oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2012. szeptember 24. 06:55,  Amihez fel kell nőni 118 komment

2012. szeptember 24. 06:55 Határátkelő

Amihez fel kell nőni

Talán furcsa ilyet írni egy blogposzt előtt, de igazi fejlődéstörténetet olvashattok ma. Bevallom, nekem nagyon tetszett az írás, mert nagyra becsülöm, ha valaki képes tanulni a kudarcaiból és más emberré válni általuk. Miként ez Annával is történt.

Hollandia bringások.jpg

TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért! Történetedet továbbra is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre várom!

„Szinte minden posztot végigolvasok a Határátkelőn, és jó ötletnek tartom, hogy mostanában olyan írások is érkeznek, amik nem kimondottam pozitív hangulatúak, vagy épp kifejezetten vitaindítóak. Úgy döntöttem, leírom a saját tapasztalataim, ami tanulságos is lesz, talán kicsit „határozatlan" is lesz, de remélem lesz olyan is, akibe lelket önt. :)

Tehát. Én Hollandia felé léptem át a határt, másfél évvel ezelőtt. Nem nagy idő, nem sok posztot olvasok rövid időtartamokról. 24 évesen, egyedül indultam útnak, de ismerősökhöz mentem.

Itthon alig néztem utána a dolgoknak, mert az ember sokszor van úgy, hogy aki már kinn él, biztosan sok mindent tud, majd elmeséli, hogy működik a rendszer. Ez volt az első hibám... mert attól, hogy valaki kinn él, sok esetben nem egyenlő a sok mindent tudással.

Kiderült, hülye vagyok a rendszerhez

Ennek ellenére bátran vágtam bele, csupán angol nyelvtudással, két hét múlva lett is munkám, takarítás egy közeli hotelben. Ez a munkahelyem 9 hónapig tartott, időközben folyamatosan kiderült, hogy hülye vagyok a rendszerhez és sajnos az ismerősök sem okosabbak.

Nehéz volt megszokni, hogy én voltam az idegen egy másik országban, szépen lassan egyre jobban éreztem, hogy nem piskóta ám az ilyesmi! Viszont egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy haza akarok menni.

9 hónap után volt egy munkahelyváltásom, ami szó szerint helyváltás volt, mert ugyanúgy hotelben dolgoztam továbbra is, mint takarító, csak épp más városban. Na, ekkor kezdett bennem motoszkálni sok dolog. Hogy azért megmászom én azt a létrát, kezdek én takarítással, de mégiscsak több vagyok ennél.

A fizetés sem volt épp fényes, igazság szerint egy év alatt egyszer nem érte el a minimálbér összegét, mivel az ilyen munkáért teljesítmény alapján kapod a pénzt, órabéres elszámolással. Olyannal még nem találkoztam, aki ne így kapta volna.

Kezdtek nem tetszeni a dolgok

Kezdtem magam nem jól érezni. Kezdtem magam egyre kevesebbnek érezni. Egy idő után minden olyan zavaró, idegesítő és kimerítő volt. Kicsinek éreztem magam, egyre kisebbnek. Sajnos az ismerősök sokszor erre még ráraktak egy jó nagy lapáttal, mert pozitív hozzáállást vagy összefogást, biztatást alig tapasztaltam – max. 3 ujjamon megszámolom az esetek számát. Pedig akárki akármit mond, fontos lenne, hogy a különböző nemzetek emberei összetartsanak. Legalább egy kicsit.

Megismertem néhány magyart, akik a városomban éltek, vagy a környező településeken, összejártunk párszor, dolgoztam is néhányukkal. De őszintén szólva, bár ne ismertem volna meg őket. Szomorú ezt írni, de azok az emberek csak a gondot rakták a nyakamba.

Mivel én alapjáraton jóindulatú vagyok, nem szeretek másokat letiporni, vagy győzedelmeskedni fölötte, így kaptam ám a negativizmust rendesen a honfitársaktól. Volt ott minden: lehúzás, lejáratás, párkapcsolatba belekontárkodás aztán arcodba mosolygás, munkahelyen sz*rba keverés... És mindez már akkor elkezdődött, amikor még azt sem lehetett mondani, hogy ismerjük egymást.

Nagy örömmel jöttem haza

Tehát a társaság nem volt meg, akikkel jól el lehet ütni az időt, akikkel ki tudsz kapcsolódni, lazítani. Lehet erre azt válaszolni, hogy nem csak magyarokkal kell barátkozni. De aki külföldön él, tudja, hogy az elsődleges barátszerzési helyszín a munkahelyed. Az én esetemben pedig magyarok voltak többségben ott is, valamint törökök, akik nem voltak hajlandóak senkivel haverkodni. Ez így jött össze.

Amikor egy éve Hollandiában éltem, már a plafonon voltam mindentől és mindenkitől. Úgy éreztem, hogy sok, minden sok, én ezt nem bírom. Akkor úgy adódott, hogy kicsivel később haza kell jönnöm.

Gondolom, le sem kellene írnom, mennyire örültem neki. Úgy terveztem, hogy na, majd én megmutatom, hogy itthon is lehet élni.

A naivitásom

Most már csak nevetek, hogy lehettem ennyire naiv és buta. Alig vagyok itthon pár hónapja, de ezalatt az idő alatt sokkal jobban kikészültem, mint a hollandiai egy év alatt. Engem is meglep, de tényleg. Iszonyat pénzek mennek el itthon, csupán a megélhetésre. Pluszra már nincs is. Van az a kis réteg, akinek mindenre van, csak épp nem ők a többség. A többség szegény.

Sokan azt mondják, hogy jó ez így nekik, minek akarok visszamenni külföldre, itthon is meg lehet úgy élni, hogy eszel-iszol, dolgozol, havonta kétszer elmész szórakozni. Bizony így van – akkor, ha a szüleiddel élsz. De ha albérletet akarsz? Saját autóra gyűjteni? Hobbi? Na. igen, a hobbi. Ez az, ami ránk, magyarokra nem igazán jellemző. Nem sok embernek van pénze és ideje hobbizgatni. Pedig fontos, nagyon fontos, mert az egyéniséghez tartozik, kikapcsol, jól érzed magad tőle.

De lényeg a lényeg, itthon próbáltam a kis időre munkát szerezni. Megkaptam az állásinterjúkon, hogy nem vagyok jó, nem vagyok elég tapasztalt, baj, hogy nő vagyok, baj, hogy fiatal vagyok és még nincs családom, mert akármikor lehet. Soha, sehol és semmikor nem éreztem magam ilyen megalázottnak, mint amikor ezeket a szemembe mondták. Az már mindennek a legalja, amikor az a baj, aminek születtél. Eldöntöttem, hogy nem fogok itt élni. Visszamegyek Hollandiába, pár nap is tudok is indulni. : )

Én vagyok az akadály

Végiggondoltam azonban, hogy miért is volt rossz nekem Hollandiában élni. Miért éreztem azt, hogy nekem ez már sok, nem bírom, nem nekem való? A válasz: én magam állok a saját utamba, én vagyok az akadály. Amikor másfél éve elindultam, felelőtlenebb voltam. Hozzá voltam szokva, hogy majd más is segít abban, amit én akarok, nem voltam elég életrevaló (egyébként egy holland munkáltató mondta nekem egyszer, hogy a kelet európaiak igencsak nem életrevalóak, tisztelet a kevés kivételnek).

Nem igyekeztem, csak voltam és játszottam a szemlélőt. Nem tanultam rendesen a holland nyelvet, nem túlzottan foglalkoztatott, hogy megismerjem azt az országot, azt a kultúrát, kapcsolatba lépjek az ottani emberekkel. Pedig ezek iszonyatosan fontos dolgok, most már tudom. Ezek nélkül nem megy, vagy alkalmazkodik és beolvad az ember, vagy marad kívülálló, de akkor idegen marad mindentől és mindenkitől.

Nem tudom pontosan, hogy miért nem tudtam ezt előbb, talán mert éretlenként utaztam ki, ott viszont hirtelen fel kellett volna nőni. Ami olyan hirtelen nem ment.

Más szemszögből kell nézni a dolgokat

Most már teljesen máshogy látom az egészet, máshogy látom a kinn élő magyarokat, akiket ismerek. Igenis, sokra lehet vinni, csupán célokat kell kitűzni, egyre nagyobb és nagyobb célokat. Például miért ne lehetne cél az, hogy valaki iskolát végezzen külföldiként? Vagy önkéntes munkát végezzen, ahol tudja gyakorolni a nyelvet munka közben és megismeri a helyieket? Vagy miért ne lehetne cél az, hogy minél tökéletesebben megtanuljunk hollandul? (Azt vettem észre, sokaknál ez a legutolsó cél.)

Vagy például miért nehéz az, hogy elindulsz, végigjárod a várost, úgy, hogy szét is nézel, mi van ott? Vagy épp bemész egy múzeumba? Utána olvasol, hol is élsz most egyáltalán? Mik a szabályok, törvények abban az országban, hol és mihez kérhetsz segítséget, mik azok a dolgok, amikkel a saját életed könnyíted meg? Miért ne lehetne más nemzetiségekkel barátkozni, ha esetleg a sajátunkban csalódunk?

Aki külföldön van, alkalmazkodjon

Nem kell itt számolgatni, mutogatni a másikra, hogy ők hogy lenéznek, ezt sem lehet, azt sem lehet. De, sok mindent lehet. Talán van, amit nehezen, de lehet. Aki külföldön van, alkalmazkodjon, próbáljon beolvadni, persze nem úgy értem ezt, hogy feladni a magyarságunkat... de valljuk be őszintén: ha Magyarországon találkozol pl. egy bulgáriai vendégmunkással, aki még csak nem is próbál magyarul beszélni, nem is próbál beilleszkedni, nem érdekli, mi ez az egész Magyarország – te mit gondolnál? Kedves lennél vele? Barátkoznál vele? Segítenél neki?

Az biztos, hogy én már változtatok magamon, változtatni is fogok, amikor úgy látom, hogy a helyzet is azt kívánja és engem is boldogabbá tenne. Sok hibát elkövettem, sok mindent még csak meg sem próbáltam... de annak örülök, hogy erre rájöttem.

Remélem, hogy felvet néhány kérdést az írásom, vagy társaságon belül, vagy fejen belül. Igyekszem majd közvetíteni, hogy is áll a meccs, mire jutottam, mit hoz az élet, talán másnak is nyújtok egy kis segítséget."

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Magyarország Hollandia

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr814798366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ingi 2012.09.24. 11:59:27

Nagyon hasznos és szimpatikus írás volt. Picit magamra ismertem benne, bár én még nem léptem át a határt. De akkor majd emlékezni fogok erre a posztra :)
Csak így tovább Anna :) Az idő sok mindent megold, a magabiztosság is megjön :)

leblebi 2012.09.24. 12:03:50

mennyiszer láttam már itthon és külföldön is ezt a 'majd valaki biztos segít' hozzáállást, nem csak magyaroktól amúgy. És hogy mennyire nem vezetett sehová, csak a kudarcba, azt a saját bőrömön tapasztaltam meg. Egy épkézláb ember (nyelvtudással) egy európai országban meg tud állni a saját lábán minden körülmények között, aki meg annyira nem bízik magában, hogy azt hiszi, mások segítségére szorul, az nem is lesz sikeres.

Mrs. Clayton 2012.09.24. 12:36:54

@leblebi: egyébként nem gondolom, hogy ördögtől való azt remélni, hogy majd valaki segít. Nekem volt olyan ismerősöm, aki úgy vágott neki a külföldnek, hogy 80 font volt a zsebében, ebből szállást és két hétig élelmet és közlekedést is meg kellett oldani. Mivel két hétig nehezen bírta volna kaja nélkül, így igenis abban bízott, hogy a szállásadója kisegíti majd, vagyis megértő lesz. És miért ne tette volna. Mert emlékezett arra, amikor ő is egy fonttal a zsebében jött Indiából.

venator 2012.09.24. 12:48:27

Azért annak alapnak kéne lenni, hogy ha kimegyek külföldre dolgozni, akkor igyekszem megismerni a szokásokat, a kultúrát stb. Integrálódni lehet és kell, de asszimilálódni nem.

Aztán, ha majd megismerted a helyet, akkor el tudod dönteni, hogy kérsz-e belőle hosszútávon vagy nem. De azért ennek tényleg alapnak kéne lenni, húszon évesen azért egy minimális kíváncsiság csak van az emberben....

leblebi 2012.09.24. 13:25:18

@Jess G: szerintem a bizalom az emberekben és a másokra való ráutaltság két külön dolog.
Persze, vannak kedves, segítőkész emberek mindenhol, akik adott esetben segítenek, de a blogban arról volt szó, és én magam is azt tapasztaltam, hogy sok ember tök fogalmatlanul indul neki, azzal, hogy majd megoldják helyette a helyzetet (vagyis képtelen a saját életét kézben tartani). Na én erről beszéltem.
Szerencsére ennek a posztnak pozitív kimenetele lett, de a fenti hozzáállás kudarchoz szokott vezetni.

GolyofogoToni 2012.09.24. 13:45:30

@Whave: Tudom, en meg megkaptam a B-t.

LacrossE · http://tovabbangliaba.blogspot.hu/ 2012.09.24. 14:24:16

@leblebi: szerintem valamennyire kudarc (hiszen rosszul érezte magát, kicsit rosszul is állt hozzá a dolgokhoz, ezért hazajött), de (és ez egy hatalmas DE) itt jön be a posztírónál az, hogy egyetlen kisebb kudarc csak ráébresztette arra, mit csinált rosszul, így megpróbálhatja megint, tanulva a régi hibákból. :)

Bohooo 2012.09.24. 14:49:51

Tetszik, hogy Anna képes volt magába nézni, belátni a saját hibáit, és most okosabban újra nekifutni! Szinte biztos vagyok benne, hogy most sikerülni fog neki ami először nem, mert a hozzáállás nagyon fontos. Sok sikert az újrakezdéshez, és majd egyszer megint írj nekünk, Anna, hogy hogyan is sikerült! :)

christophe 2012.09.24. 14:52:03

Felnöttèl,sok szerencsèt a tovàbbiakhoz!

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.09.24. 14:56:02

senkitol nem varhatsz kulonosebb segitseget kulfoldon, kulonosen magyaroktol nem, mindeki a sajat jovjet epiti
ha letelepedesi szandekkal megy ki valahova, felejtsd is el a honfitarsakat, mert jora nem vezet
egyes nepcsoportoknal mukodik az osszetartozas es osszetartas, a magyaroknal nem, ez teny

hollandrémület 2012.09.24. 14:59:44

Nagyon tetszett az iras es sok sikert kivanok!
Hidd el az uj hozzaallasoddal meg a magyar ismeroseid is sokkal konnyebben / szivesebben fognak neked segiteni, hogy a holllandokrol ne is beszlejunk. 4 eve elek Hollandiaban, videken. Kivetel nelkul az a tapasztalatom, hogyha mertem segitseget / informaciot kerni, mindig kaptam, csak a jo embert kell megkerdezni es nem elvarni, hogy majd mas elintezi helyetted. Mert ott van am a lonak a masik oldala is, hogy jon valaki Magyarorszagrol es elvarja, hogy te intezz mindent, nem erdekli, hogy csinaltad (nehogy legkozelebb mar menjen egyedul is...), csak miert nincs meg/ kesz -es azt tapasztalom, egyre tobb az ilyen...

Egyetertek az elottem szolokkal. Nyelvtudas mindenek elott!! Rogton maskepp neznek rad. En itt ingyenes nyelvtanfolyamot meg nem hallottam, de az alapokat akar online az internetrol is el lehet sajatitani, a tobbi meg mar csak azon mulik, kimesz-e az utcara.

Sok sikert az uj eletedhez! Csak igy tovabb!

Sanz 2012.09.24. 15:03:59

Ezt már egy korábbi poszt kapcsán leírtam, de leírom megint: a Magyarországról külföldre távozók kb. 90%-a csak ideiglenesen megy oda, ezért nem akar energiát belefektetni az egész útjába. A posztoló viszont nagyon jól felismerte, hogy ezzel veszélyeztetik a minimális szintű sikerüket is, ugyanis bizonyos dolgokat jobb, ha maguk oldanak meg (és nem várják a sült galambot). Plusz az ügyintézésben szerzett tapasztalat minden esetben segít a későbbi dolgokban (értsd: ha külföldön megtanulod a saját ügyeidet intézni, akkor Magyarországon is könnyebben fog menni egy-egy kérvényt/űrlapot/stb. kitölteni).

Viszont azok, akik évek óta az adott országban vannak, és szinte semmit nem intéznek maguknak, na, azok sokkal inkább veszélyben vannak, ugyanis hosszú távon annyira elszigetelik magukat a kis világukba (a többek által már említett asszimiláció helyett), hogy utána tényleg teljesen másra lesznek utalva. Ez a hozzáállás kicsit arra hasonlít, ami az arab kultúrában van (és itt Angliában nagyon is szembetűnő): az asszonyok nem csinálnak semmit, és nem értenek semmihez, cserébe a férjük mindent megcsinál, de ők maguk teljesen kiszolgáltatottak lesznek. Lehet, hogy a legtöbb magyar a kiszolgáltatottságot szereti?

Mrs. Clayton 2012.09.24. 15:04:08

@hagyma: érdekes, mert a románok is ugyanezt mondják, h csak románnal ne kezdjenek külföldön :-), mondjuk a lengyelek nem panaszkodnak egymásra, azok kívülről is összetartónak tűnnek

Mrs. Clayton 2012.09.24. 15:07:29

ki, miben hol segít a másiknak, ez olyan fura dolog,
miért Mo-n bárki segít elintézni a problémádat az apeh-val, vagy az államkincstárral, önkormányzattal, szerintem nem, bár ma kaptam levelet egy hivataltól, amiben azt írják, ha kérdésem van, akkor kérdezzek meg egy barátot, vagy egy hivatalos szervet
szóval lehet h csak mi nem kezeljük helyén a segítség fogalmát

keptelen kepkeret 2012.09.24. 15:08:21

Hajra posztolo, ezert mar megerte kimenni, masok 7 ev alatt sem jutnak el erre a szintre neked visont egy ev alatt sikerult es ez olyasvalami, amire buszke lehetsz-)

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2012.09.24. 15:13:20

Kiemelő filccel ki tudnám húzni a kommentelők közül azokat, akik életükben nem voltak még sehol, csak horvátba', meg németbe' ecce.

bpetya75 2012.09.24. 15:18:04

@hagyma:

Egy terhes férfi madarat szült. Ez tény!

R-A 2012.09.24. 15:24:44

Kedves Anna!
Szerintem is jól látod: átlépted a második határt; a saját magad által magad köré épített korlátok határát!! Írásodból arra következtetek, hogy meghoztad a döntést: ÉLNI szeretnél külföldön és nem csak pénzt keresni, működni. Egy teljesen új Életet szeretnél kezdeni - és nem a régit folytatni! Ez óriási különbség és ehhez valóban fejben el kell érned egy bizonyos Level-t; nyitottá kell válnod az új iránt, és azt a célt megvalósítani, hogy egyszerűen érezd jól Magad!Kívánom Neked, hogy a lehetőségeket lásd és ne az akadályokat, a segítő kezek felé nyúlj és ne az elutasítók után kapkodj, az építő tanácsok csengjenek a füledbe és ne a visszahúzó negatív baljóslatok! És egyet ne feledj; az életben (és az új életedben is) igazán csak Magadra számíts, mert legbelül csak Te tudhatod, mi a jó Neked! Sok sikert, jó utat! Várjuk a fejleményeket!

Akosb1 2012.09.24. 15:34:16

Én kb 12 éve dolgozom németországban , amikor kimentem egy szót se beszéltem németül a kinti társaimmal akikkel vállalkozásba kezdtünk jobb hijján angolul komunikáltam. Egy hét alatt rájöttem hogy ez nem pálya igy, sürgösen meg kell tanulni németül. Egy év mulva már beszéltem a nyelvet , könyvekből tanultam a nyelvtant és mivel a szolgáltatóiparban dolgozom a vevőinken ki is próbálhattam egyből a tudásom. Szóval tetszik a posztíró hozzáállása ; a nyelv a legfontosabb. Nagyon idegesítő tud ám lenni amikor nem érted miről van szó körülötted, és jobb hijján csak bután bámulsz ki a fejedből.

Chicano 2012.09.24. 15:52:57

A poszt írójától kérdezném hogy nem lett volna logikusabb itthon tanulni INGYEN az anyanyelvén mint most kint? Egyébként sok sikert a kivándorláshoz!

hothead 2012.09.24. 16:35:59

nagyon szep ez a felismeres, de az elorejutashoz hasznos lehet valami szakma vagy vegzettseg (ez nem derult ki a posztbol, hogy van-e, ha van, akkor milyen jellegu) gondolom, hosszutavon nem a takaritas a cel.

a_tom 2012.09.24. 17:21:37

Külön gratulálok ahhoz hogy beismerted a hibádat, a kommentelők pedig nem aláztak miatta porig. Lehet hogy fejlődünk? :)

2012.09.24. 17:43:29

@a_tom: Mert nem igazán lehet belekötni ebbe az írásba... Semmi vitaindító nincsen benne és így a kedves trollok is távol maradnak.

DieNanny CH 2012.09.24. 18:50:33

@GolyofogoToni:
De jó neked! Az enyémet azzal dobták vissza, hogy nem keresek havi 1800 Fr-ot, és így nem tudok itt élni... A főnököm most ír velem egy másfajta munkaszerződést, azt beadom a novemberi "sorsolásra"...

christophe 2012.09.24. 18:54:38

''a Magyarországról külföldre távozók kb. 90%-a csak ideiglenesen megy oda''
Bocs de ezt mibol veszed,az itteni hozzàszolàsokbol inkàbb az ellenkezoje jon le.

venator 2012.09.24. 19:59:50

Nem nagyon értem ezt a "magyarok nem segítenek egymásnak külföldön" dolgot.
Ez a legtöbb posztnál előjön, közben pont azok mondják ezt akik a büdös életben nem akarnak hazamenni, mert x év után már angolnak/svédnek/piréznek hiszik magukat, de azért jogot formálnak egy ilyen általánosító baromság hirdetésére...

A FB-n például van pár elég pörgős dániai fórumok, ahol mindenki a legjobb tudása szerint segít jó tanáccsal, esetleg munkával vagy amivel tud.

Én is hetente kapom a leveleket, hogy: "dániában akarok dolgozni, segíts!" és mindenkinek a legjobb tudásom szerint próbálok válaszolni. Soha nem fordult elő, hogy ne válaszoltam volna egy levélre vagy hogy ne a frankót mondtam volna.

Scaramella va alla guerra · http://www.youtube.com/watch?v=q1TIv7Rd3kk 2012.09.24. 20:01:28

Mondjuk én, mint a "spaceship Finance" utasa ( (c) by Joris Luijendijk ) megtehetném, hogy kvázi ne tanuljak meg az angolul kívül más nyelvet ( a német von Haus aus van ). Hiszen a pénzügyi szakmában az a "poén", hogy az ember odébbáll, ha kirúgják, vagy más országban több pénzt ( esetleg magasabb pozíciót ) kap.

Én mégis megtanultam hollandul ( ez nem az állampolgársághoz kellett, mert azt el lehet viccelni - a jó mérnök a japán nyelvet és a reprezentációelméletet is meg tudja 1 éjszaka alatt tanulni ;) ). Mégpedig azért, mert egy olyan néphez akartam tartozni, amely elég jól áll, racionálisan ( bár néha moralizálva ) dönt, és számomra szimpatikus tulajdonságokkal párosul ( zsugoriság, arrogancia, távolságtartás , mindez hangossággal párosulva - bennem is mindez megvan ;) ), És ehhez a legjobb eszköz a nyelv.

Most nem élek ( már/még ) Hollandiában, de még mindíg használom napi szinten a nyelvet ( társszerzömmel való kapcsolattartás, Huizinga és az ABN Amro saga olvasása Jeroen Smit-töl valamint az itteni kórusban holland nyelvü madrigálok éneklése/kiejtés tanítása )

Most éppen a helyi nyelvvel veszödök, mindezt azért mert (a) a helyiek jó néven veszik. (b) az elöléptetésnél esetleg elönyt jelent. Ha az embernek az adott országban születik gyereke, akkor különösen fontos, mert az ovónénivel, etc. ( legalábbis itt, nem NL-ben ) nem lehet angolul ( és pláne nem hollandul ;) ) beszélni. Valamint ha az ember p.l. külöldön fog nyugdíjba menni ( ami esélyes ), akkor az adott ország nyelve különösen fontos, mert az ember öregkorában a tanult nyelveket állítólag elfelejti, és az anyanyelve jön elö. Ha tehát az adott nyelvet nem beszéli az ember jól, akkor öregkorában biztos hogy el fogja felejteni. En dan begint de ellende ;)

P.s. a kép, ami a posthoz van - el sem kellett olvasni, rögtön láttam, hogy NL. Nem a biciklikröl, nem is a sárga rendszámú autóról. Hanem a jellegzetes, "VINEX-wijk-i" utcaképröl.

váj mí 2012.09.24. 20:04:45

Nos, az a kérdés, mit akarsz elérni végül? Hollandiában akarsz élni, letelepedni, mert valamiért bejön neked az ország? Ha igen, akkor bizony neked kell alkalmazkodnod, minden téren.
De a legfontosabb, a magyarországi magyarokat kerüld el nagy ívben külföldön. Bárhol külföldön. Nem találsz tőlük elszántabb ellenséget, aki folyamatosan keresztbe tenne neked, már csak irigységből is.

Scaramella va alla guerra · http://www.youtube.com/watch?v=q1TIv7Rd3kk 2012.09.24. 20:06:02

@venator:
Tényleg nem segítenek a magyarok.
Legalábbis Dániában nem. ( NL-t nem tudom, nem voltam rájuk szorulva. Mondjuk a szakmabeli ismerösünk talán segített volna, ha szükség lett volna rá ).
A feleségemnek sajnos szüksége lenne ( lett volna ) rá, de kettöböl nulla.
Na mindegy. Megoldjuk magunk. A nejnek meg az elsö adandó alkalommal kiváltunk egy decens állampolgárságot.

venator 2012.09.24. 20:16:08

@Scaramella va alla guerra: Attól függ mit értesz segítség alatt. Munkát én sem tudok szerezni, de a lakhatásban (vidéken) esetleg tudok segíteni.

Lehet, hogy rossz helyen kérdezted, nem?

váj mí 2012.09.24. 20:16:58

@venator: Ha te még nem érted, akkor jó. Én magyarországi magyarral eddig csak szívtam. Azt a szitut képzeld el, amikor megkértük a főnököt, hogy ne árulja el a tahókámnak, hogy tudunk magyarul, és inkább románul beszélgettünk egymás között.

venator 2012.09.24. 20:19:55

@váj mí: Mit nem értek? Felvilágosítanál?

Én spec magyarországi magyar vagyok és ugyan nem minden magyar nevében, de sajátoméban azért kikérem magamnak ezt az általánosítást.

SilentDreams 2012.09.24. 20:23:21

@Scaramella va alla guerra: " En dan begint de ellende ;)"

Und dann beginnt das Elend...
Ez a holland mókás egy nyelv, német-angollal simán lehet érteni. Egyszer még tán nekiállok megtanulni... :)
Korábban olyat játszottam, hogy csak úgy holland szövegeket olvastam, és ki rejtvényeztem, hogy miről van szó, simán ment. Még durvább, hogy korábban egy holland kollegát is értettem nagyjából, mikor a feleségének hollandul telefonált (amúgy csak angolul beszéltünk Angliában).

váj mí 2012.09.24. 20:28:24

@venator: Örülök, hogy kikéred. Tényleg. Ezek szerint nem minden magyarországi magyar alapból tahófalviként indít. És ezek szerint tényleg én voltam a peches eddig, hogy csak ilyeneket fogtam ki.
Mire gondolok? A munkanap felénél már elkezdi szidni ékes magyarsággal a labanc "kurva anyjukat". Nem fogja fel, hogy szolgáltat, de meglepődik, ha egy hónap után ki van baszva a melóhelyről. és mindenki más hibás. ő nem. És sajnos, ez nem csak egy ember volt, hanem jó néhány. Arra a helyre, ahol anno én dolgoztam, magyarországi magyar tuti nem kerül be egy ideig.

SilentDreams 2012.09.24. 20:31:10

Gyerekek, ez a "magyarok nem segítenek senkinek, sőt ott tesznek keresztbe a többi magyarnak, ahol csak tudnak" ugyanolyan hülye általánosítás, mint a többi ilyen általánosítás.

Van mindenféle ember, segítőkész is, meg érzéketlen is, meg bunkó is, stb, a magyarok között is, nem egy spec. állatfaj, hogy csakis egymásnak keresztbetevő egyedekkel rendelkezzen :)))

Én megértem a rossz tapasztalatokat, de ezek alapján sem kellene általánosítani. Igenis vannak segítőkész emberek, én is szívesen segítek, ha tudok. Az más kérdés, hogy némelyek mit várnak el segítség gyanánt. Munkát, lakást nem keresek senkinek, nem intézem el helyette az ügyes-bajos dolgait, stb. de szívesen megosztom a tapasztalatimat, felhívom a figyelmet a bökkenőkre.

A túlzott elvárások (némelyek részéről) és az általánosítás keveréke nem jóhoz vezet. Egy icipicit gondolkodni is kellene, mielőtt...

venator 2012.09.24. 20:36:53

@váj mí: Én zuglói vagyok, Tahófalván nem jártam még. :)

Egyébként amit leírtál az szerintem bármely nemzet fiainál/lányainál előfordul. Gyönyörű dán példáim vannak igazi, rosszindulatú, lusta tetűkről. De találkoztam már igazán szemét székellyel is. Most akkor általánosítsunk?

Vagy például a híres lengyel-magyar barátság. Három lengyelt ismerek, egyikkel utáltuk egymást, a másik közömbös, a harmadik jó barát. Most akkor a lengyelek milyenek?

SilentDreams 2012.09.24. 20:37:48

@váj mí: Kultúráltság kérdése, hogy ilyet tesz-e valaki. Elhiszem, hogy rengeteg kultúrálatlan ember van, de nem magyarok között is előfordul ugyebár.

Sosem származás, hajszín, bőrszín vagy magasság szerint válogatom meg, hogy kivel kerülök közelebbi kapcsolatba, hanem szimpátia - intelligencia alapján.
Az persze igaz, hogy egy munkahelyen nem válogathatja meg az ember a munkatársait. Valószínűleg szerencsére kultúráltabb körökben mozgok munkahelyen is, mintsem, hogy ilyeneket tapasztaljak tömegesen...

váj mí 2012.09.24. 20:43:54

@SilentDreams: Nos, segítséget kérni magánügyekben (lakhatás, ez-az) soha eszembe sem jutott volna. A munkáját kellett volna elvégeznie mindnek. Szépen, kussban. Hm, egy 5 csillagos szállodában dolgoztam akkor éppen, a személyzet vegyes volt, osztrák is, magyar is, lengyel is, román is, szlovák is. Aztán egy csapat magyarországi magyar, mert a lengyel csapat egy része lelépett. Az, hogy megpróbálták kikezdeni a régi csapatot, az egy dolog, de egymást is fúrták, csak röhögtünk Végül ki lettek baszva.
Aztán más területen dolgoztam és dolgozom. De ha két magyar-magyar van, akkor már kezdődik a basztatás. Ez ziher. .

TilosazA (UK) 2012.09.24. 20:44:17

Egyébként én gondolkozom rajta egy ideje, hogy miért gondolják sokan azt, hogy a magyarok depisek, mogorvák, nem segítenek egymásnak, sőt, még keresztbe is tesznek.
Én egyelőre még itthon figyelem egy ideje őket, és arra jutottam, hogy nem bunkók, csak figyelmetlenek, és magukba zárkózottak.
Pl. mikor küzdök a babakocsival a busznál vagy villamosnál, azért 10-ből kb 4-en kérés nélkül segítenek feltenni cuccot.
A külföldi viselkedésről pedig annyit, hogy pl. én sem szívesen ajánlanék be senkit a munkahelyemre ismeretlenül. Vagy valaki megtenné ezt, és megkockáztatná, hogy számon kérjék rajta más linkségét?
Én szívesen olvasnék konkrétumot is: milyen segítséget várt az illető amit nem kapott meg?
Ismerősöm egy magyar lányt beajánlott a munkahelyén, mert tutira mondta, hogy tud angolul. Aztán az illető megjelent késve, alig tudott valamit makogni, és semmit nem értett az üzletvezető mondandójából... Ismerős arca nem kicsit égett miatta. Ez után szerintetek be fog ajánlani bárkit is?

a_tom 2012.09.24. 20:44:28

Na ja, valóban van a ki segít és normális.
De ha a többi néphez viszonyítjuk, akik néha már úgy bánnak egymással mintha családtagok lennének, akkor sehol sem vagyunk. Nagyobb városokban van kínai, latin, török/paki, stb. negyed, szeretnek együtt lenni, magyar negyedről még sose hallottam. Meg olyanról se gyakran, hogy a külföldi magyar a cégéhez elsősorban magyarokat keres, pedig ez alap a kínaiaknál, zsidóknál pl.
(az itteni haver, sógor, koma alapon osztott zsíros állások adok-kapok alapon vannak, nem puszira)
És még a kevésbé összetartó népekhez képest is lenne mit fejlődni, lássuk be.

Persze az általánosítás hibás, az esélyt meg kéne adni, és ha mégse normális az illető akkor továbblépni.

Scaramella va alla guerra · http://www.youtube.com/watch?v=q1TIv7Rd3kk 2012.09.24. 20:46:32

@SilentDreams:
Én elég jól beszéltem némeül amikor 1997ben elöször kimentem NL-ben. A legelsö vonatutamon ( Utrecht -Enschede ) képes voltam az ott eldobott holland ujságok olvasására.
Amikor 1998 végen hazajöttem, képes voltam TV-t ( hireket ) nézni, úgy hogy a nyelvtani szerkezeteket is megértettem.

A dán viszont teljesen különbözik a némettöl. Na, het is dé echte ellende. (50 és 100 között p.l. a számokat nem a germán logika szerint képezik, a "30" leírva tök más, mint kiejtve, etc.).

Érdemes elkezdeni, mert nincs benne ragozás és esetek ( 50-ben eltörölték ). Sokkal flexibilisebb a mondatszerkesztés. P.l. a hollandtanárom mindig megrótt, mert a KATI szórendet használtam. Aszondja, hogy úgy is megértik, de túl germános. Jópofa, no.

@venator:
Székelyekkel ( román magyarokkal ) csak rossz tapasztalataim vannak. 2-t ismertem : egyik NL-ben a kollegám volt. Tudta 4 hónappal elöre, hogy a csoportot felszámolják és minket kirúgnak, de nem szólt volna ( még virágnyelven sem ). A másik Magyarországon az albérlónk volt. Amikor kidobtuk, mert nem fizetett, a kulcsot lemásolta és a szomszédban lakó rokona azzal járt be a lakásba a mi áramunkkal mosni.
Kettöböl 2. Szar banda, na.

venator 2012.09.24. 20:53:08

@Scaramella va alla guerra: Azért mázli, hogy nem vagyok székely. Ezért a románozásért most nagyon haragudnék. :)

2012.09.24. 20:58:21

@venator: Közöttünk nincsen semmiféle összetartás, maximum az agymosott emberek hiszik az ellenkezőjét. Nem baráti vagy rokon szinten, hanem "nemzeti" szinten.

váj mí 2012.09.24. 20:59:56

@venator: A Nagylaján én is laktam kb.3 évet. Felejthetetlen élmény volt, hogy láthattam a repcsik farok-felségjelzésseit ;)

@SilentDreams: @venator: No de komolyabban. Munkahelyekre nem barátkozni járunk elsősorban. Sőt, másod- és harmadsorban sem. Baszottul nem érdekel a munkatársam családi állapota, a pletykái vagy, hogy a fiúja vagy a csaja megcsalja, avagy mégsem. És nem, az anyósa tutibiztos meggyes pite receptje is hidegen hagy. És véleményem szerint ez az egyik legnagyobb gond a magyarországi magyarokkal. Közléskényszerük van. Nem, nem barátkozni akarnak, csak pofázni. Lehetőleg meló helyett, és lehetőleg úgy, hogy közben valaki dolgozzon helyettük. Ez meg nem megy. Ha viszont mégis leállsz dumálni velük, minden, általuk "gyengeségnek" ítélt infót felhasználnak majd a fúrásra. Kösz, nem.

GolyofogoToni 2012.09.24. 21:00:40

@DieNanny: Remelem összejön akkor! :)
Idegesitö amit csinalnak, persze miota ezt bevezettek, szemmel lathatoan elszaporodtak a portugal meg spanyol rendszamu autok, az ujsagban minden masodik takaritast keresö nö portugal...
jol mondtak akik kritizaltak a Ventilklauselt, hogy ez semmit nem old meg, mert ha nehany kelet-europai orszag nem jöhet, akkor majd jönnek delröl. Kicsit engedik öket, nehogy elkezdjenek lazadozni, aztan szetverjek a Zunijot :D

GolyofogoToni 2012.09.24. 21:04:47

@Whave: Attol meg a tökömnek sem kell ezeknek a nemzeteknek az allampolgarsaga. 6 evig eltem Nemetorszagban, ha kenyszeritenenek se kene, mi a fenenek... nemet föleg nem.

padlas 2012.09.24. 21:06:11

@SilentDreams: @venator: teljesen egyetértek veletek, van ilyen is, olyan is, nem kell mindenkit egy kalap alá venni egy-két rossz tapasztalat miatt. Viszont túl nagy elvárásokat sem érdemes támasztani, attól még hogy valaki magyar, nem kell rögtön elvárni tőle, hogy az újonnan érkezők felett anyáskodjon.

venator 2012.09.24. 21:08:22

@Philosoraptor: Erre mit lehet mondani? Tehát akinek a tiédtől eltérő a véleménye az agymosott...

@váj mí: Én is arra laktam. :)

"És véleményem szerint ez az egyik legnagyobb gond a magyarországi magyarokkal. Közléskényszerük van. Nem, nem barátkozni akarnak, csak pofázni. Lehetőleg meló helyett, és lehetőleg úgy, hogy közben valaki dolgozzon helyettük. Ez meg nem megy. Ha viszont mégis leállsz dumálni velük, minden, általuk "gyengeségnek" ítélt infót felhasználnak majd a fúrásra. "

Köszönöm! Hajszál pontosan jellemezted néhány volt dán kollégámat! :)) Ezt minden túlzás nélkül mondom, tökéletes, mintha velük dolgoztál volna...

Herr Géza 2012.09.24. 21:14:52

@váj mí: "A munkanap felénél már elkezdi szidni ékes magyarsággal a labanc "kurva anyjukat". Nem fogja fel, hogy szolgáltat, de meglepődik, ha egy hónap után ki van baszva a melóhelyről. és mindenki más hibás. ő nem. " , ld. még:
@tilmir: "majd odab@szom az asztalra pénzem, az én pénzem is olyan, mint a köcsög svájciaké"
Igen, ezektöl tudok én is a falra mászni. Járul még hozzá általában egy nagy adag kivagyiság is (szebbek, jobbak, ügyesebbek, okosabbak, gyorsabbak, stb. vagyunk, mint "azok"...), aztán még egy rendes "pörkűttet" sem lehet kapni... :-) Ilyenkor mindig csak azt kérdezem halkam, hogy akkor mi a fa...ért is jöttél ide ???

váj mí 2012.09.24. 21:18:50

@venator: Nagylaja-Egressy sarok ;)

Hm, én az osztrák-német-angol "aranyháromszögben" mozgok. Ott ez a hozzáállás eléggé fura, még az angoloknál csak-csak, ott már futottam bele rinyába melóhelyen. Néztem is, mint vett malac, mert elszoktam tőle. Különben, ahogy én tapasztaltam eddig, legkevésbé a csehek panaszkodnak, aztán a románok, lengyelek, szlovákok, majd jönnek a rinya-bajnok magyarok.
De ezek szerint Dániába sem megyek. Nem mintha valaha is vonzott volna az északi rész;)

venator 2012.09.24. 21:26:12

@váj mí: Fogarasi sarok. :)

Itt nagyon keményen nyomják, pletyka, sunnyogás, hygge orrvérzésig.
Nekem valahogy az osztrák-német vonal nem szimpi, az angolokat jó fejnek képzelem. A humoruk hasonló a dánokéhoz...

váj mí 2012.09.24. 22:02:08

@Herr Géza: Igen, van egy ilyen réteg is, kétségtelen ... Nagy ívben kerülöm is, ha tudom.

@venator: Ó, az már csak két villamos-megállónyi távolság ;)

Hm, nekem meg pont az osztrák, de leginkább a német vonal jön be. Amikor nyáron Angliában dolgoztam, alig vártam már, hogy "hazamenjek" végre Németországba. Szeretem a várost, ahol élek, igaz, nem a kelet-német oldalon van. Az most is katasztrófa. Még Németországban is.

váj mí 2012.09.24. 22:16:59

@venator: Yaps, még valami. Itt a melóhelyen nincs magánélet, meló van. itt te nem szerzel barátokat, de még haverokat sem nagyon. Hm, sokan ezt nem bírják, ezt nevezik a német "ridegségnek". Pedig ez szerintem kész felüdülés.

Sanyi9 2012.09.24. 23:20:25

@váj mí: mindig kihangsulyozod, hogy "magyarországi magyar". Ebben mi a plane? Tenyleg gondolod, hogy van kulonbseg a magyar nemzetiseguek kozott orszagtol fuggoen? Nekem ez egy nagy hulyesegnek tunik, tobb okbol is:
- mindenki oda jutott, ahol Trianon erte (a haboru alatt/utan ossze vissza sodrodott sok ember)
- sokan attelepultek Magyarorszagra; valoszinuleg nincs olyan csalad, amelyikbe ne lenne az utolso 3-4 generacioban erdelyi (vagy ugyanilyen erovel delvideki, felvideki, tralala)

En aradi vagyok. Apam faluja 5 km-re van a hatartol. Gondolod, hogy olyan nagy kulonbseg lenne az emberek kozott a hatar ket oldalan?

venator 2012.09.24. 23:24:06

@váj mí: Nekem ezzel nincs gondom, nem barátkozni járok be én sem, főleg nem pletykákért. :) Ugyanakkor szerintem nagyon sok előnye van annak ha jó a hangulat a munkahelyen.
Gyakran előfordult, hogy szívességet kért a főnök vagy elhúzodott egy rendezvény és meg kellett csinálni, ha valami rideg porosz f@sz, akkor messze nem biztos, hogy kisegíti az ember...

01234567 2012.09.24. 23:35:10

@venator: Ne kérd ki.Igaza van. Ritka egy fajta vagyunk, tisztelet a kivételnek, aki tudvalevőleg erősíti a szabályt..

váj mí 2012.09.25. 00:05:44

@Sanyi9: Igen, óriási különbség van. Másképpen szocializálódtunk a különböző országokban, bár az anyanyelvünk közös.
Nézd, most őszintén, szerintem a magyarországi magyarok egy kicsit többet sírnak a kelleténél. És nemcsak most, amikor tényleg szarul áll az ország. Akkor is csak a panasz ment, amikor a "legvidámabb barakk" volt, meg akkor is, amikor még a térség húzóországa volt. Hogy is mondjam, olyan Szomszédok-életérzés.
Ja, és szeretik úgy megfogni a munkát, hogy más is bőven odaférjen. Ez meg nem megy a "mocskos kapitalistáknál".

@venator: Khm, akkor lehet, félreérthető voltam. Az, hogy nincs magánéleti kérdezz-felelek kávészünetben, az nem azt jelenti, hogy biorobotként dolgoznak a népek. Csak, hm, hogy is mondjam, azt sem tudom, hogy a közvetlen kollégám nős-e egyáltalán, mert nem érdekel. És ez itt nem fura, hogy nem tudsz vagy akarsz tudni mindent a kolléga macskájának a kedélyváltozásáról is. De attól még nem robotként működnek az emberek, mert néha sörözni is elmegyünk, meg ilyenek, csak nem vájkálunk egymás magánéletében. Egyáltalán. És számomra ez a normális. Más meg ezt tartja "szívtelennek". Különbözünk, na ;).

tsík 2012.09.25. 02:34:38

Szerintem kivételesen jó írás: kimondja, amit sokan nem merünk.

bpetya75 2012.09.25. 08:08:15

@01234567:

Tudod mit? Csatlakozom venatorhoz, és én is kikérem magamnak az általánosítást.

Se jobbak, se rosszabak nem vagyunk más nemzeteknél.

venator 2012.09.25. 08:33:47

@01234567: Csak bízd ide, hogy mit kérek ki magamnak. ;)

De azt megmagyarázhatnád, hogy hogyan erősítheti a szabályt egy kivétel, ami nem tartozik a szabály alá. :)

@váj mí: Ebben a dánok például teljesen mások, itt tíz perc meló után már kifaggatnak az életedről és még életvezetési tanácsokat is kapsz, nem számít, hogy nem érdekel. :) Viszont közös sörözés az nincs gyakran, max az évi egy csapatépítő tréningen. (Kár, hogy nem iszom sört.)

@bpetya75: Megtisztelsz! ;)

bpetya75 2012.09.25. 08:46:10

@venator:

Sopronban végeztem, és sikerült úgy leélnem 5 évet abban a városban, hogy nem szerettem meg a sört. Elkezdtem dolgozni, és 1-1,5 év alatt megszerettem. Mondhatni a kollégák szoktattak rá ;-)

Hozzám egyébként közelebb áll a közvetlenebb munkahelyi légkör. Most épp az egyik kollégám lekvárjából reggeliztem, cserébe kap kenyeret. A másiknak a felesége időnként küld nekünk egy kis sütit, cserébe hoztam nekik pár filmet, mert otthon átmenetileg nem tudnak tévét nézni. Nem mászunk bele egymás életébe, de ha kell, kérhetünk egymástól segítséget munkán kívül is. És ez nekem/nekünk így jó.

Sanyi9 2012.09.25. 08:51:07

@váj mí: azt, hogy "Másképpen szocializálódtunk" mar tobbszor hallottam, de nem tudom igazan mire velni. Az termeszetesen igaz, hogy a kommunizmus alatt Magyarorszagon sokkal kellemesebb volt, mint Romaniaban (vagy a tobbi kommunista orszagban), de azt nem hinnem, hogy a romanokkal valo szocializalodas feltetlenul az erdelyi magyarsag kulturalis es emberi felemelkedesehez vezetett volna... :d

Amugy pedig szerintem vigyaznod kellene az altalanositasokkal, mert megserthetsz nagyon sok olyan embert, akire ezek nem igazak es amugy a barataid lehetnenek. Persze ez csak az en kis maganvelemenyem...

venator 2012.09.25. 09:20:13

@bpetya75: Én már örökre boros maradok, próbáltam becsülettel, még egy sörgyári csapatépítő tréningre is elmentem, hogy hátha. Hát nem. :)

Nekem is a közvetlenebb stílus jön be, bár a dánok néha nagyon pletykásak tudnak lenni. Normális, jó viszony a munkahelyen az oké, de például én nem jártam össze soha kollégákkal. Legfeljebb ha amúgy is barátokkal dolgoztam.

váj mí 2012.09.25. 09:43:34

@venator: Húúúú, én azt nagyon nem szeretném. Nagyon, nagyon nem ;). És hát persze, nem minden héten vannak sörözések, néha, pl. fesztiválokkor, vagy ilyesmi.

@bpetya75: @Sanyi9: Jaj, fiúk, ne sértődjetek már meg. Egy korábbi kommentemben írtam, hogy azokról a magyarországi magyarokról beszéltem, akikkel külföldiában futottam össze. Most írjam minden mondatom végére, hogy "kivéve a kivételek"?
Ja, és nincs szó semmilyen felemelkedésről. Csak más.

bpetya75 2012.09.25. 09:48:45

@váj mí:

Neszójjábe!!! Akkor sértődök meg, amikor akarok! ;-)

Sanyi9 2012.09.25. 09:53:14

@váj mí: ok, nincs sertodes. :d Amugy az mit jelent egy kicsit pontosabban, hogy "én az osztrák-német-angol "aranyháromszögben" mozgok"? Ezekben az orszagokban eltel/elsz vagy a munka miatt ezekbe szoktal utazni? Amugy, hova valosi vagy?

váj mí 2012.09.25. 10:06:06

@bpetya75: Jóvanna, ha te így szállsz le, akkor így szállsz le ;)

@Sanyi9: Akkor rendben. Igen, pontosan, ezekben az országokban éltem/élek, és az országokon belül is több városban. Amúgy meg brassói, de a család anno Románián belül is elég sokat költözött.

tomfree 2012.09.25. 10:38:53

@váj mí: "Én magyarországi magyarral eddig csak szívtam"

Nem bírom megállni, hogy erre ne írjak. Tudod, hogy mennyi magyarországi magyar ki nem állhatja az erdélyi magyarokat?
Tudod miért? Nagyképűek, mindent jobban tudnak, hízelgőek, alattomosak, sunyik, rövid távon szorgalmasnak tűnnek, de hosszabb távon lusták. Mielőtt beidegesedsz, ez nem az én véleményem, csak sok hazai ismerősömé, azok személyes tapasztalatai alapján akik együtt dolgoztak több erdélyivel, pedig annyi rossz tapasztalatom van nekem is, hogy lehetne akár az enyém is. Most éppen egy székely céggel pereskedünk, mert leléptek 20ezer eurónyi árunkkal fizetés nélkül. DE!
Mivel utálom és butaságnak tartom az általánosítást, mindig védtem őket ez ellen, mert vannak rendes erdélyiek is, de itt most arra kérlek, hogy te se általánosíts minket, magyarországi magyarokat. Mindenhol vannak ilyen meg olyan emberek, ez nem nemzet/etnikai hovatartozás/vallás kérdése.

2012.09.25. 11:08:14

@váj mí: Hat, az osztrak munkahelyi legkorrol speciel van kicsit tobb, mint 2 ev tapasztalatom. Nalunk pl. nagyon kozvetlen es csaladias a legkor, a fonokom rendszeresen behiv, vegigkerdezi a csaladomat, a kislanyomnak egyszer volt egy kis mutetje,utana meg fel ev mulva is megkerdezte, hogy van, rendbejott-e. A kollegak is mindent megbeszelnek, tudom, kit mikor rugott ki a baratnoje, kinek van uj baratnoje, ki merre nyaralt, vagy eppen azt, hogy most halt meg a nagypapaja. Tudom, kinek mi a hobbija, ki cross-motorozik vagy eppen melyikuk foglalkozik csipospaprika es chili termesztessel, es milyen dijakat nyertek. Eljarunk gokartozni, bowlingozni, sorozni, stb. Mindenki nagyon figyel a masika.

2012.09.25. 11:13:40

@váj mí: Nekem meg az a tapasztalatom, hogy ha sorozni kell es buslakodni a multon, az emlekeken, azt valoban jobb egy erdelyivel, mert jobban erti, mi bant. :) De ezen kivul nekem semmivel nincsenek rosszabb tapasztalataim a mo-i magyarokkal, mint a hataron tuliakkal vagy az osztrakokkal. Mindenhol van hulye es normalis is. Es az meg nagyban mulik rajtad, melyikkel veszed korbe magad. En pl. az erdelyi feleseggel ugy megszivtam, ahogy mo-i lanyokkal soha. Valoban vannak dolgok, amiket egy mo-i magyar nem igazan erthet meg, ugy ahogy en sem pl. a Balcsi-feelinget. :) De ezt senki mas sem ertheti meg, egy angol vagy egy osztrak sem. De ezek azert eleg marginalis dolgok, nem ezektol lesz valaki jo ember vagy rossz ember. Szerintem.

bpetya75 2012.09.25. 11:44:43

@Nyulz of the World:

Számomra meglepően sokan írtak le most itt hirtelen rossz tapasztalatokat erdélyi magyarokról. Nekem nem sok dolgom volt velük, de ami volt, az egyértelműen pozitív.

16 éves voltam először Erdélyben, Kőrösfőn. Nagyon kedvesek, barátságosak voltak a házigazdáink, akkor találkoztam először az ottani vendégszeretettel. Emlékezetes volt.

Gyerekkori barátom erdélyi lányt vett feleségül, ő nem szívta meg vele. Talán mert 14 éves kora óta Dombóváron nevelkedett. ;-)

A polgári szertartás itthon, az egyházi esküvő Gyergyóalfaluban volt. Ami vendéglátás volt, az felejthetetlen. Nagyon kitettek magukért, pedig nem két napra, hanem egy bő hétre mentünk.

Az egyetemen volt egy székelyudvarhelyi testvér-évfolyamunk. Évente egyszer jöttek Sopronba 1-1 nagytanulmányút vagy vizsgasorozat erejéig. Az egyik alkalommal az egyik srác beállt a csapatunkba a kispályás focibajnokság aktuális meccsére. Közepes erősségű csapatunk volt, egy hasonló bandával játszottunk. Az ilyen meccsek úgy szoktak kinézni, hogy ha mi rúgjuk az első gólt nyerünk, ha ők, akkor vesztünk. Kaptunk egy gólt elég hamar, meg is rogytunk egyből. Csak az újsrác nem (nem emlékszem már a nevére sajnos). Valahogy rúgatott egy gólt a mi kis dombinkkal ("Gyerekek! Ezt betököltem!" Szó szerint :-D), aztán rúgott egyett Ő is. A végén 4-5 góllal nyertünk. Rajta múlt.

Csak az egyensúly kedvéért.

váj mí 2012.09.25. 11:55:26

@tomfree: Egyszer már írtam, hogy azokra a magyarországi magyarokra értettem, akikkel külföldiában futottam össze. És tényleg szívtam velük, vagy közvetve vagy közvetlenül. Sajnálom, de ezek a tapasztalataim.
Nem idegeskedem, és például, már rég megszoktam, hogy az erdélyi magyar a legtöbb otthoni számára a székelyt jelenti meg a határ mellett élőket, max. a csángókat, akikért egy időben divat volt aggódni. A többi nem is létezik. Ezen én is felkaphatnám a vizet, de minek?

@Nyulz of the World: Igaz, az osztrákok "lazábbak" ilyen téren, bár ennyire családias munkahelybe nem futottam bele. Szerencsére, számomra legalábbis. Bár dolgoztam Salzburgban is, és ott azért némileg zárkózottabbak.
A munkatársaimat nem választhatom meg, mert nem én vagyok a tulaj. Őket dobta nekem a gép, én meg nem kezdek átnevelő tanfolyamokba. Ismételten sajnálom, de nekem nem voltak jó tapasztalataim.

venator 2012.09.25. 11:55:42

Sértődés nyilván nincs, csak én azt látom, hogy túlságosan elharapódzott az utóbbi években - már-már polgárjogot nyert a fogalmatlan "magyarozás". Ezt máshol még nem tapasztaltam, a dánok is önkritikusak és gyakran önironikusak, de soha sem bántóan vagy sértően, pláne nem alázzák a saját honfitársaikat....

Szó se róla, hogy meglehetősen pesszimisták tudunk lenni, de azért búslakodásban a szlávok is vannak olyan jók, mint mi. :)

Ami még érdekes, hogy itt és már fórumokon is többnyire azok hangoztatják a, -nyilvánvalóan másokra vonatkozó- negatív véleményüket, akik saját elmondásuk szerint sikeresek és jól megállják a helyüket egy multikulti társadalomban. Bezzeg a többiek, a mások, azok élhetetlen, panaszkodós, megbízhatatlan lúzerek gyülekezete.

Én bevallom férfiasan, az első időkben kutyakemény volt valakiből senkivé válni. Nyígtam is eleget mire megszoktam, de azért teljesen soha nem fogadtam el.

2012.09.25. 12:01:04

@bpetya75: Amit sokan nem ertenek, hogy az erdelyi magyarsag sem egy homogen tomeg, ahogy azt itt sokan elkepzelik. Ami viszont teny, hogy an egy eleg nagy osszetartas, ami a 80%-ra igaz. Nem veletlen, hogy partunk es kormanyunk minden eddigi probalkozasa, hogy a magyar politikiban meglevo toresvonalakat az erdelyi magyarsag koreiben is letrehozza, csufos kudarcot vallott. Es ezert nem egyertelmu az sem, amit sokan hajtogatnak, hogy a hataron tuli magyarok szavazatai egy az egyben a Fideszhez mennek. Ez annyira bizonytalan, hogy meg arra is van esely, hogy tobb megy masfele, mint a Fideszhez, foleg ha az elmult hataron tuli teruleteken lezajlott valasztosokat nezzuk, es azt, hogy hogyan szerepeltek azok a partok, amiket a Fidesz tamogatott.

Na de, elkalandoztam. A lenyeg, hogy ugyanugy, ahogy a zsidokat vagy a ciganyokat sem lehet egy kalap ala venni, olyan sincs, hogy az erdelyi magyarok. Olyan talan van, hogy a szekelyek, de a szekelyseg egy annyira zart tarsadalom, amilyen szerintem sem Mo-n belul, sem azon kivul nincs meg egy a magyar nemzeten belul. De a szekelyseg mindig is az volt, az elmult ezer evben vegig kulonallo egyseget kepezett az erdelyi tarsadalmon belul is.

tableno 2012.09.25. 12:14:51

@bpetya75: Nekem igazabol az a fo gondom a regebb ota kulfoldon elo magyarokkal (marmint a tobbivel :), hogy szinte betegesen kerulik a tobbi magyar tarsasagat (peldaul az enyemet :). Ja, es betegesen bizalmatlanok.

Hogy nem vagyunk ebben rosszabbak, mint mas nemzet, haaaat... A felesegem reven benne vagyok az itteni latin-amerikai kozossegben, a kulonbseg eg es fold. Magyar szemmel egyszeruen elkepzelhetetlen, hogy a latinok mennyire osszetartanak es segitik egymast. Pelda: miota megszuletett a gyerekunk, egy darab babaruhat sem kellett vennunk. Mindent megkaptunk ajandekba, a tobbi latino kisgyerek levetett holmijabol. Babakocsit, kadat, pelenkazoasztalt detto. Egy fillert sem fogadtak el erte. Amig nem volt kocsink, es kellett, egy szora barmikor kolcsonkaptunk egyet. Rendszeresen vannak bulik, barbecuek, salsa-partik. Mindenki mindenkirol tud, meg akkor is, ha nem egy varosban laknak. Egymas atverese eppen ezert elkepzelhetetlen, a delikvens ugyanis teljesen ellehetetlenulne, meg ha elkoltozne, akkor is megelozne a hire. Szoval van mit tanulnuk, nagyon is.

venator 2012.09.25. 12:55:11

@tableno: Szerintem ezt nem lehet megtanulni, legalábbis tömegesen nem gondolnám, hogy elsajátítható. Ez talán inkább nemzeti karakter kérdése, jelentsen ez bármit.

Amúgy mi is zsákszámra kaptuk a ruhákat, babakocsit és gyerekholmit, pedig északon élünk, de ez otthon is természetes.

bpetya75 2012.09.25. 12:55:52

@tableno:

A külföldön élő magyarokkal kapcsolatban nagyon kevés a tapasztalatom ugyebár.

Ami a többit illeti: Lassan megtelik a második zsák is olyan ruhákkal, amiket ki tudja kiktől kaptunk és sosem adtunk rá a lányokra. Majd egyszer bekerül az egyik kaposvári anyaotthonba, ahová eddig is vittünk már 8-10 zsákkal. Emellett vannak azok a ruhák, amiket hordanak is. Valamennyit kaptak a családból, valami keveset vettünk mi is, az összes többit mások adták össze nekünk.

Van a faluban egy vállalkozó, akinek vágóhídja van. Idén tavasszal felajánlott a rászoruló családoknak hetente egyszeri alkalommal családonként 2 kilónyi húsoscsontot, nyesedéket. Az önkormányzatnál kellett jelezni az igényeket, így meg lehetett oldani, hogy tényleg a rászorulók kapják, ne olyanok, akik csak papíron azok. Egy jó csontleves meg valami kis húsos kaja összejött belőle. Ősszel remélhetőleg újra indul az akció.

A kicsi újszülöttként egy olyan bölcsőben ringott, amit egy helybeli apuka készített 15 éve. A mi lányunk volt a 14-15. gyerek, aki használta. Szintén nekik volt egy kisbuszuk, aminek kipurcant a motorja. Egy helybeli szerelő vállalta, hogy megcsinálja, de be kellett valahogy juttatni a gépet a műhelybe. Fél óra volt összeszedni 9 embert a feladat megoldására. Mikor kiderült, hogy kevesen vagyunk, újabb negyedóra múlva jöttek még ketten és meg is lett a dolog. A városban nekem ehhez 2-3 napos előkészítés kellett volna.

Nem véletlenül ágálok azok ellen, akik depressziós, önsorsrontó, nyavajgós lúzerekként próbálják láttatni a TELJES magyarságot. És fenntartom, hogy nem vagyunk rosszabbak másoknál. Ahogy jobbak sem.

2012.09.25. 13:13:44

@bpetya75: Ma reggel az okmanyirodan voltam lakcimbejelentot szerezni. Reggel 8tol vannak, en fel 8-kor voltam ott, altalaban szokott kirakva lenni. Most nem volt. A portas mondta, hogy nem gond, ugyis mindjart jonnek a dolgozok, es ahogy jottek, az elsot a portas megkerte, hogy hozzon mar ki nekem egyet az irodabol, az pedig a vilag legtermeszetesebb dolganak vette, hogy meg a taskajat sem tudja letenni, hanem a nyitas elott feloraval berongyol az irodaba es hoz nakem lakcimbejelentot, hogy elerjem a 8-as vonatot.

De nincs 3 eve, hogy Sopronabn lakom, es meg olyan bajom nem volt, amiben azonnal nem lett volna 2-3 ember, aki segitsen. Neha olyan szomszed jott segiteni, akivel meg 2 mondatnal tobbet nem beszeltem.

A gyerek szuletesekor mi is kisagytol kezdve babakocsin keresztul rengeteg ruhaig mindent kaptunk.

Biztosan velem van a gond, de egy-ket igen aljas es karrierista ex-kollegamat leszamitva nekem soha nem akart senki keresztbe tenni, es barmikor volt segitsegre szuksegem, mindig jott a megfelelo segitseg. Mo-n es Ausztriaban is.

Es x-edszer mondom, nekem az ausztriai magyarokkal is csak jo tapasztalataim vannak. Pl. amikor a mobilomat vettem, a boltban kiderult, hogy az egyik alkalmazott magyar, es o segitett, addig telefonalgatott mindenfele, amig kideritette, hogyan lehet osztrak lakcim nelkul elofizeteses mobilt venni.

GolyofogoToni 2012.09.25. 13:16:00

@bpetya75: Tetszik ez a hozzaszolas, asszem leirtad, amit en is irnek. Like ;)

tableno 2012.09.25. 13:24:56

@bpetya75: Eszem agaban sincs a magyarsag mit olyan ellen beszelni. Tudom, hogy otthon (foleg falun) az emberek nagyon is segitokeszek egymassal. Itt most konkretan a kulfoldi diaszporarol van szo. Az a helyzet, hogy a magyarokkal mondjuk talalkozom neha egy-egy rendezvenyen, jot beszelgetunk, szimpatikusak vagyunk egymasnak, de azutan teljes keptelenseg megszervezni, hogy neha privat is osszejojjunk, vagy csinaljunk valami kozos programot (probaltam pedig tobbszor is). Az meg hogy barmilyen szivesseget kerjek, az eszembe sem jut, nyilvanvalo okokbol. Ellenben ha uj latino erkezik (szinte mindegy melyik orszagbol), rogton meghivjak mindenhova, azonnal befogadjak a tarsasagba. Annyira szembeotlo a hozzaallasbeli kulonbseg, hogy lehetetlen nem felfigyelni ra.

Jesus.Green 2012.09.25. 13:29:25

Hinnye, mirol maradtam le! Vagy megsem? :D

váj mí 2012.09.25. 13:37:27

@bpetya75: Nem, természetesen nem a teljes magyarságról van szó. Az is meglehet, hogy csak én futottam össze mindig a nem megfelelő emberekkel. Persze, lehet. Bár azért én kissé kétlem.

bpetya75 2012.09.25. 13:43:28

@tableno:

Nem is rád gondoltam mint "láttató"-ra :-)

A tapasztalataidról eszembe jut egy történet, amit anyai nagymamám mesélt. Azt hiszem valamelyik nagynénje vagy nagybátyja ment ki a húszas években Dél-Amerikába, talán Argentínába. Pár éven keresztül ment a levelezés, majd egyszer csak jött egy levél, amiben leírták, hogy milyen nehezen élnek és utána nem írtak többet. Nagyanyám szerint attól tartottak, hogy valaki a családból a nyakukra akar menni. Szóval lehet valami abban, amit a külföldre szakadtak bizalmatlanságáról írsz. A befogadás dolga meg habitusfüggő szerintem. A latinok általában barátkozósabbak nálunk. Szerintem ;-)

bpetya75 2012.09.25. 13:45:25

@GolyofogoToni:

Köszi :-)

@DieNanny:

Ismerem az oldalt. Nagyon jó kezdeményezés.

@váj mí:

Ezt ismerem. "Biztos igazad van. Biztos van ghánai jégkorong csapat is." Hehe ;-)

váj mí 2012.09.25. 14:08:58

@bpetya75: Miért, nincs? Akkor én kikre fogadtam? ;)
Node, tényleg, lehet csak én látok bele mindenfélét. Mondjuk, írhatnék konkrét eseteket, de nem akarom rontani jobban a hangulatot.

2012.09.25. 15:46:16

@váj mí: Negativ vagy, oszt pont! Ha nem valtoztatsz azonnal, megkeresunk, arra kotelezunk, hogy naponta olvasd a "Forta gandirii pozitive" c. konyvet! :)))))

2012.09.25. 16:45:26

@venator: Kiforgatod azt, amit írok.

váj mí 2012.09.25. 19:22:56

@Nyulz of the World: Az jó lesz, de ki fog akkor dolgozni, hm? ;)

2012.09.25. 19:33:21

@váj mí: Termeszetesen ebedszunetben es este lefekves elott! :)) Ez nem is kerdes!! :))))

padlas 2012.09.25. 20:26:34

@váj mí: szerintem felesleges konkrét példákat írnod, bármennyire is rosszak bizonyos tapasztalataid, azok akkor is konkrét emberekről szólnak. Mégiscsak túlzás ilyesmikből egy egész népre általánosítani, gondolom még te sem ismersz személyesen tízmillió embert :) Szerintem @tomfree: álláspontja nagyon korrekt, érdemes megszívlelni.

váj mí 2012.09.25. 20:57:09

@Nyulz of the World: Hm, hát ha csak úgy nem ;)

@padlas: Hjó, akkor sokadszor is leírom. Azokról a magyarországi magyarokról írtam, akikkel külföldön találkoztam, és természetesen nem mind a 10 millióról. De hogy az a pár tucat, akikkel összehozott a rossz szellemem nem vált volna nagyjából egyetlen nemzet becsületére sem, az tuti. Nah. Phű.

padlas 2012.09.25. 21:16:19

@tableno: nekem meg pont az lenne furcsa, hogyha az alapján vennének be egy társaságba, hogy latino/magyar/piréz vagyok. Persze a magyar szóra nekem is van igényem, de kifejezetten nem szeretek az olyan dolgokhoz csatlakozni, hogy "X országbeli magyarok közössége". Valahogy az a benyomásom, hogy az ilyen társaságok kontraszelektáltak, vagyis azok járnak oda, akik nem voltak képesek máshogy kapcsolatokat építeni, és ezért jobb híján a nemzetiségi hovatartozásukra alapoznak.

Ez egyébként nem jelenti azt, hogy nem barátkozom itt kint magyarokkal, vannak akikkel néha összejárunk, de nem azért, mert magyarok, hanem azért mert szimpatikusak vagyunk egymásnak és vannak közös hobbijaink. És persze az egy plusz, hogy magyarul tudok velük beszélni, de ez csak annyiban nyilvánul meg, hogy velük például kifejezetten úgy jövünk össze, hogy a más nemzetekbeli haverjaimat olyankor nem hívom el, mert akkor angolra kéne váltani, és nekem jól esik néha hogy magyarul beszélhetünk.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása