A mai poszt hét év angliai élményeinek rövid összefoglalója. Ami kifejezetten tetszik Gábor írásában, hogy nem próbálja meg úgy beállítani az angliai életet, mintha az csupa móka és kacagás lenne, hanem felvázolja az árnyoldalait is.

„1998-ban ötéves érettségi találkozóm volt (akkoriban még az autós szakmában dolgoztam), és egy volt osztálytársam mesélt arról, hogy luxushajón dolgozott, és mekkora pénz, meg buli, és persze világjárás!

Megtetszett a gondolat és a fejembe vettem, hogy jelentkezek 1999-ben hajóra dolgozni. Az angol nyelvtudás rendben volt, a szakmai tapasztalat viszont -200… Az ismerősöm azt mondta, elég az angoltudás, a hajón majd megtanítanak mindent.

Hát nem így volt. Esélytelen voltam. Elhatároztam, elvégzek egy felszolgálósulit, szerzek némi tapasztalatot, aztán uccu neki! El is végeztem a tanfolyamot, majd főállásban egy étteremben kezdtem dolgozni. Aztán megtetszett a mixer szakma, szóval arra is rágyúrtam.

A második suli elvégzése után már mixerként kezdtem dolgozni a munkahelyemen, aztán jött egy tulajdonosváltás, mi meg repültünk. Jelentkeztem megint hajóra, végre alkalmasnak találtak, és akkor beütött 2001. szeptember 11. A hajó persze ugrott.

Később dolgoztam három hónapot mixerként egy korfui tengerparti bárban 2002 nyarán (természetesen feketén, még nem voltunk tagjai az Európai Uniónak). Majd jött egy ötcsillagos, aztán egy négycsillagos hotel.

Ezután voltam étteremvezető-helyettes egy indiai étteremben, végül jött megint egy négycsillagos szálloda. 2001 és 2007 között több mint 20 mixerversenyen vettem részt – szóval volt már tapasztalat jócskán a tatyiban.

Az exem 2005-ben rákos lett, és miután kórházba került, három munkahelyen dolgoztam, hogy mindenre legyen pénz. Szó ide, szó oda, szerencsére sikerült a transzplantáció, kikerült a kórházból, gondozásra már nem szorult, én pedig korábbi vágyakodásom irányába mozdultam, hogy valahol Írországban vagy Angliában munkát találjak egy évre, hogy egy kis pénzmagot gyűjtsünk.

A döntés

2007-ben próbáltam közvetítőkön keresztül állást keríteni, de igazából amiket kínáltak vagy a munka nem tetszett, vagy a pénz. Ja, és persze ott volt a közvetítői díj.

Ekkor már nagyon mehetnékem volt (a család is támogatott), végül az interneten ráleltem egy angol közvetítőre, akire rábíztam az önéletrajzom és a referenciáim. Három hét alatt találtunk munkát, leinterjúztattak, megbeszéltük a fizut, szállást, mindent.

Már csak a kiutazást kellett megszervezni. Százezer forintot kértem kölcsön, hogy segítsen az elindulásban, és amikor minden megvolt, bye, bye Magyarország egy évre. Legalábbis így gondoltam.

Majdnem minden az ígéret szerint

Hét év gyors, tömörített története következik. Szóval megérkeztem a WizzAir rengető karjaiban Londonba, és másnap elértem végleges célom Yorkshire északi részén.

Az első meglepetések: minden úgy volt, ahogy ígérték! Majdnem.

Szobám volt (akkora, mint egy bernáthegyi háza kétszer (én 183 cm és 100 kiló vagyok, gondold el…).

A fizetés annyi volt, amennyit megígértek (korrekt), a papírmunkák (NI number, bankszámla nyitása, bevándorlási hivatal, stb.) elintézésében is segítettek.

A fából vaskarika is te vagy

A munka… hát ez az, vazze! Éjszakai portásnak jöttem egy 42 szobás, 200 éves hotelba, ahol természetesen tök egyedül dolgoztam az éjszakában. Éjszakai portás kis hotelban = mindent te csinálsz…

Takarító, mosogató, recepció, kandallópucoló, security, bár, szobaszervíz, meg a fából vaskarika is te vagy. (Persze a WC-takarító, pisi eldugulástalanító is!) Na, mindegy, ezt nyertem.

Két hét után felemeltem a hangom, hogy ez nem korrekt, az igazgató viszont egyszerűen elmagyarázta, lefordítva: megszokod vagy mehetsz.

Szóval én kuss, száj összeharap, bél kidolgoz. Az igazat megvallva pár hónap múlva már kezdtem csipázni a pozíciót, mert rutinosabb lettem a mindenénvagyokban.

Hónapokkal később kineveztek Night Managerré (azaz éjszakás menedzserré) és még pénzt is emeltek. Tudtam, hogy király vagyok! :) Közben persze a havi 300 font ment haza a családnak.

Egy évvel később elhagytam ezt a munkahelyet, persze bármikor visszavártak. :) Találtam munkát délen egy ötcsillagos szállodában, ahol visszatértem a mixer / báros gyökereimhez.

Mindenhol bentlakással laktam, és a munkahelyi menza volt a meleg táplálékom. Az ötcsillagos szállodában egy erős start után fél éven belül Bar Supervisor-rá neveztek ki, két évre rá pedig a Bar Manager helyettesének.

Hát igen, ha keményen dolgozol és jól csinálod a dolgokat, megvan az esélye annak, hogy előbbre lépj! A végét letömörítettem kicsit, mert ha mindenre kitérnék, akkor még a jövő héten is itt gépelnék. :)

Anglia megéri!

Mióta kint vagyok, elmondhatjuk, hogy biztonságban élek, nyaralok minden évben, pénzt küldök haza és még spórolok is! Barátokat szereztem rengeteget, nem vagyok egyedül.

Már saját lakást bérelek, szóval sok jó dolog van benne. A hét év alatt több mint 20 ezer fontot küldtem haza a családnak. Szóval megérte.

Anglia nem éri meg!

Hát igen, most jön a fekete leves. Egy évre terveztem, és már 7 éve vagyok kint. Egy év után mentem volna haza, de beütött a pénzügyi válság… én pedig maradtam. Ráment a házasságom, elváltam. Elvesztettem barátokat (igaz, itt lett sok, de az nem ugyanaz.)

Tanulság és jó tanács

Ha azt tervezed, hogy kiköltözöl, beszéld a nyelvet, dolgozz legjobb tudásod szerint és akkor minden rendben lesz! Hozd magaddal, ha tudod a párod, mert a hosszú különlét előbb-utóbb megöli a kapcsolatod!!

Mint már említette, csak egy évre terveztem, most már hétnél tartok! Mikor megyek haza? Mindig azt mondom, remélem, hamarosan. De ami otthon folyik, sajnos továbbra is arra sarkall, hogy maradjak. Ki segítene a családon? Állam bácsi? Na hagyjuk!

Mindenkinek jó olvasást és tanulságlevonást kívánok!”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.