Svájc és Magyarország sok szempontból összehasonlíthatatlan, mégis érdekes kérdés, vajon mi hiányozna annak, aki ott él, ha vissza kellene költöznie. A kérdést feltettem az összes országfelelősnek, lássuk, milyen válaszokat ad rá a Svájcban élő Tilmir!

"Mi hiányozna Svájcból, ha el kellene hagynom... ?

... nagyon sok minden.

Annak ellenére, hogy nem vagyok Svájc-fun, és négy év távlatából meglehetősen letisztultam látom az itteni problémákat is, kijelenthetem, hogy nehezen szoknám a gondolatot, ha holnap máshol kellene felébrednem.

Nem kell nagy dolgokra gondolni (néhány kivételtől eltekintve), csupa olyan apróságról van szó, ami a mindennapi életet megkönnyíti, vagy legalább nem nehezíti.

Ha az ember belép az országba, önkéntelenül is összehasonlítást végez Magyarországgal szemben. Aki ezt tagadja, az hazudik. :)

Első harapásra szemet szúr a rend, a csend, a béke.

Miben nyilvánul ez meg? Vegyük sorba, a teljesség igénye nélkül:

Közlekedés

Az autópályák és az alsóbbrendű utak is remekül járhatók. Ahol megromlik az utak állapota, ott azonnal megkezdődik a javítás.

Otthon? Maximum egy évre tudunk utat építeni, addig tart a minőség.

Télen, amint elkezd havazni, megjelennek az utakon a hóeltakarító gépek. Mire az emberek munkába indulnak, tiszták az utak és a járdák is.

Otthon? Közútkezelő standard mondata bármikor bevethető: "Nem voltunk felkészülve a hidegre / a váratlan hóesésre" és a többi.

A tömegközlekedési eszközök kulturáltak, tiszták, légkondicionáltak, pontosak.

Otthon? Az új metrókocsikat már első nap „megjelölték". Nem tudom, miért okoz az egyeseknek valami perverz kielégülést, hogy kárt tesznek mások, illetve a köz tulajdonában álló dolgokban.

Közbiztonság

Svájccal kapcsolatban sokan emlegetik, hogy rendőrállam. Ez így is van, annak ellenére, hogy nem látni a rendőri jelenlétet. Ahol szükség van rájuk, perceken belül ott vannak, legyen az csak koccanás, vagy erőszakos bűncselekmény.

Természetesen itt is vannak bűnesetek, de nem olyan sűrűn, mint otthon. Nem kell félni, hogy az utcán letépik a táskát, vagy kikapják a mobilt az ember kezéből. A rendőrre itt fel lehet nézni.

Otthon? Nem szívesen engedem a gyerekem az utcára sötétedés után.

Sport

Itt sok példát tudnék írni, azonban csak egyet emelek ki. Egy 1500 lelket számláló faluban lakom, és van fedett uszodánk. Miként a szomszéd falunak is...

Otthon? Megyeszékhely egyetlen uszodáján próbál osztozni az úszó, a vízilabda, a szinkronúszó, az öttusa és a tömegsport. Se közel, se távol másik uszoda.

Oktatás

Az egész rendszer hiányozna.

Most nem leszek népszerű, de az otthon síró-rívó gimnazistáknak, illetve egyetemistáknak ajánlanám szeretettel. Azt hiszem, félreállna a szájuk széle, tisztelet a kivételnek.

Miért? Ugyan maga az oktatás rendszere sokkal inkább család-, és gyerekbarát, ugyanakkor nem azért tartják az iskolákat és a pedagógusokat, hogy sok gyerek lebzselni járjon középiskolába vagy egyetemre. A gimnáziumban például akinek nincs meg a 4-es átlaga, azt eltanácsolják. Hm...

Hivatalos ügyek

Működik az egyablakos rendszer. Nem kell napokig intézni egy-egy dolgot. Az ott dolgozók kedvesek, és segítőkészek. Persze, ezért kapják a fizetésüket.

Amikor megkaptam a svájci jogosítványt, azt is az önkormányzatnál intéztem. Csak bevittem a szükséges doksikat, és ők megoldották, 2 (kettő) nap múlva hozta a posta az újat.

Otthon? Helyszín: megyeszékely. Bejelentkezés, fotó (a minőség horror), csekk befizetés (persze, csak a postán lehet, mert az ottani pénztár ügyfélfogadása nem kompatibilis az ügyfélszolgálat nyitvatartási rendjével), majd ismét sorban állás.

Az emberek egymáshoz való viszonya

Direkt módon nem jönnek nekem egy zsúfolt térben, még ismeretlenül is köszönnek, előre engednek a boltban, ha épp csak egy kiló kenyérrel állok sorban.

Otthon? Minimum egy nyugtatót kell bevenni egy nagyobb bevásárláshoz. Itt múltkoriban a gyerekem a vonaton hagyta a táskáját, az összes iratával, pénztárcájával együtt. Három nap múlva átvehettük, hiánytalanul.

A boltban hagyott bankkártyám is megkerült.

Persze itt is vannak simlisek és trógerek, mint mindenhol.

Szerintem ez nem egy misztikus dolog, nem attól jó vagy kevésbé „jó ember" valaki, hogy melyik országban él. Azonban a társadalmi hatások nagyon erősen hatnak a tömegekre. Én ezt látom nagyon negatívan az otthoni emberek tekintetében.

Politika

A politika nem rágja be magát a mindennapi életbe. Ha összefut Rózsika meg Gizike, nem ez a fő vezérfonal a beszélgetésük folyamán. Itt is van rivalizálás a pártok között, de amennyiben az ország fontos (!) kérdéseiben kell dönteni, akkor törekszenek a megegyezésre.

Otthon? Nem az lenne a cél, hogy a mindenkori kormány és az ellenzék a köz javáért dolgozzon, az ország haladását tartva szem előtt?

Összefoglalva: örülök, hogy itt élek, és nem látva semmi változást vagy javulást az otthoni dolgok tekintetében, nincs tervben, hogy hazaköltözzek."