Néha nem kell más, csak egy kellemes kirándulás, barátok, valami jó kaja (némi itallal körítve), és az ember máris eltöltött egy emlékezetes, kellemes napot. Pontosan egy ilyen napról szól Digger mai írása, amiből szerintem egy dolog süt igazán: hogy jól érzi magát a bőrében. És ennél valószínűleg nem is kell sokkal több. (Digger blogját itt érhetitek el.)

„Immár második alkalommal látogattunk ki a Hemel Hemstead-i gőzgép bemutatóra. Mivel a fiam anyósommal és a sógornőmmel másik programot választott, így a feleségemmel ketten és a szomszédéktól még ketten, valamint kint a helyszínen Zolikával és feleségével kiegészülve hatan látogattuk meg a bemutatót.

Előző nap szakadt az eső feláztatva a mezőt, de szerencsére a parkoló füves volt és az egész kiállítási terület is, kivéve a főutat, amit a gőzgépek és traktorok felvágtak. Nem volt vészes, mert azért a víz lefolyt, a sár szikkadt, járható volt a terület. Az odavezető utat megint egy traktor pótkocsiján tettük meg

Az egész rendezvény bevétele egy kórház számlájára megy. Tavaly 25 ezer fontot sikerült összegyűjteniük, de az idei év időjárása nem kedvezett a kiállításnak, úgyhogy ez most messze elmarad a tavalyi összegtől. Utólag mondta Zolika, hogy a vasárnapi napot az eső miatt törölték.

Benn a területen az öreg autók és motorok részén a tavalyi százzal szemben két autó árválkodott. A pénteki eső sokakat elriasztott, valamint nem kockáztatták meg, hogy féltett kincsük elakadjon a sárban. Traktorokból viszont óriási volt a felhozatal. A benzines Fordsontól a rozsdatemető, de működő kombájnig minden volt

• 
• 
• 
• 

Továbbhaladva az angol óriás, shire ló bemutatóját láthattuk. A világ legnagyobb lovai közülük kerülnek ki. Állítólag két méteres marmagasságúak is lehetnek. Ezek itt nem voltak olyan nagyok, de pónilónak semmiképp sem nevezném őket.

A testfelépítésük arányosabb, mint a muraközi lóé, amelyiknek rövidebbek a lábai, de szélesebb háta-fara van. Nagyon jellegzetes a patát fedő hosszú szőrzet valamint a gazdáik által a sörényükbe és farkukba font színes szalagok.

Ezután öszvérek vették át a porondot, és megmutatták, hogyan segítették a katonákat teherhordóként a második világháborúban. Aztán továbbmenve patkolókovács mutatta meg szakmája szépségeit.

• 
• 
• 
• 
• 

Továbbmenve solymászbemutatót láttunk. Nagy kedvencem a solymászat, bár én nem gyakoroltam, de elég sokat tudok róla. Egy gyönyörű Feldegg sólyommal tartottak bemutatót. Ez a madár a magasröptű vagy magasan pedző solymászat kedvelt madara.

Utána megebédeltünk. Zolika azt mondta, csak a paelláért jött ki, na, akkor mi is megkóstoltuk. Zolikának most az egyszer igaza volt. Valami fantasztikusan finom volt. Pont akkor készült el, így a legfrissebb adagot kaptuk, bár az is perceken belül elfogyott.

Megállapítom, hogy a paella bizony kedvencünkké lépett elő. Ráadásul egy ilyen kiállítás itt nem a vendégek lerablásáról szól, a nagy tál paella 5 font volt. Utána egy bűnrossz cidert ittam. Állítólag ez az igazi klasszikus cider. Igaz lehet, mert amit a farmer marketban vettem, az is ugyanilyen rossz volt. Maradok a Bulmersnél.

• 
• 
• 

Mikor jóllaktunk, továbbindultunk a kirakodóvásár felé. Ez olyan volt, mint a carboots piacok. Mindenféle régiséget árulnak meg új dolgokat is, mint például fából készült virágtartókat, külön kihangsúlyozva, hogy nem kínai termék.

Nagyon érdekesek a régi olajbeöntő kannák, amik egyben tölcsérek is. Aztán voltak mindenféle gyilkolászós, saraboló-kaszaboló eszközök is. Zoli barátom mindjárt elkezdett hadonászni egy baltával. Bezzeg az ásó-kapa-gereblye nem vonzza ennyire.

Csodálatos karbidlámpákat láttam az egyik asztalon, majd a szomszédasszonyról készítettem egy remek felvételt, mikor felpróbált egy női katonakalapot.

• 
• 
• 
• 

Elérkeztünk a stabilmotorok kiállításához. Uramisten... az a hang... az a szuszogás, ahogy meg lehet számolni a puffanásokat. Ezek arra lettek kitalálva, hogy az örökkévalóságig pöfögjenek. A szivattyútól a fúrógépen át a darálóig mindent hajtanak.

A többség egy öntöttvas tömb. Általában párologtató hűtéssel. Van, amelyik a legegyszerűbb hörgőszelepes. Négyszáz az üzemi fordulatszáma. Összehasonlításként egy korszerű autó alapjárata 800-1000-ig tart. Egyszerűek, mint a faék, de a feladatukat maradéktalanul teljesítik. 

 

Ugyanilyen érdekes a gőzgépek részlege. Csodálatosan felújított kis és nagy gőzmasinák, úthengerek, traktorok autók. 

 

• 
• 
• 
• 
• 

A következő stand egy rendkívül érdekes hely volt soha nem láttam még ilyet. Egy csapdagyűjtő kiállítása volt. A fő profil az a leggyakoribb tányércsapdákból volt, de valami elképesztő ötletes csapdák is bőven voltak. Még olyan középkori kováspuska is volt, amivel az állat saját magát lőtte le.

• 
• 
• 
• 
• 

Innen aztán hazafelé vettük az irányt, pontosabban Zolikáékhoz, ahol olyan kertipartit rendezett ő és kedves felesége, hogy komolyan felmerült a hozzájuk költözés gondolata.

Volt ott habzsi-dőzsi, tejbe-vaj, meg minden egyéb. Na jó, a tej és vaj helyett újzélandi bor és hazai törkölypálinka folyt. Itt kell megemlítenem, hogy újabb Határátkelő poszt van kilátásban, mert a család egyik tagja emigrálni készül.

Tudni kell, hogy eddig a kedvenc az egy macska volt. Körbe volt rajongva és úgy élt, mint a Kínai Császár. Néhány hete viszont hoztak egy kutyát. Fajtája szerint Szváziföldi Oroszlánölő. Még csak három pitbullt eszik reggelire, de csak mert fiatal. Ez nem a Sátán Kutyája, hanem maga a sátán. Egyből torokra támad (ha felemeled).

Zolikáék Calaisban vették három marék üveggyöngyért egy busman menekülttől. Őt is örökbe akarták fogadni, de hozta volna az egész faluját, így csak a kutya jött.

A macska azóta titokban pszichoterapeutához jár, és otthon a küszöb alatt közlekedik. Néha láttam elosonni szorosan a fal mellett vádló szemeket meresztve gazdáira. Már eldöntötte, hogy kivándorol.

Szóval ott tartottam, hogy miután degeszre ettük magunkat, a romokat hátrahagyva jó későn hazaindultunk.

Ez is egy jó nap volt.”

A moderálási alapelveket itt találod.