Vasárnap lévén ismét blogokat (pontosabban posztokat) ajánlok, és igyekeztem minél szélesebb körből meríteni, mind földrajzilag, mind tematikában. Így aztán járunk ma Angliában, kapunk némi jó tanácsot is a kiköltözéshez, aztán ellátogatunk Chilébe, ahol kiderül, hogy a csodálatos gasztronómiai lehetőségek országa képes-e berúgni a ziccert, végül (ha már ziccer), röviden megnézzük azt is, hogyan várták a svédek a pénteki labdarúgó világbajnoki-selejtezőt (ha már a magyar válogatott, ugye... de kíméletből inkább nem mondok semmit).
„Sokan azt gondolják olyan könnyű eldönteni, hogy 'igen, magam mögött hagyom a családom/barátokat és kiköltözök külföldre'. Természetesen azt gondolod, egyből kapsz megfelelő munkát, lehetőleg olyat, ami a képesítésednek / érdeklődési körödnek megfelel. Aztán sok pénzt fogsz keresni, nem sok munkával. Természetesen, el fogsz tudni menni 2-3-szor nyaralni egy évben, drága házat, kocsit venni, sőt még félre is tenni...
El kell, hogy mondjam, ez hülyeség... lehet, hogy van pár ember, aki szerencsés, vagy elég okos ahhoz, hogy ilyen élete legyen, de valljuk be őszintén, nem ez történik a legtöbb emberrel.
Néhány 'képességet', tulajdonságot meg kell szereznünk ahhoz, hogy képesek legyünk alkalmazkodni egy új környezethez, új emberekhez, és új nyelvhez.
(...)
Először is, tudnod kell a nyelvét annak az országnak, ahova tervezel kimenni.
Fogadd el, alkalmazkodj a kultúrához, környezethez és a sokszínűséghez / emberekhez. Ha külföldre költözöl, te vagy az, akinek el kell fogadnia a változást, nem pedig fordítva. Például Angliában nagyon sokféle nemzetiség él együtt, amihez alkalmazkodnod kell.
Vagy egy másik jó példa az az, hogy amikor 1-2 cm hó esik, bezárják az iskolákat, és az egész időjárás egy hatalmas katasztrófa lesz (habár tudod, otthon ez semmit nem jelent). Tudsz tenni ellene valamit? Nem. El tudod fogadni és alkalmazkodni hozzá, elég okosnak lenni és megpróbálni nem vezetni ebben az időben? Igen. Vagy egy másik példa a csapok esete.
Ne mindig más emberekre hagyatkozz. Habár van barátod / ismerősöd, aki megígérte segít neked, hogy elkezd a külföldi életed, próbálj meg független lenni amennyire csak tudsz.
Ha nincs megfelelő képesítésed / tapasztalatod / nyelvismereted, akkor érd be kevesebbel. Például valaki jó informatikából Magyarországon, de nincs tapasztalata a külföldi országban, vagy nem beszéli jól a nyelvet, akkor vállaljon el bármilyen más munkát először (gyárban, konyhában, stb.), így szerez tapasztalatot, és innen tud feljebb mászni a ranglétrán.
És nézd mindennek a jó oldalát!"
A poszt további részeit ide kattintva olvashatod el!
Na jó, de mit esznek a chileiek?
A következő ajánlott poszt chilei, és ha már, akkor nézzünk egy kis gasztronómiát, méghozzá hat különböző étel receptjét kapjuk Ágitól. De előtte egy kis bevezetés a helyi ételek világába...
„Amikor Chilébe érkeztem, egy olyan családba kerültem, ahol a háztartási mindenes (itt nana-nak hívják), perui volt. Ügyes, fiatal lány, jól és változatosan főzött, így nekem az a kényszerképzetem támadt, hogy a chilei ételek alapvetően nagyon finomak. :)
Hosszú időbe tellett mire megismerkedtem kicsit a helyi gasztronómiával és a tavernákban a felismerhető ételeken túl (sült krumpli, sült csirke, stb.), mást is mertem kérni. Ehhez elsősorban meg kellett tanulnom spanyolul. Az utóbbi egy évben már bátran rendeltem mindenfélét, lévén még ha a nevét az ételnek nem is értettem, egyszerűen megkérdeztem mi van benne.
Rá kellett ébrednem, hogy ebben az országban (amit amúgy imádok, és ami hihetetlen tárházával rendelkezik az egzotikusabbnál egzotikusabb gyümölcsöknek és zöldségeknek, ráadásul szinte egyeduralkodója a Csendes óceán déli részének hihetetlen gazdag hal és tengeri herkentyű-készletének), a gasztronómia egyáltalán nem tör művészi magasságokba. :)
Ebben az országban az őslakos indiánok kezdetleges konyhája keveredett a legsötétebb spanyol martalócok ízvilágával, amiből érthető módon semmilyen nívós dolog nem sülhetett ki.
Igazság szerint ha osztanának a legjobb alapanyagokból legrosszabbul főző nemzetnek valaha valami díjat, Chile méltán esélyes lenne. :)))
Jól jellemzi az itteni állapotokat, hogy minden hét végén fél Arica felkerekedik és átmegy a perui határon... hogy minek?? Végre valami finomat enni:)))
(...)
Bár a chilei konyha nagyjából sehol sincs például a gasztronómiai nagyhatalom Peruhoz képest, de be kell látni, szendvicseket bizony tudnak készíteni. Rengetegféle van, mindegyik más, jól hangzó fantázianévvel büszkélkedhet és a helyiek a persze a névről azonnal tudják, hogy az melyik (én 4 év után is csak néhányat ismerek névről) :).
Ami általános ezekben a szendvicsekben, hogy a főtt vagy sült (valódi!) húson kívül sokféle zöldséget találunk bennük és a legtöbb valóságos szendvics-műremek. :) 1-1 díszpéldány olyan méretű, hogy tökéletesen megfelel egy főétkezésnek. Ezekből biztos nem tudsz megenni kettőt. Ráadásul ahogy észrevettem (főként a férfiak), nagy szakértők és sosem adnának ki a kezükből egy nem tökéletesen elkészített szendvicset."
Aki viszont kíváncsi a receptekre, az kattintson az eredeti posztra – én nem hagynám ki a helyetekben!
Már megint a foci!
Nem tehetek róla, de nem bírtam megállni, hogy ezt a posztot be ne válogassam. Elsősorban azért, mert eléggé fájdalmas volt még a hírekben is olvasni a Hollandia-Magyarország vébé-selejtező meccs (mészárlás) végeredményét (8-1 lett és nem a magyaroknak, ha valaki nem tudná).
Ha jól tudom, a svédek az elmúlt évtizedben többször is egy csoportban voltak a magyarokkal, sok örömünk mondjuk nem is volt benne, de azért érdekes, náluk hogyan viszonyulnak a focihoz. Ennek apró szeletét kínálja Bandirepublic.
„A meccs napján bent a cégnél például a hr-es csaj azzal kezdte a mítinget, hogy kifejezte reményét a vb-re jutást illetően és megkért mindenkit, hogy este szurkoljon a csapatnak.
(...)
Majd persze a világbajnokságon jól elhullanak a középszerű svédek a csoportmérkőzések során, de egy egész nemzet boldog, és sokaknak van ürügye jövőre Brazíliába utazni, és a foci legszentebb eseményén megnézni hazája fiait.
Nekünk magyaroknak ebből sajnos semmi sem jut '86 óta, és már akkor is 6-1-re aláztak a ruszkik, úgyhogy abban sem volt nagy öröm. Vajon lesz még olyan az én életemben, hogy büszke magyarként szurkoljak a válogatottunknak? Remélem, mert a jelen állapotokat nézve az azt jelenti, hogy hosszú életű leszek!"
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: