Mielőtt bármi félreértés lenne, a poszt címét (és így a főnök titulust) én adtam, tehát szó sincs arról, hogy a szerző, Alex nagyzási hóbortban szenvedne. (Ezt gondoltam, jó tisztázni.) Annál is inkább, mert aki követte sorsának eddigi alakulását (itt és itt lehet felvenni a fonalat, ha valaki elejtette volna), az alighanem egyetért velem abban, hogy ő nem írna ilyet magáról. De hát a helyzet mégis csak az, hogy kemény munkával elért előrelépésekről van szó, és az ilyesmi szerintem elismerést érdemel. Most tehát folytatódik a bő fél évvel ezelőtt abbamaradt történet.

Te hogyan tapasztaltad, létezik üvegplafon külföldön? Mennyire nehéz előrejutni, számít-e más is, mint a teljesítmény? Írd meg a tapasztalataid a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Kicsit több, mint fél év telt el az utolsó írásom óta, de annyi minden történt velem, hogy nem is tudom, hol kezdjem. :) Olvasgattam a hozzászólásokat a legutóbbi írásomnál, igyekszem kitérni mindenre. Először is köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, igazán jólesnek. 

Most májusban lesz 4 éve, hogy a munkahelyemen dolgozok. Sima kisegítőként kezdtem, és most én vagyok a Deputy manager / Trainee chef / Line manager - nem igazán tudom, mert ugye elkezdtem az NVQ level2-es kurzust, de amíg nincs meg a végzettség, addig még inkább betanuló vagyok. 

Tavaly márciusban léptetett elő a főnököm, ezzel hatalmas lavinát indítva el. Még most sincs fogalmam róla, hogyan történt meg mindez ennyire gyorsan, de már nem is lényeges, hiszen elkezdtem és csinálom. 

Hogyan néz ki a munkám? 

Mint írtam, hétfőtől péntekig dolgozom. Átlagosan napi 8 órában, de mivel rengeteg a tennivaló, átlagosan 1 órával hamarabb megyek be dolgozni, és egy órával később jövök haza. 

Sokszor előfordul, hogy itthon is dolgoznom kell, hiszen terveznem kell a menüket, új ételeket keresnem, és beiktatni a napokba, meghatározni az árakat úgy, hogy meglegyen a haszon, figyelni arra, hogy miből mennyit adtunk el, és ha valami nem igazan népszerű, azt levenni, pótolni másik étellel, árut rendelni, rendszerezni - a lista komolyan végtelen. 

A leltárat csak én csinálom, nekem kell bevinni a gépbe, ellenőrizni az árakat, rendet rakni a szárazáru raktárban, hűtőben és fagyasztóban. Be kell vallanom, ez nagyon nehéz számomra, mert igencsak kihoz a sodromból, amikor két ugyanolyan zacskó van kibontva... :) 

Ugyanakkor az ellenőrzést sosem bízom másra, mert így látom át, miből mennyi van, mennyi fogy, és biztosan tudom, hogy rendesen el van rakva, például dobozba, és csak úgy otthagyva nyitva a polcon. 

Az ellenőrzés 

Erről jut eszembe, hogy október 31-én voltak nálunk ellenőrizni. Természetesen a főnököm éppen nem volt bent, szóval kicsit izgultam. Emlékeztem, hogy otthon mennyire figyelnek mindent, sokszor a hibákat keresve, sokszor belekötve mindenbe. Szóval izgultam nagyon - hiába tudtam, hogy minden rendben van, naprakész és dátumozott, stb. 

Az ellenőr egy kedves nő volt - bemutatkozott, elkérte az adatokat (az enyémet is) aztán szépen felvette a kis fehér köpenyét, sapkáját, és elindultunk. Végignézte az összes hűtőt, mosogatórészt, fagyasztót, meg-megnézte a dobozokat, dátumozásokat, sarkokat, majdnem mindent. 

Aztán át kellett adni a HSE Log Book-ot, amiben a hőmérséklet, ételhőmérséklet, takarítás, meg ilyen dolgok vannak vezetve. Meg volt elégedve, csak arra kért, hogy egy nap minden műszak ugyanazt a naplót használja. (Eddig külön könyvet vezettek a műszakok.) 

Szóval minden rendben volt, és azt mondta, hogy a 0-5-ös skálán 5-ös osztályzatot kapunk. Nagyon, nagyon, nagyon örülök, és büszke vagyok – és a főnököm is! 

Kezdeti nehézségek 

Az embereimmel nehezen boldogultam az elején. Nem igazán akartak elfogadni, és a tény, hogy ekkorát léptem előre, sok embernek nem tetszett. Ezt kicsit nehezen viseltem az elején, de aztán egyre könnyebb lett. 

Belátták, hogy jól csinálom, amit csinálok, ők pedig amúgy sem tehetnek semmit, én pedig egyszerre lettem kedves és kemény. Ez fél évembe telt, mire kialakult. Most sem tökéletes még, de sokkal jobb, mint volt, szóval remélem, hamarosan elmondhatom, hogy tökéletes minden odabent. 

A tanfolyamról említenék néhány mondatot. Tavaly októberben kezdtem. Úgynevezett workshopokra kell járnom, ahol megtanítják az alapokat. Ott lehet kérdezni, főzünk, átvesszük, mi a különbség a húsok között, tárolás, fagyasztás, mik a szabályok… és sorolhatnám. 

Hamarosan kijönnek majd a munkahelyemre is ellenőrizni, megnéznek engem és a munkámat, a hűtőket, stb. – szóval izgulok újra. :) 

A cég, a főnököm, és a főnököm főnöke 

Kezdem visszafelé. A főnököm főnöke egy nagyon kedves nő. Segítőkész, és bármikor lehet kérdezni tőle, ha nem tudja a választ, akkor azonnal utána jár. Adott nekem egy munkahelyi laptopot, amiről tudok itthon dolgozni. Adott otthoni hozzáférhetőséget is, de erről később mesélek. 

A közvetlen főnököm még mindig facsargat. Állandóan „rugdos”, amiből következik, hogy én is rugdosom a többieket. Egyre nagyobb a követelmény, és egyre több a papírmunka. Ezt mindketten nehezen viseljük, de csináljuk rendületlenül. 

Teljes mértékben szabad kezet kaptam, mindent úgy csinálok, ahogyan én jónak látom, és ahogyan akarom. Ha nem vagyok biztos a dolgomban, akkor természetesen mehetek hozzá akármikor. 

A kapcsolatunk kifejezetten jó. Mióta kinevezett, és én vagyok a jobbkeze, mindent megbeszélünk. Még a Facebookon is ismerősök lettünk, ami az ő esetében nagy szó, mert mással közülünk nem jelölték be egymást. 

Mindebből az is következik, hogy amikor valamiért seggbe kell rúgnia, akkor azt természetesen sokkal keményebben teszi, mint bárki mással. :) 

A cég 

Na, ezt igyekszem tényleg röviden leírni. Ez egy globális cég, mint már írtam anno. És hálás vagyok, amiért ekkora előrelépést tehetek, és ezt ők finanszírozzák is. De mivel a céget csak a haszon érdekli :), egyre több a munka, az adminisztráció, egyre nagyobb az elvárás. 

A következő hónapokban indul egy új rendszer, mely szerint mérni kell mindent, amit ki akarunk dobni, és be kell vinni a gépbe. Ez alapján számolják majd ki a veszteséget. Most nem állok neki leírni, elég komplex az egész rendszer, a lényeg, hogy elég érdekes lesz… 

Magánügyeink 

Ami a magánéletünket illeti, vettünk egy új autót, egy Nissan Juke-ot. Nagyon vágytam rá, és július végén sikerült megvenni! Nagyon boldogok vagyunk a párommal. Én meg egyenesen odavagyok, még hónapok után is. :) Én vagyok az a típus, aki ha elmegy vásárolni, akkor a parkolóban tutira a legmesszebb lévő helyre áll be. 

A házvásárlással várunk, elmentünk megnézni néhány házat, de nem igazán voltunk elragadtatva a minőségtől. Szó szerint döbbenten néztünk egymásra, annyira rossz élmény volt. Szóval inkább szünetelünk, és teszünk még félre pénzt, aztán majd veszünk egy kicsit drágábbat. 

Anyukámék jól vannak, dolgoznak, és tanulnak angolul. Most tervezik, hogy a kis lakásukból inkább átköltöznének egy kisebb házba, ahol van kertjük, és nyugisabb, mint a város központja. 

Az előző poszt alatt sokan érdeklődtetek a páromról. Nos, ő jelenleg egy kórházban takarít hétfőtől péntekig. Annyi nehezíti a dolgunkat, hogy ő délután 5 órától dolgozik este 10-ig. Szóval ha szerencsénk van, és hazaérek délután, akkor látjuk egymást félórára-órára. 

Eddig nagyon élvezte a munkáját, de nem akarja túl sokáig csinálni. Sem a háta nem bírja, sem ő nem akarja, hiszen tudna mást is csinálni. A végzettsége ugyanis gépésztechnikus, amit mondanom sem kell, itt is jól megfizetnek. 

Most lefordíttattuk a bizonyítványát, és hamarosan berakatjuk az angliai rendszerbe is, hogy aztán munkát tudjon vállalni esetleg a szakmájában a későbbiekben. Reméljük így lesz, hamarosan kiderül. :) 

Beszélgettünk a babavállalásról is, szóval az év végén próbálkozunk is majd. :) Reméljük, addigra találunk házat is, de ha nem, az sem gond, hiszen most egy három szobás házban lakunk a kutyusunkkal, szóval hely van. 

Amiben egyetértünk, hogy nem akarunk hazaköltözni. Beszélgettünk már arról is, hogy ha költözünk, akkor igazából bárhová mehetünk a világban, mert a cégemen belül csak átkérem magam, szóval munka van. (Ezt meg is néztem a cég weboldalán, még Hawaii-on is keresnek embert.) 

Szóval jól vagyunk, boldogok vagyunk, építgetjük az életünket és a jövőnket. Én sok szerencsét, és kitartást kívánok mindenkinek, sose adjátok fel az álmaitokat!”

HÍRMONDÓ 

Cinizmus vagy jótanács a kormánytól?

A külföldön élő magyar nyugdíjasok is kaptak decemberben Erzsébet-utalványt. A kérdés az, mihez kezdjenek vele, hiszen beváltani csak Magyarországon lehet. A kormánynak van megoldása!

“Mindenki próbálja ki magát külföldön!” 

"Sokat lehet külföldön tanulni az életről is – nehéz elmagyarázni, igazán csak az tudja megérteni, aki már átélte.”

Theresa May kinyírhatja a reményeket 

Kilépés az egységes piacról, a vámunióból, ezzel együtt a bevándorlás korlátozása - nem hangzik biztatóan.

Le Budapest 

Külföldön az ember általában megörül, amikor valami olyasmibe botlik, ami Magyarországra utal. Például egy bisztróba, ami a magyar főváros nevét viseli.

(Fotó: pixbay.com/Unsplash)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.