Minek menjen az ember külföldre azért, hogy falakba ütközzön, egyedül legyen és szenvedjen a lakáskereséssel? – teszi fel a kérdést a mai válogatás egyik szerzője. Ha már: a másik két posztban az ingatlan lesz a középpontban, egyrészt házat vásárolunk Hollandiában, másrészt befejezzük a felújítást Angliában.

Szerinted is szívás a külföldre költözés? Neked mi volt a legnehezebb benne? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Miért jó felszámolni az egész életünket, akár hetek-napok alatt egy új, ismeretlen és ismeretlen kimenetelű dologért? Miért jó beleerőszakolni magunkat egy lehetetlen helyzetbe, amivel visszalépünk a kis létránkon, hiszen egyszer valahol már mindezt sikerült meglépni? Minek kell még több szenvedés? Ezekkel a kérdésekkel indít Natussshka, aki Prágába költözött pár hete.

„Külföldre költözni nem könnyű. Mindent kezdhetünk a nulláról. Munka? Lehet, hogy már volt zsebben egy szerződés. Lakás? Nem lesz egyszerű, ne is merjünk nagy álmokkal odaülni a lakáskereső oldalakhoz, hogy majd nagy szobát akarunk, fehéret meg minimalistát, atomjó konyhával, pörfíkt elhelyezkedéssel a város központjától kellemes távolságban. 

Ne akarjuk, hogy minden könnyen mennyen, süppedjünk csak magunka sok-sok napig-hétig, mert barátokat sem fogunk pikk-pakk találni, hiszen azért sokat kell dolgozni. Végre lesz egy saját magunkra szabott szenvedésünk, amit lényegében komfortzóna-elhagyásnak hívnak. 

Nem most hagytam el először kis országunkat, és azt sem mondhatom, hogy először költöztem el. De ez valamiért mégis más. Ennek nincs hivatalos vége jelenleg. (...) 

Külföldre költözni nehéz. Ha mázlija van az embernek, akkor a másik felével indul útnak, vagy valakivel, aki egy biztos pont lesz. Egyedül jönni megterhelő, hiszen túl sok ideje lesz az embernek. 

Nincsenek bejáratott baráti találkák, amit eddig a délutáni kávézásokra fordítottuk, most abba kell beleölnünk, hogy találjunk valami tetőt a fejünk fölé, legyen munka, legyen egy lassan, de biztosan kialakuló napirendünk, aztán valahol a sorban itt következik a szociális élet kialakítása is. Hiszen a Facebook mégsem ugyanaz, az internet az más, még ha nagy segítség is. 

Munka miatt jöttem, a szárazföldet választottam a kikötőből kikötőbe járás helyett. Kikötöttem hosszabb időre, mert nagyon hiányzott már az egyhelyben levés; hiányoztak a hétvégék, a saját időbeosztásom, amit nem tudtam gyakorolni se a hajón, se az utána következett utazgatós hónapokban. 

Nagyon nehéz döntés volt meghozni, hogy nem szeretnék sok pénzt keresni és folyamatosan utazni. Az előző évben ez volt a fő irányvonala az életemnek, amit az év elejével meghatároztam. Összejött. 

Voltak millióim, el is tűntek, de a legtöbbet mégis tudom emlékekhez kötni, egy tucat országban jártam, megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor kurvára nem számít a pénz. 

Sokan kérdezhetik, hogy meghülyültem-e, mindenki pénzt akar, nem? Persze. Csak van egy olyan pont, amikor az ember tényleg nem érzékeli, hogy mennyit költ. 

Mert nem kell nézni, hogy mit vettünk, vagy hogy hol. Nem kell nézni, hogy olcsóbb repjegyért küzdöttünk, megteszi bármelyik. Kiruccanás Európa bármelyik fővárosába? Done. Hiperszuper technikai kütyü 200 rugóért? Done. 

És ez az, ami után elgondolkodtam. Hiszen kifizethetek százezreket, mert ugyan megdolgoztam érte, de nem érzem nagy összegnek. És a saját magam példájánál maradva tudom azt is, hogy undorítóan sok pénzt lehet elkölteni hülyeségekre. Mert nem számít. Mert van. 

Mindeközben volt egy hosszú periódus, amíg nem is lehettem igazán önmagam, hiszen csak egy droid voltam a sok közül. A hajós munka ezzel jár. Sok pénzzel, de kevés személyiséggel. Hiányzott a saját magamra fordított idő, hiszen napi 4 óra szabadidőbe nem tudom belezsúfolni a kapcsolattartást, világjárást és a me-time-ot. (...) 

Munka miatt érkeztem Prágába és szerencsére szállásom is volt az elejétől kezdve. Persze a homokóra már pörgött a fejem felett, miszerint ideje albérletet nézni. 

Az ideköltözésem nagy kérdése volt a hollakás, mert hiába a munka, ha a híd alatt töltöm a maradék időmet. Igazából már erre vártam, hogy elköltözzek otthonról ténylegesen, és ne tartsam fenn bázisnak a kis városkámat. 

Lassan három hete vagyok itt, és már most rengeteg tanultam a saját hülyeségeimből. Szerencsére pont ennyire is voltam elővigyázatos is, és kezdtem neki az albérlet - esetemben szoba- - keresésnek. 

Külföldiként nem könnyű érvényesülni, pláne, hogy a csehvel sehogy sem állok és persze a külföldieknek hirdetett szobák messze a csillagos égen keresendők. 

De. És ez egy nagy DE. Keresni kell, időben, pláne, hogy saját magam lelkibazdmegolását is én magam okoztam ezzel, de mondhatni ahogy a nagykönyvben meg volt írva, úgy találtam meg a következő hónapjaim fő helyszínét. 

Minden paraméter egyezik, kaptam városközponti lakást szép konyhával, fürdővel, nagy ágyas szobával. A szociális életem is ennek függvényében változott, hiszen amikor az ember rágódik valamin, stresszel, akkor elveszi az idejét minden mástól. Nem volt meglepő, hogy az első hétvégén csak a boltig dugtam ki az orromat és egyáltalán nem volt kedvem várost nézni.” 

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Házvásárlás Hollandiában... 

Ha lakással (szobával) fejeztük be, akkor folytassuk is azzal, annál inkább, mert a Holland Waffel blog szerzője és párja egy szinttel Natussshka előtt járnak, amennyiben ők most lépnek a tulajdonosok büszke táborába.

A kép illusztráció (Fotó: Amsterdamming)

„Az egész azzal kezdődött, hogy már januárban már megint megemelték az albérleti díjat, így most már egyértelműen többet fizettünk, mintha törlesztőrészletet fizetnénk egy jóval nagyobb házra. 

Az csak felgyorsította a döntésünket, hogy a közvetlen mellettünk levő telken egy óriási építkezés kezdődött; három lakóépületet húznak fel, valamint a gyerekkel nagyon úgy tűnt, hogy kinőttük a meglévő lakást. 

A lakáspiac helyzete is a kezünkre játszott, ugyanis a lakáspiac az elmúlt öt évben teljesen halott volt, tehát az árak még mindig nagyon alacsonyan vannak, annak ellenére, hogy az elmúlt félévben megindulni látszanak fölfelé, a különböző élénkítő intézkedések hatására. (...) 

Az albérleti árak viszont emelkednek az égbe, úgyhogy az utóbbi hónapokban nagyon sok ember jutott el ugyanarra a gondolatra, mint mi, szóval azt hiszem pont időben léptünk. 

Legalábbis arra enged következtetni az a szituáció, amibe kétszer is belefutottunk: egy interneten – egy felkapottabb kerületben – egy napja meghirdetett lakást felhívtunk (illetve a közvetítőt), hogy akkor megnéznénk, mire közölték, hogy már elkelt. 

Míg Magyarországon közvetítőt igénybe venni a lakáseladáshoz/vételhez úri huncutságnak számít, itt gyakorlatilag nincs más opció. (...) 

Kiderült, hogy úgy megindult a lakáspiac, hogy erre még ők sem számítottak; sokszor még az ő oldalukra sem kerül ki a hirdetés, már el is adták a lakást/házat. 

Ez pedig úgy lehet, hogy nem csupán az eladók veszik igénybe a szolgáltatásaikat, hanem a vevők is bemennek hozzájuk az igényeikkel, úgyhogy a legtöbbször offline egymásra talál a kereslet-kínálat. 

Ha ez nem történik meg azonnal, akkor először feltöltik a mobil app-jukra, utána a honlapra és csak utána kerül fel a fundá-ra, ami, ahogy említettem egy gyűjtőoldal. 

Míg még egy fél évvel ezelőtt is hónapokig árultak egy lakást sőt korábban fél évekig is, most sokszor már ki sem kerül az internetre, és a vevők offline licitálnak érte és nyomják fel az árat. 

A lakás egyébként, amit mi vettünk, ránk várt. Amikor elkezdtünk nézegetni, akkor megláttuk ezt a lakást is: öt hónapja hirdették, pedig szuper, gyönyörű képek voltak fent, nagyon jó elrendezés, vállalható ár, jó környék. (...) 

Tehát megvan a vágyott ház, hogyan tovább? Magyarországon ez nincs túlbonyolítva: a házhoz leteszem az előleget, utána besétálok a bankba – ha nagyon felkészült vagyok online összehasonlítom a lehetőségeket, de sokan csak a saját bankjukhoz sétálnak be vagy a jó öreg OTP-hez – beadom a papírokat, ha megkapom a hitelt, a közjegyző felolvassa a hitelszerződést, a bank átutalja a pénzt az eladónak, közben valahol a folyamat közben aláírjuk az adás-vételi szerződést és kész. Bár az egész ügylet kevés szereplős, az egész valójában rengeteg adminisztrációval és idővel jár. 

Hollandiában működik egy úgynevezett hypothek elnevezésű piaci szereplő, akinek a szerepét őszintén megvallva az elején nem nagyon értettük. Ő a hitelközvetítő. 

Mivel körülbelül minden utcasarkon belebotlasz hypothek-es fiókokba, ezért már a kiköltözésünk első heteiben is értetlenül tanakodtunk, hogy ennek mi a fene értelme lehet? Hát ott az internet, ha valamit meg akarok oldani, pl össze akarom hasonlítani a lehetőségeket. Ráadásul ezek a hitelközvetítők nem osztogatják ingyen a tanácsaikat; egy hitelügylet lebonyolítása kb. 3 000 euró. 

Mindent összevetve, úgy gondoltuk, hogy ez nekünk nem éri meg, így elkezdtünk online kutakodni. Van két ingyenes online hitelközvetítő oldal, ahol kiszámoltuk, hogy mekkora hitelt vehetünk fel, illetve mekkora lesz az egész adás-vétel tranzakciós költsége. 

Ökölszabályként a lakás értékéhez célszerű még 5%-ot hozzászámolni: 2% illeték (ez már elindult felfelé, mert tavaly még csak 1% volt, viszont még mindig alacsonynak mondható), plusz a közjegyző díja, az értékbecslés, hitelközvetítő díja. (...) 

Érdemes még egy szereplőről említést tenni, mégpedig a közjegyzőről, akinek a szerepe itt fontosabb szerintem, mint Magyarországon, vagy legalábbis lelkiismeretesebben végzi a kötelességét, mint, amivel én találkoztam. 

Ő az, aki elsősorban mindkét fél érdekeit képviseli: ellenőrzi az összes résztvevő, ingatlan hitelességét, a szerződést, hogy egyensúlyban van e, nincs e valaki átvágva. A kulcsátadás nála történik hivatalos keretek közt, illetve a bank neki utalja a pénzt, ő osztja szét az összes résztvevő közt, beleérve a hitelközvetítőt vagy az értékbecslőt. (...) 

Összességében mi ezt a házvásárlást nagyon pozitívan éltük meg, gyors volt, minden résztvevő nagyon korrektül viselkedett, és egy szuper házra sikerült szert tennünk. 

Most pedig kezdődhet a csomagolás…” 

Akit részletesebben is érdekel a folyamat, az itt olvasson tovább.

... és felújítás Angliában 

Nagyon úgy néz ki, a Lakásvásárlás Greenwichben blog szerzője és társa végére ért a végeláthatatlannak, befejeztek az átalakítást. Sajnos ez a jelek szerint a blog végét is jelenti, aminek én nagyon nem örülök, hátha sikerül meggyőzni a folytatásról! Addig is lássuk, a munka végeztével a visszatekintést!

„Utólag visszatekintve belevágnék-e még egyszer? Olyan szempontból nem, hogy rendkívül fárasztó és idegőrlő volt ez a két hónap. Ha visszagondolok, milyen állapotban volt a lakás, hát kiráz a hideg. 

Ha viszont úgy nézzük, most sok dolgot sokkal rutinosabban csinálnánk, gyorsabban haladna a dolog, jobban tudnánk számolni az egyes munkák időigényével, stb. szóval nem lenne annyira megterhelő, akkor igen. 

Tanulság, hogy nagyon alulbecsültük a szükséges időt és ezért sokáig kellett raktározni a már megérkezett bútorokat, ami tovább lassította a munkát, emellett sok energiát emésztett fel a lakáson belüli logisztika. Sok időt elvett az is, hogy nem voltak szerszámaink, ezért minden munka előtt be kellett szerezni azokat. 

Szerencsésnek érzem magunkat, hogy semmit nem rontottunk el, nem kellett újra csinálni (igaz, az áradásnál rezgett a léc), nem számoltunk el, bár ez részben annak is köszönhető, hogy a lakás megvásárlásától kezdve készültünk a teendőkre. 

Amit lehetett megpróbáltunk előre fejben lejátszani, kiszámolni, ütemezni. Meg nem tudom mondani, hány órát töltöttem a számítógép előtt oktató videókat nézve, katalógusokat és árjegyzékeket böngészve, Excel táblát töltögetve. 

Csak a parketta lerakási mintája és mennyiségszámítása több napot vett igénybe. Ez meg is hálálta magát, 20 csomagból kevesebb, mint egy csomag felesleg maradt. Persze a vágások miatt dobtunk ki kisebb darabokat. (...) 

A költségekkel most nem terhelnék senkit, még mi sem számoltunk össze mindent. Ennél kevesebből nem lehetett volna - vagy helyesebben mondva - nem lett volna érdemes kihozni a munkákat. 

Mindent alaposan körbejártunk hol mennyibe kerül, mikor van akció, stb. de nem mentünk rá semmiből sem a legolcsóbbra. Sokat spóroltunk azon, hogy a radiátorok javításán kívül semmihez nem hívtunk szakit, meg azon is, hogy a PAX szekrény befért a helyére. 

Ami az egészségünket illeti, néha úgy beállt a hátunk, hogy felegyenesedni sem tudtunk, a térdünk fájt a sok térdepeléstől, a kezemet össze-vissza vagdostam a tapétavágóval, és esténként élőhalottként dőltem az ágyba fejfájással. 

A januári, cégnél nyújtott teljesítményem konvergált a nullához, voltak napok mikor csak aludni vagy ügyfélszolgálatokkal telefonálni mentem be. Páromnak szerencsére egyébként is uborkaszezon volt a cégnél, nem tűnt fel, hogy nem sok vizet zavar." 

Ebben az esetben is érdemes természetesen elolvasni a teljes posztot (és kommentekben győzködni a szerzőt, LondoniTódit, hogy ne hagyja abba…), amit itt tehettek meg.

HÍRMONDÓ

Már a kínai munkás is többet keres, mint a magyar

Igazi magyar „sikersztori”, hogy ma már a kínai munkabérek 5-10 százalékkal magasabbak, mint a magyarok. Jön is vissza cég Magyarországra, mert jobban megéri.

A Nagy Külföldi Munkakeresés 

Íme, pár érdekesebbnek tűnő külföldi állásajánlat, amiből természetesen mindenki saját felelősségére és belátása szerint válogasson.

A Liverpool, a Manchester is nagyon ráfaraghat a Brexitre 

No és persze az összes brit profi labdarúgóklub, ám az élvonal legjobbjait, az európai küzdelmek rendszeres résztvevőit a többieknél is jobban érintheti a kilépés, hiszen a keretek nagy része uniós útlevéllel rendelkező labdarúgóból áll.

Nem túl jó külföldinek lenni Japánban 

Jelentősen megnőtt a külföldiekkel szembeni hátrányos megkülönböztetések száma az elmúlt években Japánban - derült ki a japán igazságügyi minisztérium felméréséből.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.