Az első külföldön töltött karácsony sok szempontból tud igen nehéz lenni, hiszen az ember (ha csak meg nem látogatják) külön tölti a szeretteitől, ráadásul ilyenkor sokszor még csak ismerkedik a körülményekkel is. Legalábbis így történt a mai történet szerzőjével, Tücsökkel és családjával, akik ráadásul jó messzire, Kanadába költöztek. (A képekért külön köszönet nekik!)
Neked milyen volt az első, külföldön töltött karácsonyod? Ha van kedved, írd meg, és ha tudsz, küldj hozzá fotókat is! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.
„2011. december közepén költöztünk a tengerentúlra a férjemmel és a cicánkkal. Tudtuk, hogy ez „A” költözés, és bár úgy jöttünk el, hogy ez a távoli ország lesz innentől kezdve az otthonunk, túl sok holmit nem hozhattunk magunkkal. A családdal odahaza még tartottunk egy gyors elő-karácsonyt, majd zokogva búcsúzkodtunk, aztán felültünk a repülőre.
Az óceán túlpartján egy gyönyörű felhőkarcolóban várt egy csodaszép lakás, mindössze egyetlen apró szépséghibával: tökéletesen üres volt. Mikor megérkeztünk a hat darab bőrönddel és a cicussal, meglepődve tapasztaltuk, hogy az egy hálószobás, kb. 40 négyzetméteres lakás is milyen hatalmas tud lenni, ha üres. A beépített konyhabútor és a mosógép volt az egyedüli felszerelés.
Ünnepi ügyintézés
Mivel az új munkahelyemen január 2-án kezdenem kellett, a férjemmel együtt lényegében ügyintézéssel töltöttük az összes munkanapot a 2011-es hátralévő részében.
Ügyintézés alatt értsd például helyi iratok, társadalombiztosítási szám beszerzését, bankszámlanyitást, stb. Tehát semmi időnk nem volt arra, hogy mondjuk komolyabb bútorokat vegyünk.
Mivel még nem ismertük a helyi viszonyokat, azt sem tudtuk, merre induljunk például fenyőfáért, stb. Azért szerencsére a házunk előterében volt egy szép nagy közös karácsonyfa, ahol azért sikerült szép képeket készítenünk.
Végül aztán az utolsó pillanatban csak kaptunk egy kb. 40 cm magas asztali műfenyő-szerűséget (az egyik képen látható is). „Asztalt” már a héten sikerült beszerezni: egy vasalódeszkát és hozzá két összecsukható széket… Illetve volt még egy felfújható ágyunk.
A csúcsluxus persze az volt, hogy karácsony napjára sikerült beköttetnünk az internetet, és venni egy kicsi tévét is. Így aztán a reggelt Skype-olással töltöttük a családdal (6 óra időeltolódás), majd nekiálltunk főzni a férjemmel.
Egy bejgli meglepetései
Úgy terveztük, tárkonyos ragulevest csinálunk (szigorúan még az otthonról hozott tárkonnyal), lesz töltött káposzta, illetve bejglivel zárjuk a sort. Az első kettő elég jól sikerült, a bejgli viszont hihetetlenül rossz ízű lett: akkor tudtuk meg, hogy errefelé a papírba csomagolt margarinból létezik sós változat is…
Az első néhány hétben egyébként sok meglepetés ért bennünket bevásárlások után, és azt hiszem, ezt minden határátkelő fogja érteni, ha azt írom, szavajárásunkká vált a következő: „Megint vettünk valami sz@rt”.
Azóta eltelt négy év. Sok minden változott. Azóta már a távoli ország másik felén élünk, és a költözéskor bizony már teherautót kellett rendelni a rengeteg bútornak és egyéb holminak.
Tavaly először már a szüleim is velünk karácsonyoztak, és idén is várjuk őket. A vacsorát nem vasalódeszkáról fogyasztjuk majd, és a bejgli nem lesz sós… :)”
A moderálási alapelveket itt találod.
Határátkelő találkozó!
Ha nem vigyázunk, lassan hagyomány lesz az év végi budapesti Határátkelő-találkozóból :), amit idén Digger szervez. A három lehetséges időpont december 27., 28., 29. – aki szeretne jelen lenni, az vegye fel Diggerrel a kapcsolatot emailben (janoshorvath65KUKACyahoo.com). Akár mind a három napot meg lehet jelölni, amelyik napra a legtöbb visszajelzés érkezik, azon lesz a találkozó délután 5-kor a Menzában, a Liszt Ferenc téren. Jelentkezési határidő dec. 23.
Az utolsó 100 komment: