Néha egészen furcsa dolgokba fut bele az ember, szembe jönnek vele olyan mondatok, amelyekkel nehéz mit kezdeni. Legutóbb például a foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár mondott egy érdekeset, kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla, hogyan látjátok ti (akár otthon, akár külföldön) a helyzetet.

A minap a Nemzetgazdasági Minisztérium volt az InfoRádió vendége, és azt mondta, hogy Magyarországon a munkaképes lakosság nagyjából két százaléka dolgozik külföldön. Ugyanez az arány Romániában (Czomba Sándor szerint) 7, Lengyelországban pedig 9 százalék.

Ezen azért első körben hümmögnék egy sort, főleg, ha eszembe jut az a nem is olyan régi két adat, amelyről itt a blogon is írtam anno.

Csak emlékeztetőként másolom ide: a GKI Gazdaságkutató Zrt. júniusban végzett egy ezer fős reprezentatív felmérést a témában, melynek az lett az eredménye, hogy adott pillanatban 250 ezer ember dolgozott legalább fél éve külföldön, ami a teljes munkakorú népesség valamivel több mint 4 százaléka.

Ami a KSH-t illeti, a hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének minden eddiginél pontosabb kutatása szerint az állandó magyar lakhellyel rendelkező 18-49 éves magyar állampolgárok 7,4 százaléka tartózkodott 2012 és 2013 fordulóján tartósan külföldön, ami 335 ezer főt jelent.

Azért ez a két adat (és ebből az egyik az abszolút hivatalos, állami Központi Statisztikai Hivatalé...) kicsit mást mutat, mint amit az államtitkár mond, de lehet, hogy a minisztérium másként számol. Persze nem lenne rossz tudni, miként... Tervezem, hogy meg is kérdezem tőlük.

Minden második fiatal visszatér?

De Czomba Sándor erősebbet is mondott, jelesül azt, hogy „a kivándorló fiatalok nagyjából fele egy éven belül visszatér". Speciel azt, hogy ezt honnan veszi, nem mondta (pontosabban: az InfoRádió oldalán megtalálható cikkből nem derül ki, hogy mondta volna).

Eltöprengtem rajta, hogy egyfelől milyen adatok mutatják ezt (amikor még az is évekbe telt, hogy nagyjából meg tudják mondani, egyáltalán hányan vannak külföldön és az életkori bontásról tulajdonképpen érdemben szó sem volt), másfelől hogyan jöhet ki ilyen arány.

Számít-e az Erasmus-ösztöndíj?

Lehet, hogy nektek lesz jobb ötletetek, de én egyelőre nem tudok másra gondolni, mint hogy a kormány ide számítja az Erasmus-ösztöndíjjal külföldön tanuló egyetemistákat is (végül is nem munkavállaló, hanem kivándorló fiatalokat említett), amivel azért akad némi probléma.

Például rögtön az, hogy az Erasmus-program keretében minimum egy, maximum két szemesztert lehet külföldi egyetemen tölteni, így a hallgató (avagy államtitkári interpretációban „a kivándorló fiatal") nem is nagyon tehet mást, mint hogy egy éven belül hazatér. Kivéve, ha sikerül kint valahogyan megoldania a további tartózkodást, esetleg munkát talál, stb., de valami azt súgja, hogy ez nem nagyon jellemző.

A másik gond ennél talán még nagyobb, mert ha az első változat nem működik, akkor azt kell feltételeznünk, hogy az államtitkár egyszerűen csak bedobott egy jól hangzó számot. Én nem találtam erre utaló konkrét adatot, tanulmányt, felmérést, de a közös gondolkodás mindig előbbre visz, szóval ha közületek látott valaki ilyet, az ne habozzon megosztani velünk.

A miniszter és a riasztó kép

Még valami: tavaly decemberben jött ki a Magyar Ifjúság 2012 reprezentatív kutatás gyorsjelentése, amely szerint a fiatalok fele vállalna munkát külföldön, igaz, tízből kilencen azt mondták, hosszú távon (ami azért nem biztos, hogy egy évet jelent) vissza is térne.

A híradások szerint Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter „riasztónak mondta, hogy a fiatalok milyen nagy arányban képzelik el a „közeljövőjüket" külföldön, ugyanakkor pozitív visszajelzésnek nevezte azt, hogy a középtávoli és távoli jövőjüket mégis Magyarországon szeretnék leélni."

Akkor most már csak az érdekelne, hogy mi is a helyzet, és hogy azok, akik közületek külföldön élnek, hogyan látják: valóban minden második fiatal egy éven belül visszatér Magyarországra?