A minap egy posztban már volt szó a külföldi szülési élményekről, Zsófi mai írása erre reakcióként született. Ő Ausztriában adott életet gyermekeinek, és élményei döntően pozitívak voltak.

A te gyermeked is külföldön született? Milyen élmény volt? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Én kint Ausztriában, Schladmingban szültem két gyermekemet. Maga a terhesgondozás is nagyon színvonalas volt, igaz, hogy a terhességem teljesen normális lefolyású volt, semmi extra nyűggel. 

Első gyerekemmel osztrák nőgyógyászhoz jártam. Ő egy kicsit személytelen volt, sok mindent nem mondott el, amit így utólag visszagondolva kellett volna tudnom.

A másodikkal már egy magyar nőgyógyászhoz mentem, aki nagyon lelkiismeretes volt, mindig előre vett a vizsgalatok alkalmával (aztán lehet azért, mert magyar vagyok, sose derül ki :D).

Ő választott orvosom volt, viszont a Krankenkasse visszatérítette a kiadások 80%-át. Szülés után még be is jött megkérdezni, hogy vagyok. A szülés maga is egy abszolút pozitív élmény maradt, ami az ellátást és a gondozást illeti. 

Az első szülésnél mondjuk hatalmas baby boom volt, így rengeteg szülő nő volt azon a heten. 

Ami nagy negatívum volt (állítólag sok más kórházban ezt nem tapasztalták), hogy egész álló nap a rokonok, barátok ki-be járkáltak, tekintet nélkül arra, hogy az ember lánya épp hamvaiból kaparja össze magát, szoptat, pihenne. Kutya nem szólt rájuk, hogy ugyan hagyni kellene a kismamákat nyugton. 

Viszont hihetetlen odaadóak voltak az ápolónők és a szülésznők. Egyébként ott általában szülésznő van csak jelen a szülésnél, orvos csak akkor, ha indokolt, elképesztően rámennek a szülés természetes levezetésére, tényleg csak akkor avatkoznak bele, ha nagyon muszáj. 

Mindent megmutattak, elmagyaráztak, mindenki nagyon kedves volt, ha megnyomtuk a nővérhívót, egy percen belül ott voltak. A kórházba semmit sem kellett bevinni, minden ott volt a babának és a mamának is. 

Naponta kétszer jöttek takarítani, feltölteni a pelenkákat, törölközőket, hálóingeket, szóval minden kéznél volt amire csak szüksége volt az embernek. Tea, kávé, gyümölcs, joghurt, víz korlátlanul rendelkezésre állt, szinte tömtek minket kajával.

Naponta körbejártak egy laptoppal, amivel a rendelést vették fel a másnapi reggeli-ebéd-uzsonna-vacsorára. Az étel nagyon finom és bőséges volt, ízlésesen tálalva. Olyan higiénia volt az osztályon, ami itthon meg magánkórházban sincs. 

Ami egy picit zavart, hogy full room in van, a baba non-stop az anyukával van, ami szép és jó, de azért értékeltem volna, ha alhatok egy hét bent tartózkodás alatt pár órát zavartalanul. 

Ami meg nagyon jó volt, hogy addig nem engedtek haza, amíg teljesen biztosak nem voltak benne, hogy baba-mama egyaránt jól vannak. Három nap ott tartózkodás az alap volt. Ezalatt megtanítottak szoptatni, fürdeni, pelenkázni. :) 

Ausztriában nincs kötelező védőnői kontroll, de igény szerint házhoz jön. Én nem kértem egyik gyereknél sem. Második gyerekemnél már tiszta Hawaii volt, egyedül voltam a kórteremben 3 napig. 

Összességében véve örülök neki, hogy kint születtek a gyerekek, mert tényleg olyan ápolást és odafigyelést kaptam bent a kórházban, ami szerintem minden anyát megilletne a szülésnél.”

HÍRMONDÓ 

3187 

Érdekes szám, nem igaz? Vajon mit takarhat? És ami ennél is érdekesebb kérdés: te is azok között vagy, akik gyarapítják ezt a számot? 

„A határátkelők úgyis hazajönnek” 

Megmondta a tutit a Terror Háza Múzeum igazgatója a külföldön élő magyarokról. Schmidt Mária a brit Guardiannek azt is elárulta, miért biztos benne, hogy a külföldön élő magyarok úgyis hazaköltöznek. Az érv zseniális. 

Kiváltságos helyzetben a magyar nők 

A világon szinte egyedülálló, amilyen sokáig a magyar nők szülési szabadságon lehetnek azaz amilyen hosszan a társadalombiztosítás fizeti a gyermekgondozással összefüggő távollétet. 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.