Szépen induló közös élet, család, kis lakás, majd a svájci frankos hitel jelentette összeomlás – aligha Lászlóék az egyetlenek, akik végigszenvedték ezt a folyamatot. Mi több, biztosan nem ők az egyetlenek, akik a határátkelésben látták a megoldást. Ami viszont különlegessé teszi a történetet, az az, hogy úgy döntöttek, Kanadában próbálják újraépíteni az életüket.
„Jómagam, és családom története úgy indult szerintem, mint mindenki másé. Dolgoztunk keményen Magyarországon. Jött minden egymás után, házasság, gyerek.
Nagyon jó állásunk volt mindkettőnknek, szépen kerestünk. Nagyon boldogok voltunk, amikor tudtunk venni magunknak egy kis lakást. Szépen kezdtük felépíteni a saját közös életünket.
Aztán jött a nagy bumm, a svájci frank-bomba, a mi lakástörlesztésünk pedig a három-négyszeresére ugrott!! Minden ki volt szépen számolva, mindenre megvolt a pénzünk. Addig. Mert az nem volt belekalkulálva, hogy a szerződésben foglalt összeg felugrik az egekbe.
Mindenki csak széttárta a karját
Aztán elkezdtük futni a köröket. Először a bank jött, végül az államot is megkerestük.
Persze mindenki csak széttárta a karját és jóformán csak bemutatott nekünk. Na, gondoltuk, akkor mi is így teszünk. Megszületett az elhatározás, mi is határátkelők leszünk.
Eredetileg én az USA-ba szerettem volna menni, ahol volt ismeretség, de csak munkavállalási engedély nélkül tudtunk volna dolgozni. Én elsősorban a családom jövőjét néztem, és ezzel nem akartam veszélybe sodorni őket.
Találtunk egy kontaktot Kanadában, ahol kamionsofőröket kerestek a keleti parton, legális munkavállalási engedéllyel, és letelepedési lehetőséggel a Prince Edward szigeten. Mivel a „hosszútávú sofőr” (long haul truck driver) hiányszakmának számított, ezért jóval könnyebb volt a papírokat megszerezni.
Magányos hónapok Kanadában
2011-ben érkeztem meg Halifaxba (Nova Scotia tartomány), onnan autóval mentem fel a szigetre egy céghez, akik szereztek munkavállalási vízumot nekem, természetesen előzetes interjú és tesztvezetés után.
Mikor meglett a kanadai jogosítvány, elkezdtem dolgozni a cégnél mint „company driver”, tehát céges sofőr.
Így pakolják be a krumplit a kamionba. Ömlesztve.
Ekkor még csak én voltam kint, mert így láttuk jónak a feleségemmel. Miután már tudtam gyűjteni egy kis pénzt, a család többi tagja is követett engem. Ez úgy 3 hónap alatt összejött.
Itt, a szigeten beadtuk a „PNP” (provincial nominee program) programra a kérelmet. Ez a szakma után egy könnyített eljárás a papírok megszerzésében. Mint már említettem, a kamionsofőr egy kiemelten hiányszakma, és ha jól tudom, akkor még most is az a szigeten. Ez viszonylag elég hamar meg is lett.
Rá másfél évre beadtuk a „PR” (Permanent Resident) kérelmet. Ez az állandó lakos státusz, ami annyit jelent, hogy mindenben egyenlő vagy egy kanadai lakossal, kivétel a szavazati jog, és az útlevél. Ezt meg is kaptuk 2 évvel azután, hogy megérkeztem Kanadába.
Saját lábra állás
Ezután búcsút intettünk a szigeti életnek, és elköltöztünk Ontarióba. Ott is könnyen ment a munkavállalás, jött egy újabb munkahely, és itt is dolgoztam mint a gép, hogy jó életet tudjak biztosítani a családom számára.
Egy idő után tudtunk annyit spórolni, hogy vettünk részletre egy kamiont és Owner operator lettem. Ez annyit jelent, hogy már nem egy cégnek vagyok az alkalmazottja, hanem a saját magam ura lettem, így ha dolgozom, akkor jön a pénz, ha nem, akkor ugyebár…
Szóval, sikerült találni egy nagyon jól fizető céget, aki ellátott engem munkával. Szépen hozott a konyhára, a napi nyugodt megélhetésen felül kijött belőle egy New York-i, és niagarai nyaralás is, később pedig egy ház.
Most pedig nagyot gondolva átköltöztünk a nyugati partra, Vancouverbe, British Columbiába. Ez egy 4600 km-s költözés volt, ami európai szemmel nézve komoly távolság, de mi úgy gondoltuk, hogy Kanada minden pontját szeretnénk megismerni, és minél többet megtudni erről a csodálatos országról, ami vélhetően az otthonunk lesz még nagyon sokáig.
Ha szívesen megnéznéd, milyenek egy kanadai kamionos hétköznapjai, olvasgasd László blogját!
HÍRMONDÓ
Csak ha kemény vagy...
A mai állásajánlatok elsősorban azoknak szólnak, akik nem ijednek meg a kemény fizikai munkától, és szívesen kipróbálnák magukat Hollandiában, vagy Hollandiában is.
Hiába hergelnek a kormányok az EU ellen
Úgy tűnik, minél inkább Európai Unió-ellenes egy kormány, az ország lakosai annál inkább kedvelik az EU-t. Legalábbis akár azt a következtetést is le lehetne vonni abból, hogy a Visegrádi Négyek közül éppen a lengyeleknél és a magyaroknál a legmagasabb az uniós tagság támogatottsága.
Átvágnák az ír gordiuszi csomót
A brit kormányfő arra készül, hogy saját „schengeni övezet” létrehozását javasolja Írországnak a Brexit után. Ennek brit szempontból rengeteg előnye lenne.
Utolsó rohamra indulnak a brit nyugdíjasok
A Brexit nem csak a Nagy-Britanniában élő uniós munkavállalókat hozta kellemetlen helyzetbe, nem jártak egyelőre sokkal jobban a kontinensen élő brit nyugdíjasok sem. Egyre több jel mutat arra, hogy ők most végső rohamra indulnak.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek