Könnyen lehet, hogy a mai posztért kapok majd hideget-meleget, de mégis kiteszem Judit levelét, mert azt gondolom, a blog olvasói és hozzászólói (vagyis Ti) számtalanszor bebizonyítottátok már, hogy igazi közösségként működtök. Márpedig itt most egy fiatal lány kér tanácsot, helyzete ráadásul érzésem szerint nem is feltétlenül egyedi, így másoknak is okulására szolgálhat a levele is és az utána kialakuló beszélgetés is. Íme, tehát Judit élete, helyzete, vágyai – utána pedig ti jöttök.
TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért!
„Lassan már 21 éves, borsodi lány vagyok. Gimis korom óta geológus akartam lenni. Végül szüleim, legfőképp édesapám akarata ellenére a Debreceni Egyetem Földtudományi alapszakán kötöttem ki, ahol szeptemberben fogom kezdeni 3. évemet.
Az idő múlásával rájöttem, mégsem ez lesz a megfelelő pálya. Így azt az elhatározást hoztam, hogy ott akarom hagyni a szakot, és egy Logisztikai OKJ-t szerettem volna elkezdeni. Viszont a szüleim hallani se akartak róla. Kijelentették, hogy vagy folytatom az egyetemet, és diplomát szerzek, vagy nem támogatnak tovább, sem anyagiakban sem máshogyan. Nem szerettem volna, hogy ez megtörténjen.
Igen, most visszagondolva lehetőségem lett volna ellenkezni velük, és pl. a saját lábamra állhattam volna, és kereshettem volna valami állást. De nem ezt tettem. Azóta is az egyetem hallgatója vagyok, bár nem nagy kedvvel. Mostanra biztosra tudom, hogy nem ezzel a diplomával akarok a jövőben állást találni. De "muszáj" megszereznem. (Gondolhatjátok mennyire vágyom arra, hogy elkezdődjön az újabb félév.)
Más utak felé
Viszont az is egyre biztosabbá vált, hogy a logisztika és szállítmányozás irányába akarok elmenni. Egy újabb alapszakot elkezdeni, ráadásul Pesten eléggé költséges lenne és jóformán kivitelezhetetlen volna. Barátom van, aki szintén debreceni, biztosan nem fogok Pestre költözni.
Tehát végül úgy döntöttem elvégzek majd egy Nemzetközi Szállítmányozási és Logisztikai ügyintézői OKJ tanfolyamot. Viszont erre csak 2013 szeptemberétől lenne lehetőségem a Debreceni Egyetem szervezésén belül. A képzés 2 éves, tehát 2015 nyarára fejezném be. Addigra 23 és fél éves leszek.
Minden erővel el innen
Mióta az eszemet tudom, külföldre vágyom. Mindig is az USA volt az álmom. De mára már tényleg mindegy lenne hol kezdem el az életem, csak jussak ki innen. Fiatal vagyok és azok közé tartozom, akik kézzel- lábbal elvágynak ebből az országból. Itt jóformán el sem kezdtem az életemet. Tehát készen állok rá, (legalábbis azt hiszem), hogy egy új életet kezdjek valahol máshol a világban, a nulláról.
Eddig két lehetőség fogalmazódott meg bennem. Az egyik, hogy megszerzem a diplomát, elvégzem az OKJ-t, és megpróbálok állást találni egy szállítmányozási cégnél, ahol 1-2 év alatt tapasztalatot szerezhetek. Azalatt össze is tudnék gyűjteni annyi pénzt, hogy külföldön próbáljak szerencsét. Ehhez viszont az égvilágon semmi kedvem. Nem akarok visszamenni az egyetemre. Bár tudom, a tudás az egyetlen, amit nem vehetnek el tőlem. Én csak időpocsékolásnak látom az egészet.
A másik, ami a levél írása közben jutott eszembe, hogy kereshetnék egy országot, ahol nem fizetős az oktatás, és ott tanulnám ki a szállítmányozás rejtelmeit. Viszont ehhez az kell, hogy otthagyjam az egyetemet, elmenjek dolgozni, hogy az induláshoz összegyűjtsem a pénzt.
Nem szeretnék hibázni
Ezzel pedig visszajutok oda, ahol 1 éve voltam. Ismét összetűzésbe kerülnék a szüleimmel. Azonban, ha most már valami biztosat tudnék, tehát, hogy egyáltalán lenne-e rá esélyem, lehetőségem belevágni valahol a tanulásba, akkor most nem érdekelne a szüleim véleménye. A döntés az enyém, de nem szeretnék hibázni. És ez az, ami leginkább visszatart.
Mivel itt annyi, de annyi ember megfordul, tudom, hogy rengetegen tudnának tanácsot adni. Iszonyat sokat segítene nekem, ha a már sokat tapasztalt blogtagok leírnák véleményeiket."
Sok minden eszembe jutott a levél olvasása közben, de részemről a legfontosabb tanács az lenne Juditnak: biztosan fogsz hibázni (ha nem most, akkor majd később), de a hibázás az élet része, tapasztalatszerzés – és soha nem tudhatod, hogy az esetleg elkövetett hibáid később mikor válhatnak hasznodra: ez ne tartson vissza attól, hogy azt tedd, amit szíved mélyén a legjobbnak látsz!
Utolsó kommentek