Aki gyerekkel vág neki a határátkelésnek, annak az egyik legfontosabb kérdés a beiskolázás. Ez nem mindig egyszerű kérdés, különösen érdekes kihívásokat tartogat egy, a magyartól annyira eltérő rendszer, mint az angol. Ebben vág rendet Judit mai, szerintem rengeteg hasznos információt tartalmazó írása.
„Mivel három különböző korú gyerekkel élek Angliában immár három éve, meglehetősen sok tapasztalatot szereztem az angol (de nem brit – érzésem szerint Skóciában és talán Walesben is mások a szabályok) iskolarendszert illetően.
A kiutazásunk előtt rengeteg energiát öltem abba, hogy a helyi iskolákról és a beiratkozási lehetőségekről tájékozódjam. Ennek ellenére visszatekintve úgy gondolom, hogy az azóta összegyűjtött tapasztalat birtokában ma már jóval ügyesebben választanánk.
Remélem, hogy a kiutazást fontolgató vagy frissen ideérkezett szülők hasznosnak találnának egy rövid iskola összefoglalót, úgyhogy íme. Előre szólok, hogy kicsit hosszú, illetve hogy én csak azt tudom leírni, amit én láttam/hallottam/olvastam, ha valamiben tévednék, előre is elnézést kérek.
Más a megközelítés
Az angol állami iskoláknak világszerte nincs túl jó híre, és a helyi emberek egy részét elnézve ennek van is némi alapja. A magániskolák persze más tészta – mi azonban anyagi okokból ezt a lehetőséget fontolóra sem vettük (bár úgy hallom, oda is lehet ilyen-olyan indokokkal ösztöndíjat szerezni, ha valakinek mindenképpen ez az álma).
Saját tapasztalatom szerint az angol iskola két ponton különbözik gyökeresen a magyartól - a tantárgyak megközelítését és a gyerekek tanulásra való ösztönzését illetően.
Az első azt jelenti, hogy sok tárgyat itt egészen másképp tanítanak – a földrajz inkább a környezet és az ember együttéléséről szól, nem pedig arról, mi hol található a világban, így aztán nem csoda, hogy sokan azt sem tudják, hogy Afrika város-e vagy földrész.
Történelemből nem veszik végig a fontosabb eseményeket az őskortól napjainkig, inkább egy-egy kiragadott korszakot tanulmányoznak mélyebben, általában a források értelmezésére koncentrálva. Így aztán előfordulhat, hogy gyermekünk mindent tudni fog I. Erzsébet uralkodásáról, de mondjuk Nagy Sándornak a létezéséről sem hallott.
Nyelvtant egyáltalán nem tanítanak, angolórán inkább olvasnak, szöveget értelmeznek. Itt sem próbálják végigvenni a világirodalmat, inkább egy-egy könyvet vagy színművet elemeznek jó sokáig.
Összességében nekem szimpatikus, hogy inkább az adott anyag alapos és kritikus megismerésére koncentrálnak, és nem próbálnak túl sok felesleges enciklopédikus ismeretet gyömöszölni a gyerekek fejébe.
Viszont a tanulmányozott témák kiválasztása kissé esetlegesnek tűnik, és fehér foltokat hagy a gyerkőcök műveltségében, melyeket maximum magánszorgalomból fog (ha fog) pótolni, aki akar.
Kerülik a stresszt
Ami a tanulásra való ösztönzést illeti, úgy veszem észre, az angol iskola nagyon, talán túlságosan is igyekszik elkerülni, hogy stresszelje a gyerekeket, akiket teljesítményük szerint csoportokba sorolva oktatnak.
A tanárok többsége - legalább is akikkel én találkoztam – nagyon elhivatott, rengeteg időt és energiát áldoz a gyerekekre, minden tárgyi és emberi feltétel adott a tanuláshoz, de nincs igazán nyomás vagy kényszer.
Ez egyfelől jó, mert a gyerekeket sokkal kevésbé viseli meg az iskola, másfelől viszont a nem kiemelkedően okos és/vagy szorgalmas tanulók egy idő után menthetetlenül lemaradnak.
Nagyszerűen ellébecolnak a többi hasonló szinten lévő nebulóval együtt a nekik kijelölt kis csoportban, és ha nem akarnak, egy büdös kukkot sem tanulnak. Ez különösen igaz, ha a gyerek még nem vagy nem jól tud angolul – rögtön beutalják a leggyengébb csoportba, mondván ott jól el lesz, amíg a nyelvet tanulja.
Miután legtöbbször a jobb csoportokban sem túlzottan magasak a követelmények, akinek fontos az iskolai előmenetel, jobban teszi, ha nem engedi, hogy a gyerekét a gyenge csoportba tegyék. Amúgy eddig minden iskolában nagyon rugalmasak voltak velünk, és igyekeztek minden hasonló jellegű kívánságunkat teljesíteni.
Nem jó, ha egy évvel lejjebb kezdenek
Az angol gyerekek 5 éves korukban mennek iskolába. A kicsik oktatásáról nem sokat tudok, mivel az én legkisebb lányom hatodikban kezdett itt. A korábbi iskolakezdés miatt a magyar gyerekek nem fognak ugyanabba az évfolyamba kerülni, amibe otthon jártak – a születési évük szerint fogják őket beosztani.
Nyilván sokan aggódnak amiatt, hogy a gyerekük, aki ráadásul nem vagy nem sokat beszél angolul, ráadásul még felsőbb osztályba is kerül, ezért igyekeznek rávenni az iskolát, hogy tegye őt vissza egy évvel.
Mi is így kezdtük, de tapasztalatom szerint ez nem szerencsés - egyrészt a felsőbb osztályosok nem feltétlenül (valószínűleg nem) fognak előrébb tartani a tananyagban, másrészt a gyereknek még nehezebb beilleszkednie, ha az osztálytársai mind fiatalabbak nála.
Nem kell izgulni, az itteni iskolák többsége nagyon jól és pozitívan kezeli a külföldről érkezett diákokat, persze van is benne sok tapasztalatuk. Minden magyar gyerek, akivel itt találkoztam, az enyémeket is beleértve, kiválóan megállta a helyét azon az évfolyamon, ahova a születési éve alapján tartozott.
Hogyan kerül be a gyerek az iskolába?
Az iskolai helyeket a mi városunkban az önkormányzat osztja el. Miután az ember megkeresi őket, először kijönnek családlátogatásra - erre csakis akkor hajlandóak, ha a gyerek már Angliában tartózkodik, így előre intézni bármit is nem nagyon lehet -, azután beosztják a lakhelyéhez legközelebb eső iskolába, ahol van hely az évfolyamán.
A férőhelyek viszonylag korlátozott száma egyre nagyobb probléma – az előírt maximális osztálylétszámot nem lehet túllépni, így előfordul, hogy elég távoli és/vagy nem túl színvonalas iskolába kell járnia szemünk fényének.
A döntés ellen lehet fellebbezni, illetve fel lehet iratkozni várólistára azokon a helyeken, ahova szívesebben járna. Elég nagy a jövés-menés, így könnyen elképzelhető, hogy rövidesen felszabadul egy hely. Ha több helyen is van férőhely, a család választhat.
A kulcsszakaszok
Az iskolai „karriert" úgynevezett Key Stage-ekre, röviden KS, magyarul kb. kulcs szakaszokra osztják.
A KS1, az egészen kicsik – elsősök és másodikosok - sokszor még teljesen külön suliba járnak, legalább is a mi környékünkön, aztán harmadiktól hatodikig tart az általános iskola, a KS2.
Hetediktől tizenegyedikig van a középsuli (KS3 és KS4) – hatodikban jelentkezni kell max 3 helyre, és ismét csak az önkormányzat eldönti, ki hova kerül (gondolom, ugyanígy történik az első osztályos helyek kiosztása is).
Az iskolák körzetesítve vannak, így legnagyobb eséllyel a mi csemeténk is a körzetibe fog járni. Itt is lehet fellebbezni – mi megtettük, és sikerrel jártunk, úgyhogy nem reménytelen a dolog.
Az osztályozás
Az angol osztályozás teljesen más, mint a magyar, és számomra egyelőre megszokhatatlanul furcsa. Minden gyereknek van egy target grade-je, kb. „megcélzott jegy", amit az iskola szerint év végéig el kellene érnie.
Hogy ezt mi alapján állapítják meg, az rejtély – azt hiszem, bevisznek róla mindenféle adatokat egy számítógépbe, és az kiköpi a target gradet, amely adott esetben köszönő viszonyban sincs a gyerek korábbi teljesítményével és képességeivel.
A legkisebbik lányomnál – most nyolcadikos – levelek, szintek szerint megy az osztályzás: level 1-2 = semmit sem tud, level 3-4 = gyenge/közepes, level 5-6 = ez már elég tisztességes teljesítmény, level 7-8 = szuper jó. A leveleken belül is van még három szint, mondjuk 4-, 4 és 4+, szóval elég árnyalt a kép.
Csak úgy hétköznap az órán nincs felelés és osztályzás, csak dolgozatra vagy házi dolgozatra szoktak jegyet kapni. Évente háromszor van bizonyítvány, mivel itt nem két félévből áll az iskola, hanem három term-ből, szeptembertől júliusig, egy, időnként két hét szünettel minden term közepén és végén, 6 hét nyári szünettel.
A bizonyítvány
A bizonyítvány legtöbbször szöveges értékelés, leírja, hogy teljesít a gyerek az adott tárgyból, miben ügyes, miből kéne javítania, hol tart a target grade-hez képest, és milyen a szorgalma 1-6 skálán.
Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek arra is, ki mennyit hiányzik, bizonyos – szerintem nem túl nagy – mennyiségű hiányzás már komoly büntetéseket von maga után. Amúgy jó tudni, hogy max 5 nap terjedelemig a hiányzást a szülő is igazolhatja, sőt a munkahelyen sem kell orvosi igazolás, csak ha 5 napnál tovább vagyunk betegek.
A középiskola
A középiskolában a gyerekek elég hamar szakosodni kezdenek. Nyolcadikig még mindenki többé-kevésbé ugyanazt tanulja, azután választani kell, ki miből szeretne GCSE-t (kb. érettségi?) tenni. Azt hiszem, ez nem mindenhol zajlik egyformán, ráadásul változni is fog a rendszer.
Nálunk továbbra is fog tanulni a gyerek angolt, matekot, science-t (fizika, kémia és biológia egyben) meg még néhány alap dolgot, és mellé fel kell vennie 6 általa választott tárgyat, melyekből a legkevésbé sikeres kettőt tizedikben majd leadja.
A választható tárgyak skálája igen széles: történelem, földrajz, mindenféle művészeti tárgyak, nyelvek, de vannak gyakorlatiasabbak is, üzleti tanulmányok, vendéglátás, stb.
Tizedikben és tizenegyedikben teszik le a GCSE vizsgákat – annyi tárgyból, ahányból akarnak/tudnak, de minimum 5 GCSE alapkövetelmény, ha az ember tovább akar tanulni. Van olyan tárgy, amit végig tanulnak, van, amit rövidebb ideig. A legtöbből többször is vizsgáznak, és a részeredményekből adódik össze a végleges osztályzat.
Vizsgák minden mennyiségben
Ezen a szinten az osztályzás már nem levelek szerint történik, inkább a magyarhoz hasonló skálán, de betűkkel: A* = csillagos 5, A-C = kb. 5-3, bár szerintem egy C teljesítményre Magyarországon kettest se minden iskolában lehet kapni. Vannak még további betűk is, de az lényegében mind megbukott – a CGSE csak akkor számít, ha legalább C.
Van egy BTEC nevű vizsga is, ez a gyakorlati tárgyakból, pl. számítástechnika, business, vendéglátás, stb. tehető, inkább a gyakorlati alkalmazásra fókuszál, azoknak való, akik nem egyetemen akarják majd tovább tanulni a tárgyat, hanem szakmai alapokat szeretnének szerezni.
Eddig 16 éves korig volt tankötelezettség Angliában – 11. után, aki akarta, abbahagyta az iskolát. A korhatár most 18 évre változott, így 11. után három opció van.
Aki dolgozni szeretne, aprenticeship-re jelentkezik, kb. az otthoni szakmunkás képzés, gyakran maguk a munkaadók szervezik. Szakmát lehet tanulni college-ben is, kb. otthoni szakközép, illetve tovább lehet tanulni Sixth Formban, kb. az otthoni gimnázium.
Ezekbe az iskolákba megint külön jelentkezni kell, de itt már nem az önkormányzat, hanem maga az intézmény dönt a felvételről, így többet nyom a latba a korábbi teljesítmény és a GCSE eredmények.
A Sixth Form kétéves és a többség összesen 4 tantárgyat tanul első évben, majd hármat a másodikban. Itt már tényleg a későbbi egyetemi felvételi tárgyakra kell koncentrálni. Az első – vagyis összességében a 12. évben tett vizsga az AS level, ez önmagában is egy - alacsonyabb - kvalifikáció, a végső vizsga pedig az A level, ez a legmagasabb középiskolai végzettség.
Egyébként mind a GCSE, mind az AS és A level vizsgákat központilag szervezik és egységes javítókulcs alapján értékelik, mint a magyar érettségit.
Bejutás az egyetemre
A legtöbb egyetemen nincs külön felvételi, bár mondjuk Oxfordban vagy Cambridge-ben van személyes elbeszélgetés. Az egyetemek megmondják, melyik szakra milyen eredményeket fogadnak el milyen tantárgyból.
Például a követelmény három A osztályzat vagy két A és egy B, és van egy lista, hogy melyik tantárgyakból lehet (nyilván nem veszik fel orvosnak, akinek zenéből van).
Amúgy az egyetemek – is – elég rugalmasak, mindenféle egyéb – skót, nemzetközi, stb. – végzettséget is elfogadnak. Főleg a kisebb egyetemek nem lehetnek túl válogatósak, amióta kilencezer font per év a tandíj, így minden jelentkezőt egyénileg bírálnak el.
Egyébként is az a tapasztalatom, hogy az angol iskolák nagyon rugalmasak, még ha papíron valami nem is látszik megoldhatónak vagy valamelyik követelménynek nem felelünk meg, érdemes megpróbálkozni a jelentkezéssel, előállni az egyéni kérésekkel. Aki a ridegebb és merevebb magyar iskolákon szocializálódott, kellemesen meg fog lepődni azon, hogy mi minden elintézhető Angliában.
Az oktatás teljesen ingyenes
Még egy, magyar szülők számára kellemes különbség – az angol oktatás teljesen ingyenes, nem kell tankönyvet, füzetet vásárolni, mindent az iskola áll. Azért vannak kisebb költségek persze, iskolatáska, színes ceruza, de a számológépet például a suli kölcsönzi némi betéti díj fejében.
Az egyetlen extra költség az egyenruha, ez szinte mindenhol kötelező. A legtöbb helyen meghatározott színű nadrág vagy szoknya (lányoknál szabadon választható, melyik), fehér ing, meghatározott színű pulóver iskolai címerrel, címeres nyakkendő, esetleg zakó is.
A zakó ára húzósabb lehet (de vehetjük használtan), a többi viszont nem drága, és mivel a gyerek minden nap az egyenruhát hordja, sokkal kevesebb kiadásunk lesz egyéb ruházatra, úgyhogy összességében megéri.
Engem először zavart, hogy nincs tankönyv – szerettem volna tanulni otthon a gyerekekkel, de nem tudtam, mit vesznek az iskolában, ha kérdeztem, miről tanultak, sokszor csak annyi volt a válasz, hogy nem tudom, nem értettem.
Azóta megtudtam, hogy az angol iskolákban nagyon szigorúan előírt tanmenet szerint tanítanak, és minden - de tényleg minden! –, amit tanítanak, megtalálható online, pl. itt. Így máris sokkal könnyebb otthon együtt tanulni, még ha a csemeténk nem is feltétlenül örül ennek a fejleménynek.
Nos, ennyit dióhéjban az angol iskolákról, remélem, hasznos volt. Sok sikert mindenkinek, aki gyerekekkel igyekszik boldogulni Angliában!"
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: