Régen jártunk már Angliában (...), úgyhogy éppen itt az ideje egy londoni posztnak. Amiben viszont Erika írása különleges, az az, hogy varrónőként boldogul a divat egyik fővárosában. Tapasztalatai azonban bőven megszívlelendőek a szakmán kívül is.

„Magyarországon valaha divatszakmának számított a varrás, mai szemmel már elképzelhetetlen, hogy valaki négyes átlaggal szakmunkásba megy, vagy érettségi után ilyen most már elavultnak tűnő szakmát tanul. Azonban akkor még az iskolák ontották a jól képzett szakembereket a ruhagyárak és a kisipar számára.

A rendszerváltás utáni gazdasági, jogi változások többször is padlóra küldték a szakmát, ám a végleges hanyatlása a kilencvenes évek végére tehető, köszönhetően a kínai ruhadömpingnek és az olcsó használt ruhakereskedések megjelenésének és a jövedelmek elértéktelenedésének. Ennek következtében a varrónők kénytelenek voltak más szakmát választani.

A szalonok, a kis javítóműhelyek szépen lassan eltűntek az utcákról, amelyek több tulajdonosváltás után üresen, leeresztett rolóval várják sorsukat, a lassú pusztulást.

Kezdetek

Én is a pályaelhagyók között voltam. Hittem benne, hogy tanulással, szorgalommal megváltoztathatom az életemet. Először egy okj-s képesítést szereztem, majd ezen a vonalon főiskolára mentem.

Az új területemen három évet dolgoztam. Sajnos a válság miatt egyre kevesebb lett az ügyfél és a munka. A főnököm akkor már folyamatosan mondogatta, hogy anyagilag jobb lenne neki, ha az egyik gyermeke segítene, akinek szintén kevés a munkája. Ebben az ágazatban tevékenykedő cégek inkább elbocsátották a dolgozóikat, minthogy felvegyenek, ezért esélytelennek tartottam, hogy hamar kapjak állást.

Nagyon szerettünk volna a párommal összeköltözni. Számolgattunk otthon is, hogyan jövünk ki jobban. Úgy döntöttünk megpróbáljuk Angliát, alapozva az ő gyári gyakorlatára és az én varrónői múltamra.

Ősz derekán érkeztünk meg Londonba

A házban összesen nyolcan lakunk. Nekünk szerencsénk van, mert éppen akkor újították fel. Szép világos déli szobát kaptunk, amely a ház legmelegebb helyének bizonyult a későbbiekben. Két hétig szinte csak nyaraltunk, rácsodálkoztunk a környezetünkre, a boltok kínálatára, az árakra, a különböző kultúrákból érkezett emberekre.

Sajnos nem ősszel kellett volna jönnünk. Ez az időszak a közelgő ünnepek miatt csak a vendéglátósoknak volt jó. Egész évben folyamatosan figyeltem a varrással kapcsolatos hirdetéseket az interneten. Ám ősz végén már hiába küldözgettem az önéletrajzomat, nem jött rá válasz.

Rossz kezdet után álommeló

Kilistáztam a közeli varrással foglalkozó cégeket és nyakamba vettem a várost. Az első, később zugvarrodának bizonyuló cég fel is vett. Vacak pénzt kerestem, be se jelentettek, de csak addig akartam maradni, amíg nem találok jobbat.

Itt többségében pakisztáni, bangladesi férfiak dolgoztak és csak négyen voltunk nők. Maga az épület egy elhanyagolt, palatetős, hatalmas helyiség volt. Fűtés egyáltalán nem volt, de kaptunk fűtőtesteket. Ám ez sem segített a mindent átható hideg ellen. Decemberben ez már egyáltalán nem volt vicces. Január végén felmondtam.

Valószínűleg az önéletrajzomba beleírt angol munkatapasztalatnak köszönhetően egy másik hely, behívott próbamunkára. Gyönyörű világos, tiszta varroda, nagyon jó munkakörülmények, a legmodernebb gépek, egy álom a másik után. Január utolsó hetétől már ott dolgoztam.

Követelmények

Bárhova is kerül az ember, mindenhol van próbamunka. Ez lehet fél eleje elkészítése, vagy kap egy méretet és el kell kezdeni vele a munkát.
Amit itt Angliában nagyon szeretnek, az a franciavarrás. Szinte minden, ami blúz, ing, organzából, csipkéből készült ruha, ezzel készül. Sokan már itt elbuknak a próbamunkán.

Nálunk ez nem volt ennyire hangsúlyos dolog, mint itt. Ráadásul nem saját magad vasalod meg a darabjaidat, hanem vasalóférfiak vannak. Ez nekem például nagyon furcsa, mivel előzőleg soha nem dolgoztam nagyipari környezetben.

Ők viszont nem akkor vasalnak, amikor szeretnéd, hanem a felállított munkahelyi standard szerint. Ebből következően, meg kell tudnod csinálni vasalás nélkül, akár negyvenöt fokban szabott anyagból is. Megvarrod a színén hárommilliméteres varrással, visszafordítod, tíz centiket fogsz le és jobb kéz felé enyhén görbíted. Akkor kifeszül úgy, hogy szép, egyenletes legyen. Ezután talpszéles varrással fejezed be. Az anyagot, főleg a szöszt ki kell vágni a második varrás előtt.

A másik kritikus feladat, amin sajnos a magyar próbamunkázók tipikusan elbuknak, az a rejtett zipzár bevarrása. Kilencvenes évek végén jelent meg, amikor nálunk hanyatlóban volt az ipar. Így sokan már nem vették a fáradtságot, hogy megtanulják.

Mit tegyél, ha nem tudod? Vegyél egy talpat az otthoni gépedhez és gyakorold! A nélkül, hogy nem tudod, ki se gyere! A trükkje, hogy enyhén nyújtani kell az anyagot a zipzár alatt. A másik, illeszteni tudni kell a varrásokat egyébként is, de húzózárral is. Ilyen minden próbamunkán és utána a tételeknél is van. vagy ruhaderékba kell pontosan a zipzárt rakni, vagy a mintát kell a húzózárnál is illeszteni. csípéssel, utóbbit általában fehér, vagy grafitceruzával jelöljük át a másik oldalra.

Érdekesség, hogy ledarált szemétből készített, első mosás után bolyhosodó anyaggal, amivel leginkább minket szerencséltetnek meg itthon, ott kint nem találkoztam.

A legfontosabb tanács: mindig kérdezz!

Akár próbamunkán is teheted, nem biztos, hogy negatívumként könyvelik el, hanem inkább akként, hogy hajlandó vagy tanulni és odafigyelni. Vannak különbségek a magyar szokások és az angolok között. Például itt a formázók nem mindig felfelé és nem mindig a közepek felé állnak. Ezeket jó mindig megkérdezni.

Eleve az angol ruhaipar kicsit másképp épül fel nem úgy, mint nálunk. Nálunk a jellemző az volt, hogy egy gyárhoz tartoztak a modellezők, akik elkészítették a modellek szabásmintáját és szériáztak különböző méretekben, a gépi szabászok, akik kiszabták a tételt és a varrónők. Az igazán nagy varrodák esetében ruhatervezőt is alkalmaztak.

Angliában kicsit más a felállás. Egy varrodához, gépi szabászok, varrónők és vasalók tartoznak. A szabásmintát önálló erre szakosodott cégek készítik, tervezők, boltok megrendelésére.

A tapasztalatom az, hogy kevesebb a hiba a szerkesztésnél, lényegesen profibbak a minták, mint amikkel itthon találkoztam. Itthon még a szakmában kiemelt helyeken is ment a gányolás, azaz egy más modellből, vagy a legrosszabb esetben más alkatra, emberre készített szabásmintából toldották-foldották össze az új modellt, ami így mindig produkált valami cifra, nem várt hibát.

Nyelvi követelmények

Magyarként szükséged van egy jó erős alapfokú nyelvtudásra, inkább középfokra. A csodálatos, színes, csak és kizárólag angol nyelvű tankönyvek nekem semmit nem használtak. Hiába van leírva a nyelvtani szabály angolul, ha nem tartok ott, hogy megértsem.

Szótárazni időpazarlás, az értékes tanulásra szánt idő megy csak el vele. Nem beszélve arról, hogy iskolába kell járni, amire sokszor egyszerűen nincs idő. Nekem egy levelezőoktatási forma jött be. Az oldal egyik fele angol és mellette ott van magyarul. Csak tanulni kell. A kezdő és a középhaladó tananyag és a hanganyag letölthető ingyenesen a netről.

Varrodában alapvetően elegendő ez a nyelvtudás kezdetben. Ám, ha valaki szalonba szeretne menni, ott már nem mindegy, hogy engedd ki vagy hajtsd fel. Ott pontosan kell érteni, mit mond a vevő.

Nemzetközi környezetben dolgozni

Ugye mindenki előtt ott a kép, gyönyörű barna lány, előírásszerű kiskosztümben, lágyan hajol a számítógép előtt ülő szőke fiú felé statisztikát mutatva? Mindketten mosolyognak és boldogok, hogy együtt dolgozhatnak.
Na, ez azért az életben egy picit másképp néz ki.

A lengyelek nagyon jó munkások, igyekeznek zárt közösséget alkotni és a csapatukba nehezen fogadnak be más nemzetiséget. Viszont ha lengyel varrónő érkezik, azt azonnal körülveszik, segítik. Az sem baj, ha egy kukkot nem beszél angolul, irányítják, fordítanak neki. Csak tanulhatunk tőlük.

Ugyanez a helyzet a törökökkel és a spanyolajkúakkal is. Nem véletlenül írom így, mert ez gyakran dél-amerikait jelent. Rendkívül összetartó közösségek.

Pakisztáni, bangladesi, indiai: nekem ők elég érdekesek, bár az egyik lakótárs felvilágosított, hogy azért fúrnak, mert náluk az a munkakultúra, bár szerintem inkább kulturálatlanság.

Ha érdekükben ez áll, akkor egymást is fúrják és elfogadott, hogy az egyik a másik hátán akar előbbre jutni. Rendkívül szabálykövetők, ez nagyon jó bizonyos munkáknál, de itt nem. Akkor is megvarrja egy centis varrásszéllel, ha nyilvánvaló, hogy nem lesz jó. Itt figyelembe kell venni az anyagot, a szabást és csapatmunkánál az előző munkáját. Nem szabad ész nélkül dolgozni.

Ettől függetlenül, ha jó természetű vagy, rendesen dolgozol, akkor egy idő után befogadnak a különböző nemzetiségű munkatársak. Tudsz találni olyanokat, akik szimpatikusak és ki lehet jönni velük. Először ehhez neked kell tenni és neked kell bizonyítani.

Hogyan indulj el?

Leginkább tavasszal gyere ki, március környékén. Angliában kevés a varrónő és tavasszal indul az új szezon. Engem két olyan cég is visszahívott, akihez ősszel hiába adtam be az önéletrajzomat.

Mi négyezer fontot hoztunk ki a párommal, de egy emberre ezer font is elegendő. Ez egy hónapig fedezi a szállást és az ételt és a közlekedést. Nekem ebben is szerencsém van, mert egy busszal elérem a munkahelyemet.

Szállást magyar közvetítőn keresztül foglaltunk. hetvenöt font egy főre. Vannak ennél olcsóbbak is, jobbak is, de lehúzások és nagyon rosszak is. Szóval nem árt észnél lenni.

Sokan azt gondolják, hogy lehet keresni otthonról is munkát, de ez nem igaz. Kint kell lenni, angol telefonszámmal kell rendelkezni és internetes elérhetőséggel. Tehát kell egy lapos is. Ha behívnak, akkor holnapra fognak behívni. Nem fognak heteket várni, amíg kikászálódsz Magyarországról.

Lassan mi is változtatnák, kicsit kevesebb lakótárs jobb lenne. Esetleg az sem lenne baj, ha ki tudnám hozatni a gépeimet és dolgozhatnék otthon is, vagy csak otthon.

Kereseti lehetőségek

Kimondva, kimondatlanul ez a legfontosabb dolog. Otthagyjuk a saját lakásunkat és elmegyünk idegen országba, idegen emberek közé, odahelyezett lakótársakkal lakunk és tetszik, vagy nem tetszik, meg kell próbálni kijönni velük.

Van-e az a pénz, amiért ez megéri?

Mindenkinek az egyéni döntése. Legrosszabb esetben minimálbért kapsz 6,19 fontot és mindehhez 40 órát dolgozol hetente. A munkarend szörnyű. Londonban nyolc előtt még a fű sem nő. Nyolc, fél kilenc mire a munka elkezdődik, fél hat mire felállsz. Közte van két negyedórás és egy háromnegyedórás szünet. Szerintem iszonyú sok. Páromnál is ez a helyzet, csak neki három félórás szünete van.

Hétkor indulok, este hét órára érek haza, gyakorlatilag az egész nap belefolyik a munkába. Dolgozol és alszol, nincs az, mint nálunk volt, hogy a gyárak kezdenek hatkor és végzel emberi időben, így idő sem marad a magánéletre, tanulásra, vagy odaérni még egy hivatalba, vagy bárhova. Ezért lenne jó, ha sikerülne valami vállalkozásfélét csinálni.

A fizetés itt teljesen kaotikus. Én havibért kapok, a párom hetibért. Így az enyémet félrerakjuk, a másikból fedezzük a bérleti díjat és az ételt. Van olyan lakótársunk is, aki kéthetente kapja meg a jövedelmét.

A valós jövedelem két dologtól függ. Az egyik a ledolgozott órák, a másik a fizetési besorolás. Szezontól függően alakulnak a túlórák. Minimálbér feletti a besorolásom, így néha kijön ezerháromszáz-ezernégyszázra is a kifizetett jövedelmem.

Azt gondolom, hogy aki birtokában van a szakmának, vagy esetleg még keresettebb férfiszabó, annak nem árt végiggondolnia ezt a lehetőséget is. Nálunk a szakma leállt, de itt fejlődött, vannak új megoldások, új anyagok, módszerek, szabásvonalak.

A nők az utcán csinosan járnak, tehát van fizetőképes kereslet a divatra, hiszen London a divat egyik fővárosa, az iskolák pedig folyamatosan képzik az önmegvalósításra vágyó fiatal tervezőket."

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! Megváltoztak a kommentelési szabályok, a részleteket ide kattintva olvashatod el, ahol az is kiderül, mi kell ahhoz, hogy a jövőben is ugyanúgy hozzászólhass a posztokhoz, ahogyan eddig.