A londoni felsőbíróság döntése szerint a brit parlamentnek szavaznia kell az Európai Uniós kilépési folyamat elindításáról. Ez mindenképpen akár több hónapos csúszást jelenthet a Brexitben, szélsőséges esetben akár az is előfordulhat, hogy az Egyesült Királyság nem lép ki az Európai Unióból. Valószínűleg ki fog, de ennek most sem a menetrendje, sem a módja nem ismert. Gondoltam, kicsit nézzük meg közelebbről, hol is tartunk a csütörtöki döntést követően.

Mióta júniusban a brit közvélemény (egészen pontosan az a része, amelyik vette a fáradságot és elment voksolni) úgy döntött, hogy jobb lesz nekik az Európai Unión kívül, rengeteg hír, találgatás, pletyka (nem kívánt törlendő) látott napvilágot arról, mikor és hogyan is zajlik majd le a folyamat.

A Brexit már önmagában is rengeteg érdekes kérdést vetett föl, kezdve a gazdasági reakcióktól egészen a politikai jövőig, vagy addig, miként lehet szétbogozni valamit, ami ennyire beleépült már egy rendszerbe (szerintem erre még ma sem nagyon tudja senki a választ), szóval miközben rengeteg fontos kérdés merült fel, ott volt még egy, tulajdonképpen magáról a demokrácia lényegéről szóló felvetés is.

A kérdés röviden (és az én, nem jogász agyammal nyilván leegyszerűsítve) megfogalmazva valahogy úgy hangzott: egy ilyen horderejű döntés esetében megkerülhető-e a parlament.

Parlamentáris demokrácia vs népszavazás

Hiszen mégis csak parlamentáris demokráciáról lenne szó (a brit esetében nem is akármilyenről), és ha egy ilyen sorsdöntő kérdésben a választott képviselőknek semmi beleszólásuk nincs, akkor mire fel az egész?

Tovább menve: ha egy országot ki lehet léptetni egy ilyen szövetségből, mint amilyen az Európai Unió anélkül, hogy a választott képviselőknek beleszólásuk lenne, akkor a jövőben adott kormány ezen minta alapján mi mindenről dönthet még a képviselők jóváhagyása nélkül, egy referendum alapján?

Ezek szerintem elég fontos kérdések, és körülbelül ezeket feszegette (legalábbis ha jól értem) az egyik legnevesebb londoni ügyvédi iroda, a Mishcon de Reya is, amely jogi kifogások miatt nyújtott be keresetet a londoni felsőbíróság elé.

A több ügyfél megbízásából eljáró jogi iroda egyesített keresete szerint ugyanis a brit uniós tagságról júniusban tartott népszavazás nem bír kötelező jogi erővel, és a döntés a kilépési folyamat elindításáról a brit alkotmányos berendezkedés alapján a parlament hatáskörébe tartozik.

Fontos tehát, hogy a kereset nem a referendum eredményét vonta kétségbe, csupán azt, hogy egy ilyen súlyú döntést meg lehet-e hozni a képviselők megkérdezése nélkül.

A Mishcon de Reya érvelése szerint ugyanis ha nem érvényesül a parlamenti jóváhagyásra alapuló megfelelő alkotmányos eljárás, akkor törvénysértő lenne a brit kormány részéről a hivatalos értesítés kiküldése a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválásáról, és ebben az esetben az aktiválási értesítés is jogilag megtámadható lenne.

A londoni felsőbíróság elfogadta azt a keresetet, amelynek beterjesztői szerint a brit kormánynak nincs joga parlamenti jóváhagyás nélkül elindítani az Egyesült Királyság EU-tagságának megszűnéséhez vezető folyamatot.

Ez azt jelenti, hogy a folyamat elindítását, vagyis a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását a brit parlamentnek meg kell szavaznia. Az 50. cikkely szabályozza - és aktiválása hivatalosan elindítja - Nagy-Britannia kilépési folyamatát az EU-ból, és a tárgyalásokra kétévi időkeretet biztosít.

Politikai reakciók

Lássuk tehát, melyik politikai oldal miként reagált a döntésre!

A kormány fellebbez

A kormány szóvivője nem sokkal a döntés ismertetése után közölte, hogy megfellebbezik a végzést, mi több, a testület december első hetére ki is tűzte a tárgyalás időpontját.

A fellebbezés, noha érdekes, de nem váratlan lépés, hiszen a Downing Street kezdettől fogva azt vallja, hogy az 50. cikkely aktiválása a miniszterelnök jogkörébe tartozik, és e döntéshez nem kell előzetes parlamenti jóváhagyás.

Mi több, Theresa May miniszterelnök nemrégiben már azt is közölte, hogy London legkésőbb a jövő év első negyedének végéig bejelenti a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását.

A miniszterelnök szóvivője azt is bejelentette, nem áll szándékukban hagyni, hogy a döntés „hatással legyen az 50. cikkely aktiválásának már felállított menetrendjére”, és eltökélt szándékuk, hogy tartják magukat a tervezett időzítéshez.

A Munkáspárt elszámoltathatóságot követel

A legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt első embere ugyanakkor arra hívta fel a kormányt, hogy „haladéktalanul terjessze a parlament elé a tárgyalási stratégiáját”.

„A Munkáspárt tiszteletben tartja az emberek kilépésről meghozott döntését, de a Brexit esetében is átláthatóságra és elszámoltathatóságra van szükség” – jelentette ki Jeremy Corbyn.

UKIP: „fél-Brexit” születőben

Az évek óta a kilépés mellett kampányoló UKIP volt vezére, Nigel Farage szerint „fél-Brexit” van születőben, és ez a kilépésre szavazó 51,9 százalék cserbenhagyása lenne.

„Attól tartok, mindent megpróbálnak majd, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis késleltessék az 50. cikkely aktiválását. Ha így történik, akkor egyelőre beláthatatlan, ez milyen dühöt váltana ki az emberekből” – tette hozzá Nigel Farage.

Liberális Demokraták: szavazni kell a végső megállapodásról

A végig az uniós tagság mellett kampányoló Liberális Demokrata párt szerint egyértelmű, hogy a britek a kilépés mellett szavaztak, azonban a végső úti cél nem egyértelmű.

„Ezért lenne fontos megengedni egy újabb szavazást a végső megállapodásról, lehetőséget biztosítva így arra, hogy nemet mondjanak egy felelőtlenül kemény Brexitre, ami a gazdaságot és a munkahelyeket is veszélybe sodorhatja” – mondta a párt vezetője, Tim Farron.

Mit mond a szakértő?

Az 50. cikkely törvényhozási jóváhagyás nélküli aktiválása ellen foglalt állást az a volt brit diplomáciai szaktekintély is, aki a cikkely alapelveit annak idején kidolgozta.

Lord John Kerr szerint egy-másfél éven belül ismét mérlegelni kellene a döntést, aminek egyik módja a parlamenti szavazás lehetne, bár nem zárta ki egy újabb választás kiírását, sőt, egy újabb népszavazást sem.

A szakember, aki korábban az Egyesült Államokban, majd az Európai Unió brüsszeli központjában is nagykövetként képviselte az Egyesült Királyságot úgy vélte: a kilépési folyamat az 50. cikkely aktiválása után sem visszafordíthatatlan, semmi jogi akadálya nincs annak, hogy a cikkelyt aktiváló ország menet közben meggondolja magát.

A legfontosabb döntés generációk óta

A BBC politikai tudósítója szerint a csütörtöki volt a legfontosabb alkotmányjogi döntés generációk óta az Egyesült Királyságban. Eleanor Garnier szerint az eredmény rémálommal ér fel a kormány számára.

Theresa May ugyanis már sokszor hangoztatta, hogy jövő március vége előtt el szeretné kezdeni a tárgyalási folyamatot, ám a mostani döntés teljesen felforgatja az elképzelést, és a Downing Streeten most alighanem heves fejvakarásba kezdtek, hogy eldöntsék, mi legyen a következő lépés.

A döntésnek ugyanis nagyon komoly következményei vannak nem csak a Brexit időzítésére, de magára a tartalmára nézve is. Mégpedig azért, mert a bennmaradás mellett álló képviselők mostantól könnyen érvelhetnek azzal, hogy az 50. cikkelyt csak akkor lehet életbe léptetni, amikor a parlament erre készen áll, ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy akkor, amikor elégedettek az egyeztetések alapvetéseivel.

Ez az, amit rendkívül nehéz lesz a kormánynak összehozni, hiszen valahogyan össze kell majd kalapálnia minden maradáspárti képviselő beleegyezését – ami akár előrehozott választásokig is vezethet.

Miközben tehát a képviselők jó eséllyel tiszteletben fogják tartani a népszavazás végeredményét, könnyen lehet, hogy a mai döntés akár a kormány meggyengülését, szélsőséges esetben akár előrehozott választások kiírását is jelentheti.

HÍRMONDÓ

Orbán nem ellenezné az uniós mozgásszabadság korlátozását?

Külföldi lapértesülés szerint Theresa May brit kormányfő hamarosan Londonban fogadja Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Szinte biztosan szó lesz a Brexit kapcsán az uniós polgárok szabad munkavállalásáról is.

Az elvándorlást ösztönzi vagy siker a kormány politikája?

Az ellenzéki LMP szerint a magyar kormány gazdaságpolitikája zsákutca, hiszen függ az uniós pénzektől, az autóipartól és a külföldön dolgozók hazautalásaitól. A kormány viszont úgy látja, az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Na, kinek van igaza?

Magyar keserűség angol szemmel

„A magyar politikában keserű szelek fújnak ezen az őszön – hol az ellenzék, hol a kormány felől. Fél- és egymillió között van azok száma, akik az elmúlt években elhagyták Magyarországot. Őket az keserítette meg, hogy otthon nem tudtak megélni.” A teljes cikket itt olvashatod el, szerintem érdemes!

A svédek nem enyhítenek

Svédország bejelentette, hogy újabb három hónapra meghosszabbítja a Dániából beutazók személyazonosságának ellenőrzését. Hogy ez mit jelent pontosan? Itt kiderül.

(Fotó: pixabay.com/MIH83)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.