vallanom, ez is vitt nagyrészt a „sírba" szakmailag. Egy idő után szorgalmam és tudásom alapján az a Magyarországon számomra szokatlan helyzet állt elő, hogy egy osztrák, majd egy némettel való elég nagy beégés után, a tulajdonos engem tett meg főnöknek.

Általánosan érthető nyelvre lefordítva, amolyan telepvezető + munkavezető + személyzetis + munkaszervező lettem. Addig is, ha lehetett, megpróbáltam magyart ajánlani, onnantól minden téren a magyaroknak kedveztem. Azokat léptettem elő, emeltettem nekik fizetést, azokat vetettem fel.

Hülyeség volt. Mert kint keresd a magyar társaságot, de csak kötetlenül, szórakozni, munkahelyen kívül! Munkában bármilyen formában, üzletben, vagy ha kiszolgáltatott vagy, fontos segítség kéne, kerüld a magyart! Vagy legyél nagyon óvatos! Én nem tudom, mikor lettünk ilyen nép, fiatal emlékeimben, 80-as évek vége, 90-es eleje, más emlékek élnek bennem viselkedési normáinkról, morálról.

Mindig más a hibás

Lehet, idealizált a kép. Igazából ez itthon fel sem tűnt. Mióta tavaly óta itthon vagyok, már nagyon durván feltűnt. Igaz, amikor 2000 fordulóján először kint voltam, akkor is láttam furcsa dolgokat nemzetem fiaitól, főleg egymás ellen, de akkor kevésbé érintett, fiatalabbként igazán nem is vettem fel. De ez a mostani zorall volt.

Kezdődött azzal, hogy azt a kollégámat, aki eredetileg kivitt, sértette, hogy én lettem a főnök, és így 300 euróval több lett a fizetésem. Azaz igazából a feleségét sértette. Mivel az asszony piszkálta, ő sunyi módon elkezdett ellenem piszkálódni.

Nem egy IQ fighter-ről beszélünk. Már több éve kint volt, de a nyelvet elég alapszinten beszélte, szakmailag is elég gyenge lábakon állt, mint ott utólag rájöttem ez az érdek vezérelte anno arra is, hogy engem odavigyen. Az én oldalvizemen már ő is jól elevickélt. Addig.

Rögtön talált partnert is, azt az embert, akit én léptettem elő, emeltettem meg a fizetését 30 százalékkal. Csak egy rendőri ellenőrzésnél kiderült, amit addig én sem tudtam, hogy a beosztáshoz szükséges papírja, jelen esetben, hogy egy szállítási fokozattal többet vihessen, nem érvényes.

A munkahelye megmaradását nekem köszönhette, igaz visszakerült az eredeti beosztásba, a korábbi fizetésért. De én lettem a bűnbak, mert kevesebbet kellett volna szállítani, küldeni, és akkor nem bukik le. Elmondanám, akkor csak lestem ezen, azóta rájöttem ez igazi magyar logika. Mindig más a hibás.

Megfúrtak, elegem lett

Megfúrtak, a tulajdonos osztrák mentalitással nem tudta elképzelni, hogy amit a földijeim rólam állítanak, az hazugság, és ők nem azért mondják ezeket, mert ők eredményesebbek lennének, mint én, hanem csak primitív irigyek.

Ők nem fogták fel, mit tesznek, hiába figyelmeztettem őket, ez nem az az ország ahol a vamzert, pusztán a vamzerolást jutalmazzák. És ugye voltak még a tipikus langyos magyarok, akik kussoltak, ha ez a két okos brekegett, közben a hátuk mögött nekem szidták őket, de gyáván meglapultak, csak maradjanak ki ebből, nekik ehhez semmi közük. Lett.

A tulaj sejtve valamit, engem csak "lejjebb" helyezett. Ezt a két idiótát bízta meg, hogy akkor csinálják. Egy hónap múlva kirúgta a már egyszer bukottat, 3 múlva a másik hülyét. De sajnos nagyon elrontották a helyet.

Szép lassan a langyosok is felfogták, mellém kellett volna állni, mivel a munka ugyanannyi maradt, de a tulajdonos, „ha ilyen gyíkháborúkra van időnk, akkor biztos kevés a meló" jelszóval, nem vett fel embert a két kirúgott helyére. Nem bírták a tempót, ők is elmentek.

Itthon is ellehetetlenítettek

Hiába helyezett vissza a tulaj, nekem is elegem lett, ebben a fentebb írtak, az "életről", csak besegítettek. Mondtam kilépek. Ekkor ajánlotta fel a tulajdonos folytassam itthon. Megpróbáltam.

Elég egyedi szakmám van (ezért nem is írok konkrétumokat, még itt is a gyíkháború, ha valamelyik "kolléga"idetéved), sajnos sok minden befolyásolja az eredményességet. Mivel hazajőve ilyen kondíciókkal nagyon sok irigyem lett, el is lehetetlenítettek, meg is fúrtak, úgy, hogyha nekik nem, legalább nekem sem.

Minden haszon nélkül, sőt olyan is, akit belevettem, vagy segítettem, így magának is ugyan annyit ártott. De irigy frusztrációja vállaltatta vele azt a rizikót, hogy ezen az áron is megpróbálja, megfúr, hátha átveheti a "hatalmat".

De volt olyan is, aki csak passzióból, vagy annak ellenére rúgott rajtam, hogy kenyeret adtam neki. Röhej. Igazából nem kirúgott most sem a tulaj, megváltoztatta az anyagi kondíciókat, amit az ő meglepetésére nem fogadtam el. Annyi pénzért már nem érte volna meg kitenni magam mindennek.

Itthon már nem próbálkozom

Új szakmát tanultam, most abban keresek kint új lehetőséget. Hát a gyakorlat hiánya a jelentkezésnél úgy néz ki, már ott is probléma. De próbálkozom. Itthon köszönöm nem. Körbenéztem. Nevetséges bérek, amiket a munkahirdetésekben fel sem tüntetnek, csakúgy, mint a munkaidőt.

Ez egy osztrák hirdetésben elképzelhetetlen. Egy embernek megjelölnek minimum 4 feladatkört, 5 kritériumot, ami nem is kapcsolódik az eredeti állás munkaköréhez... na neeem. Én Európában szeretnék dolgozni. De mit csináljak, ha mellette a balkáni élet tartja bennem a tüzet :)

Néhány tanács „kezdőknek" Ausztriában

Lakhatást sokszor nehezebb találni, mint munkát. A legjobb, ha határ közeli melót nézel, és magyar oldalon bérelsz lakást. Bécsben, sok helyen Niederösterreich-ben , vonattal relatíve olcsón, könnyen ott vagy.

Ennek ellenére a munkahely megközelítése miatt sok helyen alap a B-s jogsi. Ha 1000 euró nettót adnak, bejelentve, vállald el. Abból kijössz valahogy, belekerültél a "körforgásba" , ha beszéled a nyelvet (ez nagy előny, de most már az írás, olvasástudással sok helyen alap. Igaz, angollal is felvesz néhány munkahely, de inkább az "értelmiségiek"), így már könnyebben keresel jobb munkát.

Ebben segítségként bárki jó, csak a magyarok ígérnek a "levegőbe", és az AMS-nél is több segítségre számíthatsz, mint az itthoni röhejes megfelelőjénél. Ha gyereked van, kapsz úgynevezett gyerekpénzt, tavalyelőtt 150 euró volt havonta per gyerek. 18 éves korig biztos, utána nem tudom. Akkor is, ha itthon marad, de akkor az ügyintézés a magyar hivatalok miatt akár több hónapig elhúzódhat.

Legjobb ha komoly munka van, 1200 nettóval, és tudtál albérletet találni 500-650 euró körül, viszed a családod is. Egy takarítást legrosszabb esetben az asszony is talál, a gyerekpénzzel pedig már kinn is vagytok a vízből, megéltek. Jobban, mint itt.

A legtöbb fizikai munkánál, a kollektív szerződés garantálja az évi kétszeri dupla nettó fizetést. (Július, december: 1000 nettóX2 = 2000 nettó).Viszont még egyszer: az albérlet indulásnál iszonyatosan nehéz, a kaució minimum 3 hónap előre, sokszor az ott lévő berendezésekre (bútor, konyha) is külön kaució van.

Költségek, megélhetés

Az egyéb megélhetés ugyanannyi vagy olcsóbb, mint itt. Kaja: Hoffer, Lidl 15-20 százalékkal olcsóbb mint itt és jobb minőség. Ruha, cipő akciósan hihetetlen olcsó, sokszor a minőségi, kínai piaci áron megvehető évszakváltáskor, azaz tavasszal télit vegyél. :)

Műszaki cikkek: 20-40 százalékkal olcsóbb. Mobil előfizetés? Nekem Orange volt, igaz ez az akció már nincs, 1000 percet beszélhettem EU-n belül, 4000-et hálózaton (orange) belül - 25 euróért. Az 1000 perc lejárta után hálózaton kívül és EU-ban 10 cent/perc volt a tarifa, a 4000-et soha nem sikerült lebeszélnem... és 5 év alatt egyszer sem hívott fel egy b@zi sem semmikor hogy életbiztosítást, gumikacsát... mit tudom én, mit nem akarok venni, max. havonta egy kulturált sms a telefontársaságtól.

Ha családnak élő, törvénytisztelő, visszahúzódó, „csöndes" polgár vagy, ne habozz, ott minőségi életed lesz ehhez képest, ami itt van. Csak az első félévet bírd ki. Az mindenkinek nehéz...."