Megindult az alkudozás az Egyesült Királyság és az Európai Unió között a Brexitről. Mindenki megnyugtatására: eszem ágában sincs minden fordulatát figyelemmel követni itt, a blogon, azonban az első lépés már csak azért is megérdemel némi figyelmet, mert nagyjából megmutatja, honnan indítják tétjeiket a felek. A kezdeményezést ebben az esetben a britek vállalták magukra, lássuk, amit Theresa May a minap bedobott az uniós határátkelők Brexit utáni lehetőségeiről, több-e a semminél. Maradjunk annyiban, hogy nem sokkal.

A legfontosabb mondat: a brit miniszterelnök által beterjesztett elképzelés szerint a jelenleg törvényesen Nagy-Britanniában élő külföldi EU-állampolgárok közül senkinek nem kell majd távoznia a Brexit után.

Theresa May erről a londoni alsóházban beszélt hétfőn. Ami a részleteket illeti: azok, akik a később meghatározandó határnapig legalább öt éve folyamatosan Nagy-Britanniában élnek, „letelepedett” státust kapnak, és ugyanolyan jogosultságok illetik majd meg őket az egészségügyi ellátásában, az oktatásban, a szociális juttatásokban és a nyugellátásban, mint a brit állampolgárokat. 

A határnap 

Azok, akik a kijelölendő határnap előtt érkeznek, de a brit EU-tagság megszűnéséig nem töltenek el öt évet Nagy-Britanniában, szintén maradhatnak, amíg az ötéves tartózkodási időszakot ki nem töltötték, és ezután folyamodhatnak a letelepedett státusért a brit hatóságokhoz. 

A határnapról egyelőre csak annyit tudni, hogy két dátum közé esik, ezek közül az egyik idén március 29., amikor Theresa May bejelentette a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását (ezzel indult el hivatalosan a Brexit folyamata), a másik pedig a kilépés konkrét napja. Eközött bármi lehet. 

Akik ezután a határnap után érkeznek, azok átmeneti ideig maradhatnak, és „személyes körülményeiktől függően” később jogosulttá válhatnak az állandó letelepedésre, de az ide tartozók számára már nem garantált a letelepült státusz. 

Ami a családokat illeti, azok a családtagok, akik a brit EU-tagság megszűnése előtt csatlakoznak letelepedett státusra jogosult EU-állampolgár hozzátartozójukhoz, öt év után szintén folyamodhatnak letelepedett státusért. 

A brit EU-tagság megszűnése után a letelepedett külföldi EU-állampolgárok ugyanolyan feltételekkel hozhatják Nagy-Britanniába külföldi hozzátartozóikat, mint a brit állampolgárok. 

Az a bizonyos öt év 

Anélkül, hogy túlzottan előre szaladnánk, azért egy gyors megjegyzés az öt évvel kapcsolatban. 

A hatályos szabályozás szerint jelenleg az folyamodhat brit állampolgárságért, aki: 

- a jelentkezést megelőző legalább öt évben az Egyesült Királyságban élt

- ezen idő alatt 450 napnál nem töltött többet az országon kívül

- ebből az elmúlt 12 hónapban nem töltött 90 napnál többet külföldön

Ha ez igaz (márpedig a hivatalos brit kormányzati oldal szerint igaz), akkor most tulajdonképpen az történt, hogy aki jogosult az állampolgárság megszerzésére, az most letelepedett státuszt kaphat? Ennek mi értelme? Ha lehetek állampolgár is, akkor miért érjem be kevesebbel? 

Ráadásul a letelepedett státusz sem jár majd automatikusan, ugyanúgy kötelező lesz folyamodni érte, mintha állampolgárságot kérnénk (csak gondoljunk bele abba a bürokratikus káoszba, amit ez majd okoz), és még ha esetleg könnyebb is lesz megkapni, miért ne kérvényezze az ember rögtön az állampolgárságot? Ez nem teljesen tiszta… 

A letelepedett státuszú nem állampolgár 

Merthogy a letelepedett státusz nem azonos a brit állampolgársággal, de akik megkapják, azok legalább hatévnyi életvitelszerű nagy-britanniai tartózkodás után brit állampolgárságot kérhetnek. Ez most mi? 

Ráadásul az lesz a szabály, hogy a letelepedett státuszt el is lehet veszíteni (szemben az állampolgársággal), ha birtokosa két évnél hosszabb ideig folyamatosan távol van Nagy-Britanniától, hacsak nem fűzik „szoros szálak” az országhoz (ami meg akkora gumimeghatározás, hogy nocsak). 

Theresa May azt is megismételte, hogy minderről viszonossági alapon kell megállapodásra jutni az Európai Unióval, ami rendben is van szerintem. Nagy-Britanniában becslések szerint 3,2 millió külföldi EU-állampolgár, a külföldi uniós országokban 1,2 millió brit állampolgár él. 

Brüsszel nem dobta el magát 

Mivel tárgyalásról van szó, az Európai Unió persze rögtön jelezte, hogy ez azért nem túl erős indítás Nagy-Britannia részéről. Michel Barnier főtárgyaló úgy fogalmazott, hogy nem elég ambiciózus és egyértelmű az állampolgári jogokra vonatkozó brit javaslat, szilárdabb garanciákra van szükség. 

Szerinte ugyanolyan szintű védelmet kell biztosítani az Egyesült Királyság EU-tagságának megszűnése után is a szigetországban maradó uniós állampolgároknak, mint jelenleg. 

Kérdőjelek 

Akadnak azért bőven kérdőjelek, és lufik a történetben. Ilyen például a családtagok kérdése, amiben London mondott egy nagy semmit. Ami a kilépés előtti időszakot illeti, ott a briteknek nincs is választási lehetőségük, hiszen kötelező a közösségi jogot alkalmazniuk. 

Ami a kilépés utáni időszakot illeti, őszintén szólva nehezen tudom elképzelni azt a forgatókönyvet, amikor a teljesen jogszerűen érkezett és ott élő családtagot egyik napról a másikra kidobják az országból, miközben mondjuk a férj, a feleség vagy a szülő (esetleg a gyerek) tovább maradhat. 

Azt azért eddig sem gondolta senki komolyan vehető forgatókönyvnek, hogy Nagy-Britannia egyik napról a másikra kidob több mint 3 millió embert az országból (nem beszélve arról, hogy ezzel kb. a földbe is állna a gazdasága). 

Az sem teljesen világos – jegyzi meg a Free Movement nevű oldal elemzése -, hogy mit nyert London azzal, hogy mostanáig nem állt elő ezzel a javaslattal (mondjuk egy évvel ezelőtt). Egyrészt valamennyire megnyugtathatta volna az uniós határátkelőket, másrészt egyértelmű lett volna, hogy nem érdemes állandó tartózkodásra jogosító kártyáért folyamodni. 

Az sem tiszta, hogy miközben öt év bárkinek elegendő ahhoz, hogy állampolgárságért folyamodjon, az uniós állampolgároknak ehhez hat év kell majd? Mert elég nehéz másként értelmezni a jelenlegi elképzeléseket. 

Hogyan néz ki mindez a gyakorlatban? 

Lássunk pár gyakorlati példát arra, kire mi vonatkozna, ha ez az elképzelés lépne hatályba! (Tippem: nem ez fog.) 

Aki több mint öt éve a szigetországban él 

Főszereplőnk már tíz éve az országban él a kilépés időpontjában. Mivel öt éve folyamatosan Londonban lakik (azaz az utolsó öt évben folyamatosan nem töltött két évet külföldön), minden különösebb probléma nélkül jogosult a letelepedett státuszra. 

Azaz amint megnyílik a lehetőség, jelentkezhet, és meg is kapja a papírokat, nincs is semmi tennivalója a kilépésig. Azt követően viszont az úgynevezett türelmi időn belül jelentkeznie kell a Belügyminisztériumnál, hogy maradhasson, különben el kell hagynia az országot. Ami azért is sajátos, mert már rég állampolgár lehetne. 

Aki a határidő előtt érkezett, de nincs meg az öt éve 

Hősünk a határidő előtt négy évvel érkezett dolgozni az Egyesült Királyságba, ami ilyen szempontból pech. Különösebb aggódni valója nincs, a kilépést követő türelmi idő rá is vonatkozik, és mivel ennek letelte előtt meglesz az öt éve, jelentkezhet a letelepedett státuszra és maradhat. 

Aki a határidő után érkezett 

Nyilván lesznek olyanok, akik a ma még nem ismert határidőt követően érkeznek élni, dolgozni az Egyesült Királyságba. Ők maradhatnak az átmeneti időszakban, viszont utána már jön a bürokrácia. 

Ha ezt a bizonyos határidőt a kilépés előttre teszik, akkor a kilépésig minden jog megilleti, ami az uniós állampolgároknak jár, viszont a kilépés pillanatában ezeket (jelen állás szerint) elveszíti. 

Ugyan az átmeneti időszakban maradhat (tehát nem kell azonnak elhagynia az országot), ám tartózkodási engedélyért kell folyamodnia, amit ha megkap, akkor az abban meghatározott időpontig maradhat az országban. 

Ha ezután is maradni szeretne, akkor ismét engedélyért kell folyamodnia, viszont ennek feltételeiről jelenleg semmit sem tudunk. Számára tehát semmi garancia nem lesz arra, hogy maradhat az országban. 

A türelmi időszak 

Nem vagyok szakértő, de amennyire követem a híreket, a javaslat egyetlen igazán komoly újdonsága az a bizonyos (maximum) kétéves türelmi időszak. Ez az a periódus, aminek végére minden uniós állampolgárnak rendelkeznie kell a maradást lehetővé tévő dokumentummal, különben jó eséllyel mehet, amerre lát. 

A legnagyobb különbség 

A legnagyobb különbség a jelenlegi status quo és az új szabályok (már ha életbe lépnek, de most induljunk ki ebből) között az, hogy az új státusz nem jár automatikusan. 

Mindenkinek (!!) kérvényt kell beadnia legkésőbb a türelmi idő végéig, azoknak is, akiknek már most is van állandó letelepedési engedélyük, bár nyilván az ő esetükben ez azért jórészt formalitás lesz. 

Noha a brit javaslat konkrétan nem mondja ki, aki nem adja be időben a kérvényt, jó eséllyel bűncselekményt követ majd el, amennyiben megsérti az Egyesült Királyság bevándorlási törvényét. 

Sok minden nem világos még, például az sem, hogy mennyibe fog ez kerülni (a javaslat úgy fogalmaz, hogy „ésszerű összegbe”), de hogy mennyi az az ésszerű, az jó kérdés. A jelen díjak 65 fonttól egészen 2000-ig terjednek. Ha tippelnem kellene, inkább az alsó felébe lőném be. 

A brit kormány azt mondta, szeretnék, ha ez a folyamat a lehető leggördülékenyebben és leggyorsabban zajlana, és noha nem tudjuk, milyen dokumentumokkal kell majd bizonyítani a tartózkodást, azért mégiscsak 3 millió emberről van szó (ha addig sokan el is hagyják az országot, akkor is 2 millió emberrel mindenképpen számolni kell). 

Ez akkor is hatalmas szám, ha abból indulunk ki, hogy mondjuk az adóbevallásokat veszik alapul. 

Szóval rengeteg kérdőjel van, ami a tárgyalások ezen szakaszában természetes is. Az elég biztosnak látszik, hogy még az is, aki most vág neki egy nagy-britanniai életnek vagy munkavállalásnak, nagyjából 3-4 nyugodt évvel még számolhat. 

Arra azért kíváncsi leszek, hogy ennél kerül-e majd jobb ajánlat az asztalra, mert ez eddig inkább csak amolyan nesze semmi, fogd meg jól.

HÍRMONDÓ

Külföldi munkák angoltudással

Brexit ide, Brexit oda, egyrészt még legalább 2-3 évig nyugodtan lehet munkát vállalni a szigetországban, másrészt máshol is el lehet angol nyelvtudással helyezkedni (például a legtöbb hollandiai munkához is elég). Ajánlunk is gyorsan párat.

Akármi lesz, ők mennek

A Baker McKenzie kutatásából kiderül, hogy nagyvállalatok magasan képzett dolgozóinak 56 százaléka még az EU-ból való kilépés előtt elhagyná az Egyesült Királyságot. 

Mi lesz veled, Magyarország? 

Az ENSZ tanulmánya számba vette, hogy miként alakulhat a világ népessége az évszázad végéig. Meglepő adatokkal álltak elő.

(Fotó pixabay.com chafleks)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.