Ismét nekilódultak több országban az ingatlanárak, van, ahol egészen nagy lendülettel, aminek persze egyik következménye az, hogy egyre drágább a bérlés is. Nézzünk egy kicsit ma körül az európai ingatlanpiacon, és az is kiderül, melyik országban a jövedelem mekkora részét kell a lakhatásra költeni.
A richmondi Temze-part eleve drága környék
Mindez arról jutott az eszembe (túl azon, hogy érthető módon vissza-visszatérő téma a blogon is), hogy a minap belefutottam egy cikkbe az Independent oldalán, amely arról szólt, hogy egyre több az olyan londoni kerület, ahol már millió font fölé kerültek egyes lakásárak.
A legerősebben felfelé törő környék Wandsworth, de az adatok azt mutatják, hogy gyakorlatilag a brit főváros szinte minden kerületében folyamatosan rakétáznak fölfelé az ingatlanárak. Olyannyira, hogy a hagyományosan munkáskörnyéknek számító Hackneyben ugyanannyi szuperdrága környék jelent meg az utóbbi időben, mint Kensingtonban és Chelsea-ben.
A felmérés alapja az egy irányítószám alá tartozó körzet, ezek közül azok kerülhetnek fel a listára, ahol legalább 1 millió fontért adtak el legkevesebb két ingatlant első alkalommal az elmúlt egy évben.
Hogy konkrét példát említsünk, Wandsworthben 10 007 irányítószám van, ezek közül 284-ben (2,8 százalék) adtak el egymillió font felett ingatlant az elmúlt 12 hónapban.
Ez nem csak egy kiemelt eset, az adatsor azt bizonyítja, hogy szerte Londonban gombamód szaporodnak a szuperdrága környékek, így a második helyezett, hagyományosan elitkörnyéknek számító Richmondban 2,7, Hammersmithben és Fulhamben 2,6 százalék az arány.
Persze nem csak az arányok érdekesek, hanem az abszolút számok is, hiszen például Westminsterben 571, Wandsworthben 392 ingatlant adtak el tavaly egymillió fontért vagy drágábban.
Szó nincs arról azért, hogy ne lehetne (a fizetésekhez képest) normális áron ingatlant találni, például Hounslowban az átlagár 326 ezer font, Lewishamben pedig 300 ezer, míg ha valaki hajlandó Barking and Dagenham környékére menni, ott biztos nem fog egymillió fontos házakkal találkozni (mert hogy még soha nem adtak el ott ennyiért ingatlant).
Mondjuk aki Londonban venne lakást, még ezzel együtt is jól teszi, ha siet, mert az előzetes felmérések szerint 2030-ra az egymillió font az átlagár lesz majd…
Mi a helyzet Európában?
De hogy ne csak Angliáról (pontosabban Londonról) szóljon a poszt, nézzünk szét egy kicsit Európában, ahol egészen érdekes dolgok zajlanak ingatlanfronton!
Egyes országokban ugyanis igencsak meglódult az ingatlanpiac, a legdurvább a helyzet Írországban, ahol 16,8 százalékkal emelkedtek az árak az előző év (azaz 2014) első negyedévéhez képest.
(forrás: ec.europa.eu)
Az íreket svédek követik (11,6 százalék), majd jön Magyarország, ahol majdnem 10 százalék (9,7) volt az emelkedés, a harmadik helyen pedig az Egyesült Királyság található a maga 8,5 százalékával.
Zuhannak is a lakásárak egyes országokban, a legnagyobb mértékben (5,8 százalék) a letteknél, az olaszoknál (3,3) és a franciáknál (1,6). Ami még a magyar határátkelőket érdekelheti, Ausztriában gyakorlatilag nem változtak az árak egy év alatt (fél százalékos esés igazán nem nagy ügy), míg Németországból nincs adat, de ott is minimális, 2 százalék körüli a mozgás (pontosabban: emelkedés).
(forrás: ec.europa.eu)
Mi a helyzet a lakásbérléssel?
Vásárolni persze nem sokan vásárolnak (legalábbis az első időben biztosan nem), szóval legalább ilyen érdekes a bérleti piac. A Property Wire egy idén júniusi cikke azt nézte meg, melyik országban a fizetés mekkora részét kell átlagosan a lakhatásra költeni, és azért ez már igazán érdekes lehet.
Abszolút értékben
A brit National Housing Federation szerint (ezek a legfrissebb, még 2013-mas, a teljes uniót magukban foglaló adatsoron alapulnak) az átlagos ingatlanbérlő Nagy-Britanniában jár a legrosszabbul, mert bevétele arányaiban kétszer annyiba kerül neki a lakhatás, mint az európai átlag.
(Más kérdés, hogy teljes országokról van szó, ami persze kissé félrevezető lehet, de ezt a kételyt tegyük egy kicsit félre, meg ráadásul ez egy poszt, nem egy tanulmány.)
Válasszuk ketté a kérdést, és először azt nézzük meg, abszolút értékben mely országokban kerül a legtöbbe a bérlés (az egyszerűség kedvéért euróban)!
Az élen az Egyesült Királyság áll havi 902 euróval, és ezzel messze-messze kimagaslik a mezőnyből. A második Írország ugyanis 679 euróval követi alaposan lemaradva (mondjuk, ezt az írek aligha bánják), míg a harmadik helyen Hollandia, Dánia, Belgium és Spanyolország található, ezekben az országokban mind 600 euró fölött van az átlagos havi bérleti díj. A lista alján Lettország található, ahol 186 euró a havi átlag (Magyarországon 340, Ausztriában 562, Németországban 600).
A fizetés arányában
A fentinél talán reálisabb képet fest, ha nem az abszolút értéket nézzük, hanem azt, hogyan aránylik a lakbérköltség a fizetéshez. Talán nem nagy meglepetés, de ebben az esetben is a britek járnak a legrosszabbul, hiszen fizetésük 39 százalékát a lakhatásra költik.
Ami ennél meglepőbb, hogy ugyanilyen rossz helyzetben vannak a spanyolok is. Náluk érdemes megállni egy pillanatra, hiszen ez a magas arány akár meglepő is lehet. Mindez természetesen a 2008-as válságra vezethető vissza, valamint arra, hogy az országban mindig is viszonylag magas volt az ingatlantulajdonosok aránya.
A válság nagyon megviselte a spanyol ingatlanpiacot, sokan voltak kénytelenek megválni (sokszor áron alul) lakásuktól, házuktól, de lakni nekik is kell valahol, így értelemszerűen megugrott a kereslet a bérbe vehető lakások iránt.
Mindez ráadásul egy olyan környezetben történik, amikor a fizetések nem követik a bérleti díjak emelkedését (sőt…), így aztán arányaiban egyre többe kerül normális ingatlant bérelni. (Nem csoda, hogy az olyan nagyvárosokban, mint Barcelona vagy Madrid polgármester-választást lehetett nyerni a kilakoltatás megelőzésének és a bérlakás-építés beindításának programjával).
A spanyolok után nem sokkal lemaradva jönnek a svédek és a románok (35-35 százalék), aztán a nagy átlag, Finnország, Dánia, Franciaország, Olaszország mind 30 százalék környékén. A legolcsóbb a lakhatás Szlovákiában (13 százalék), ami azért őszintén szólva kicsit meglepő, és Lettországban (15 százalék).
Ami Nyugat-Európát illeti, a legjobb a helyzet Németországban és Portugáliában, ahol a fizetés negyedét kell lakhatásra fordítani, és ez még egész elviselhetőnek és kigazdálkodhatónak tűnik.
A moderálási alapelveket itt találod.
Negyven fölött lettél határátkelő? Mi vett rá az elindulásra, milyen volt a megérkezés, hogyan sikerült beilleszkedni? Mit szólt hozzá a környezeted? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre körülbelül 500 szóban (hosszabb persze lehet), segíts a hasonló helyzetben lévőknek!
Az utolsó 100 komment: