oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2018. június 13. 06:30,  A határátkelő társa 62 komment

2018. június 13. 06:30 Határátkelő

A határátkelő társa

A külföldi munka nem csak azt állítja komoly kihívás elé, aki nagy levegőt véve belevág, hanem a partnerét is, függetlenül attól, hogy vele tart, vagy éppen Magyarországon marad. Ők a határátkelés sokszor meg nem énekelt hősei.

Ha neked is határátkelő a társad, esetleg külföldön élsz, de nincs munkád és szívesen mesélnél róla, írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

csalad_zaszlok_foto_pixabay_com_geralt.jpg

Talán elsőre furcsán hangzik, de ha jobban belegondol az ember, nem olyan könnyű eldönteni, melyik a nehezebb: maradni a megszokott környezetben a külföldön dolgozó társ nélkül, vagy vele lenni, de nem találni a helyed. (Mindezt külön nehezíti, ha már van/nak gyerek/ek is.) 

Mindkettőre láttam magam is nem egy példát, és őszintén szólva egyik esetben sem irigylésre méltó a helyzet. Az egyszerűbb változat az, amikor mindez nem csak szavakban, de a valóságban is csak egy átmeneti helyzet (rengeteg család van, aki beleragadt az „apa/anya külföldön dolgozik, kéthetente hazajár” szituációba, amiből az idő múlásával egyre nehezebb kikecmeregni), de ezzel együtt sem egyszerű megélni a „másikként” mindezt. 

Az otthon maradottak 

Első pillantásra a két alaphelyzet közül azoké nehezebb, akik otthon maradtak, hiszen nekik a társuk nélkül kell megküzdeni a mindennapokkal, a kihívásokkal, míg ha egy pár együtt megy külföldre, akkor legalább ott vannak egymásnak. 

Csakhogy a helyzet ennél bonyolultabb. Aki ugyanis otthon marad, az a megszokott környezetében él, van körülötte valamilyen szociális háló, család, barátok. Tudja, mit hogyan lehet elintézni, hova, kihez kell és lehet fordulni, ha baj van, stb. Mindezt a párja nélkül, de mégis ismerős terepen. 

Ugyanakkor magam is ismerek nem egy olyan családot, ahol hosszabb-rövidebb ideig ez volt a felállás, és mint minden nehéz helyzetet, ezt is előbb-utóbb megszokja az ember. 

Meg lehet szokni, hogy a párod csak kéthetente (vagy még ritkábban) jár haza, és ez egy rendkívül veszélyes alaphelyzet. Kialakul ugyanis egy nélküle zajló párhuzamos élet, és egyszer csak azon veszi észre magát az otthon maradt társ, hogy már az a furcsa, amikor a külföldön dolgozó partner otthon van. Sok kapcsolat, házasság ment tönkre így… 

Együtt külföldön 

De ma igazából nem erről szeretnék közösen gondolkodni, hanem arról a helyzetről, amikor a pár együtt vág neki a külföldi életnek úgy, hogy csak az egyiknek van munkája. 

Az alaphelyzet látszólag nem bonyolult: adott egy munka, amiből jó esetben ketten (vagy többen, ha gyerek is van) meg tudnak élni. A társnak elsőre egyszerű a dolga, hiszen alapvetően a háttérért, a családért felel, és ez az első időszakban nyilván le is foglalja. 

A nehézségek akkor kezdődnek, amikor ennek a kezdeti rózsaszín időszaknak vége. Ebből a helyzetből még akkor is nehéz kijönni, ha olyan országba költözünk, ahol a munkavállalásnak nincsen jogi akadálya (például az Európai Unión belül), hiszen a jogi lehetőség még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ténylegesen sikerül majd munkát találni, nem beszélve arról, hogy olyan munka legyen, ami ki is elégíti az embert. 

Ismerek olyan házaspárt, ahol az egyik fél tökéletesen megtalálta a számítását külföldi munkájában, nagyon sikeres, nemzetközi mércével mérve is magasra jutott, miközben a párja nem igazán talált magának hosszú távon kielégítő munkát, és úgy tűnik, bedarálta a háztartásbeli szerep. 

„Nagyon nehéz” feladni az otthoni életet 

Egy pár évvel ezelőtt, az Expat Insider által végzett felmérés azt találta, hogy a külföldön munkát vállalók velük tartó társai (egyébként 84 százalékuk nő volt) számára komoly problémát jelent a munkahely hiánya. 

A felmérés szerint 20 százalék keresett munkát és 20 százalék dolgozott részmunkaidőben, ám a megkérdezettek közel kétharmada „nagyon nehéznek” mondta a külföldre költözést és az otthoni munka, karrier feladását. 

A legnagyobb nehézséget ezzel együtt sem ez, hanem a baráti és családi kapcsolatok hiánya jelentette, amit a jövőbeni pénzügyi gondoktól való félelem követett. 

Gyakorlatilag szóról szóra ezzel indokolta a hazaköltözést Ausztriából Zsófia a Menjek/Maradjak most megjelent dokumentumfilmjében. „Ezt a közeget szoktam meg, és hosszú távon nem tudok meglenni nélküle. Fontos, hogy a gyerekeim jól érzik itthon magukat, hogy vannak szociális kapcsolataik, hogy a családjuk közelében lehetnek. Ez hiányzott kint.” 

Azt mondta, külföldön gyökértelennek érezte magát, és egy idő után rádöbbent, hogy neki a megszokott környezet fontosabb, mint a biztos megélhetés. Pedig éppen a jobb megélhetésért mentek el. 

„Az első évben nagyon szenvedtem a magánytól”

De visszaidézhetem egy másik Zsófia szavait is a Fromázs blogról. Ő nyáron költözik vissza Magyarországra, és hasonló nehézségekről számolt be: „Számomra nagyon jó volt Franciaországban élni, de egyúttal nagyon nehéz is. Nekem is sok romantikus kép élt a fejemben arról, hogy milyen lehet itt élni, de a bor, a sajt és a baguette csak egy rövid ideig szolgáltat elég boldogsághormont, ha az ember nem kifejezetten szereti az unatkozó feleség szerepkörét. 

Ha az itt töltött 1 év 9 hónapra visszatekintek, én igazából a fő célomat, hogy egy francia cégnél dolgozhassak nem értem el, mégis sokat tanultam az élet minden más területén. 

A férjem projektje miatt jöttünk, tehát az pipa, én megtanultam franciául, pipa, sokat utaztam Franciaországban, pipa, sok időt töltöttem a férjem szüleivel és nagyobb családjával, pipa, és gyűjtöttem nemzetközi barátokat, akiktől sokat tanultam arról, hogy mennyi mindent lehet sokféleképpen csinálni az életben. 

Az első évben viszont még nagyon szenvedtem a magánytól, kezdetben nehéz volt a francia tanulás, nem találtam munkát, kudarc volt minden nap az álláskeresés, ha bármit meg kellett kérdeznem egy szenvedés volt és még amikor beszélhettem is valakivel franciául végre, teljesen kifáradtam, mert egy gyötrelem volt az agyamnak mind a beszéd, mind a hallottak befogadása.” 

„Frusztráló volt háztartásbeli férjnek lenni” 

A társadalmi berögzültségek miatt talán még nehezebb a helyzet akkor, ha a férfi marad otthon, pláne egy, az európaitól teljesen eltérő közegben élve. Az 50 éves Kevin a bankszektorban dolgozó feleségével költözött Japánba. Öt évet éltek Tokióban, ott született a kislányuk is (azóta már visszaköltöztek Amerikába). 

„Az öt ott töltött év ellenére egyikünk sem beszélt japánul, ami nagyon megnehezítette a helyzetet. Frusztráló volt háztartásbelinek lenni – eleve a helyiek nem is nagyon értették, mi ez -, ellentételezésként ott volt például egy olyan szolgáltatási kultúra, amit Nyugaton elképzelni sem tud az ember. 

Otthon maradó férjként nagyon furcsa volt társadalmi kapcsolatot kialakítani az anyákkal a lányom osztályában. Úgy éreztem, hogy amikor az egyik barátnője átjön játszani hozzánk, akkor az édesanyját is meg kell hívnom, nem beszélve arról, hogy a nők mennyire nem akartak bevonni a játszótéri beszélgetésekbe” – mesélte Kevin

„Magányos érzés otthon maradó férjnek lenni, de próbáltam nem panaszkodni, amikor Jean hazaért egy nehéz munkanapot követően” – tette hozzá az amerikai férfi. 

Mit lehet ilyenkor tenni? 

A kérdés most már az, mit lehet tenni, hogy az első hetek izgalmának elmúltával sikerüljön értelmes tevékenységgel megtölteni a napokat. Ennek hiánya ugyanis komoly veszélybe sodorhatja az egész határátkelést. (Olyannyira, hogy egy pár évvel ezelőtti kutatás szerint ilyen esetekben a férj/feleség elégedetlensége a kudarc egyik legfőbb oka.) 

A külföldre költözés és a kinti élet „hatalmas érzelmi erőt kíván meg” – ezt már a téma szakértője, a hongkongi pszichológus, Dr. Cathy Tsang-Feign írta (vele egyébként a Határátkelőn is olvashattatok már interjút a kultúrsokk témakörében). 

Szerinte mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy készüljünk fel arra, az élet más lesz, mint otthon, mert így nem ér majd csalódás. Az első és legfontosabb lépés fel- és elismerni a probléma létezését. 

Cathy szerint sokan azért nem tudnak gyökeret ereszteni külföldön, mert tudatosan vagy tudat alatt, de pusztán átmenetinek tekintik a külföldi életet, mások viszont az önazonosságuk fenntartásával küszködnek. 

Különösen azoknak nehéz a dolguk, akik odahaza viszonylag teljes és őket kielégítő munkát végeztek, külföldön azonban nem találnak megfelelő munkahelyet. 

Ezért fontos kapcsolatokat kialakítani az új lakhelyen, lehetőleg olyanokkal (is), akik hasonló helyzetben voltak vagy vannak és képesek segíteni átjutni ezen az életszakaszon. 

„A lelkemnek ez kellett, valami feladat” 

Emellett érdemes valami olyan elfoglaltságot találni, ami legalább részben elégedettséggel tölt el, amitől úgy érezzük, valami hasznosat teszünk. Cathy például egy helyi kínai művészhez járt festészetet tanulni, de hogy egy közelibb példát is hozzak, a Fromázs blog szerzője is akkor kezdett jobban beilleszkedni, amikor kitalálta, mihez kezdjen magával. 

„Onnantól lett minden jobb, hogy vállalkozó lettem és elkezdtem angolt tanítani (hamarabb kellett volna, de reménykedtem, hogy hátha lesz más, a személyiségemnek jobban megfelelő út) és a francia nyelv is jobban ment már 1 év után. A lelkemnek ez kellett, valami feladat, bármilyen munka! 

Bár igaz, hogy a hónapok előrehaladtával szépen lett egyre több tanítványom, és sikerült egy kis fordítást is szerezni itt-ott, de egy részmunkaidőnél sosem töltött ki többet a munkamennyiség és továbbra is hiányoztak az emberek, a napi kommunikáció és az, hogy ne otthonról dolgozzak” – írta Zsófia. 

A lényeg tehát, hogy megpróbáljunk kapcsolatokat kiépíteni, és a nehéz pillanatokban jusson eszünkbe az is, miért vágtunk bele ebbe az egészbe az anyagiakon túl. 

A legfontosabb azonban Cathy szerint, hogy ne szenvedjünk csendben, és ne higgyük azt, hogy egyedül vagyunk a problémánkkal. Hiba nem beszélni a párunkkal a nehézségeinkről. 

Olyan hiba, amibe egyébként sokan beleesnek, mondván, neki nehezebb, mert be kell illeszkedni és teljesíteni kell a munkahelyen, minek zavarjam még a saját gondjaimmal is. 

Találjunk hasonló helyzetben lévő embereket, akikkel felvehetjük a kapcsolatot és kibeszélhetjük a problémáinkat.

(Fotó: pixabay.com/geralt)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: család partnerkapcsolat határátkelés

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr3014043330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Golf2 2018.06.13. 07:12:43

A kisérők 84 %-a nő...Ezekből 20% keres munkát és további 20% dolgozik részmunkaidőben. 60% háztartásbeli...

Olliék 2018.06.13. 07:30:50

Nehéz téma. Nálunk fő cél au volt,hogy a család együtt maradjon. A gyerekeknek nem a mamára van elsősorban szüksége hanem a két szülőre. Biztos szupi dolog aput két hetente várni, de nem egészséges kötődés szempontjából. Hogy nekem/nekünk mi lenne a jó az más tészta. A gyerekek az elsők.
Nekünk amúgy se volt házassági gondunk, de amióta kint vagyunk kevesebb a stressz, szerelmesebbek vagyunk mint valaha.
A munka más tészta. Kevés példa van arra,hogy valaki ugyan abba a pozicióba üljön bele amiből jött. Rangon aluli munkával is lehet kezdeni, nem szégyen az.

_z_ 2018.06.13. 08:46:59

Ahogy en latom a kivandorlo parok (csaladok) szinte 100% ugy megy külföldre, hogy par (szülök) egyik fele talal munkat (vagy egyik se, de ez kicsit mas tema), a masikkal meg majd lesz valami. Aki miatt kimentek, jo esetben a szakmajaban helyezkedik el, es nem lesz karrier gondja, de a masiknak nagyon-nagyon nehez ugyan ott folytatni, ahol Magyarorszagon abbahagyta. Mert:
- altalaban nem tudja ugyan ugy a nyelvet (nyilvan nagyobb valoszinüseggel gyengebben, mint a masik, aki mar munkara ment ki)
- idöbeli kihagyas van az öneletrajtzaban (mert mondjuk jo par honapig munkat keres, de GYES miatt ez sok eves is lehet)
- a szocialis halo hianya miatt a gyerekeket is meg kell oldani (amig az egyik fel nem dolgozik, addig nem gond, viszont mikor mar dolgozna, munkaidöben jobban korlatozva van amiatt, hogy iskolaba/ovodaba hozni/vinni kell)
- de olyan is elöfordulhat, hogy földrajzilag bizonyos szektorokban könnyebb, masokban nehezebb (es ha az egyik fel miatt jöttek olyan helyre, ahol könnyebb, könnyen elöfordulhat, hogy a masik szakmajaban nehezebb, mondjuk ez nyilvan varosokban kevesbe valoszinü, mint videken)
Mi is ebben a cipöben jarunk…
(nem biztos, hogy tudok erthetöen irni, alig aludtam ejjel)

HirosHyma 2018.06.13. 11:58:13

@Olliék: nem szégyen, de nagyon nehéz. Főleg ha az ember már elért valamit otthon, pláne, ha kinn a fizetés is konkrétan átszámítva kevesebb lennea rangon aluli munkával, mint otthon volt. És nem akarok elgondolkodni azon, hogy inkább hazamegyek és ezt nem, így ezeket inkább nem vállalom el.
Én is a férjemmel mentem külföldre, azt gondoltam, a szakmai háttér és a biztos angoltudás, plusz német/francia segít valamennyit, de ilyen szempontból nehéz országot választottunk, amíg a helyi nyelven nem beszélek nagyon jól, addig esélytelen. És az is nagyon sok időbe telik, mire ezt az ember elfogadja. Az sem nagyon segít,ha nem értik otthon a problémám, mert a többség szerint jó, hogy nem kell dolgoznom. Csak velem ez az egyetem óta nem fordult elő, nem tudom, hogy kell csinálni. :D De rengeteget segített, hogy elfogadtam, hogy ez van, próbálom belőle a legtöbbet kihozni, utazni, felfedezni, kigondolni, hogy merre tovább, amíg nem beszélek folyékonyan. :D

Csodabogár 2018.06.13. 12:16:04

Részemről azt ajánlanám, hogy menj el bármit dolgozni, mert a helyi nyelvet úgy lehet a leggyorsabban elsajátítani. Elég sok mindenkivel találkoztam külföldi életem során. Azok a nők akik nem dolgoztak, 10 év után se tudták a helyi nyelvet rendesen. Aki dolgozott, az hipp-hopp belejött. Aztán lehet változtatni az elképzelés szerinti munkára.

Olliék 2018.06.13. 12:21:39

@HirosHyma: Ez is jó hozzáállás. Nekem munka kellett, nem bírtam volna tartósan otthon lenni. Alig nyelvvel, szakmai elismertetére várva esélyem se volt elhelyezkedni.
Kezdtem a legaljáról. Idősotthonba takarítani. Ezt tudtam nyelviskola mellett is csinálni,és mégis a tűz mellett voltam, hisz tudták,hogy van képesítésem. 4 hónap után beiskoláztak szakmai továbbképzésre, maradt mellé a nyelviskola plusz részmunkaidőben a szakmában dolgozok.
Valahol el kell kezdeni. Én mondjuk nem rangon alulinak éltem meg a takarítást,hanem elfogadtam,hogy rohadt sokat kell tanulnom azért,hogy ne ezt csináljam.

_z_ 2018.06.13. 13:04:29

@Csodabogár: Alapvetöen egyetertenek, de azert megjegyzem, hogy nagyon sok alacsonyabban kvalifikalt munkahely alkalmatlan a nyelvtanulasra. Azert veszik oda fel az embereket minimalis nyelvtudassal, mert nincs ra igazan szükseg. Vagy azert, mert amugy sem kell kommunikalni senkivel (pl. egy takaritonö), vagy azert, mert mast is ugy vettek fel oda, es senki nem tud rendesen az orszag nyelven. Nalunk a gyarban megneznem azt, aki a török/jugo/magyar/szlovak melosok között megtanul nemetül... Ha mar van valami alap tudas, es felvesznek vele, akkor tökeletesiteni, javitani sokat lehet munkahelyen (bar ennek is vannak korlatai), de 0-rol tanulni szerintem nem igazan lehet. Ehhez nyelvorara, vagy nyelvtanarhoz kell jarni, amig meg munka mellett baromi faraszto lehet.

HirosHyma 2018.06.13. 13:36:42

Tudom, furcsa a hozzáállásom, de ha most hazamegyek, 1 hónapon belül középvezetőként dolgozhatnék valahol. Ha itt most elmennék pl takarítani,akkor ezt biztosan úgy élném meg, hogy nem ezért tanultam és hajtottam évekig (igazi kis karrierista görcs voltam egy időben), és lehet, hogy rámenne a házasságom, ami viszont mindennél fontosabb, különben nem lennék külföldön (gyerek sincs,szóval csak miatta :D ). Viszont a háztartásbeli szerepet nagyon unom, ez tény. :D
De nem akarok nagyon negatív képet festeni erről, azért vannak opciók (idegenvezetés,nyelvtanítás), amiken gondolkodom és amit szívesen is csinálnék. Én személy szerint mindig irodában dolgoztam, szóval az ilyesmi közelebb áll hozzám. A kapcsolatépítésre és a nyelvtanulásra is van sok lehetőség, járok pl önkénteskedni, tanulócsoportba, nyelvórákra, most kezdek igazából ráállni erre a vonalra, ötlet van rengeteg (tánc,túrázás, mindenre van egy csoport), a barátok és a család nélkül az energia néha kevesebb. Eddig azt hiszem, olyan voltam,mint amit Csodabogár is ír, mivel nem találkoztam másokkal, így a nyelvtanulással se nagyon haladtam.

HirosHyma 2018.06.13. 13:36:46

@_z_: Igen, ezt én is így látom, konkrétan a normál nyelvtanulástól veszi el az időt. Meg gondolom, a szlovák vendégmunkástól nem biztos, hogy hochdeutsch-ot lehet tanulni. :D

sörm 2018.06.13. 13:39:40

@_z_: Ezt saját tapasztalattal alá tudom támasztani. Én egyetemi kutatóintézetből landoltam gyártósoron. Érdekes váltás volt, nemhogy nem bántam meg, az elején mocskosul élveztem. Én, aki azelőtt a könyvtárakat kivéve mindenütt eltévedtem és esetlen voltam, hirtelen megálltam a helyem a gyártószalag mellett is.

Nyelvtanulásra viszont tökéletesen alkalmatlan volt sajnos. A hello, szép az idő szintig oké, meg a mindenféle típusú csavart és alkatrészt sokkal jobban tudom idegenül mint magyarul, de a munka akadálya lett a nyelvtanulásnak. Amiatt nem mehettem nyelvtanfolyamra (nem fogok egy vagyont fizetni olyan tanfolyamért amin nem tudok részt venni, márpedig váltakozó beosztásom volt, hol nappali, hol esti, hol éjszakai). Mivel volt végzettségem és munkám az állami ingyenes nyelvfolyamra nem járhattam (nem volt elég hely és azt prioritálták akinek ezek hiányoztak). Ha lett volna lehetőségem nem dolgozni jóval előbb megtanultam volna a nyelvet. De én egyedül jöttem, úgyhogy nekem muszáj volt a bevétel, ez nem volt opció. Szerintem senkinek ne legyen bűntudata hogy 1-2 évig nem dolgozik csak nyelvet tanul. Örüljön neki ha megteheti és használja ki a lehetőséget. Inkább találjon jó munkát 2 év múlva, mint takarít és mellette hobbiként tanul nyelvet, aztán 5 év lesz visszatalálni az eredeti szakmájába - szól ez a magasabb végzettségüeknek, ha van egyáltalán esélyük a saját szakmájukban munkát találni az új hazában is.

London2009 2018.06.13. 14:53:37

@sörm: azt meg szabad kerdezni, hogy es most mit csinalsz? Mennyi ideig tartott a gyartosor es megerte e a sok energia befektetes?

sörm 2018.06.13. 15:56:05

@London2009: Persze, itt névtelenek vagyunk úgyhogy nincs ebben titok. Gyártósor 3 év. Részben mert a tanári munkához magas szintű nyelvtudás kell, a középfok ugyanannyit ér mint a semmi - nem kapsz vele munkát.

A másik ami miatt esélyem nem volt előbb váltani az az itteni lakáshelyzet. Mocskosul nehéz lakást találni és brutálisak az árak a nem államilag szabályozott piacon. Az első 2 év alatt 6x költöztem, kényszerűségből egyre drágább helyekre. Ha nincs állandó szerződésed (márpedig ha munkát váltasz akkor 6 hónap próbaidő van), akkor egyszerűen az utcán maradsz. Így nem maradt más opció mint lakást venni. Ezt 2,5 év után sikerült megvalósítani. Onnantól már tudtam tervezni havi büdzsét, nem azt volt hogy fogalmam sincs jövő hónapban a lakhatás 5000 vagy 11000kr lesz. Utána még pár hónapot maradtam, amíg volt annyi tartalékom hogy tudtam, akár egy évig is kihúzom. Utána következett másfél év egyetem, hogy megkapjam az itteni legitimációt (otthon tanárképesítés). És most gimnáziumi tanár vagyok.

Megérte-e? Hát az első három évből szinte semmire nem emlékszem. Épp múlt héten dobtam ki egy csomó felesleges papírt, az egyiken rácsodálkoztam arra hogy a 3. évben hetente átlagosan 62,5 órát álltam a gyártósoron. A lelkierőmet erősen lehúzta, hogy mielőtt kiköltöztem, elküldtem a diplomámat az itteni Oktatási Hivatalnak, akkor ezt mondták hogy ha megcsinálom a felsőfokú nyelvvizsgát, automatikusan megkapom a papírt. Mire meglett a nyelvvizsga azt mondták másfél évet rá kell húzni. Mire elkezdtem a tanulmányokat 3 év lett belőle (távoktatásban nem lehet). Akkor elborult az agyam és életemben először szende kislányból agresszív vadállattá váltam, addig kiabáltam az ügyintézővel amíg találtunk egy megoldást. Ami dühítő volt hogy nem olyan kurzusokra kényszeríttek, aminek értelme lenne (pl. itteni oktatási rendszer), hanem a tantárgyaimat kellett újra csinálnom. Úgy hogy az egyikből MA és phd, a másikból MA van - itt egy gimnáziumi tanár mindössze 3 félévig tanulja a szaktárgyát. Alacsonyabb szinten kellett tanulnom mint amilyen szinten otthon egyetemen tanítottam... A kompromisszum az lett, hogy mindent elvégeztem, de tanulhattam 200%ban, így lett meg másfél év alatt a hülye papír. Ha mindezt előre tudom, soha nem ezt az országot választom.

Most egyelőre király az élet és persze hogy megérte. De az igazság az hogy közben is végig így éreztem. Mocsok sok munka volt, de a munkának volt gyümölcse is. Otthon is simán dolgoztam 60 órát. De amikor meg akartam venni akkor 7 milláért egy 28nmes garzont a Bérkocsis utcában (!), 30% kezdőrészlettel, minden egyes bank elhajtott. Itt 3 év alatt kidolgoztam a belem, de abból egy szuper lakás lett és egy jelentős tartalék, ami kitartott amíg tanultam. Ezt otthon 50 éves koromra sem érem el.

2018.06.13. 16:02:31

@sörm:

" a 3. évben hetente átlagosan 62,5 órát álltam a gyártósoron"

Jó ég. Nem írtad ezt el? Hogy? Minek? Hány nap alatt dolgoztál 62,5 órát? Mit csináltál pontosan?

sörm 2018.06.13. 16:08:49

@Nagy kámpics: Nem írtam el, ezért mondtam hogy még én is meglepődtem. Ez azon a papíron volt amit a munkaadó az adóhivatalnak+nekem adott amikor felmondtam, szóval nem az én számításom. Összejön abból hogy nem veszel ki minden szabit/heti 6 napot dolgozol+túlóra majdnem minden nap. Közepesen könnyű fizikai munka.

Olliék 2018.06.13. 16:10:07

@HirosHyma: Nem vagyunk egyformák.
Nap 3 óra a nyelvsuli. Amellett egy részmunka simán belefér. Én pl a munkámban is tanulok,rengeteget.
Én mondjuk tudtam, hogy nulláról kell építkeznem, és egyedül, hogy az otthoni referenciám kb. Semmit sem.ér ( messziről jött ember....)
Újra meg.kell másznom a szamárlétrát,és nagyon élvezem.

sörm 2018.06.13. 16:10:13

Bocsi mindenkinek az offért :)

Olliék 2018.06.13. 16:12:10

@sörm: + sok!
Gratulálok!!! Nem semmi.

sörm 2018.06.13. 16:31:30

@Olliék: Ne gratulálj, lehetett volna ezt sokkal okosabban is csinálni. :) Ha vagányabb vagyok és több önbizalmam van sokkal rövidebb úton sokkal előrébb tarthatnék. Meg persze ha egy kifizetődőbb szakmát választok annakidején.

Hari Seldon 2 2018.06.13. 16:32:15

„Az alaphelyzet látszólag nem bonyolult: adott egy munka, amiből jó esetben ketten (vagy többen, ha gyerek is van) meg tudnak élni. A társnak elsőre egyszerű a dolga, hiszen alapvetően a háttérért, a családért felel, és ez az első időszakban nyilván le is foglalja.
A nehézségek akkor kezdődnek, amikor ennek a kezdeti rózsaszín időszaknak vége.”

Alaphelyzet mindenkinél más és más. van olyan eset, hogy nem feltétlenül a megélhetés az elsődleges cél, hiszen már Magyarországon is sem volt különösebb probléma a megélhetéssel, legfeljebb akkor ketten dolgoztak állásban. Másrészt a „családért felel” munka is legalább 1000 Euro megtakarítás havonta (ha a babysittert ki kéne fizetni). – És akkor már az adózás miatt lehet, hogy nem jönnének ki olyan jól. – De mint mondtam, mindenkinél más és más a gazdasági helyzet.

-

„A legnagyobb nehézséget ezzel együtt sem ez, hanem a baráti és családi kapcsolatok hiánya jelentette, amit a jövőbeni pénzügyi gondoktól való félelem követett.”

A baráti családi kapcsolatok problémája megint csak emberfüggő. A pénzügyi gondokról, meg annyit, hogy a kerestet 30%-át félre kell rakni nyugdíjas évekre, vagy későbbre. Plusz a kereső családtagnak kell kötni a munkából kiesésre (rövid és hosszú távra is) biztosítást. – Többet is. Et voilà!

-

„Otthon maradó férjként nagyon furcsa volt társadalmi kapcsolatot kialakítani az anyákkal a lányom osztályában. Úgy éreztem, hogy amikor az egyik barátnője átjön játszani hozzánk, akkor az édesanyját is meg kell hívnom, nem beszélve arról, hogy a nők mennyire nem akartak bevonni a játszótéri beszélgetésekbe”

Miért akarna bárki is a játszótéren beszélgetni?!? – Én Magyarországon sem éreztem szükségét, hogy bárkivel small talkot folytassak, pedig ott sem húztam ki magam a gyereknevelésből. – De megint csak visszatértünk a kályhához: ez személy(iség)függő.

-

„Cathy szerint sokan azért nem tudnak gyökeret ereszteni külföldön, mert tudatosan vagy tudat alatt, de pusztán átmenetinek tekintik a külföldi életet, mások viszont az önazonosságuk fenntartásával küszködnek.”

Ez biztos így van. Aki nem akar valóban az új helyen élni és nem akarja, hogy a gyerekei abban az új környezetbe/társadalomba nőjenek bele, hanem csak „dolgozni és pénzt keresni megy ki”, annak nem lesz az új ország az új hazája (vagy lassabban), csak az aktuális hely, ahol él.

puhacica 2018.06.13. 16:34:09

@sörm: gratulalok a kitartasodhoz, szeretem az ilyen sztorikat. :)

----

"Szerinte mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy készüljünk fel arra, az élet más lesz, mint otthon, mert így nem ér majd csalódás."
nekem ez magas, mint nyulnak a zongora. hat nem egyertelmu, hogy mashol mas lesz? azert megyunk, nem?
sokszor azt latom, hogy hiaba felnott valaki, egyszeruen nem erett. nem tudja, hogy mit akar. ahogy esik, ugy puffan, majd lesz valami.
en hiaba akartam jonni, ha a masik felem nem akart. azt meg kellett varni, hogy benne is megerjen a dontes, hogy o mondja ki: menjunk. maskepp ez nem megy. (hogy aztan amikor vegre itt voltunk es o kerdezte tolem, hogy miert nem jottunk hamarabb, azt inkabb nem kommentalom. :D)
a munka. nincs aljamunka, degradalo munka. munka van, fizikai, szellemi, kreativ, monoton, sokfele. alja... na az nincs. mi ugy jottunk, hogy nem akarjuk azt csinalni, amit otthon. nem kell a stressz. ha kell, azt magamnak csinaljam es en rakjam zsebre erte a penzt.
furak az enberek, na...

Hari Seldon 2 2018.06.13. 16:40:49

@Olliék:
Igazad van. Például mi is sokkal több időt tudunk együtt tölteni. Pélsdául minden nap déltől 2-ig együtt vagyunk. Van déli ebédszünet mindenkinek. Ilyenkor együtt lehet lenni.
Reggel nem kell szaladni a gyerekekkel az iskolába, hogy még a BKV-val beérjünk a munkahelyre. A gyerekeket sem kell kiugrasztani az ágyból, reggel hatkor, hogy beérjünk. Itt a kisvárosban sokkal több időnk van egymásra. - Szóval a családnak is jót tett a költözés.

Csodabogár 2018.06.13. 16:44:49

@_z_: Nekem nem volt időm nyelvórákra járni. Tény, hogy a svéd nem egy nehéz nyelv, de takarítás közben tanultam. Na meg aztán vettem egy ócska tv-t és újságokat olvastam. 8 hónap után már irodában dolgoztam ahonnan aztán elküldtek computeres képzésre. Soha nem csináltam ilyen munkát azelőtt de nem találtam megalázónak. A szabadságomnak ez volt az ára. Én anno még disszidáltam.

puhacica 2018.06.13. 16:54:44

@Hari Seldon 2: ezt magyarazd el nekem kerlek: "A pénzügyi gondokról, meg annyit, hogy a kerestet 30%-át félre kell rakni nyugdíjas évekre, vagy későbbre. Plusz a kereső családtagnak kell kötni a munkából kiesésre (rövid és hosszú távra is) biztosítást. – Többet is. Et voilà!"
ezt hogy kell csinalni? mert mondani egyszeru, mint a pofon.

Hari Seldon 2 2018.06.13. 17:12:23

@libslobsi fuszal:
Most mit mondjak erre? Félrerakjuk a bevételünk bizonyos százalékát. Azaz X összeget minden hónapban félrerakunk, lehet, hogy nem pont 30% - hanem 25% most pontosan utána kéne nézni.
A gyerekek megtakarítási számlája a tanulásra, a saját megtakarítási számlánk nyugdíjra itt, meg van amit még korábban Magyarországon kezdtünk el. Ha időben indítja az ember akkor a 65 éves korra elég sok év alatt meg lehet a nyugdíj. - Hadd ne számoljam ki itt.

London2009 2018.06.13. 17:17:56

@Hari Seldon 2: elvileg az az iranymutatas, hogy a fizetes egy harmada kellene, hogy menjen lakhatasra, egy harmada megelhetesre, egy harmadat pedig meg kellene legalabb takaritani.

London2009 2018.06.13. 17:22:47

@sörm: Jo kis tortenet, koszi, hogy leirtad. Elismeresem! Az biztos, hogy ez peldaul Angliaban sokkal konnyebben ment volna. Remelem, hogy nagyon szereted Svedorszagot! : )

Olliék 2018.06.13. 17:23:00

@Hari Seldon 2: Jó ilyet olvasni:)
Az enyémek már nagyok, de olyan jó reggel habos kakaóval keltenem őket 7:-kor, és részt venni a készülődésben, és együtt indulni iskolába. Ők 300métert mennek, én meg 15km-er vezetek. Délben már otthon vagyok, csinálom az ebédet aztán együtt eszünk. 14:00-17:00-ig ismét vagy padban ülök vagy dolgozom. 18:00-ra itthon vagyok, vacsizunk,kártyázunk vagy csavargunk.
A férjem most projektmunkán van, csak csütörtök este jár haza, és vasárnap este már megy is. De a hétvége a miénk!
Valahogy nyugodtabbak vagyunk, pedig két iskola egy másik nyelven,plusz a munka nagyon sok.

Hari Seldon 2 2018.06.13. 17:24:24

@London2009:
Igen, pont erről beszéltem. - És persze mindenre biztosítást kell kötni. (legtöbb esetben nem igazán nagy tétel, de feltétlen fontos, hogy tervezhető legyen minden projekt a jövőben) - Persze mi ilyen "turbó előre tervezők" vagyunk. - Vagy legalábis szeretnénk azt gondolni magunkról.

London2009 2018.06.13. 17:30:59

@Hari Seldon 2: Azert mindenre nem kell. Nekem is a ferjem javasolta, hogy kossunk biztositast a munkabol tartosan kiesesre, arra az esetre ha valamelyikunk, -leginkabb az o eseteben fontos, mert o hosszabb ido utan talana feltehetoleg munkat, mint en-, kiesne a munkabol. Utana neztem, de nagyon nem tetszettek a feltetelek. Betegseg meg eletbiztositasunk van, ez a munkabol valo kieses szerintem egy hulyeseg es draga. Azert azt csak erzi az ember ha rezeg a lec. Ha pedig hirtelen kirakjak, arra meg ugyis adnak kompenzaciot. Szerintem inkabb az a fontos, hogy legyen annyi megtakaritott penz, amibol honapokig, akar evekig is gond nelkul el lehet lenni. Illetve az sem art, ha az embernek a munkajan kivul is van egyeb bevetele.

puhacica 2018.06.13. 17:46:10

@Hari Seldon 2: a "miert nem esznek kalacsot?" tipusu hozzaallasra akartam ravilagitani...

London2009 2018.06.13. 18:00:52

@libslobsi fuszal: Nagyon harapos kedvedben vagy mostansag! : )
Most kovettem vegig egy lakasvasarlast Portugaliaban. Gondoltam megosztom a case studyt. Irto gordulekenyen ment az egesz, bar volt helyi ismeros ugyved segitseg. Vegul a bank nem adott annyi penzt, amennyit kert, de nem jelentett vegul gondot. Igy 25% lett a deposit. A foszabaly az az, hogy non residentnek 75-80%-ot hiteleznek. Illetve van olyan szabaly, hogy a fizetesbol a koltsegeid utan ne legyen tobb mint 30-40% a havi torleszto. Na es mivel a UK fizut nezik, ami az ottani atlagber tobbszorose, igy tok egyszeruen lezajlott az egesz folyamat. Az egyeb koltsegek kb. 10k-ba kerultek. Ami viszonylag sok, a lakas erteket tekintetbe veve.

puhacica 2018.06.13. 18:09:40

@London2009: nem mostansag, csak altalaban inkabb visszafogom magam.

igen, spanyolorszagban es egyeb majdani "celorszagokban" is igy van. 20% beugro az altalanos.

Olliék 2018.06.13. 18:26:10

@London2009: Mi a.felelősség biztosítás mellé közöttünk még egy jogvédelmit, ha bármi gebasz van az ügyvéd nagyon drága.
A házvásárlási papírokat is,a banki hitelpapírokat is átnézi velünk.
Van két lakáskasszánk és a csp-t rakjuk el. Többre most nem.futja, mert nyelvsulit én fizetem, és ha pl lehal a kocsi,legyen mihez nyúlni a szervízhez.
Menni fog ez apránként,pláne ha már nekem is teljes állásom lesz.

NorthPier 2018.06.13. 21:29:11

@sörm: Sose bánjad. Csináltál valamit, és úgy, hogy csak nagyon-nagyon kevesek lennének képesek megcsinálni. Ha visszanézel, nem érzed, hogy sokkal nagyobb az önbizalmad? Ja, lehetett volna másként is, de szerintem megérte. (Neked mondjam, tanárnak? :-) )

Csodabogár 2018.06.13. 22:04:34

@HirosHyma: A helyzet az, hogy a konyhanyelv megtanulása is fontos, ha emberek közt akarsz mozogni. A nyelviskolában nem tanítják azokat a szavakat és kifejezéseket, amiket a hétköznapokon bárhol fogsz hallani.
Persze isten őrizz, hogy rábeszéljelek valami rangon aluli munkára, bár hidd el egyetlen egy cakk se tört le a koronámból a takarítástól. Szüleim pedig irtó büszkék voltak rám, mert el se tudták volna képzelni, hogy ilyesmire képes vagyok.

Csodabogár 2018.06.13. 22:07:34

@London2009: Nálatok nincs munkanélküli segély? Még a fukar svájciak is közel egy évig fizették ha valaki elvesztette a munkáját.

Csodabogár 2018.06.13. 22:11:02

@libslobsi fuszal: Mikor mi vettünk ott lakást, csakis és kizárólag vadonatúj ingatlanra adtak kölcsönt. Használtat kp kellett megvenni.Ez persze rég volt, azóta biztos változtak a dolgok. Mikor eladtam is kp fizetett a vevő, pedig az spanyol volt.

puhacica 2018.06.13. 23:11:50

@Csodabogár: igen, valtozott, szinte barmire adnak hitelt.

Csodabogár 2018.06.13. 23:40:46

@libslobsi fuszal: Ez jó, viszont az árak meglehetősen elszálltak azóta, ami nem olyan jó nektek.

gabors 2018.06.13. 23:41:33

@London2009: "Illetve az sem art, ha az embernek a munkajan kivul is van egyeb bevetele. "

ezt hogy? a mi cegunknel pl a munkaszerzodes resze hogy NEM lehet csak passziv bevetelem. Semmilyen aktiv munkat sehol mashol nem vegezhetek (dividend/interest az OK) de magan vallalkozas ahol barmilyen funkcioja van az embernek nem megengedett. Meg szakmai folyoiratban is elozetes engedellyel lehet csak publikalni (nem mintha en akarnek).

Persze gondolom ez mindenhol maskeppen van, gondolom meki vagy hasonlo helyet nem zavarja ha akar 3 mas helyen is dolgozna az ember.

zoldzeller 2018.06.13. 23:53:25

@gabors: gondolom az megengedett, hogy legyen ket lakasod amit kiadsz, nem?

London2009 2018.06.14. 00:25:45

@gabors: befektetesre gondoltam nyilvan es nem masodallasra.

London2009 2018.06.14. 00:36:35

@Csodabogár: termeszetesen van munkanelkuli segely itt is. A maximalizalt osszege heti 72 font. Ez nekunk a hazunk rezsijere sem lenne eleg. :D Nem is ertem ezt, hogy kalkulaltak ki. Igazabol azert van ertelme ezeknek a biztositasoknak, mert nyilvan azt az elmaradt fizetesed aranyaban allapitjak meg. Igazabol minel magasabb pozicioban dolgozik valaki es minel tobbet keres, altalaban annal tovabbig tart uj, megfelelo munkat talalni. Tehat nem elvetendo gondolat, foleg ha sok a meglevo fizetesi kotelesseg.

gabors 2018.06.14. 03:27:57

@zoldzeller: "@gabors: gondolom az megengedett, hogy legyen ket lakasod amit kiadsz, nem? "

ez igen ... de nincs ket lakasom :-(

gabors 2018.06.14. 03:30:51

@London2009: "
@gabors: befektetesre gondoltam nyilvan es nem masodallas"

de ez akkor miben kulonbozik mondjuk amit megtakaritasnak irtal le .. hiszen ertek papirok, allamkotvenyek, vagy akar direkt stock befektetes mint megtakaritas gondolom es van belole bevetel (legalabbis optimalis esetben)

Golf2 2018.06.14. 06:26:56

@London2009: 72font? Akkor miből él a rengeteg ember ott aki nem dolgozik? Nyugat Európában sokkal többet adnak.

HirosHyma 2018.06.14. 06:38:55

@sörm: Minden elismerésem, de tényleg, ahogy olvasgattam, amit írtál, pont az jutott eszembe, hány évig álmodoztam saját lakásról otthon és hogy mennyire jól csináltad, hogy ilyen hamar teljesült. :) Szerintem a legjobb döntés volt egyetem után menni és már eleve ott elkezdeni. :)
@Csodabogár: Igen, a konyhanyelv nem árt, ez tény. Valamennyire szóban megy is. Írásban semennyire, ezen sajnos csak a gyakorlás segítene. Nem könnyíti meg a dolgot, hogy ahhoz, hogy akármilyen munkára felvegyenek,a munkáltatónak szponzorálnia kell a vízumot, ezt pedig ritkán teszik, főleg olyan munkáknál, amire talál bőven mást, akivel nincs gondja (dependent visa-val vagyok kinn). Hogy tisztább legyen a kép, Japánban élünk. Itt az írás-olvasás a legnagyobb kihívás, plusz van egy olyan oldala is az éremnek, hogy konkrétan másképp beszélnek emberek különböző udvariassági szinteken és amit nekem irodában kellene használni, azt a "nyelvet" nem feltétlen beszélik az utcán. De mielőtt bárki megbélyegez, néztem én már mosogatói állást, de oda is kell a folyékony japán, pont az úgymond "alantas" munkáknál leginkább, mert itt aztán alig makog valaki angolul, főleg egy boltban vagy kajáldában. :) Ismerek olyan embert, aki a reptéren árul pocket wifi-t és nem volt feltétel az angol, nem is tud egy szót se szinte (f.logic) :D
Szóval valaki írta korábban, hogy egyénfüggő, hozzátenném, hogy országfüggő is. Valószínűleg sokkal könnyebb kapcsolatokat építeni, beilleszkedni is hasonló kultúrákban. Angoltudással azért Európában egész jól lehet boldogulni, könyebb a kapcsolattartás is az otthoniakkal (az időeltolodás megbonyolítja az életet).
Szóval nekem pl ez most egy nagy kaland, Európán belül biztos vagyok benne, hogy másképp éltem volna meg a költözést, szinte minden szempontból. Biztosra veszem, hogy már lenne munkám, ha nem is álmaim munkája, de valami. Itt ami pozitív, hogy ha egyszer sikerül megtanulni a nyelvet, sokkal több a lehetőség szakmailag is. Addig meg, ez egy gyönyörű ország. :)

Olliék 2018.06.14. 07:13:24

@HirosHyma: Valami kereskedelmi,vagy értékesítési részleg egy nemzetközi cégnél? Oda azért szerintem csak az angol a jó nyelv és a kollégáknak is kell hogy legyen angol tudása. Em egy csudi állás, de legalább az angol se kopik.

HirosHyma 2018.06.14. 08:07:45

@Olliék: Ilyeneket pont nézegettem, speciel még tetszene is és én is azt gondoltam, hogy angollal, némettel valami csak akad. Egyelőre nem igazán tűnik úgy, hogy járható út lenne (egyelőre egyet láttam japán nélkül, ami afrikai piacra kellett, de oda meg a szuahélit kérték:D ). Általában itt az angoltanár az alap, amire helyi nyelvtudás nélkül felvesznek, de ott is jobban kedvelik azokat, akik anyanyelvi országokból jönnek, bár ettől még nem lehetetlen.
Egyébként attól függetlenül, hogy engem ez érint,nem értem az elvárásaikat, egyszerűen nem logikus néha, hogy még az amerikai turistákat kisérgető tour guide-tól is a japánt várják el, az angol meg oda van írva, hogy basic. A végeredmény meg néha olyan tour guide, akit ember legyen a talpán, aki megért, különleges képességük van arra, hogy az angol nyelvet kitekerjék a végletekig. :D

Olliék 2018.06.14. 09:09:54

@HirosHyma: Ezen ne lepődj meg,mi magyarok is elvárjuk,hogy a hozzánk érkezók ne holmi angollal hablatyoljanak:))))

HirosHyma 2018.06.14. 09:36:40

@Olliék: jó hát az teljesen alap, hogy a Váci utcában a pincér magyarul beszél a szerencsétlenhez, hogy "hát nem érted, hogy ez euró, nem fogadjuk el , F-O-R-I-N-T " :D Imádom. De azért nálunk szerintem könnyebb dolga van a külföldinek, sose problémáztak egyik cégnél se azzal, hogy felvegyenek olyat, aki nem tud magyarul, elméletben úgyis mindenki tudott angolul (vagy nem:D ). Meg ott a rengeteg SSC, ahol aztán van minden nemzetiség. Itt is mondta valaki, hogy nézzek SSC-t, na de mindenki pont Japánba szervezi ki az egyszerűbb feladatköröket, ahol 6szor annyit kell fizetni, mint mondjuk Indiában, :D

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2018.06.14. 09:37:22

@sörm: "addig kiabáltam az ügyintézővel amíg találtunk egy megoldást"

Így van, ilyenkor a konfliktustól rettegő bennszülött ahelyett, hogy kirúgna, előveszi a jobbik eszét, és ripsz-ropsz megoldja a problémádat. Kiabálni sem kell, elég ha szomorú arcot vágsz, és nem mozdulsz a helyedből.
:-)

@HirosHyma: Lehet, hogy a távolkeleti nyelvekre nem érvényes, de meg lehet próbálni az érdeklődési területeken, ami az esetemben a sport volt. Ott tanultam meg hangosan számolni a pontokat, és a szaunában sóhajtásokból és horkanásokból álló félszavakkal letárgyalni a meccset. A sportfogadással is szereztem ismerőst, a közeli trafik (Pressbyrå) nyugdíjas koru eladónénije személyében, akivel megbeszéltem az aktuális tippeket. Ehhez svéd újságot kellett olvasni, és svéd rádiót hallgatni. Egy idő után beszállt ő is, így felesben játszottunk. (Attól kezdve nem nyertünk egy garast sem.)

Amennyiben lehetséges, az otthon megszokott mederben kell folytatni az életet. Nem kell(ene) leírni a színházat, a mozit és a kocsmázást, mert sokba kerül. Stockholmban elég beülni egy -
persze nem akárhova, hanem egy södermalmi - PUB-ba, hogy rájöjj arra, hogy itt is ugyanolyan emberek élnek, mint máshol. (Két indian pale ale után lényegesen szebbek a perspektívák!)

Akkor vagy otthon, amikor megvan a törzshelyed, ahol név szerint ismernek, és kérés nélkül hozzák a folyékony kenyeret.
:-)

puhacica 2018.06.14. 09:51:47

@Csodabogár: meg az elszallassal egyutt is viszonylag baratiak.

puhacica 2018.06.14. 09:55:05

@Hobbiszakács: "Akkor vagy otthon, amikor megvan a törzshelyed, ahol név szerint ismernek, és kérés nélkül hozzák a folyékony kenyeret.
:-)"
akkor en meg soha sehol nem voltam otthon a vilagban. :O

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2018.06.14. 09:58:24

@libslobsi fuszal: Képletesen gondoltam :-) (Amúgy kéthavonta egyszer az is belefér.)

puhacica 2018.06.14. 10:04:11

@Hobbiszakács: vicceltem am, igazabol viszonylag konnyen otthon ereztem magam barhol, ahol eddig jartam, pont azert, mert nem az emberi kapcsolataimon mulik ez az erzes. :)

London2009 2018.06.14. 11:00:16

@Golf2: kapnak ingyen lakast, meg csaladi potlekbol stb. Kulonben is, nem tudtad, hogy haldoklik a Nyugat? Ime egy ujabb bizonyitek.

London2009 2018.06.14. 11:06:30

@gabors: a megtakaritas alatt liquid assetet/casht ertettem, amihez barmikor lehet nyulni es asset esetben gyorsan penzze lehet tenni, nagyobb ertekvesztes nelkul.

Golf2 2018.06.14. 13:08:39

@London2009: a németeknél szerintem simán többet kapnak és olcsóbb az élet

London2009 2018.06.14. 13:50:13

@Golf2: Nem tudom, nem ertek hozza, sosem volt ra meg szuksegem. Biztos szemetseg ilyet mondani, de en inkabb orulok, hogy csak ennyi a megallapitott osszege es ez is csak maximum fel evig jar. Ebben az orszagban van munka es aki egeszseges, az nagyon gyorsan munkaba tud allni, ha akar. Az ilyen hintafele 1000 euros munkanelkuli segely egy nonszensz.

adg 2018.06.14. 14:07:05

@London2009: parszaz euroja volt. Amikor full time dolgozott, az volt ezer korul. Kicsit felette.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása