Ma ismét gasztronapot tartunk, viszont nem főzünk, hanem Christine segítségével átfutjuk a boltok kínálatát, és kiderül, hogy nagyon sok minden pótolható, ha valakinek a hazai ízek hiányoznak. Ráadásul a helyi ételek között is akad olyan, ami erősen hasonlít egyes magyar kajákhoz.

„Rendszeresen kérdezik a külföldön élő magyarokat, hogy mi kellene, mi hiányzik otthonról a kaja terén. A klasszikusok ugye mindig a téliszalámi és a túrórudi, paprika és társaik... a sor szinte végtelen.

Én egy ideje nyugodt szívvel tudom azt mondani, hogy lassan jószerivel semmi. Hogy miért? Egyrészt az évek során beilleszkedik az ember. Másrészt mert elég jól meg lehet találni a hiányzó dolgokat, vagy a pótlásukat. Igazából ezek nagy része még csak különösebb utánjárást se igényel. De lássuk mindezt képekben.

Azzal azt hiszem, senkinek nem mondok újdonságot hogy Anglia sonkanagyhatalom. Szóval a sonkaimádók mérgezésig ehetik magukat a majd száz féle sokából.

Mi mára kicsit eluntuk ezt, de mindig van utánpótlás. Szalámik közül most ez a tescós pepperoni a kedvencem, a maga markáns ízével számomra tökéletes és nem csak a pizzára. :-))

Néhány éve vettem először a bátorságot, hogy megkóstoljam a skótok híres nemzeti eledelét, a haggist. Amiről gyorsan kiderült, hogy a mi májas hurkánkra hajaz.

Van persze párja is, a black pudding, ami a mi véres hurkánk kistestvére. Az angolok ezt legtöbbször karikára szeletelve kisütik. De meg lehet enni „nyersen” is.

Májkrém van szintén rengeteg féle. Nekem ez a kis mezei a kedvencem:

Szintén a Tescóban árulják ezt is. Igen, igen főtt császárszalonna. Legtöbbször olyan gyorsan elfogy, hogy még lefotózni is csak ezt a kis csücsköt tudtam. :-))

Másik nagy kedvencünk az itt Doktorska Sausage néven futó felvágott, de mint a képen látható, ez bizony párizsi. Van csirkés, marhás, de még olívás is.

Valamiért a kijövők többsége nehezen talál rá a tejfölre. Igazából nem értem miért, mert szinte az összes boltban kapható. Igaz jól elbújik a rengeteg tejszínféle között.

Ha valakinek túróhiánya van, annak a keresőszó a twarog. Egy ideje szintén kapható még a Tescóban is.

És ha már főzünk, akkor itt a pirospaprika is.

Az indiai paprikától nem kell félni. Nem harap. :-)) Szerintem semmivel se rosszabb, mint a magyar, ugyanakkor lényegesen olcsóbb. Kíváncsiságból belenyaltam, úgy ale natúre, mielőtt főzni kezdtem vele. Nincs sok különbség a magyarhoz képest. Az otthoni kicsit keserűbb talán, de ennyi, semmi több.

A sütögetéshez is van mindenféle: élesztő, szódabikarbóna, vaníliás cukor. Sütőpor is van, csak lemaradt a képről.

A kockasajtról se kell lemondani. Bár már rég nem kocka... :-))

De imádom, hogy ipari méretekben is kapható pl. feta jellegű sajtok tömkelege. Lásd az alábbi, majd kilós konzerv verziót.

Savanyúság terén sincs gond. Tippeljetek. Igen. Gyári, konzerv, kovászos uborka. :-)) Legutóbb a Sainsburys-ben is volt már.

De ha valaki a csemege ubira bukik, annak se kell kétségbe esni. Keresőszó a sweet vinegar vagy a sweet and sour ubi.

De találtunk ilyen almapaprikára hajazó kis csöppségeket is. Legtöbbször van a gömbölyű verzió is. De ugyanaz az íz ez is.

Ha már csípősségeknél tartunk. Nekem az utóbbi időben a hagyományos chili mellett nagy kedvencem a harissa pasta. Érdekes, újszerű íze van szerintem. Mindenesetre rákaptam nagyon.

Az angol mustár... aki evett, az szerintem sose felejti el, mert olyan erős. A tormán kívül nem tudom így hirtelen, mi van még benne, de nagyon goromba. A tormát, mint a főtt sonka elengedhetetlen tartozékát, gondolom nem kell bemutatni.

Mustárok közül viszont nekem és a gyereknek továbbra is ez a kedvenc, immáron több mint tíz éve. Olyannyira, hogy fiam az otthon töltött két és fél évben inkább nem evett egyszer se mustárt, mert a magyar mustár láttán közölte, hogy az szerinte nem mustár és egyem meg én, ha akarom. :-))

A téliszalámi nem létszükséglet, de a Waitrose-ban lehet kapni, ha valaki nagyon hiányolja.

Pogácsarajongóknak a Sainsbury's-ben lehet sajtos pogi féleséget kapni. Igaz, inkább édes mint sós, de így is ehető. :-))

Hát ennyi volt, ami hirtelen eszembe jutott. Persze még lehetne ragozni, de a lényeg ugyanaz marad…”

Eddig tartott hát a mai gyorsbemutató, a képekért köszönet Christine-nek, aki egyébként blogot is vezet (nem csak ételekről…), amit ide kattintva érhettek el.

Ne felejtsétek, a továbbiakban is várom az írásokat (képekkel, ha lehet) arról, ti hogyan pótoljátok a magyar ízeket, ha egyáltalán szükségét érzitek, milyen trükköket alkalmaztok, és mi a kedvencetek a helyi specialitások közül, azt hogyan készítitek el. A recepteket, írásokat és a képeket is a hataratkelo@hotmail.com címre küldjétek!

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.