A mai poszt abból a szempontból rendhagyó lesz, hogy tulajdonképpen két témából áll. Cinkapanka a kilátása kapcsán küldött egy hosszabb írást londoni lakásbérlés témájában, aztán, amikor kiderült, hogy kutyus is van a képben, kértem egészítse ki az írását ebből a nézőpontból is. Így lett a dologból egy külön poszt, szoba, majd lakásbérlési kalandokkal és kutyautaztatással. (A rengeteg képért természetesen külön hálás köszönet.)
„2012 márciusában költöztem Londonba a párom után, akivel novemberben jöttünk össze újra (8 év kihagyás után). Viszont Budapest helyett már Londonban élt, így két lehetőségünk volt, vagy ő jön vissza Magyarországra, vagy én pakolom a bőröndöm és irány Anglia.
Így 4 hónappal később már a repülőn ültem. Először természetesen csak szobát béreltünk, folyton bújtuk a hirdetési oldalakat, míg végül a Spareroom.com-on találtunk egyet, amit kedvesem megnézett és kezdésnek jónak tűnt.
Pár nappal az érkezésem előtt költözött be. 2-es zóna, Battersea (Délnyugat-London), double room, £160/hét számlákkal együtt. Még 2 szoba volt, az egyikben egy mexikói lány lakott, a másikban pedig egy lengyel pár, elvileg ők voltak a landlord, gyakorlatilag folyton veszekedtek, a srác egész nap otthon volt, de ha intézni kellett valamit az nem ment.
Inkább kerestünk egy másikat
Elég hamar megelégeltük a dolgot és úgy döntöttünk, hogy inkább keresünk egy másik helyet, viszont kiküszöbölve az esetlegesen felmerülő problémákat, inkább lakást bérlünk 2 hálóval és a második hálót kiadjuk. Így ha valami probléma adódik, rögtön tudunk intézkedni és nem kell 2 hetet várni, hogy legyen net vagy, hogy használható állapotba kerüljön a mosógép.
Megnéztünk pár lakást, de elég drágának bizonyultak, míg szerencsénkre 2 utcával arrébb találtunk egyet elfogadható áron. Mikor beszéltünk a tulajdonossal, mondtuk neki, hogy később szeretnénk kutyát, illetve a kisebbik szobát kiadnánk.
Azt mondta rendben, semmi probléma, de mennyit tudunk fizetni, ha csak mi ketten lennénk. Előttünk 3 ausztrál lakott itt és kicsit leamortizálták a helyet (függönykarnis letépve, hiányzó konyhai fiókok… mondjuk, kíváncsi lennék, hogy azokkal mit kezdtek :) ). Mondtunk egy alacsonyabb összeget, ő pedig rábólintott, így október elsején birtokba vettük a saját kis lakásunkat.
Félig már be volt rendezve, de könyvespolcot, szőnyeget, kanapéhuzatot és egyéb apróságokat már mi vettünk bele. Azóta is itt élünk.
Az ablakból ugyan nem valami szép a kilátás, de 3 percre van Battersea Park, ami sokkal szebb látványt biztosít, ráadásul kutty is imádja, merthogy tavaly augusztus óta egy labradorral bővült a család, Magyarországról érkezett.
Mindent összevetve nagyon szeretjük a lakást (leszámítva az icipici konyhát, merthogy imádok sütni és néha elég kreatívnak kell lennem, mit hova pakolok) és a környéket is, de úgy érezzük, talán Londonból ennyi elég volt és lassacskán szeretnénk valahova külvárosba költözni. Már csak az árak miatt is.
Ugyanannyiért, sőt még kevesebbért, mint amennyit most fizetünk külsőbb kerületben már nagy kertes, nagy konyhás házat bérelhetnénk. Kutty is jobban élvezné, kergethetné a mókusokat. :)
Lett egy kutyánk
Szóval, hogy lett kutyánk Magyarországról... én mondhatni megszállott kutyás vagyok. Mióta megszülettem mindig volt négylábúnk a családban. Míg Budapesten laktam, ki volt elégítve a kutyaizmusom (anyának 4 saját, 1 ideiglenes).
Miután kiköltöztem Londonba igencsak hiányérzetem támadt, kb. minden eb láttán mintha egy 4 éves szintjére estem volna vissza és vinnyogó hangon mentem volna megnyünyörgetni az összeset.
Természetesen míg csak szobát béreltünk, addig nem szerettünk volna oda betuszkolni egy kisállatot, viszont miután saját lakásba költöztünk mondhatni szabad volt az út, hiszen a tulajdonosnak sem volt ellenvetése.
Odavagyok a Boston terrierekért (párom pedig a labikért) de nagyon drágák, és őszintén szólva nem szívesen fizetnék ki £1000-£1200-ot egy kölyökkutyáért, amikor tudom, hogy a menhelyek tele vannak, nekem pedig mindegy volt csak kutya legyen.
Kedvesem is állatbarát, szerencsére megérti ezt a fajta nyavalyámat (is), úgyhogy elkezdtünk nézelődni, először az itteni menhelyeknél, de egyik-másik olyan feltételeket szab, hogy szerintem az állampolgárságot egyszerűbb megszerezni.
Akkor már inkább Magyarországról
Aztán az otthoni oldalakat is nézegettük, végül az allatok.info oldalon találtuk Lordot. Februárban láttuk a hirdetését, felvettük a kapcsolatot a Retrieverhelp csoporttal, megtudtuk, hogy külföldre is örökbe fogadható a kutya, megbeszéltük a körülményeinket, onnantól kezdve pedig csak reménykedtünk, hogy ne legyen rá más jelentkező.
Annyira azért nem aggódtunk ugyanis egy más kutyákkal enyhén domináns,7 éves, nagytestű, fekete, ízületi problémás labradorról volt szó. Ezt már nem nagyon lehetett volna fokozni, de hát love at first sight, nekünk ő kell.
Június végén mentem haza, meglátogattam az ideiglenes befogadójánál, igen még mindig őt szeretnénk, és augusztus 6-án megérkezett. A retriever fajtamentők mindvégig segítőkészek voltak, főleg az ideiglenes mamája, a probléma csak az elsőnek választott szállítócéggel volt.
Problémák a szállítás körül
Egyre közeledett a szállítás időpontja, az ára már rég kifizetve, visszaigazoló e-mail is megkapva, viszont utána semmi. Miután az x-edik e-mailre sem reagáltak, felhívtam őket. Sokadik próbálkozás után végre fel is vették.
Először azt sem tudták, hogy másnap fel kéne venniük a kutyát. Majd el akarták tolni a szállítás időpontját (mondtam, hogy az nem lehetséges, mert kivettem egy hét szabit, mégse legyen rögtön egyedül, valamint kutyakozmetikus és állatorvos időpont is le volt egyeztetve), majd mikor végül odaállítottak érte, akkor ketrec nélkül akarták berakni egy légkondimentes kisbusz hátuljába, 2 bőrönd közé.
Természetesen az ideiglenes gazdija mondta, hogy szó sem lehet róla, így kutya maradt Pesten, mi meg nekiálltunk másik céget keresni. Sikerült is találni egyet, akik hajlandóak voltak 2 nap múlva felvenni. Nekik ugyan az előző cég árának dupláját kellett fizetni (£350), de nem érdekelt, csak legyen már itt, különben is, ha máskor hozzák, akkor is ennyit kértek volna.
Szerencsére velük nem volt problémánk. Folyamatosan tájékoztattak, merre vannak, mikor érnek ide, ők is ellenőrizték még felvétel előtt a kutya útlevelének adatait, minden oldalon megvan-e a szükséges pecsét / aláírás / stb.
Mi kell a kutya külföldre szállításához?
Ami elengedhetetlen: először is legyen útlevele, chipje, veszettség elleni oltása, ami még 6 hónapig érvényes, féreghajtót kell kapnia az országba való belépés előtti 48-120 órás időtartamban, és egy pecsét is kell az útlevélbe, hogy az állat szállítható külföldre, mindezeket pedig percre pontosan kell dokumentálni.
Szóval kicsit macerás volt és itt is értek még minket meglepetések, aminek hála járt nálunk kutyatréner és rendszeres látogatói vagyunk az állatorvosnak, de köszöni szépen, nagyon jól van, már jól kijön a többi kutyával és a gyógyszereknek köszönhetően az ízületi állapota is sokat javult. Lassan szóba kerül egy új jövevény is, de ő már csak akkor, ha kert is van.
Lábjegyzet
Tudom, hogy már így is nagyon hosszú lett és munkáról nem esett szó, pedig a határátkelők általában főleg arra kíváncsiak, így a lábjegyzetbe írom, hogy párom jelenleg a South West Trains vasúttársaságnál dolgozik Rail Operator-ként, én pedig a London Zoo alkalmazottja vagyok Seasonal Sales Assistant-ként (flancos angol nélkül egyszerűen csak bolti eladó vagyok), ha esetleg van rá igény akkor egy másik postban kifejtem, hogy kerültünk oda ahol most vagyunk.”
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: