Próbálok ritkán ilyet írni, de ma muszáj: aki Balázs posztját kihagyja, az sokat veszít, szóval ne hagyjátok ki. Nem éppen rövid, ellenben rengeteg benne a kép, és én a magam részéről nehezen tudom eldönteni, melyik tetszik jobban. (Kész szerencse, hogy nem is kell döntenem. :) ). Jöjjön tehát az Én városom sorozat legújabb része, irány Ausztrália, Darwin! (Természetesen várom még a fotókat rövid – vagy hosszú – beszámolókkal, mutassátok meg, hol éltek, kedvenc helyeiteket, a hétköznapokat! A cím a szokásos hataratkelo@hotmail.com)
„Szerettem volna pár képpel bemutatni én is a városunkat, ahol lassan két éve élünk. Aztán addig-addig készültem, gyűjtöttem a képeket, meg írtam hozzá egy pár sort is, míg végül rájöttem, hogy a múltkori írásom majdnem pont egy éve született. Ezért egy kicsit az azóta eltelt időre is kitérnék a végén vagy két szóban, úgyhogy „Az én városom”-ból ez lett végül.
Egyelőre még mindig úgy tűnik, hogy az előzményekben leírt rögös út végül jó helyre hozott minket, ha nem is minden szempontból. Ausztrália legészakibb városa, az Északi Territórium fővárosa, Darwin továbbra is ugyanaz a kicsit unalmas kisváros, nem pezseg nagyon az élet, nincsenek túl nagy események, és a helyiek sem pörögtek fel jobban az elmúlt egy évben sem. Még új műemlékek és hangulatos óvárosi kis utcák sem lettek. Állóvíz. No worries.
Amikor jön a hurrikán
Az előző rész tavaly november végén fejeződött be, és éppen az Alessia hurrikánt vártuk. Végül nem lett belőle semmi, de érdekes volt testközelből végignézni a készülődést. Ahogy a trópusi vihar közeledett, úgy fokozták a készültséget is, először csak tájékoztatók voltak, hogy merre jár, milyen erősségű a vihar, majd ahogy közeledett, kihirdették az első fokozatot, ez a cyclone watch.
Ilyenkor még van pár nap, a hurrikán útvonalát is csak nagyon nagy ráhagyással tudják meghatározni. De már tele van a média minden információval, hirdetik, hogy mit kell csinálni, hová kell menni, ha a házad nem „hurrikánálló”.
Általában a '74 után épült házak normális, karbantartott állapotban megfelelnek az előírásoknak. Az az előnye megvolt Tracy Hurrikánnak, 1974 Szentestéjén (ugye, időzíteni tudni kell), hogy akkor rendes építési előírásokat vezettek be, változtattak a szabványokon, és azóta nem okozott különösebb kárt egy hurrikán sem, pedig pár évente van egy-egy.
Tracyhez (4. fokozatú ozi skálán) hasonló erősségű talán nem volt azóta, pár éve volt Queenslandben egy 5-ös, vagyis legerősebb. A következő képet a múzeumból kértem kölcsön, és egy tipikus darwini utcaképet mutat Tracy után.
Ha nem bízol a házadban, akkor mehetsz a kijelölt helyekre, jut mindenkinek. (Vagy át lehet ülni egy másik kocsiba – ha emlékszik még valaki e nagy sikerű üzenetre)
Aztán amikor már csak 24 óra van hátra, akkor kihirdetik a cyclone warningot. Ekkorra már el kell pakolnod minden könnyen mozdítható dolgot a kertből, teraszról.
Kerti bútorok, szerszámok, stb, ami nehezebb a víznél, azt helyhiány esetén be kell hajítani a medencébe, az majdnem minden háznál van. Kukákat fel kell tölteni vízzel, és kikötni valami stabil dologhoz. Az ilyen viharokban a legtöbb baleset a repkedő tárgyak miatt van.
Be kell vásárolni pár napra elegendő kaját, nagy mennyiségű vizet, és várni. Furcsa vihar előtti csend volt aznap este, 11-re vártuk Alessiát, akkor már tudtuk, hogy csak a leggyengébb, egyes fokozatú hurrikán lesz. Érdekes módon a napok óta elég erős szél is teljesen elcsendesedett, a város a szokásosnál is kihaltabb volt. Ki is mentünk gyorsan az udvarra összesöprögetni az elmúlt napokban lehullott levelet.
Majd Alessia egy ravasz húzással délnek fordult, és cserbenhagyott minket. Lett helyette egy rekord hosszúságú monszun. Olyankor kisebb-nagyobb eső van folyamatosan, napokon, heteken keresztül, kis szünetekkel. Szép vízfolyások alakulnak ki.
Januárban jött a húgom egy hónapra, hát volt pár napja, amikor nem esett. Engem nem zavar az eső, nem hideg, gyakorlatilag egy kellemes meleg zuhany. Tök jó. Háziasszonyokat jobban zavarja, semmi sem szárad meg, bepenészednek a dolgok, ha nem klímázol. Ha igen, akkor is. Mi nem szeretjük a légkondit, így jobban penészedtünk.
Gyönyörű természet
Kárpótlásul a természet gyönyörű, minden nagyon zöld és nagyon burjánzik, virágok, termések mindenfelé, madarak tombolnak a fákon, a papagájok és kakaduk kedves rikácsolásától szétszakad a dobhártyád, és találkozhattunk galléros barátainkkal is, tökéletes.
Jópofák ezek a gyíkok, ahogy próbálnak elijeszteni minket. Kinyitja a gallérját, a száját, sziszeg, két hátsó lábára áll, és ha ez mind nem vezet célra, akkor két lábon elszalad, vagy felrohan egy fára.
A következő kép ugyanazon a területen készült, az egyik januárban, az esős évszakban, a másik pedig pár hónappal később a száraz végén. Talán jól mutatja a különbséget.
Az esős évszakban az ég szinte mindig felhős, nagyszerű színekben játszik, a viharok alatt pedig elképesztő villámlásokat lehet megfigyelni a tenger felett. Állítólag itt vannak a legaktívabb viharok a világon, mi is próbáltuk számolni a villámokat, perceken keresztül szinte másodpercenként követték egymást.
Aztán májusban, egyik pillanatról a másikra vége lett az esős évszaknak, és nem esett egy csepp eső sem októberig. Most kezdődik a következő esős évszak.
A száraz évszakban kicsit kifakult a természet, eltűntek a felhők, kiszáradt a fű ahol nem locsolnak, megritkultak a fák, néhány megkopaszodott, a hőmérséklet meg beállt kellemes 28-30 fokra. A város megtelt turistákkal meg délről felköltöző nyámnyila ausztrálokkal, akik nem bírják a „telet” Adelaide-ben meg Melbourne-ben. Ilyenkor minden szállás megtelik, szinte nincs egy szabad asztal a kocsmában, és térképes emberek keresik a kalandot a városban mindenfelé.
Óriási tömeg lepi el a Mindil Beachet kétszer egy héten, amikor a Sunset Market van. Vesznek valami ázsiai kaját, kis bizsut, kamu bumerángot, krokodilfogat, -fejet, krokodilláb hátvakarót, didgeridoot, vagy legalább valami kis aboriginal vackot, aztán kiülnek a partra naplementét nézni, és készíteni pár giccses képet a fÁjszbukra. Több ezer ember játssza ezt minden vasárnap és csütörtökön, legközelebb ti se hagyjátok ki, ha erre jártok. A zene jó. A naplemente is.
A V8 és a Darwin Cup
Érdekesség még a V8 fesztivál, ami lényegében egy autóverseny köré szerveződött esemény, elég sok embert vonz ez is. Az ausztrálok eléggé autómániások. Az autó egy olyan jármű, amiben 8 henger van V elrendezésben, mindegyik minimum fél literes, de inkább több, ha nem akarod, hogy kiröhögjenek vele.
Az igazán tökös ausztrálnak UTE-ja van. A UTE [jút] az a személyautó elejű platós jármű, mint a púpos Moszkvics. Azért nem pont olyan. Ide sorolják a pick-upokat is.
Ideális játszóautó apának, van benne 2-5 szék, meg egy nagy zárható plató (boots ausztrálul, csak hogy erre is legyen egy szó, amit mások nem értenek), ahol elfér a fishingelős felszerelés. Mert aki nem fishingel, az nem számít. Az olyan, mintha még egy V8-asa se lenne, vagy mintha elektromos barbisütője lenne. Elektromos!! Hát ember az ilyen?
Aztán van még a Darwin Cup, eredetileg lóverseny, de inkább társasági összejövetel, a nők beöltöznek paradicsommadárnak, hatalmas ruhaköltemények, kalapok, egyebek.
Lehet fogadni a lovakra, karitatív gyűjtések mennek, meg általános pofavizit, aki számít, ott van. Aki nem számít, mert csak 4 hengeres kocsija van nevetséges 3000 köbcentivel, az is mehet. De a lényeg, hogy ez is egy alkalom a szolid és kulturált alkoholfogyasztásra.
Általában sokan nem élnek az alkalommal, vagy otthon marad a mérték, így ilyenkor elég sok embert lehet érdekes szituációkban látni este, főleg fiatal lányoknál mókás ahogy atomrészegen másznak valahová. Ettől függetlenül a Darwin Cup egy érdekes és látványos esemény, a Sunset Market után ezt se hagyjátok ki. A Melbourne Cup kistestvére.
Ezek a nagyobb események, van még rengeteg kisebb, amikről már írtam korábban. Általában a száraz évszakban van minden, akkor jönnek a turisták, nyaralók. Az esősben csak pár hibbant jön, aki látni szeretné a természet igazi szépségét. A város kicsit olyan, mint Siófok, ha vége a szezonnak, kihal.
Talán már kiderült, hogy én is az esőst szeretem jobban, még ha melegebb is.
Most van az esős évszak előkészülete, build up a rendes neve, ilyenkor van a legmelegebb, 35-36 fok, és általában nagyon párás, de nem bír esni még. Ez a legnehezebb időszak, senki sem szereti, még én sem. De lassan vége, és jön az eső...
Mint Kanada vagy Amerika
Most kimarad a logikai átkötés, és elmesélem röviden, hogy a város szerkezetét tekintve tipikus angolszász város. Pont olyan, mint az amerikai vagy kanadai városok. Van egy pici CBD egy félszigeten, nem ausztrálok citynek mondanák, de erre is van aussie szó.
Ez a központ, itt van a legtöbb irodaház, néhány közigazgatási létesítmény, a Parlament House, szóval minden városiasabb dolog. A nyitóképen lehet látni kellő távolságból.
Itt vannak a magasabb házak is, ha a 20. emeleten akarsz lakni, akkor azt itt tudod megtenni. Fogod látni a tengert, közvetlen a lábad előtt tombolnak majd a viharok, a teraszon kávézgatva figyelheted a villámokat a Timor-tenger felett. Pont most voltunk egy ilyen helyen vendégségben, bár az csak 13. emelet volt, de azért nem volt rossz a kilátás.
Az újabb osztások kisebbek, 4-500 m2-es telkeken szinte összeérnek a házak. 200 m2 alatt ritkán épül ház, ha ehhez még hozzávesszük a medencét, teraszt, akkor máris csak egy tenyérnyi zöldterület marad. Ide már csak valami szabályozott méretű díszcserje kerülhet, egyszerűen nincs hely rendes növényeknek.Kötelező kellékek
Ha van egy ilyen házad a 20 m2-es fűvel, akkor a következő kerti felszerelést kell beszerezned, hogy ne lógj ki a sorból, nem mintha bárkit érdekelne a sor. Szóval kell egy benzines fűnyíró, legalább 5 lóerős. Elektromost csak frissen érkezett wogok vesznek, meg akiknek elektromos BBQ sütőjük van.
Kell még egy benzines lombfújó, amivel átfújod a levelet a szomszédhoz, aki majd visszafújja neked. Idővel kijut az útra, és elviszi az eső. Mindenképpen kell egy nagynyomású mosó a járdáról felkaparni a cuccot, és természeten egy rendes benzines fűkasza, mint szegélynyíró.
Meglehetősen sok park van mindenfelé, kisebb-nagyobb, patakkal, tóval, vagy anélkül, ki milyet akar. Az East Pointon például egy kis mólón lehet ücsörögni a mangrovéban a víz felett. Nagyon hangulatos, szinte soha nincs ott senki, szerintem nem is tud róla a legtöbb ember. Én igen.
A házakat tekintve a régebbi negyedekben főleg könnyűszerkezetes, nem túl igényes házak vannak, lassan kezdenek kikopni. Elég lassan. Az ozik nem kerítenek nagy feneket a lakhatásnak, nem számít igazán státuszszimbólumnak a ház (persze van olyan is), és meglehetősen pénzes emberek is tudnak teljesen átlagos házakban lakni. A következő képen egy nem átlagos ház van.
Megfigyelésünk szerint a ház kb. azért kell, mert a tv, amiben a footy megy, meg a hűtő, amiben ugye a sör van, nem bírja az esőt. Ennek megfelelően általában térdig érő kupi van a házakban. Nem szemét, nem kosz, csak rendetlenség. Meg pár helyen azért kosz is. Esetleg szemét. A pók jó barát, megeszi a szúnyogot, így nem háborgatják. Van egy ismerősünk, akinél kilószámra lóg a pókháló a falakon. Nem gond.
Az újabb házak viszont már teljesen modernek, lehetnének akár Európában is, van normális konyha, fürdő, szép burkolatok, ahogy azt otthon is megszoktuk. Mégiscsak meg kell valahogy indokolni az árát.
Dugó, ami nincsAz utak erőst túlméretezettek, vannak kétszer 3-4 sávos utak is, ahol lehet 80/100-zal haladni, mindezt egy 140 000 fős városban. A helyiek szoktak néha panaszkodni a dugóra, én még sose tapasztaltam, hogy max. másodjára ne jutnék keresztül egy lámpán. Jellemzően dugó ide vagy oda, 80-nal döngethetünk 10 km-t, vagy többet, megállás nélkül. Lehet, hogy nem jó helyeken járok, ezért nem látok dugót.
Mint megtudtam, az utakat úgy tervezték, hogy legyen elég akkor is, amikor a város jóval nagyobb lesz. Márpedig úgy néz ki, hogy jóval nagyobb lesz. Rengeteg építkezés van mindenfelé, egymás után nőnek ki a toronyházak a központban, vagy lakóparkok bármerre.
A város tele van kerékpárutakkal, bárhová el lehet rajtuk jutni, és egy részük a város legszebb részein vezet. Ezeken reggel és este hemzsegnek a biciklisek, gyaloglók és futók.Az én kedvenc útvonalam látható a következő képeken, 5 perc alatt lent vagyok a parton, keresztülvágok az egyetemen (amiről van egy külön sorozat a netes albumban, link a végén), aztán Cassuarina Beach, Rapid Creek és Nightcliff Foreshore. Megunhatatlan, mindig másmilyen. Nightcliffben van a kedvenc uszodánk is. Szabadtéri, mint az összes többi is, és ez is fillérekbe kerül. De ez közvetlenül a parton van. Könyökölsz a medence szélén, és nézed a tengert...
Pelikánok és krokodilok
Ha szerencsénk van, pelikánt is lehet látni, ha akkora szerencsénk van, hogy hajózunk is, akkor még krokodilra is van esély. Aki elég hülye, viszont nem elég szerencsés, az belülről is megnézheti. A krokik itt nem nagyon jönnek azért ki a partra, néha előfordul, de ritka. Mi még nem láttunk szabadon krokodilt.
Van a városban két hely is, ahol lehet krokodilt nézni, egy állatkertféleség, meg egy egész igényes létesítmény a belvárosban, ahol még fürödni is lehet velük. Jó pénzért beleraknak egy plexi edénybe, és etetés közben belógatnak a krokihoz. Olyankor nagyon látszik, hogy mekkora állat. Csak a feje majdnem akkora, mint egy ember.
Lehet a büfében kapni krokodilburgert, meg sztéket is. Nem nagy élvezet, meg nem is az a természet rendje, hogy mi eszünk krokodilt. Turistáknak jó, ki lehet pipálni a megennivalók listáján.
Hogy kicsit visszakanyarodjak a korábbi történetre, az alapvető információk benne voltak már akkor is, nem változtak az árak túl sokat, picit hozzáigazodtak az inflációhoz.Rohamléptékű fejlődés
A város fejlődése – ha lehet – még inkább meglódult. Annyi munkánk van, hogy alig győzzük, és csak jönnek az újabbak egyre. Szinte pár naponta beesik valami komolyabb. Remélem így marad még sokáig. Hogy mi lesz a vége, azt nem tudom, sokan félnek, hogy ez is csak buborék. Meglátjuk.Mindenesetre addig is egy halom toronyház, társasházak, ipari létesítmények, utak, a szomszéd városban teljesen új kórház, egy komolyabb szálloda, bevásárlóközpont és egy komplett városközpont építése kezdődik/kezdődött. Továbbra is ezerrel megy az elképesztő méretű gázberuházás, meg még pár egyéb dolog.
Új munkahelyemen élem a kitántorgók nyomorult életét a helyiek megvető pillantásai között. Illetve nem is teljesen. Pont azt csinálom, amit mindig is szerettem volna. Régi vágyam volt magas épületeket tervezni, ez nekem egy új terület, most kezdek belefolyni ilyen projektekbe. Van még mit tanulni, de hát ezt akartam.Erre otthon nem igen van lehetőség, hébe-hóba ha épül valami magasabb ház. Itt most egyszerre több ilyen is van, bár nem túl magasak, mert Darwinban 100 méter a maximális épületmagasság. Ez tengerszint felett értendő, tehát a belvárosban inkább 70-90 méter, vagyis maximum 30-32 emelet.
Sokan szeretnék eltöröltetni a limitet, vagy legalábbis emelni rajta, de – bármilyen meglepő is - a légierő nem túl rugalmas a kérdésben, márpedig ők megkerülhetetlenek.
Otthon is sokat jártam építkezésekre, itt is igyekszem minél többször. Még mindig meglep a különbség, ahogy hozzám állnak. Otthon valamit kértem, pár szál vasat ide-oda, kis apró változtatásokat, vagy akár csak azt, hogy a tervek szerint csinálják a munkát, akkor sokszor megkaptam, hogy mit pattogok. „Én már harminc éve ezt csinálom, nehogy már jobban tudd.” És hasonlók. Itt kérek valamit, abban a pillanatban megcsinálják, nem is morognak érte.
Az új munkahelynek meglett a hátulütője is, itt valahogy nem fejeződik be a munka fél ötkor, mint az előző helyen. Kicsit mindig sikerül tovább maradni, vagy néha becsúszik egy helyszíni ellenőrzés hétvégére. De legalább a fizetésem is kevesebb lett egy picivel, mint korábban volt. Hiába, az önmenedzselő képességem eléggé satnya.
Meglepő beszélgetések az építkezésenÉpítésvezető kérdi a második találkozásunkkor, hogy honnan jöttem. Magyarországról, mondom. „Hát én is magyar vagyok, tudok magyarul” - válaszolja magyarul.
Pár hete meg egy vasszerelő jött oda hozzám. Annyit mondtam neki, hogy „Hi”, erre megkérdezte ő is, hogy honnan jöttem, majd kifejtette, hogy az egyik kocsmában most látott két magyar lányt pucéran táncolni, ikrek voltak, teljesen egyformák, és hogy azok milyen gyönyörűek voltak. Ilyen a többi is? Ja, ilyen. Nem mind pucér.
Az irodai légkör itt is elég nyugodt. Péntekenként gyümölcsnap van. Ilyenkor az egyik kolléga szerez valami „gyümölcsöt”, ez lehet szusi, pizza, csirke, vagy valami szendvics. Esetleg késő délután pár sör.Most hétvégére naplementenéző hajózás szerveződött éppen, de voltunk már kajálni, golfozni és lawn ball-ozni is. Ez utóbbi ilyen golyós játék, a két játékosnak hat-hat excentrikus súlyozású golyót kell egy tizenharmadikhoz minél közelebb gurítani. Jó móka, ahogy fogynak a sörök, úgy lesznek a golyók egyre excentrikusabbak, vagy valami ilyesmi lehet az oka annak, hogy egyre messzebb mennek a céltól, ki tudja.
Nos, azt hiszem, hogy nagyjából ennyi lenne mára. Nem akarom ismételni a korábbiakat, még most is megállják a helyüket, kb. ugyanúgy látunk mindent. Az meg talán keveseket érdekel, hogy a lányom nagyobb lett 3 centivel, meg kinőtte a cipőjét.
A posztba nem nagyon akartam több képet belenyomni, így is kicsit sok lett szerintem, ha valakinek van kedve, akkor az alábbi albumban találhat még párat, ott tettem hozzá képaláírásokat is, hogy mi micsoda, de lehet hozzáfűzni kérdést, megjegyzést nyugodtan.Aki erre jár, ne felejtsen el beugrani egy kávéra. Volt már vendégünk a Határátkelő révén, még itt a világ végén is. Bizony.
És most, hogy bejeztem, elkezdett esni az eső végre.”
Utolsó kommentek