Nagyon érdekes helyzetet teremtett a brit miniszterelnök azzal, hogy bejelentette, június 8-ra előrehozott parlamenti választásokat írna ki. Politikus ilyet nyilván akkor tesz, ha biztos a dolgában (pláne, ha egyébként még bőven lenne ideje megmérettetni magát), ám Theresa May húzásának megvannak a maga veszélyei.

A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a kormányzó konzervatívoknak 21 pontos, biztos előnyük van a megtépázott, magához térni nem nagyon tudó Munkáspárt előtt, Theresa May tehát látszatra semmit nem kockáztat egy esetleges előrehozott választással. 

(Az „esetleges” szónak csak annyi a jelentősége, hogy a választások kiírásához a parlamenti alsóház kétharmadának jóváhagyása szükséges, ám miután a Munkáspárt és a Liberáldemokraták is jelezték, hogy részükről OK a dolog, ennek nyilván nem lesz akadálya.) 

„Tavaly nyáron, miután az ország megszavazta a kilépést az Európai Unióból, Nagy-Britanniának biztonságra, stabilitásra és erős vezetésre volt szüksége. Miniszterelnökségem kezdete óta ezt sikerült megvalósítani” – indokolt Theresa May. 

„Az azonnali pénzügyi és gazdasági veszélyekről szóló előrejelzések ellenére a népszavazás óta a fogyasztói bizalmi index nem csökkent, rekordszámú munkahely, és minden korábbi várakozást felülmúló gazdasági növekedés van az országban” – tette hozzá a brit kormányfő, akinek a mandátuma, a parlamenttel együtt, 2020-ban járt volna le.

Miért? 

Az első kérdés, ami az ember eszébe ötlik (és ami miatt tényleg sokakat sokkolt a hír), az a „Miért?”. A brit kormány és személy szerint Theresa May ugyanis hónapok óta folyamatosan azt kommunikálta, hogy a következő parlamenti választás 2020-ban lesz, és esze ágában sincs előrehozott voksolást tartani. 

Az ok teljesen egyértelmű volt: nem szerettek volna bizonytalanságot a Brexit-tárgyalások során. 

Mi történt akkor most? A BBC elemzője szerint egyszerűen működésbe lépett a politikai logika, a kis parlamenti többség miatt ugyanis a kormánynak számos kérdésben meg kellett hajolnia saját képviselői előtt, így alighanem most jött el a pillanat, amikor a már említett közvélemény-kutatások nyomán a miniszterelnök úgy érezte, jobb túlesni a dolgon és esetleg az eddiginél nagyobb többséget szerezni.

Látszatra sima ügy 

Nem vagyok politológus, tehát csak amolyan vitaindító gondolatokat tudok leírni, ám van egy olyan érzésem, hogy a simának tűnő menettel Theresa May egyben váratlan ajándékot is adott saját ellenzékének. 

Gyakorlatilag egy évvel az első népszavazás után ugyanis jön egy újabb, amit ugyan parlamenti választásnak hívnak majd, de ne legyenek kétségeink: az egész jórészt a Brexitről szól majd. És ez teszi kissé rizikóssá a dolgot a brit kormány számára. 

Ha én (nem UKIP-os) brit ellenzéki pártvezér lennék (hála istennek nem vagyok az), biztosan a Brexitre fűzném fel a teljes kampányt, megígérve mondjuk egy parlamenti szavazást a kilépésről, esetleg a tárgyalások végén egy újabb referendumot. 

A jelek ugyanis arra utalnak, hogy az Európai Unió keményen kíván játszani, így nem nagyon marad más lehetőség a britek előtt, mint a hard Brexit, ami nyilván fájni fog. 

Az ellenzék esélye 

A Munkáspárt, a libdemek és a skótok (SNP) éppen ezért nyilván megpróbálják majd mozgósítani a maradáspártiakat, azokat is, akik nem mentek el tavaly szavazni, vagy akik protestszavazatot adtak le, de azóta megbánták. 

Nagy kérdés, hogy ez mire lesz elég, különösen, hogy a Munkáspárt könnyen lehet, hogy inkább a szociális kérdésekre, egészségügyre, oktatásra koncentrál majd. 

Nincs túl nagy esélye, de egy esetleges ellenzéki összefogás megszorongathatná Theresa Mayt, és 2016-ban azért többször láttuk már, hogy milyen könnyen bekövetkezhet a korábban lehetetlen gondolt (mondjuk pont a Brexittel vagy Donald Trump győzelmével).

Ahhoz viszont, hogy az ellenzék mozgósítani tudjon, nagyot kell mondani, például (mint a The Independent kolumnistája írta) egyértelműen ki kell jelenteni, hogy az 50-es cikkely beindítása politikailag nem visszafordíthatatlan lépés, és hogy nem feltétlenül kell bármilyen alkut elfogadni.

Nagy lehetőséget kapott tehát az ellenzék, hiszen az ölébe hullott egy lehetőség arra, hogy egy nagyon egyértelműen artikulálható, jól kommunikálható, egyszerű üzenetet juttasson el a választókhoz, és megpróbálja kihozni belőle a maximumot, amiről persze ma még nem lehet tudni, hogy micsoda: a választások megnyerése, vagy a toryk meggyengítése. 

Theresa May mindent vihet 

A fentiek alapján persze felmerülhet a kérdés, hogy a brit kormányfő egyáltalán minek kockáztat. Átlag újságolvasóként annyi látszik, hogy Theresa May rengeteg nyerhet egy sikeres választással. 

Most róla döntenek 

Rögtön azt, hogy többet nem lehetne azt mondani rá, hogy senki nem választotta meg (ugye David Cameron tavalyi lemondása után a pártja tette meg miniszterelnöknek), egyértelmű, világos felhatalmazást kapna a tárgyalásokra. 

Eltüntetheti a UKIP-ot 

Tulajdonképpen a hosszú évek óta Brexit-párti UKIP veszítheti a legtöbbet a választáson, hiszen nagyon nehéz lesz megfelelő hívószót találnia. Egyrészt nincs már ott a párt arca, Nigel Farage korábbi pártvezér, másrészt a Brexittel a párt fő mondanivalója is semmivé lett. Kíváncsi vagyok, mivel próbálják majd rábírni a szavazókat, hogy rájuk, és ne a konzervatívokra voksoljanak. A UKIP esetleges zsugorodásával pedig nyilván Theresa May nyeri a legtöbbet. 

Szétzúzhatja a Munkáspártot 

Jeremy Corbyn már eddig is komoly előnyt jelentett a toryknak, a munkáspárti vezér a saját táborát is megosztja, és a Brexithez való viszonya sem egyértelmű. Theresa May bejelentését követően például azt mondta, olyan Brexitért fog ő és a pártja harcolni, ami mindenkinek jó – ez szinte szó szerint a kormányfő szövege, és nem kérdés, hogy demoralizálni fogja a Munkáspártban bízó maradáspártiakat. 

Márpedig a Munkáspártot egy nagy választási vereség még a jelenleginél is rosszabb helyzetbe hozná, alighanem véget vetne Jeremy Corbyn pártvezetőségének, és még zavarosabbá tenné a helyzetet. 

Úgy tűnik, Jeremy Corbyn sokat nem veszíthet, viszont rengeteget nyerhet(ne) egy markáns Európa-párti kampánnyal. 

Egyértelmű felhatalmazást szerezhet 

Visszatérve Theresa Mayre, amennyiben ő és pártja jól szerepel a választáson, az belpolitikailag és az uniós tárgyalásokon is megerősítheti a helyzetét, arról nem beszélve, hogy 2022-ig hatalomban tartja, azaz nem szinte rögtön a kilépést követő (várhatóan kissé zaklatott) hónapokban kell majd újra megmérettetnie magát. 

Összességében megint rendkívül érdekes hónapok jönnek, izgalmas lesz látni, ki mivel próbálja megfogni a választókat, mennyire kockáztat majd az ellenzék, hogyan alakul a Munkáspárt és a libdemek közötti erőegyensúly, hiszen könnyen előfordulhat, hogy utóbbiak egy hangsúlyos Európa-párti kampánnyal maguk mögé utasítják az esetleg nem elég erőteljes Munkáspártot, és akkor ott vannak még a skótok is, akik hetek óta feszülnek neki Theresa Maynek a függetlenségről szóló népszavazásért harcolva. 

Június 8-án minden kiderül.

HÍRMONDÓ

Tiltakozó levél Orbán Viktorhoz

„Tiltakozunk a külföldi tanulásra kényszerülő, kiemelkedően tehetséges magyar diákok érdekében is. Akik, a magyar felsőoktatás hanyatlását látva, inkább más országbeli egyetemeken próbálnak tanulmányokat folytatni, és jelentős számban végzésük után sem térnek haza.” A teljes írást itt találod.

Varázsold széppé a svájciakat! 

Kérdés, a svájciaknak erre mennyi szükségük van, de kozmetikusra mindenképpen, méghozzá Zürichbe. Emellett még pár érdekes más állásajánlatot is találtunk neked.

Német vagy magyar lesz az ifjabb Dárdai? 

Mármint válogatott, ami már csak azért is aktuális kérdés, mert a Hertha BSC jelenlegi (és a magyar labdarúgó-válogatott volt) mesterének fia a napokban egy lépéssel közelebb került a döntéshez.

Kicsinálja az építőipart az elvándorlás 

Miközben a kilátások javulnak, nagy építkezések zajlanak, egyszerűen olyan méreteket ölt a munkaerőhiány, hogy egyelőre még a szakemberek sem látják, honnan lehetne pótolni a szakembereket.

(Fotó: twitter.com/Number10gov)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.