Ma szó szerint bejárjuk a fél világot, hiszen Dél-Amerikában, Ausztráliában és Európában is kirándulunk egy jót – mindegyik más dolog miatt lesz (reményeim szerint) érdekes. Vágjunk is bele!

Ha azt mondom, Brazília, akkor (valószínűleg nemtől függően) az embereknek leginkább a foci – szamba – karnevál jut az eszükbe, holott voltaképpen egy hatalmas multikulti országról van szó, nem utolsósorban a gyarmatosításnak és a bevándorlóknak köszönhetően. Ebben az országban (egészen pontosan Santosban) él a Hello from Santos! blog szerzője és családja, akik nemrégiben egy egészen különleges városba látogattak el

„Holambrát 1948-ban alapították katolikus holland bevándorlók, neve a Holland-America-Brazil országnevekből álló mozaik. Népessége körülbelül 11 ezer fő (...).

Santostól kábé 225 km-re északra fekszik, eljutni oda olyan 3-4 óra autóút, beleszámítva a kávészünetet is. Szándékosan korán indultunk, hogy elkerüljük a dugókat, így összesen 3,5 óra alatt értünk oda. Maga a város nem fekszik túl nagy területen, és pár óra alatt az összes látnivaló bejárható.

A város bejáratát egy gyönyörű boltív díszíti, az 1948-as városalapítás emlékére. Mi rögtön a város sétálóutcájába mentünk (Passeio Turistico), ahol holland motívumokkal díszített házak, ajándékboltok, kézműves boltok és éttermek találhatók, valamint egy hatalmas kertészet, ahol rengeteg növényt, virágot és facsemetét árulnak.

Mindenhol fellelhetőek a tulipán motívumok, a narancssárga színek és a legtöbb információ ki van írva hollandul is. A város 100%-ban őrzi a holland örökséget, az utcák rendezettek, a parkok ápoltak, az autók lassan hajtanak a Tulipán Sugárúton; nagyon más érzés volt ott sétálni és ezúttal nem foglalkozni annyit a közbiztonsággal.

Egyébként sok utcának van virágneve, például Orchidea utca, Begónia utca, Hortenzia utca, Dália utca vagy Amarilisz utca.

Az Expoflorát, vagyis a virágkiállítást minden évben megrendezik, és egy hónapig tart. Erre egy külön területet tartanak fenn, és az utcácskákat szintén holland mintára készült házak díszítik.”

A teljes posztot sok képpel a Hello from Santos! blogon találhatjátok.

Kígyó és kenguruk – hosszú hétvége Ausztráliában

Brazília után menjünk tovább, egészen Ausztráliáig, hogy ott az októberi Munka Ünnepe kapcsán tegyünk egy pár száz kilométeres kirándulást az Ausztrália A-tól Z-ig blog segítségével. Lesz itt fehér óceánpart, kígyó és kenguruk – szóval akad látnivaló bőven!

„Amit nagyon szeretünk, hogy ez az ország hatalmas és mindenkinek bőven jut hely. Nemzeti ünnepi hosszúhétvége ide vagy oda, szinte sehol sincs tömeg. Na persze ahol meg lenne, oda mi nem megyünk.

Mint tavaly is, most is megálltunk Hyams beach-nél, ami sokak állítása szerint a világ legfehérebb homokú tengerpartja. Még arról is lehet infókat találni a neten, hogy a Guinness Rekordok könyvében is benne van, de ennek kicsit utánanéztünk, és a Guinness-esek határozottan cáfolták, hogy lenne ilyen rekord.

Mindettől függetlenül tényleg ragyogó fehér a tengerpart, csak éppen ennek az állítólagos rekordnak köszönhetően kicsit túl sok az egy négyzetméterre eső fotózkodó ázsiai turisták száma. (...)

Két év után először röviden találkoztunk egy ausztrál kígyóval a vadonban. Konkrétan majdnem elütöttük az úton, alig tudott eliszkolni előlünk. Ezután a találkozás után volt pár perc néma szünet Zoli részéről, de aztán túltette magát rajta, elvégre itt ők vannak otthon, úgyhogy egy szavunk sem lehet ellenük. (...)

Az ilyen hosszúhétvégés kiruccanásaink egyik szinte fix programja a filmnézés valami helyi old school moziban. Most a Batemans Bay-i szórakoztatóipari egységben sikerült megnéznünk a Martian című filmet. A moziban a pattogatott kukorica és üdítők mellett kis poharas fehérbort is lehet venni. (...)

Mozi után újabb parkolóválasztás egy üres tengerparton, és szunya. Így hétfő reggel újra egy csodás helyen keltünk és reggeliztünk. A környéken százszámra ugráltak, lazultak a kenguruk, itt-ott a magánházak udvarában legelték a füvet, mert ugye nekik nem ügy a szomszéd zöldebb kertjébe átugrani kajáért.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Egy gyönyörű londoni nap

Az ember azt gondolná, hogy a brit fővárosról nehéz újat mondani, mindenesetre Digger érdekes beszámolót írt legutóbbi kirándulásukról, melynek része volt az Emirates libegője, a greenwichi Tengerészeti Múzeum, a legendás Cutty Sark – és még egy tüntetés is.

„Szép lassan haladnak a kabinok, fantasztikus a kilátás és bőven van mit fényképezni. A családom is nagyon élvezte bár szent esküvéssel fogadták, hogy velem többet egy kabinba nem ülnek. Jó, hát nem tehetek róla hogy mikor megmozdultam akkor a kabin kétszer átfordult a kötél körül. :)

Ez az O2 aréna mellette néhány egyedi épülettel és mögötte Canary Wharf-al, London második legnagyobb üzleti negyedével. Vízisí és flyboard pálya is van. A libegő másik állomása az O2 csarnok mellett van. (...)

Az O2-ra fel lehet menni és a kilátásban gyönyörködni. Mi kihagytuk. Innen busszal mentünk a greenwichi Tengerészeti Múzeumba. A látogatás után már az éhhalál küszöbén leledzettünk, így gyorsan kerestünk egy török éttermet, ahol néhányszáz falattal helyrebillentettük testi-lelki egyensúlyunkat.

Onnan lesétáltunk a Temze partra a hajóállomásra. Ott van kiállítva a híres Cutty Sark, a világ leggyorsabb vitorláshajója. (…)

Jó volt a hajóút, a Temzén. Azt láttuk, hogy vadonatúj házak szegélyezik a folyót, volt olyan ahol a kirakodódarukat meghagyták és mögé építettek lakóparkot.”

Akit érdekel mindez képekben elmesélve (és persze szeretné megtudni kik tüntettek, hol és miért) az kattintson az eredeti bejegyzésre.

A moderálási alapelveket itt találod.

Csináljunk egy sorozatot a határátkelők egy napjáról – akinek van kedve, az végigfotózhatná (vagy videózhatná) egy napját, és ha elküldi nekem pár soros leírással (a szokásos hataratkeloKUKAChotmail.com címre), érdekes képet kapnánk a mindennapokról. Remélem, lesz kedvetek hozzá!